Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

HŐT. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Tanácskoztak a termelőszövetkezeti nőbizottságok titkárai Jó volt hallgatni teg­nap az asszonyokat, a ter­melőszövetkezetekben mű­ködő nőbizottságok titká­rainak. tagjainak szavait Felelősséggel, a közösség, és a nők érdekét is szem előtt tartva beszéltek ar­ról. mi a szerepe a terme­lőszövetkezeti nőbizottsá­goknak. mit tehetnek, mit. kell tenniök azért, hogy még több asszony dolgoz­hasson. keresethez jusson, milyen módon szélesíthetik a nők látókörét, hogvan kelthetik fel érdeklődésü­ket a politikai és szakmai kérdések iránt. A megyei tanácskozás termékeny vitájához ala­pul szolgált Fehér La­josaié, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa osztályve­zetőiének beszámolója, aki hangsúlyozta: a termelő­szövetkezeti nőbizottságok feladata a nők jogainak, ér­dekeinek védelme, az asz- szonyok. lányok nevelése. Értik ezt az asszonyok. Erről tanúskodtak a hozzá­szólások. Többen kérték, hogy a nőbizottságok tit­kárait. tagjait az eddiginél jobban segítse a megyei, il­letve az országos nőtanács, szervezzék meg képzésü­ket. tartsanak részükre akár több járás összevonásával tapasztalatcserét, hogy egy­mástól is tanulva sikere­sebben dolgozhassanak. — Volt olyan javaslat is. hogy amikor megyei, vagy or­szágos szinten bírálják az egymással versenyző terme­lőszövetkezetek eredmé­nyét. ne csak azt vegyék figyelembe, hogy miből miennyit termeltek, hanem azt is. milyen a szociális, kulturális ellátottság az adott gazdaságban. A hasznos tanácskozás kedves epizódja volt. az egyik lengyel vendég fel­szólalása. Zofia Zavadszka. a lengyel kisipari szövetke­zetek központi szövetsége szociális osztályának veze­tője tolmácsolta a lengyel nők üdvözletét: sikereket, ió munkát kívánt a terme­lőszövetkezeti asszonyok­nak. N. K. Vezetők- a munkások szemével Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt sok a kérdés, a találgatás, való és pontos, vélt vagy elferdített értesülés a mun­kások között. A jövőre ér­vénybe lépő szabad felmon­dástól egyesek nagy lehe­tőségeket várnak, mások a kiszolgáltatottságtól tarta­nak. Vannak, akik a nagy lehetőségekben reményked­nek, mások a túlzott szi­gortól egymás „taposásá­tól” vagy éppen a lélekte­len ügyintézéstől félnek. A találgatások mindig felfokozzák a várakozást. Most év vége felé közeled­vén izgalmas időszakot élünk. Ám végső soron tő­lünk függ, melyik kérdés, hogy és merre dől. Attól, hogy a kedvezőbb jövő megteremtésére hogyan fog össze vezető és munkás a gyárkapun belüli kollektí­va. A vezetőkre, munká­sokra egyaránt nagy fel­adat vár ebben. Erről beszélgettem három szolnoki üzemben. Először a Ganz Villamossági Mű­vek helyi gyáregységében Fülöp Jánostól kértem vé­leményt. FÜL OP JANOS: JAVASOLNÁM AZ IGAZGATÓNAK Nyitrai Mihállyal, a cso­portvezetőmmel együtt vol­tam Pécsett katona, ö az avandzsálása ellenére is szerény fiú maradt. Az ilyen rendes emberrel szemben nincs képe va- gánykodni az embernek. Egy csoportvezetőt a be­osztottjai fel is tudnak emelni és le is tudnak buk­tatni. Szerintem a munká-' sok mind a kettőt meg is teszik, ha az illető rászol­gál. Mi jól kijövünk így együtt. Generátor állórésze­ket csináltunk a múlt hó­napban. — Szeptemberben kellett volna befejezni. — Kérték, húzzunk rá. Kész is lettünk idő előtt. Aztán ki kellett segíteni a szom­szédos munkacsoportot. — Alapkereseteket kellett lepu­colni. Kupái Imre, a műve­zető jött: emberek, segít­ség kellene.- Tudja milyen fontos ott a szó végén az a „ne”? Kérés és nem pa­rancs. Jó az. ha a főnök tudja nem tőle, tőlünk függ, kész lesz-e a munka. Ne­hezünkre esett csinálni, mert úgy voltunk, ha a magunk dolgát időre elvé­geztük, jogunk van egy kis lélegzetvételhez. Dehát nem a művezetőnek tettünk szí­vességet. Közös érdekünk. — Mindenki így érzi? A technológusok lehetné­nek percízebbek. Sokszor már kész egy munkadarab, s akkor sikerül kisilabizál- nl, hogyan is kell értel­mezni a leírást. Bosszantó. Ezen változtatni kell, főleg ha tényleg olyan szigorú­ság lesz jövőre, ahogy mondják. S ha tehetném, adnék egy jótanácsot az igazgatónknak is. Sokszor hoznak szakmai döntése­ket, amiket nekünk kell végrehajtani. Mindent elő­készítenek pontosan, előre­látóan. Velünk emberekkel viszont a huszonnegyedik órában közlik elképzelései­ket. Javasolnám, hagyja­nak nekünk töprengési időt. Senki nem fizetne rá. Emberek vagyunk, valamit tudomásul venni nekünk sem könnyű. Még azt sem mindig ami nekünk is jót hoz. A BÚTORGYÁRI MUNKÁS JÁGER BÉLA mondja: NEM VAGYUNK NAGY IGÉNYŰEK Tavaly májusban egy ko­csi farostlemezt toltunk a szabászatra. A fordítónál leesett Emeltük. Sérvet kaptam. Egy évre rá meg­operáltak. Hét hétig vol­tam beteg. Fizetek valami külön baleseti biztosítást, havi 20 forintot és 17 fo­rint szakszervezeti díjat. A biztosításról úgy tudtam, 400 forint jár. Kétszázat ígértek, végül 150 forintot kaptam, ötvenöt az igéid­ből is lefaragtak. Azt hiszi bátran szól ilyenkor a ma­gamfajta ember? Pedig hét heti betegség után egy anyagtéri dolgozónak 50 forint is számít. Harmad- magamra keresek. Nem vagyunk mi nagy igényűek. Mikor beteg vol­tam, jó lett volna, ha va­laki meglátogat. — Dehát Abonyba ki jön el utá­nam? Elég volt annyi is, hogy Gazdag István, a művezetőm megkérdezte: meggyógyultál, Béla? Szeretem Pista bácsit, mert nem veszekszik min­den apróságért. VARGA SÁNDOR PAPÍRGYÁRI MUNKÁS ÖTLETEKÉRT „TÁNYÉROZNI” — Sokszor nem merünk mi beszélni. Magamnak is mondtam már, ne szólj, Sándor, akkor nyugodtab- ban élsz. Kevés itt az em­ber, a munkahely sem egy­forma. Ha valakit nehe­zebb helyre irányítanak, rögtön azt bogozza, mikor is szólt, miért i9 szólt mit is kifogásolhatott, hogy ne­hezebb munkára tették. Én a tekercselőből kerül­tem ide fehérítősnek. Min­dig azt tartottam, azért tet­tek ide, mert értem a szak­mát és tanulok is. Néhá- nyan a szemembe mond­ták: azért vállaltál KISZ- munkát, hogy feljebb „csúszhass”. Javaslat? Volna itt gyak­ran/ de sokan bizonytala­nok vagyunk a kihatásai­ban. .Ha hallgatunk, az biztosabb. Pedig van jó példa. Nemrég eltörött az egyes papírgép egyik áll­ványa. A mérnökök el akarták szállíttatni. Három hónap, mire megcsinálják — mondták az öreg papí­rosok — és erősködtek. Kija­vítják azt itt helyben. Alig hittek nekik. Nem hagy­juk mi cserben az üzemet, csak érezzük, hogy a véle­ményünk is számít. Arra persze senki nem ér rá, hogy ötletekért „körültá­nyérozza” a cell gyárat. Pe­dig ahogy a jövőt, az új mechanizmust elképzelem, nagyobb szükség lesz véle­ményünkre, sok múlik az együttes akaratunkon. Borsi Eszter A vevő íízet, de meddig...? A piacon minden megtérül Lű mert enélküi is megtalál­ják számításukat. Korszerűen rendezték be a tószegi Dózsa Tsz csir­kenevelőjét A 16 ezer fé­rőhelyes épületben etető­láncok szállítják a takar­mányt, önitatók adják a vi­zet. A friss levegőt venti­látorok nyomják be. Két- két gondozóasszony váltja egymást. Itt már megvaló­sult a nyolc órás műszak. De nem a jövedelem rová­sára. A szocialista brigád­ban dolgozó asszonyok — a természetbeni prémium­mal és takarmánymegtaka­rítás után együtt — sze­mélyenként 2157 forintot keresnek havonta. A szövetkezet megfele­lően díjazza a szakértelmet és a szorgalmat. Mert gaz­daságos itt a termelés. Igaz, hogy az ismert fajták kö­zül a legjobb takarmány­értékesítőt, a bábolnai hús­hibridet tartják. Eddig két partit neveltek fel. Az el­hullás 1,1 százalék volt, te­hát kevesebb, mint ameny- nyit a keltető üzem a 16 ezer naposcsirkére ráadás­ként adott. Hatvan nap alatt a csir­kék átlagosan 1,39 kilo­gramm súlyt értek el S egy kiló élőhúshoz csak 2,73 kilogramm takarmányt használtak fel. Az amorti­zációt és az általános költ­séget is beszámítva egy kiló húst 15,89 forintért állítanak elő. A Baromfi­feldolgozó Országos Válla­lat törökszentmiklósi gyár­egységének adják el a csir­kéket. Nem piacoznak, A jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz is jónevű gaz-- daság. Ám a baromfitartá­sa elmaradott. Két Ólban nevelik a csirkéket, de az egyikben villany sincs. Itt is hat asszony foglalkozik a csirkékkel, de egyszerre csak 6000—7000 darabot fogadhatnak. A gépek munkáját a gondozók fizi­kai ereje, verejtéke pótolja. Az elavult tartási körül­mények nem teszik lehető­vé, hogy a gazdaságban bábolnai húshibridet nevel­jenek. Egy kiló hús önkölt­sége 22,05 forint volt. Rá nem fizettek, de hasznuk is kevés volt rajta. Jelenleg intenzívebb faj­tával, a felsőbabódi B—63- as csirkével foglalkoznak. Ez 9 hét alatt éri ej az egy kilogrammos átlagsúlyt 3,5 kilogramm takarmány­nyal. Az előállítás költsége valamit csökkent, de még mindig magas. 0 Kialakulóban a nagyüzemek kereskedelmi apparátusa A gazdaságirányítás rend­szerének átfogó reformjá­val az áruk elosztásának helyébe, az áruk értékesí­tése. vagyis a kereskedelmi tevékenység lép. Hogyan veszik számba a kereskedelmi! feltételeket, hogyan építik ki a piaccal való kapcsolataikat a me­gye üzemei? A nagyvállalatok és ki­sebb üzemek főleg arra tö­rekednek. hogy kereskedel­mi apparátusukat megerő­sítsék. termelési. szerveze­tüket alkalmassá tegyék a piac mozgásának követésé­re. A martfűi Tisza Cipőgyárban kialakították a beszerzési és értékesítési főosztályokat. Előrehaladottak a tárgyalá­sok a Belkereskedelmi Pi­ackutató Intézettel az in­formáció szolgáltatás, a szoros együttműködés kü­lönböző formáinak megva­lósítása érdekében. Hozzáláttak a választék jelentős bővítéséhez. A ko­rábbi években bemutatott modellek számát többszö­rösen meghaladja az idei kínálatuk. A termelőappa­rátust felkészítik a kis szé­riák gyártására, a változó igények rugalmas kiszolgá­lására. A Tiszamenti Vegyimű­vek termékválasztéka a be­ruházások befejezése után kibővül. Ezért megterem­tették az intenzív piackuta­tás szervezeti feltételeit Tárgyalnak a külkereske­delemmel a porfesték. az óleum. a mosószerek, a kriolit külföldi piacon való elhelyezésének lehetőségei­ről. A jászberényi Hűtőgépgyárban azon gondolkodnak, hogyan tehetnék érdekeltté a keres- kereskedelmet áruik értéke sítésében. Egyik verzió sze­rint a gyártmányok árát li­mitálnák és az ezen felül elért nyereségen meghatá­rozott százalékban osztoz­nának. Szerződést kötöttek a TRANSELEKTRO és a FERUNION külkereskedel­mi vállalattal közös kiállí­tások megrendezésére. a termékeknek az igények szerinti korszerűsítésére. A törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban a kereslet megismerése után egyebek mellett a mű­szaki fejlesztést állították a piac szolgálatába. A BNV-n és a mezőgazdasági kiállí­táson vezetett vendégkönyv bejegyzései szerint a ve­vők igent, mondtak az új gyártmánycsaládokra. Ren­delésben nem lesz hiányuk. A Szolnok megyei Vasipari Vállalat felfedezte a „Nehéz em­berek” című filmből is is­mert vízkiemelő kost. Tár­gyaltak az újítóval egy módosított változatról, amelynek gyártási jogát szeretnék megszerezni. Lám. a piac bátorítása nem ma­rad hatástalan, még kocká­zatra is sarkall. Általában a megtett _ in­tézkedésekben a kockázati elem is benne van és erre az egész kollektívát fel kell készíteni. Végsősoron a piac mond majd kritikát a felkészülésről, igazolja vagy elveti, formálja a kidolgo­zott koncepciókat. Fábián Péter használással. De nem fi­zettek rá, mert a baromfi egy részét Budapesten ér­tékesítették. Az idén márciusban már B—63-as fajtát kezdtek ne­velni. Az elhullás magas (6 százalékos) volt, mert a patkányok is fojtogatták a jószágot (Elavult, régi ól­ban nevelnek.) Ennél a fajtánál csökkent a takar­mányfelhasználás. Jelentős haszna volt rajta a tsz-nek, mert a budapesti standjuk­ra is vittek csirkét, az. ér­tékesítési átlagáruk 28,72 forint volt FI A mezőtúri Sallai Tsz- ben sem fő profi) a ba­romfitenyésztés. Háromez­res felsőbabódi tojóállomá­nyuk van, s egy-egy te- nyésztojás után több mint egy forint a jövedelmük. Tavaly decemberben 10 ezer hamphsire fajtájú na­poscsirkét fogadtak. Ezek 12 hetes korban érték el az egy kilós értékesítési átlag­súlyt. Igen magas, 4,62 ki­logrammos takarmányfel­A Mezőtúri Állami Gaz­daság baromfi leiepén pri­mitív körülmények között dolgoznak. Villany nincs, a keltető is petróleumlámpá­val működik. Az idén itt 35Ö0 libát, 2000 gyöngyöst, 5 ezer kacsát és 140 ezer árucsirkét nevelnek. Tizen­két vagon baromfi után a szocialista brigád félmillió forint hasznot remél. Hogyan? A gyöngyösök a fák alatt vándorketre­cekben vannak ötszáz csirke, helyén 15Ó0-at, zsú­folt körülmények között nevelnek. Emiatt a tolla­zatuk egy része is elhull. Ilyen áru nem kel) a fel­vásárló állami vállalatnak. Minősége leromlott. Ám az állami gazdaságok buda­pesti standjain jó áron el­kel. Mint a telep vezetője mondja, legfeljebb enge­dünk az árábój egy forin­tot. A baromfinak kézzel szórták a szemes takar­mányt. Ki meri állítani, hogy ez nem pocséikolás. Rá mégsem fizetnek, mert a szabadpiaci értékesítés kifizetődő. 0 A cibakházi Vörös Csil­lag Tsz-ben — bár nem olyan korszerű körülmé­nyek között, mint Tószegen — gazdaságosan nevelik a csirkéket A B—63-as faj­tából egy kiló húst 2,9 kiló takarmánnyal állítanak elő. 0 íme öt gazdaság élenjáró és elmaradt tartási körül­ményei. A csirkenevelés mindenütt nyereséges, mert a fogyasztók megfize­tik. De meddig? Az utóbbi években a tartási körülmé­nyek rendkívül sokat fej­lődtek, újabban gazdaságo­sabban nevelhető húshib­ridek kerültek forgalomba. A baromfi ára is csökkent. Ez a folyamat tovább tart. Helyes, ha a szabadpiaci lehetőségeket a gazdaságok kihasználják, de ne a fo­gyasztók zsebére. Mátlié László Búcsú Rágyújtok egy cigarettára, kifújom a füstöt, aztán méla tekintettel szemlélge- tem. hogyan viselkedik a hamutartóban a hamvadó cigarettavég mely, mint a hajdani sláger mondta, lassan végig ég De milyen lassan! Persze, ki tudhatja e lassúság okát? Talán túl kemény ez a cigaretta, talán túl puha. netán a megen­gedettnél nagyobb a nedvességtartalma, esetleg rosszul ragasztották, vagy egy megátalkodott fináncláb makacskodik benne... ki lát bele egyetlen szivarkába?... Azért figyelem ilyen mélabúval a füst­rudacskát. mert e szemlélődés búcsú is egyben-... búcsú a nem szeleid, a szét­eső. a dohánythullató. a degeszretömött. a magát csillagszórónak képzelő cigarettá­tól. Október 1-től ugyanis, mint olvasom a hazai füstszűrös cigaretták csak az új szabványelőírás szerinti minőségben ké­szülhetnek. Ami azt jelenti, hogy a füst­szűrő a cigarettában levő kátránynak és 1 nikotinnak legalább húsz százalékát nem engedheti át. maga a szivarba pedig nem lehet sem túl kemény, sem túl puha. sem kocsányos, sem hibásan ragasztott... azaz csak olyan lehet, amilyennek egy jó ci­garettának lennie kell. Hogy illetékesek milyen komolyan gondolják a dolgot, azt csak aláhúzza a szabványrendeletnek aZ az utasítása, miszerint ezután minden ciga­rettán fel kell tüntetni a gyártási adato­kat. A szenvedélyes dohányosok és kí­váncsiak tehát a pofonegyszerű számséma alapján gyorsan kódolhatják, hogy amit oly tűzzel szívnak, azt melyik do­hánygyárban. melyik termelőgépen, melyik műszakban. melyik évben, melyik hónap hányadik napján sikerítei- ték olyan tökéletessé. Hát ezért búcsúzom most a megszokó* némi nosztalgiájával a sok-sok selejt-ci- gitől. elmúlt ez is, és ha hinni lehet a szi­gorú szabványnak, októbertől kénytelen leszek jó minőségű cigarettát szívni. Ejnye, el ne felejtsem megemlíteni: szabványelőírás eddig is volt, s ha emlé­kezetem nem csal, az is előírta, hogy n cigaretta nem lehet finánclábas, se túl kemény, se túl puha, se rosszul ragasz­tott. és a többi... Na. gyújtsunk rá! Ne várjunk hol­napig. (h—a)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom