Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-09 / 213. szám
967 szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kiséri és a lélektani gátak A makettek pavilonja A zenélő kút A komplex vízgazdálkodás bemutatása Szolnok megyeiek építették a vízgazdálkodási pavilont 3-ondolkodtam ezen a címen is: Kenyérharc Jászkiséren, Mert. . De tessék talán végigolvasni. Kellemes hűvöset árasztó vízesés fogadja a látogatókat a 66. mezőgazdasági kiállításon a vízgazdálkodási pavilon előtt. A nappali fényben is impozáns látvány® nyújtó többlépcsős vízesés este különböző színű villanyégőkkel megvilágítva a kiállítás legszebb része. S azok sem távoznak csalódottan. akik a karéi alakú épületben belülre kerülnek. Benn a valóságot híven utánozó makettek. tablók nvúitanak maradandó látványt. S aki a többórás járkálás után nem sörre vagy borra szomjazik, a kiállítás területén egyedül itt ihat vizet. Bár olykor sorba kell állni, mert a kutat jó vize mellett másért is sokan megkeresik. Míg a pohár vízzel megtelik, szép muzsika hallatszik a kút belsejéből, ötletes megoldás ez a zenélő kút. amelyet a mezőgazdasági kiállítások történetében most Tulajdonképpen azért mentem a szolnoki járműjavítóba, mert úgy hallottam, hogy ott nem törődnek a leszerelt katonákkal, még ha az kiváló is volt a hadseregben, ső„ a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” tulajdonosa is. Az üzemi KISZ bizottságon ugyancsak elcsodálkoztak jövetelem célján. — Nálunk? — kérdezték meglepődve többen is, majd példák özönét zúdították elém cáfolatként. — Nemcsak leszerelésük után foglalkozunk velük, de még benn, a hadseregnél is. Még hogy nem törődünk velük? Hiszen alig várjuk vissza a fiatalokat. Számítunk rájuk. munkájukra és mozgalmi ténykedésükre — mondták. — Itt van például Palotás Pál... A megbecsülés nemcsak szavak ...Magas, jófizikumú, szerény, sőt kissé hallgatag fiatalember nyújt kezet. Egyenruhában az őrmesteri rendfokozat dukál neki. s mellére két szép kitüntetés: a Haza Szolgálatáért Érdemérem és a Kiváló Katona jelvény. A kérdés feltevése: — hogyan fogadták, s hogyan értékelik a hadseregbeni jó eredményét? — előbb őt is meglepi. — Nagyon vártak. Leszerelésem után felhívattak a pártbizottságra, s ott gratuláltak. Közölték, hogy itt is számítanak mozgalmi munkámra. Tudniillik a hadseregben KISZ-titkár voltam. A legközelebbi KISZ vezetőségválasztás alkalmával már a jelöltek között szerepelt Palotás Pál neve. Meg is választották. Munkatársai iól ismerték, szerették. A kazánkovács szakmát jól ismerő Palotás Pál mozgalmi munkájával, társaihoz való viszonyával. s nem utolsó sorban a munkában való példamutatással érdemelte ki a bizalmat. — Ügy érzem, túlértékelnek. A hadseregben is, és itt is csak a kötelességemet teljesítettem — szabadkozik. — Különben is itt, az üzemben is arra neveltek, hogy becsülettel dolgozzam. Bevonuláskor ezt adták út- ravalónak. Palotás Pál nem hozott szégyent az üzemre, a szőkébb kollektívára, a kazánkovácsokra. S az üzem. a vezetők és a munkatársak most viszonozzák ezt. Enelső alkalommal építettek meg. Természetesen a pavilont nemcsak külleme miatt látogatják sokan, hanem azért is. hogy az érdeklődők szakmai útmutatást kapjanak az öntözéses gazdálkodásról. A pavilon ugyanis bemutatja az alföldi és a hegyvidéki komplex vízgazdálkodás helyes, gazdaságos módszereit. Bemutatja a jelent és képet ad az elkövetkezendő évek terveiről. Az épülőben levő és a még csak tervezett csatornarendszer hasznosságát különböző tablók érzékeltetik. Látható a megyénket is érintő kiskörei vízlépcső és csatornahálózata is. Segítséget kaphatnak a mezőgazdaságban dolgozók a szántóföldi és a konyhakerti öntözés módszereihez. Sokan érdeklődnek a különböző műszerek iránt, elidőznek a VITUKI napi nek tavaly újabb bizonyítékát adták: pártvezetőségi tagnak választották... Három évre az NDK-ba ... Palotás Pál csak egy s sok közül az üzemben. Iti van például Ulviczki Ferenc lakatos, aki Űj szászról jár be. Ő is őrmesterként szerelt le. — Talán még kiváló katona is volt? — Igen. Kiváló rádió-tá- virász. — Hogy van megelégedve munkájával? Feledésbe merült-e a hadseregben elért eredmény? Már leszerelésemkor éreztem. hogy érdemes volt még vasárnapokon is tanulni Kétszeresen kaptam ezért elismerést. Benn a honvédségnél és itt, a munkahelyemen. Idősebb szakik órabérénél is magasabb az enyém. Bár ebben a kiváló jelvény nem segített. Igen. Helyesen látja Ulviczki Ferenc. Az üzeír gazdasági vezetői, a párt éí a KISZ bizottság értékelik a hadseregben elért eredjelentései előtt, amelyek a talajnedvesség megállapításával segítenek a mezőgazdaságnak. Tükrözi a pavilon, hogy a vízügyi igazgatóságok nemcsak az árvízvédelemben nyújtanak segítséget éí mentenek meg felbecsülhetetlen értéket a népgazdaságnak. egyes embereknek hanem a víz helyes fel- használásában is tanácsol adnak. Példákkal mutatták be a rossz öntözést, s mint következményt a csurgalék- víz keletkezését, s annak káros hatását. összegezve, szép és hasznos a vízgazdálkodási pavilon, amely bizonyára nem egyedül lesz. amelyet nyugodtan illethetünk a jelzővel: hibátlan. S ami számunkra külön öröm: a pavilont megyénk vízügye0 dolgozói tervezték és rendezték be. Gratulálunk.- mj ményét. Értékelték, amikor visszament az üzembe, s értékelik ma is, amikor három évre az NDK-ba küldik tanulmányútra. Mert vajon elérhette volna-e. hogy a fiatalok vezetőjükké válasszák, hogy javítsanak órabérén és a már említett tanulmányútra vajon őt küldték volna-e. ha a hadseregben fegyelmezetlen. tanulásban hátul kullogó lett volna? Bizonyára nem... ■ír Negatív példát akartam megírni és pozitíval találtam. S nemcsak kettőt, jóval többet, hiszen leszerelt katonák, palotások, és ulvickiak sokan vannak az üzemben. Igaz. nem valamennyi párt-, vagy KISZ vezetőségi tag, sőt az NDK- ba sem megy. De egyikükről sem feledkeztek meg a leszereléskor, s ma is becsületük van a katonaviselt fiataloknak társaik, a párt-, a gazdasági vezetők előtt. Szavukkal élve: nem őrmesteri. hanem tiszti rangja van a szolgálati időt becsülettel letöltő férfiaknak. — mj — Ettem a kiséri kenyérből. Pirosra sült, dombos cipók, belül foszlós, finom béllel. Április 12 óta ehetik a jászkisériek. A Kossuth Tsz sütödéjében minden nap nagy a forgalom. Naponta elfogy 900— 1000 kilogramm kenyér. Mikor megnyitották sorba- állt érte a lakosság. Azóta is a tanyákról bejárnak motorral, biciklivel az emberek. Hét végén az eljáró munkások feleségei nagy kenyereket vásárolnak, s viszi magával jövő hétre a családfő. Aki külföldre megy a községből, két nagy cipót tesz útipoggyászába. Barokk László pékmester örömére mesélik, hogy Franciaországban megkóstoltatták az ottaniakkal a majd egyhetes kiséri kenyeret, s csemegeként ették. A kiséri kenyér nem szárad, mert komlóval készül. Igaz, így drágább, kisebb a haszon, de finomabb. ízletesebb tőle. — Még Jászapátiról, Jász- S7entandrásról is van vásárlójuk. A jászboldogházi tsz-elnök megkereste a Kossuthot: vállalják fel az 5 falujuk kenyérellátását is. A boldogházi tsz biztosítja a szállítást. A jász- kiséri földművesszövetkezettel megegyeztek, az ő üzletükben is hadd árusíthassák a Kossuth Tsz kenyerét. De ezeknek a szép terveknek egvelőre. ahogy mondani szokás ..lőttek”. A ’ászberényi járási tanács inarügvi főe'őadóia elutasította a szövetkezet e kérelmét. Miről is van szó? Hátid, tegyek kis kitérőt. A múlt hetekben cikksorozatot olvastam a podolszki perről. A po- dolszki bíróság perbe fogta az ottani kolhozelnököt spekulációért, mivel e kolhoz jövedelmének felét melléküzemági tevékenységekből szerzi. El is ítélik a kezdeményező, bátor kolhozistákat, ha a szovjet sajtó, a közvélemény, s magas pártfórumok melléjük nem állnak. Végül felmentésük után a tanul. Ságokat boncolgatják a moszkvai lapok. A podolszki per megmutatta miiven mélyen élnek a régihez szokottakban, a hozzájuk ragaszkodókban az új elleni lélektani gátak. Nos hát kísértetiesen hasonlít ehhez a jászkiséri ügy is. Itt ugyan per nem volt, de akadályoztatás, meg nem értés annál több. Tudni kell mindjárt egy dolgot. A jászkiséri szövetkezeti sütöde első és egyetlen még Szolnok megyében. Azt hiszem, hogy egyáltalán van, köszönheti létét Gócza József tsz-elnök, országgyűlési képviselő tekintélyének is. — A szövetkezetben külön köte- get tesz ki az az iratcsomó, amely a kenyérsütődére vonatkozik. Érdemes kiragadni az engedélyező levelet. Hadd idézzek belőle jellemző részt. — A jászberényi járási tanács ipari osztálya írja: ... ”A megyei tanács vb-elnökhe- lyettesének utasítása alapján ki kell adni.” Mármint az engedélyt. De a Szolnok megyei tanács elnökhelyettesének kellett személyesen intézkednie ahhoz, hogy jó kenyeret süthessen a szövetkezet. Előtte már minden fórumot megjártak, eredménytelenül. Köztük a járási tanács, a megyei tanács osztályait. Senki nem merte engedélyezni. Miért? Van állami sütőüzem, s onnan szállítják szét a környező falvakba. Eszi, nem eszi nem kap mást alapon. A jászapáti sütöde monopolhelyzetben van, a lakosság pedig kiszolgáltatottban. S a falvakban ott vannak a bezárt pékműhelyek. Mint ahogy a Barokk pékséget sem hastcnálták hosszú ideig semmire. Ezt rendezte be — mintegy 80 ezei forint anyagi áldozat árán — a Kossuth Tsz. Az engedély cserekenyérre szól Vagyis csak az vehet belőle, aki lisztet visz helyette. Sőt. A szövetkezeti pékség a boltban vásárolt lisztet el sem fogadhatja. Ezért mire kényszerülnek a kisériek? Megveszik az üzletekben a lisztet, otthon — vagy az utcán — átöntik saját tarisznyájukba s azt viszik cserélni. — A szövetkezel kérte, hadd süthessen kereskedelmi kenyeret is. Természetesen elutasították. A járási tanács ipari főelőadója azt írja az indoklásban : „Fentiek szerint határoztam. mivel a Jászberényi Sütőipari Vállalat Jászapáti községben lévő korszerű, nagykapacitású üzeme a környékben lévő községek igényeit is ki tudja elégíteni. Nem megengedhető a kereskedelmi kenyér gyártásának átengedése, azért sem. mert ezzel a vállalat gazdaságos működése nem lenne biztosítva. A közelmúltban beépített gőz- és gépkemence, valamint a szállító eszközök kapacitása megközelítően sem lenne kihasználva.” Azt hiszem, érthető. Nem az ember az elsőrangú mérce, hanem a kapacitás. Érthetetlen felfogás ez. S még makacsul ragaszkodnak is hozzá. Mert mi lenne az ésszerű? Legyen versenytársa a jászapáti sütőüzemnek, s így legyen kényszerítő erő arra," hogy ők is igyekezzenek jobb minőségű kenyeret sütni. Bizony a régi szemlélet, a lélektani gátak. A kisériek két esztendeje vívták a küzdelmet Jártak Szegeden is, megnézni az ottani termelő- szövetkezetek sütődéit. A szegediek mondták nekik, ha belevágnak, készüljenek fel. hogy nem lesz köny- nyű. De nem sikerült útjukat állni. Kitartottak; A Kossuth Termelőszövetkezet kitűnően érzi az új idők szelét. S vitorláját harcos kedvvel nekifeszíti. Nemcsak kenyérsütődé- jük van. Szolnokon és a Tiszántúlon dolgoznak parképítő brigádjai. Téglagyárukban — évente ötmillió téglát akarnak készíteni — most történt meg a próbaégetés. A nyolcezer lakosú faluban nincsen strand. Esztendeje lehet, hogy lapunk fényképfelvételt közölt, amint a rekke- nő nyárban fürdőruhás jászkiséri lányok az utcai kút csapja alatt hűsítették magukat. Most a Kossuth Tsz saját költségére fúrást végeztet. Ha megfelelő lesz a víz, strandot építenek a falunak. Mellé szállodát és autószervizt. Most épült meg gépjavító műhelyük, ahol mindenféle bérmunkát vállalnak. Azontúl. hogy saját gépeiket sem kell sehová fuvarozgatni, ha meghibásodik. Azért a kisérieknek így is sok minden sikerült. — Mert vállalták a harcot az újért, s mert érezték, hogy nekik van igazuk; A kenyérsütésen havonta 8—10 ezer forint á jövedelem. Nincs ebben semmi rossz. Hiszen mindenki jól jár. Borzák Lajos Aktív pihenés Éppen boldog tétlenségben telik a szabadságom, amikor szakoktató sógorom felteszi a kérdést. — Tudod-e, mi az aktív pihenés? — Már hogyne tudnám... Nem azért vagyok újságíró. Így feleltem, mire 6 nem firtatta az elmélet többi részét, hanem in médiás rés — ajtóstul — közölte. — Akkor, sógor, eljössz hozzánk tapasztani — De még sose tapasztottam... sópor... — nyilvánultam meg. Legyintett és kisvártatva így búcsúzott. — Akkor holnap reggel kilenckor várlak. Munkaruhát szerszámot, kosztot én adok. Viszonzásul majd megcsinálom nálatok a tipliket, hogy a könyvespolcot fel tudjátok akasztani a falra... Mire jössz, a nyersanyag a tetthelyen lesz. Vágtam már nehezebb fába is a fejszémet. így nem tartottam férfiasnak, hoav zsetlea ellenkezzek Habár a hajnali kilenc óra zsenírozott kissé. No. mindegy. — Itt volnék — állítottam be óramű pontossággal. — Akkor öltözz át. Ott a melegítő. rossz szandál, meg ing is, ha kell... Utána gyere a munkapadhoz! — intett szemével egy fél udvamyi izére, amelyben ta~- ka földkupacoktól kezdve, kapán és hosszúnyelü kőműveskanálov át a símltóig minden feltalálható volt. Teljes munkadiszben álltam meg előtte Nézett, de nem szólt. Én meg vártam, hogy kiadja a munkát. — Mire vársz? — érdeklődött végül. — Egy újságírótól sokkal több operativitást reméltem. — Menj. minden együtt, láss hozzá! — Mihez? — idétlenke dtem őszintén. — Hát a sárcsináláshoz... Nézd körül a házat láthatod, sok helyen lefejtette anyu a vakolatot. Annvit gyúrj, hogy elég legyei — De... hogy kezdjek hozzá? Miből... izé... először mit? A sógor naay szakmai gőggel kezdte a felvilágosítást. A földkupacra mutatott. — Milyen színű az? — Sárga. — Tehát az a sáraaföld. — Mi az ott a vederben, io- csalóhnn? — VÍZ. — Hát ez a szerszám? — Kapa. — Ö. hát egészen, szakképzett vagy. nekem meg adod a tudatlant... Sároztál gyerekkorodba nem? — Persze, persze. — Nahát akkor indulás. Ügy igyekezz — nézett az órájára, hogy fél—háromnegyed óra múlva abban a fateknőben ragyogjon a sár. Ahogy a falra pillantottam, észrevettem a szalmaszálakat is a lekapart területeken. Hirtelen felbátorodtam — Mintha úgy emlékeznék hogy szalma is kell a sárba... — jegyeztem meg. — Törek. jóember, töreki — igazított ki a sógor, és magától értetődő mozdulattal irányított a ház végéhez — Ott találsz töre- ket a disznóólban. Azzal el is fordult. Én meg villámgyors számvetést végeztem mibe is hozzam a töreket? Nej- lonkálóbnn vem. praktikus. ő°z- szepiszkolja. Kiskocsi nincs. Vénül a lavórt találtam megfelelőnek. Négykézláb sikerült behatolni a disznóólba ahonnan egy éve elköltözött az utolsó lakó. s azóta nincs másik Min azonban a töreket szemelnettem. rájöttem jószág maradt az egykori koca után. De miből élt eddig?! Annál élesebben vetettem fel a kérdést, minél inkább éreztem a pici lények mohóságát lábam szárán, egyebütt. Annál gyorsabban megszedtem a lavór töreket. Amiről tüstént kiderült, hogy: — Ez nagyon nagy szálú. Tiszta szalma az egész — fitymálta a sógor, csak úgy lábujjheggyel bökve a lavórba. — Kisebb szálú nincs — ellenkeztem. — Hát akkor nincs más hátra, fogod a metszőollót, és a túl nagyokat felaprítod — utasított a sógor. O a szakember, engedelmeskedtem. Rettentő boldog voltam, mire odáig eljutottam, hogy nekitérdepelve. azzal a két. írógéphez szokott, dolgos kezemmel dagasztottam. gyúrtam. cupvoatai- tcm. döaönvöztem a tapasztósárnak nevezett kémiai vegyületet Hát méa mikor a falra csapkodtam. s a huncut sár visszaírócs- kölődött arcomra, hajamra, szegembe. De meg lehet nézni, Két nap alatt vau belejöttem a tapasztás- ba. hogy sorra jelentkeznek a szomszédok: nem váVnlnék-e náluk is eav Iris falinazitást?... Sainos. több szabadságom már nincs az idén. Tóth Istvt* Ahol az őrmester tiszti rendfokozatot ér
