Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-28 / 255. szám
1 m. október 28. SZOLNOK MflGi NCtLAP mmgmm* L 120 000 forint tíz nap alatt A Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola tanulói az őszi társadalmi munkán Alig nyitotta meg kapuját a közgazdasági szak- középiskola, alig telt el néhány tanítási nap, a terme-, lőszövetkezetek és állami gazdaságok munkaigénnyel jelentkeztek. Mi tanulók, a meghívást örömmel fogadtuk. Először az Alcsiszigeü Állami Gazdaságban és a Lenin Termelőszövetkezetben tevékenykedtünk. — Mintegy 25 000 forint értékű betakarítási munkát végeztünk el. Ezután kaptunk meghívást a Csengődi Állami Gazdaságtól. Itt szeptember 17-től 27-ig háromszázan dolgoztunk és elmondhatjuk, hogy igen szép eredménnyel. Ezeregyszázötvennégy mázsa szőlőt és 2296 mázsa almát szüreteltünk le. Szorgos munkánk kivívta a gazdaság vezetőinek elismerését. A fizetésre sem panaszkodhatunk. Az iskola 120 000 ezer forintot kapott, melyből egy napi keresetünket a szabadságukért küzdő vietnami népnek, három napi keresetünk 30 százalékát pedig, az iskola balatonrendesi táborának építésére ajánlottuk fel. A jól végzett, élményszerű gazdasági munkából visszatérve most a tanulmányi eredmények javítására törekszünk. Tóth Gabriella Manőverező „gombák" a levegőben Az ebéd utáni ugrásokra készültek a versenyzők a szolnoki sportrepülőtéren Megszokott, gyors mozdulatokkal hajtogatták az ejtőernyőket. A négynapos Szolnok megyei ejtőernyői bajnokság második napjának versenyszámai folytak. Itt van Jászberény és Karcag, valamint Szolnok város csapata, a Gyulai György Kör első és második csapatával és meghívottként a Magyar Légierő ejtőernyős csapata. Összesen tizennyolc versenyző, emellett több fiatal „ejtőernyőjét bontogató” kezdő is sürgölődik a nagyok körüL Az első nap után a Gyulai György Kör versenyzői, a magyar válogatott Hüse Károly és sporttársai, László Géza és Zátrok László vezetnek. Hüse „ezredes" — így nevezik a sportágban azokat, akik ezer ugrás felett vannak — azonnal és nagyon készségeser bevezetett a bátrak sportjának rejtelmeibe. — Menjünk a célkeresztFöldetérés után Hőse Károly vidáman mosolyogva starthelyhez sétál Jászberényben nem szeretik a színházat? A megye második városa, egy jelentős tájegység, a Jászság központja, gimnáziummal, szakiskolákkal és tanítóképzővel. Lakossága harmincezer körül van, gyárai országos hírűek. — Szemlátomást épül, szépül, fejlődik. Az ország más részein ilyen, vagy alig nagyobb városokban önálló színházak működnek. Jászberényben egyre másra elmaradnak az előadások a közönség érdektelensége miatt. A Déryné művelődési házban kérdezem meg először: vajon mi az oka annak, hogy a városban nem sikerült megszervezni a bérleti rendszert a Szigligeti Színház előadásaira? Első és valóban igen fontos ok a megfelelő színházterem hiánya. A színpad és az öltözők korszerűtlenek, a város már különbet érdemelne. Ez azonban önmagában nem magyarázza meg a mostani helyzetet, hiszen vannak helyek, ahol ennél rosszabb körülmények között is rendszeresen és nagyszámú közönség előtt szerepel a színház társulata. A Déryné művelődési ház dolgozói a közönség érdektelenségére hivatkoznak, kifogásolják. hogy nem kapnak megfelelő támogatást a színházi szervezőktől Szolnokról, nem tájékoztatják őket a tájműsorról. A színház töbször is lemondta a fellépést és végül kifogásolják azt is, hogy a megyén kívüli színházakat, a kecskemétit, vagy ■* egrit nem hívhatják meg vendégszereplésre. A jegyirodában dr. Kató Lászlóné a következőket mondja az üggyel kapcsolatban : — Ami a támogatást illeti, a szervező és propaganda munkát elsősorban a művelődési házaknak kell elvégezniük. Ezért öt százalék jutalékot kapnak. Jelenleg a megyében . egyetlen vidéki szervező működik. Gyakran előfordul, hogy a műve.őaési házak segítséget kérnek, ilyenkor ha lehet, segítünk is, de a munkát helyettük nem végezhetjük el. Az OR1 és a Déryné Színház alkalmanként nagyobb apparátussal tud segíteni. de ők erre jobban fel vannak készülve. A programot ismerniük kell a jászberényieknek is, hiszen először tájcentrumat akartunk szervezni náluk. Plakátokat, műsorfüzeteket nyomattunk a tájelőadó sokról. De ha ez nem elegendő, egy telefonba kerülne és megismerhetnék. Tény, hogy többször le- mondtuk az előadásokat, ennek az oka néha egy-egy főszereplő megbetegedése volt, gyakrabban azonban a teljes érdektelenség. Például le kellett mondanunk a Viktória előadását, mert előző napig a bevétel 1500 forint volt, ami körülbelül 80 eladott jegyet jelent. Ez olyan nagy ráfizetést jelentett volna, amit nem vállalhattunk. Volt azonban olyan eset is, amikor 500 —700 forint jött csak be elővételben. A megyei tanácsnál Horváth Ferencet, a művelődésügyi osztály főelőadóját arról kérdeztem, hogy van-e olyan rendelkezés, amely megtiltja, hogy a művelődési ház más színházakat hívjon meg. — Olyan rendelkezés, amely ezt megtiltaná, nincs. A szolnoki színház is jár más megyébe, ide is jönnek máshonnan. Azt azonban nem helyeseljük, hogy a Szigligeti Színház helyett hívjanak meg másokat. A hat tájelőadás mellett természetesen azzal kötnek szerződést, akivel sikerül megegyezniük. — 1966-ban összesen r égy előadás volt Jászberényben, állítólag az érdektelenség miatt. Ha a közönségben lenne a hiba, akkor más színházak előadásaira sem mennének el, hiszen a produkciók színvonalában nincs olyan eltérés, hogy erre lehelne hivatkozni. Végül is mi a hiba Jászberényben? Van egy rossz, korszerűtlen színházterem, van érdektelenség és a művelődési házban van egy gárda, amely ebbe belenyugodott. Nemrégen személyi változások voltak, nem tudjuk, hogy az új vezetés mit tervez. Jászberény elég nagy város ahhoz, hogy a mostaninál sokkal nagyobb számszerű eredményeket érjen el. > A végső megoldást azonban az jelentené, ha a szervezést nem egv-egy alkalomra szűkítenék le. hanem olyan tervszerű szervező munkához fognának, amellyel sikerülne létrehozni egy törzsközönséget tgy hatnál több előadást is lehetne tartani. B. A, hez — mondta, — közben beszélgethetünk. Belém bújhatott a kisördög, mert merész ötletem támadt. — Itt van ez a zsebóra — mutattam az „ezredesnek” régi jó Omegámat. Kiteszem a cél közepébe. Ha ráugrik, hát üsse kő. Hüse Károly, aki ezer- hatszáz valahány ugráson túl van, csak mosolygott. Az egyik versenyző azonban rátette kezét az Omegámra. — Ne tegye. Higyje el, van itt öt-hat olyan. aki egyből széttaposná. Kór lenne értő. Rögtön le is tettem szándékomról. A célkereszt körül ülő és heverésző versenyzőket néztem, akik viszont a próbaugrókat figyelték szótlanul. — Megy az agyalás — mondta patrónusom. — Agyalás? — kérdeztem. — Hogyan értsem? — A próbaugrókat nézve itt agyalják ki a fiúk, hogy milyen taktikával érjenek célt. Megkezdődött a verseny Bizony az én Hüse Káro- lyom a kör közepétől csak 210 centiméterre ért földet. Most már sajnáltam, hogy nem kockáztattam a? Omegát. Persze, ha az ember előre tudná-.• Aztán kedvet kaptam a felszálláshoz. Ment is a dolog, engedélyezték. Hüse Karcsi a levegőben is gondjaiba fogadott. Megmutatta hova üljek, hogy legjobban lássak. Szembe velem egy fiatal, fekete göndörhajú eitő- ernyős ült. Hasernyőjén egy kis kabala törpe ugrándozott. — Mi a neve? — kérdeztem. Olyan furcsa volt, semmit sem hallottam, a dobhártyámon különös nyomást éreztem. Egy fordulat balra és hátamon éreztem a verejtéket. Ezer méter felett jártunk. — Nincs neve — válaszolt a göndör fiú. Alig értettem meg, mit mondott. Közben a többiek viccelték. ugratták egymást. Mindenki nevetett. Mintha a következő percben már nem ég és föld között lebegnének. Hüse Karcsi azt mondta, figyeljem, kiugrás után integetni fog. Kinyitották az ajtót. A pilóta levette a gázt az AN—2 „megcsúszott”, Hüse Karcsi kiugrott és mosolyogva integetett zuhanás közben, engemet pedig valami egészen furcsa és kellemetlen érzés kerített hatalmába. Amikor kiszálltam a gépből, azt mondták, kissé fehér vagyok. Sebaj, megérte. — bognár — Ismerkedj ünk az új törvényekkel x. / Kölcsönös jog a felmondásra AZ ŰJ Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a dolgozó megválassza, a neki legjobban megfelelő munkahelyet, a vállalat pedig a neki legjobban megfelelő munkaerőt. Ez egyben azt is feltételezi, hogy a dolgozó hátrányok nélkül megválhasson a neki nem megfelelő munkahelytől, s a vállalat is felmondhasson annak, akinek a munkájára nincs szükség. A régi szabályok különböző hátrányok alkalmazásával sem tudták a gyakori munkahely változtatást megszüntetni, mert az alkalmazott retorziók a notórius kilépőknek nem sokat számítottak. Viszont annál jobban sújtották a becsületes, munkahelyükhöz hű dolgozókat, mert még valóban rendkívüli esetekben sem tudtak herce-hurta nélkül kilépni, csak legfeljebb úgy, hogy egy kalap alá kerülve a vándormadarakkal, elvesztették szerzett jogaikat. Az új szabályozás tehát e hátrányokat megszünteti, illetve csak arra az esetre tartja fenn, ha a dolgozó felmondás nélkül, vagy a felmondási idő letelte előtt hagyja el a munkahelyét. Az új szabályozás alkalmazkodik a gazdaságirányítás új rendszerének ahhoz a követelményéhez, hogy a vállalatok maguk válasszák meg az eredményes gazdaságos termeléshez szükséges eszközöket, módszereket. _ I lyen körülmények között nyilván a vállalatok igyekeznek a legjobb, leghozzáértőbb dolgozókat megtartani és megszerezni, s a nem megfelelőket jobbra kicserélni. Ezért a szorgalmas, hozzáértő dolgozóknak semmi okuk az új szabályozásban biztosított szabad felmondástól tartani, hanem ellenkezőleg, számolhatnak azzal, hogy a vállalat fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesíti őket. A vándormadarak legfeljebb azt az elbánást kapják, amelyet eddig maguk kezdeményeztek. SOKAN attól tartottak, hogy a szabad felmondás joga a csökkent munkaképességűeket és a terhes- és szülőnőket hozza elsősorban hátrányos helyzetbe. Az új Munka Törvény- könyve e két kategóriára felmondási tilalmat rendel sőt bővíti ezt a kört a keresőképtelenné vált beteg dolgozókkal, a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot teljesítőkkel, azokkal a dolgozó nőkkel, akiknek a férje teljesít katonai szolgálatot s a külföldi tanulmányúton, iskolán, tanfolyamon lévőkkel. Annak a dolgozónak, aki négy vagy több családtagját tartja el egyedül, akinek a nyugdíj- jogosultsághoz legfeljebb öt év hiányzik, s az egyedülálló anyának, gyermeke 18 éves kora előtt csak különösen indokolt esetben lehet felmondani. Ha a vállalatnál van számukra alkalmas munkakör, akkor előbb az áthelyezést kell felajánlani nekik, s csak akkor kerülhet sor felmondásra, ha ezt nem fogadják el. E kizáró intézkedéseket a vállalati kollektív szerződésben is rögzíteni kell. Ezen túlmenően a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződés a hosszú ideje egy munkahelyen dolgozóknak és kiváló munkát végzőknek is különleges védelmet adjon a felmondással szemben. Természetesen a vállalat sajátosságainak megfelelően helyileg kell megállapítani, hogy mennyi munkában töltött idő és milyen teljesítmény jogosítson az ilyen különleges megbecsülést kifejező védettségre. AZ EDDIGI szabályozás szerint a vállalatok csak meghatározott esetekben — létszámcsökkentés, átszervezés vagy alkalmatlanság címén — mondhattak fel. Most, a vállalat bármely indok alapján felmondhat* de köteles a dolgozóval közölni, hogy mi az oka munkaviszonya megszüntetésének. Ha a dolgozó ez ellen panaszt emel, s a panaszát kivizsgáló szerv megállapítja, hogy a felmondás oka nem felel meg a valóságnak, hanem joggal való visszaélés történt, a felmondás hatályát veszti. A szakszervezet pedig még a dolgozó külön panasza nélkül is megakadályozhat olyan felmondásokat, amelyeket igazságtalannak, méltánytalannak, a szocialista erkölcsi normákkal ellentétesnek ítél. A Munka Törvénykönyve módot ad rá, hogy a felmondási időtartamát 15 naptól hat hónapig terjedő keretek között a vállalatik a kollektív szerződésben szabályozzák. A FELMONDÁSI idő egy részére 15—30 nap kerecei közöt fel kell menteni a dolgozót a munkavégzés alól, hogy új munkahelyet kereshessen magának, s erre az időre az átlagkeresetet ki kell neki fizetni. A kollektív szerződés azt is rögzítheti, hogy megintcsak a fenti szempontokat figyelembe véve, kinek milyen munkakörben, mennyi időre adnak felmentést. (Folytatjuk) S. E. Csak három a a pót kérnék... Mi már olyanok vagyunk, hogy mindig jobban tudjuk a más dolgát, mint a magunkét- Látszik ez abból is, hogy ezer meg ezer tanácsunk van mindig kéznél gyárigazgatónak és kéményseprőnek, szövetségi kapitánynak és kereskedőnek, színházi rendezőnek, cukrásznak, építésznek, de a magunk számára alig akad csak egy is. Meg aztán szokás nálunk megkérdezni újságban is, televízióban is. hogy „mit tenne, ha ön lenne a...?’1 S ilyen kérdésekre úgy, de úgy bele tudják élni magukat más ember szerepébe, hivatásába, hogy bár a sajátunkba tudnánk úgy! Mondtam is már nem egyszer, hogy nem kéne ide se mechanizmus, se semmi, csak valamiféle generális átszervezés, amelynek következtében mindenki mást csinálna, mint amivel most foglalkoznia kell. Menne itt minden, akár a karikacsapás! Példának csak a magam esetét veszem. Mert ha történetesen én lennék a... No, mi is lennék? Mondjuk házmester, hogy ne vádoljanak karrierizmussal. Akkor én olyanra, de olyanra sikálnám a lépcsőházat, hogy akár a kövön lehetne teríteni a vasárnapi ebédhez” És a gyerekeket nem üldözném ki az alagsorból meg az udvarból. dehogy zavarnám ki! Közibük állnék ipiapacsolni, ügyelnék, hogy ne fajuljon el a játék, meg minden- És még olyan kényes helyen sem jönnék zavarba, amilyen manapság egy panasziroda- Nem hivatalból osztanám az igazságot, de nem ám: minden panasznak személyesen járnék utána, a tények fényességénél ítélnék! Nálam nem feküdnének egymás hegyén-hátán az akták. Mert minden ügynek lelke van, tessék elhinni! Azt kell megérteni, s nemcsak ilyen kis hivatalban, magasabb helyen még inkább. Magasabb hely... Bizony... Mert az sem boszorkányság. Lennék csak én... én majd tudnám! Hogy a törvény, meg az anyagellátás? Kifogások. Ember kell oda! Le kéne söpörni a megnyugvás pókhálóját az agy- tekervényekről, igen! Ott van egy nagy- vállalat: hol itt recseg, hol ott- Csak három napot kérnék a vezérigazgatói székben. hármat- Rend lenne. Mert az első napon gondoskodnék egy kitűnő helyettesről; a másodikon felvenném a fizetésemet; a harmadikon pedig megkezdeném az akciót a véglegesítésemért. Hogy azután? Hát azután is tudnám én, miként kel] jól dolgozni egy pincérnek, egy házmesternek, egy tsz-elnöknek... Sz. Simon István
