Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

• - \ 1W7. október 31. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP Mindennapi < kenyerünk múltjából ' ' ’ : Luzernban, a svájci úgy­nevezett kenyér-múzeum­ban az emberiség utóbbi négy évezredének kenyér­sütés! emlékeit gyűjtötték össze. Kiemelkednék ezek­ből a leletekből azok a kenyérsütő formák, ame­lyekbe a megdagasztott ke­nyér-tésztát — sütés előtt — belenyomták. A legré­gebbi kenyérsütő formákat Mezopotámiában találták meg. Zömük termékenysé­get jelképező alakos ábrá­zolás. Hazai emlékanyagunk leletei — főként középkori emlékeink — nem marad­nak el a luzerni múzeum tárgyai mögött. Már a XII—XIII. századból isme­rünk lapos, máztalan cse­réptálakat, amelyekben a régi idők. kovásztalan ke­nyerét. a lepényt sütötték. Régi (és mai) kalácsaink fonásmódja — amely a varkocs fonásra emlékez­tet — ugyanúgy termé­kenységjelkép csökevénye. mint az a köldökszerű be- mélyítés, amelyet máig uj- jával nyom bele a pék ke­nyerünk héjába. A mai értelemben vett — élesztő­vel keltett — kenyeret a középkor magyar embere nem Ismerte. Nálunk a XV. században honosodott meg a fehér kenyerek sii- tésmódja. Estei Hyppolit egri püspök udvarában az 1490-es években egyaránt sütöttek olasz divatú fehér zsemlét, ám feljegyezték, hogy Hyppolit a magyar kenyeret (pane ongare$ca) kedvelte jobban. Egyházi szertartások céljára ugyan­onnan ragadt rá­juk? Talán úgy, ahogy Nagy F. István bácsi vé­li. Ha fújt a szél, vitte a földet, a sívó homokot. Az itteniek úgy néztek ki tőle, mint aki meszet oltott. Kozma Kálmán azt tartja, őszidő­ben, mikor erjedt a murci-, nagy kurjongatással vonul­tak a dülőútakon. A falu­ban erre azt mondták: kia­bálnak, mint a meszestótok. Sípos István helytörténeti kutató feltevése a legvaló­színűbb. A Járás-tanyákra és a Tadrára bevándorlók a felvidéki hegyekből, a hevesi uradalmakból jöttek Onnan, ahol a meszet éget­ték. Akárhogyan is volt, a gúnynév — mészoltók — rajtuk ragadt. Egy kocs­mába járhattak, az Arany Hordóba. a Kertész-féle kocsmába. Ott tartották Szilveszterkor a béresbált. Nyáron kinn, a Balassa- gyepen. citeraszóra. A mu­latságot pendzsomnak hív­ták. A szőlővesszőt vinegé- nek, a robotot rabodénak. A mészoltók földje a Csor­dajárás meg a Tadra. A mészoltók is érdekesen kerültek ide. Jászszentand- rás 1855-ban szakadt el Jászárokszállástól. Addig egy tagban, földközösség­ben művelték a szentand- rási határt. Akkor parcel­lázták ki. a csordajárási és a tadrai rész nem kel­lett senkinek. Ide jöttek a felvidéki summások, ura­dalmi cselédek, olcsó ho­mok házhelyre. Csak aludni jártak haza. A sárgapusz­tai uradalmi szőlőket mind ők művelték. Még Fejér megyébe is elszegődtek. A környék gazdáinál — Jász- apátin. Jásziványon, Heve­sen, Fogacson — mind ők arattak, csépeltek. Ebből a kisközségből 19 cséplőgép járt a szomszédos telepü­lésekre. A cséplőbandákat a Já­rás-tanya, a Tadra adta. Aki bejutott a cséplőcsa­patba, a géptulajdonosnak hat-hét napot dolgozott ingyen. ..Rabodéban”. Ti- zenkettedén arattak, tizen- negyedén csépeltek. A nagy ekkor már a legváltozato­sabb mintájú vasformák­ban készítették az ostyá­kat is. A XIV—XV. század­ban leírt Budai Jogkönyv­ben olvassuk: kenyerére kényesen ügyelt e város. A lisztet hamisító péket, bün­tetésképpen, vaskosárba zárva mártogatták a Duna vizébe. A budai piacon a középkorban fehér és feke­te kenyeret és zsemlét egy­aránt árusítottak. A fehér­kenyeret a piac fa-asztal­káin, a feketét földre tett gyékényen rakták ki. Má­tyásról feljegyezték, hogy kenyerét magyar módra, kovásszal készítette. Beat­rix az olaszos fehér zsem­lék kedvelője volt. Ezek­nek jeles mestere a budai Zsemlyesütő Gáspár uram akkora rangra vitte, hogy a városnak tanácsúra lett. Régi sütőink emlékét család- és helynevek lé­giója őrzi. Így Sopron ke- nyérsütő-házáról már 1357- ből van írásos adatunk. A Kenyeres, Kenyérsütő csa­ládnevek akkoriban terjed­tek el országszerte. 1540- ből Jókenyerű Gergely tisz­tes emlékét őrzik az ok­levelek. 1484-ben Székes- fehérvár egyik utcaneve: Zsemlyesütő utca. Kalá­csaink is híresek voltak. XVI. századi írásaink a fonott, kerekes, tikmonyos (tojásos), meg a kürtös ka­lácsot említik. Az 1424-től sűrűn említett Pereces, Pe­recsütő családnevek viselői a sós perecnek, az égi jó­ságú borkorcsolyáknak voltak avatott művészei. családokban nagyon mély volt a nyomor. A Tadrán ma is él az a szerencsét­len, nyomorék ember, akit apja kikapott a bölcsőből, földhöz vágott. Él egy szép emlék is. Mikor „soká lett le az ara­tás”. Aratósztrájk, 1905-ben. Gyarmati Laci bácsi gyerek volt még akkor, ö vitte az árokban a csendőrgyűrűn át a cédulára írt üzenetet: ne fogjatok be, sztrájk van. A csendőrökkel sok bajuk volt A Káli-tanyán tartot­ták a pendzsomot. Az ura­ság olcsón eladta nekik a fagyott szőlő borát. Itták' forrtak tőle. Csendőrlovak ugrottak a táncolok köze. A megrettent nép szétsza­ladt a szőlőbe. Karókért. Kiporolták a kakastollaso- kat. Utána — 1925-ben tör­tént ez — csapatostól idéz­ték hadbíróság elé őket. Nagy F. István bácsi ban­dagazda, cséplőcsapatvezető volt sokáig. — Nem nagyon hányko­lódhatott az ember. Köny nyen azt mondták: nem kellesz. De hova mehet­tünk? Olajos kenyéren meg vöröshagymán éltünk. Meg babon, mint a foglyok. Gyarmati Laci bácsi is emlékszik rá. — Kunyhóban laktunk. Viselt nadrágban esküdtem. Az inget a testvérek vették. Tassí Mihály emlegeti is sokat: 1 hét napszámért ad­tak egy nadrágot a dósai vásáron. Molnár Benedek megfá­zott, tüdőbajt kapott. Tíé- lik László akkor fázott meg. mikor télen forgatták a földet. Ö is tüdőbajos lett. Medveczky Ferenc huszonegy éve tanít a ta­nyán. Apja negyedszázadig Emlékezés Ünnepi műsor a Szigligeti Színházban Vasárnap délelőtt tíz ódakor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére ün­nepi műsort rendezett a Kisipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége. Közreműködött a Kisipari Szövetkezetek „Szocialista kultúráéit” háromszorosan kitüntetett, VIT-díjas Er­kel Ferenc Művészegyütte­se, valamint a Belügymi­nisztérium Szimfonikus Ze­nekara. A műsorban zenekari és kórusművek, szavalatok, táncok, néger spirituálék váltakoztak igényes módon idézve a múltat, emlékező elismerésre, felüdülő szóra­kozásra késztetve a jelent. A közönség lelkes, elis­merő tapssal jutalmazta az 1 énekkar és a zenekar igényes produkcióját — A sok szép műsorszám közül kiemelkedett a Mua-quat sap-vietnami tánc; Geoff- ray: Barátság — szabad­ság (franéia dal) és Vavri- necz—Manninger: Népek barátsága. Ez utóbbi színes forgataga, tetszetős koreog­ráfiája méltó záróakkordja volt a vasárnapi ünnepi műsornak, melyben a KI- SZÖV dicséretreméltó kez­deményezésének köszönhe­tően gyönyörködhettünk. Szívesen töltenénk más­kor is a vasárnap dél­előttöt ilyen nagy gond­dal összeválogatott, s jól kivitelezett műsorok meg­tekintésével. volt a mészoltók tanítója. — A népiskolában októ­bertől májusig tartott a ta­nítás. A gyerekeket kivet­ték libapásztornak, disznó­pásztornak. Mikor jobbra fordult az idő, mezítláb jár­tak iskolába. Szép, szőlős, ligetes sor a Járás is, a Tadra is. Ősz van, a szüret vége. A Ha­ladás Tsz 350 holdnyi, új­telepítésű gyönyörű szőlő­jében dolgoznak itt az em­berek. Családi alapon mű­velik, úgy járnak ki, haj- nalonta, mint a magukéba. A múlt rossz emlék. Nem­igen emlegetik. Most is csak az én kedvemért. A mának sokkal szebb törté­netei vannak. Ilyenek: összefogott a tanyák népe, s kivezettették a villanyt. 2 és félezer forintba került udvaronként. — Régen a Góbor-mal- mos is villamosítani akart. Hat évig járt utána. Nem sikerült, az embereknek nem volt rá pénzük. Most meg Pannónia motorral, hozták rá a pénzt — me­sélik. Most se ment simán. — Egerből hívtak egy mérnö­köt, válogassa ki azokat az akácfákat, amelyek , jók lesznek villanypóznának. Majd jöttek a szerelők is. Szétosztották a tanyák­ra, sorkosztra. Etették, itat­ták őket. Aztán, hogy va­lamire haladjanak, egy- helyre, Kozma Kálmánék- hoz szállásolták őket. Oda hordtak ágyakat, ágyneműt, enni, innivalót. Azt mond­ják a tanyai szeszfőzdében: — A tizenöt-húsz liter pálinka, a három-négy hek­tó bor megvan minden ház­nál. Tulajdonképpen háznak Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése önmagá­ban nem növeli a nemzeti jövedelem beruházásokra fordítható részét. 1968. ja­nuár elsejével csakis a be­ruházások elosztásának rendszere változik meg, és nem a népgazdaság teher­bír,óképessége. Ellenben né­hány év múlva a vállalatok gazdaságosabb működése révén a nemzeti jövede­lemből az állóalapok bőví­tésére fordítható rész már feltehetően nagyobb lesz. A vállalatoknak szembe keli nézniük azzal. hogy éppen a beruházások je­lentik az egyik legsúlyo­sabb örökséglet 1968-ban. Ugyanis a beruházásra for­dítható összegnek körülbe­lül 70 százalékát a már folyamatban levő állami és egyéb beruházások befeje­zésére kell fordítani. Tehát a „keret” 30 százaléka az, amit át lehet adni vállala­ti hatáskörbe, felhaszná­lásra. (Megyénkben ez az arány a beruházási banktól kapott információ szerint 60—70. illetve 30—40 szá­zalékra tehető.) Mindössze ez a 30—40 százalék jelenti a képez­hető vállalat fejlesztési alap és a kiadható bankhi­tel együttes mértékét, mely végső soron meghatározza a vállalatok lehetőségeit, a saját elhatározásból kezde­ményezett beruházások 1968. éri kiinduló helyzetét. A beruházási banktól nyert értesüléseink szerint azért a középlejáratú hitelek fel­vételére szinte korlátlan lehetőség lesz, míg a hosz­is lehet mondani ezeket a tanyákat. Az idén — a ta­nyák után — közvilágiiast szereltettek a dülőútakra is. A tanyai iskola tavaly el­ső, az idén második lett a megyében a takarékossági versenyben. Idén a 116 ta­nuló 120 ezer forintért vá­sárolt takarékbélyeget. Egy- egy tanuló több mint ezer forintot a zsebpénzéből. ' — Mezítlábas gyerek? Olyan még előfordul (!), hogy va­lamelyiknek nincs karórá­ja. Nem kivétel a hatodikos Tari Zsuzsika, akinek már most megvették a szülei a bútort, a kelengyét. Medveczky Ferencet szül" te minden tanyára elhívják lakodalomba. — Legutóbb Kiss P. László tsz-tagnál lagziztak. a menü: újházi tyúkhúsleves csigával, főtt hús savanyúsággal, aztán túróslepény. Arra jött a birkapörkölt, s levégü] a torták, tészták. Ilyen a mészoltók lakodalma. Még egy dolog. Csak ez önmagában is megmutatná, mire jutottak a mészoltók fiai. Azelőtt még raffiávai is foltozták ruhájukat. A foltos ruha most újság. El­lenben van a tanyán egy ember, Szundi József. Ö az ócskái. Megkérdeztem az embereket, mit szoktak tő­le vásárolni? Semmit. Ö itt nem eladó, vevő. össze­szedi a viselt ruhákat, s viszi fel Pestre, az ócsaás piacra. A tanyai boltban 100 000 forint a havi forgalom. — Van, aki zsákkal veszi a cukrot. A Szabad Föld igen minden tanyára jár, sok _ helyen a rácjió, tele­vízió mellé. Bálba, mulatni a községi kultúrházba men­nek a fiatalok. Bartáéktól két legény, két motorke­rékpáron. A fiatalabbak, akiicet csak megkérdeztem, tőlem hallották először, hogy apáikat még mészol- tóknak hívták. Ijedten mondta Kozma Kálmán bácsi: — Fel ne írja már, ki ne hirdesse, hogy mészoltók voltunk. Voltak. Mikor elbúcsúz­tunk, szép őszi este volt. A kis tanyákon, a dülőuta- kon égtek a villanyok. Borzák Lajos szúlejáratú hitelek körét szűkítik. Első az anyagi biztonság így a hitelekkel első­sorban gazdasági stabilitás­ra ösztönözik a vállalato­kat, fékezik a túlzott beru­házási kedvüket. Ennek a meggondolásnak az a gazdasági háttere, hogy a negyedik ötéves terv időszakára beérő anya­gi biztonság kedvez majd a vállalatoknak leginkább a beruházásokra. Az új me­chanizmus működése kö-, vetlceztében ugyanis a nemzeti jövedelem növeke­dési üteme felgyorsul, a hi­telsáv is szélesebb lesz. Ez a hitelpolitika végső so­ron arra sarkallja a válla­latokat. hogy az elkövetke­zendő három évben, első­sorban a szinttartó. pót- lásjellegü beruházásokat szorgalmazzák. A megyei beruházási bank a közelmúltban rep­rezentatív felmérést vég­zett, mely vállalataink 40 százalékára terjedt ki. A szakértők azt a következ­tetést vonták le, hogy a megyei vállalatok az 1988- ban rendelkezésükre álló fejlesztési alap 110—120, míg 1970-ben 60—70 szá­zalékát kívánják hitel for­májában igénybevenni. örvendetes jelenség, hogy vállalataink józanul mérlegelték saját lehetősé­geiket. s általában közép- lejáratú hitel Mvételére törekednek. Mi ennek az előnye? Az, hogy korlát­lanul kapható és a bank ki­zárólag visszafizető képes­ségüket vizsgálja, másban szabad kezet ad. Versenytárgyalások a hiteléit Megyénk vállalatainak 30 százaléka viszont hosz- szúlejáratú hitelre szorul­na. A már fentebb vázolt okok miatt helyzetük ked­vezőtlenebb. Többek kö­zött azért, mert a tervezett beruházásaik kimenetele bi­zonytalan. A hosszúlejára­tú hitelek adminisztratív technikája bonyolult, hosz- szadalmas előkészítést fel­tételez. A hiteligények tel­jesítéséről a félévenkénti versenytárgyalásokon ki- alaku’ó minőségi sorrend­ben dönt a bank. A szakértők egy másik me-rillaoítác';) a megye építőipari vállalatainak ad fontos információt. Ugyan­is az összes hiteligények­nek csupán 30—35 százalé­ka építési jellegű, míg az a korábbi években lénye­gesen magasabb volt. A beruházók az eddig kiala­kult 'átlagnál kevesebb meg­rendelést kívánnak adni az elkövetkezendő években az építőiparnak. Az. hogy egyes gazdasá­gi vezetők tévedésekben is leledzenek. bizonyítja a bank felmérésének deviza­kérdésekkel foglalkozó fe­jezete. Ebből kitűnik, hogy a megye vállalatai import­jukat szinte kizárólag tő­kés piacon szeretnék le­bonyolítani. Jellemző, hogy a szocialista piacon való Kétnapos vetélkedőn mér­ték össze politikai és szak­mai tudásukat három me­gye — Bács-Kiskun, Pest és Szolnok — állami gaz­daságainak fiataljai. A Kis­kunhalason lezajló vetélke­dőn Kosa János, a Héki Állami Gazdaság sertéste­legújabb kedvezményes be­szerzés lehetőségével csak a Tisza Cipőgyár élt, a töb­bi vállalat mégcsak nem is érdeklődött iránta. (1968- tól a szocialista országok­ból minden kötöttség nél­kül lehet importálni.) Drága lesz a nyugati import Sajnos. az az igazság, hogy nem számolnak a vállalatok a saját teherbí- róképességükkel. A tőkés importtal behozott cikk ér­tékének a többszörösét kell letétbe helyezni a banknál, minimum két évre. Ezen felül a vámra és a vásárolt áru értékére plusz fedeze­tet kell biztosítaniuk. (Pél­dául egv ötszázezer fo­rintos tőkés importgép le­téti összege elérheti a két­millió forintot. Továbbá, a devizaszorzók különbségé­ből adódó többletkiadást is viselni kell.) Tehát helyes, ha vállala­taink vezetői szétnéznek a szocialista piacon és kel­lő információkat szereznek mert az ésszerűtlen beszer­zés súlyos pénzbe kerül­het. Vegyék figyelembe azt is, hogy szocialista reláció­ban nincs deviza korláto­zás. míg a tőkés országok­ból való behozatalt az állam fizetési mérlege szo­rosan szabályozza. A hosszúlejáratú hite’- nyújtásnál a pénzintézetek automatikusan garantálják a szükséges devizát. De a hitelt csak versenyben le­het megszerezni. A vissza­fizetési limit-idő — mint értesültünk — 1968—70 kö­zött az iparban átlagosan 8. a mezőgazdaságban 15 év körül várható. Ennél rosszabb aiánlatnak nincs -esélye a hiteim Hűszaki előkészítés nélkül A bank eddigi tapasz­talatai szerint aggasztó tü­net. hogy a megyei válla­latok gondolnak ugyan be­ruházásra, de azok műsza­ki előkészítésével aüg ha­ladtak előre. Félő, hogy az 1968-ra tervezett induló beruházásaik jelentős ké­sedelmet szenvednek. il­letve a jövő év első ne­gyedében sorrakerülő ver­senytárgyalásra felkészü­letlenül mennek el. Pedig a hosszúlejáratú hitelből fedezett "beruházásoknál azonos gazdasági hatékony­ság esetében a gyengébb műszaki előkészíjtettségűek hátránvba kerülnek a banknál, a versenyben.. A fentiek alapján levon­hatjuk azt a végkövetkez­tetést, hogy megyénk vál­lalatainak — ha hatéko­nyan akarnak beruházni — az új gazdasági mechaniz­musban az eddigi évről évre való élésről szükség­szerűen át kell térniük berühá^ésrík és hiteligé­nyeik középtávú tervezé­sére. Ha ezt nem kezdik meg idejében és céltudatosan, akkor saját gazdasági fej­lődésüket lassítják. nyésztője és Demény József, a Palotási Állami Gazdaság gépifejő tehenésze saját szakmájában második, D. Kovács Ferenc, a Héki Ál­lami Gazdaság gépifejő te­henésze harmadik helyezési ért el. \ A mészoliók !| fiai j Fábián Péter Két második és egy harmadik legiobb Állami gazdasági fiatalok vetélkedője

Next

/
Oldalképek
Tartalom