Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

w SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967 szeptember S zöldbabvetésen át a tiszai nyárfa- erdő felől sebes vágtában lovas közeledik felénk. Az Aranykalász szövetkezet jogászának Zasztava személygépkocsi­ján haladunk a felsőréti dűlőutakon. A lobogó árva- lányhajas, széles fekete kalapos, cserzett arcú lo­vas odavágtat az autó mel­lé. Virtuskodóan leszól a nyeregből. — No, próbáljuk ki, me­lyikünk hagyja le a mási­kat Aztán meg is Ijed rög­tön. Most veszi észre, hogy a kiskocsi hátsó ülésén, Molnár Sándor, a tsz elnö­ke és Juhász János, a párt- titkár ül. — Ne tapostassa a vete- ményt, és miért nincs ma­ga a ménesnél? A kedvemre való ver­senyfutás elmarad, de az elkövetkező élmények bő­ségesen kárpótolnak Az öreg csikós most már nem hagyja magát. Azt mond­ja, hadd mutassa be, mit tudnak a lovak. Integet az erdő felé, s onnan jön is már ugyancsak lóháton a két éve bojtár, fiatal Rat- kai István. — Pista, egy vágtát. A fiú elnyargal, s nem sokra rá az erdősáv szélén szélsebesen robogva, nagy port verve pompás lovak száguldanak. Akkor az öreg csikós, Varga István, újra kiált: vissza. E szóra a repülő lovak villámcsapásként hátraarcot csináltak. S ira­modnak arra, amerre a nyárfaerdő hűvösében ott áll a karám. Hatvan re­mek csikó tölti ott a nya­rat. A ménes java a tisza- roffi szövetkezeté, a többi a tiszaburai és a kunhe­gy esi tsz-é. De ez csak egy része a lótenyészetnek. Ti­zenkét ló pillanatnyilag is Balatonfüreden van a fő- állattenyésztőveL A külföl­di üdülők szórakoztatásá­ra, s azért is, hogy eladják őket. Az öreg csikós elénk vezet egy táncoló szürke mént. Azt mondja, ez öt­venezer forintot ér. Erre kapom fel a fejein Most jöttem rá, hogy ez a múltszázad végét Idéző ro­mantikus pásztoridlll na­gyon is korszerű dolog. — Fantázia és pénz van benne. Varga István csikós ma különleges ember Tiszarof- fon. Naponta feltűnik a falu utcáin szürke hátas­lovával, s figyelemmel hallgatják hortobágyi tör­téneteit, valamint azokat az eseteket., amelyeket mint Borbély Gábor vármegyei alispán lovásza élt meg. Árvalányhaj és csikóska­lap. Ez volt az első élmé­nyem Tiszaroffról. A legöregebb tiszai halász Cseppentő Bálint nyug­díjas halász élete is ilyen nomád élet még. A falutól messze eső Tisza-parton áll a kunyhója, előtte la­dik, a szógafa, s halpapri­kás főző üst De a roffiak már nem járnak ld ide. — Benn a községben, a föld­művesszövetkezet kisven­déglője, s halásztanyája is. Az ősi foglalkozást pedig mindössze hárman űzik. Annak a falunak, amely régebben jóformán a Ti­szából élt, összesen három halásza maradt. Már hét esztendeje egy­más után kijött az árvíz. Ilyenkor kétezer holdat visz eL Az idén 82 napig állt a víz a Felsőréten. A Nem gyógyít már Orvos Tóth Péter Így ötvöződik a régi és új egybe Tiszaroffon. És másként is. A szövetkezet építő brigádjában ebédszü­netet tartottak. Várták, hogy a fogatos, Csortos Jó­zsef megjöjjön. Nagyda­rab tanyai ember, nemré­gen költözött be a faluba. — Na, Jóska, meséld csak el az elvtársnak, hogy gyógyított meg téged Or­vos Tóth Péter. — Hát az még a mosta­ni Orvos Tóth Péternek az apja volt. Nagyon fájt a lábam. Azt mondta az apám, semmit gyerek, be­megyünk a faluba. Olyan betegen feküdtem a kocsi- derékban, mozdulni se bírtam. A delejes ember ráolvasott, adott valami is­meretlen fűmagot, azt te­gyük a tejbe, Igyam meg. Kérem, mikor már kifelé mentünk, elkértem az apámtól a gyeplőt, én haj­tottam a lovakat. Azóta sincs a lábammal semmi baj. Ez olyan ember volt. Emlékszek, még Nagykörű­ből is jött egy asszony, le­gény után bolondult a lánya. Orvos Tóth Péter cso­dáiról fantasztikus törté­netek keringtek. Kinn ka­pált a határban, megérez­te, ha valahonnan jönnek hozzá, s akkor se szó, se beszéd, indult haza. Ült a kanapé végében, csak rá­nézett a betegre, s akárki­nek akármi baja volt, tud­ta mi az ír. Elmentem Orvos Tóth Péterhez, ki a falu szélé­ig a Tisza-gát alá, A szö­kukoricát csak júniusban tudták elvetni. Abból már vagy lesz valami vagy sem. A folyó mégis egyre inkább a tiszaroffiak re­ménye. A szövetkezet szék­házában láttam egy tér­képet. A határ talajtani felmérését a karcagi tudo­mányos kutatók készítették a II. Tiszai Vízlépcső ön­tözési tervébe illően. Ti­szaroff távol esik a nagy műtől, de még így is ezer holdat tudnak majd öntöz­ni belőle. A már meglévő fél ezer holdon felül. S ami a legtöbbet jelenti, a vízlépcső megépítésével együtt jár a táj belvízle­vezetése és árvízszabályo- zása U. vetkezet öreg nyugdíjasa újságot olvasott éppen. — Lapunk előfizetője. Magá­nyosan él. Kértem, mond­ja el, mi a gyógyítás titka. — Nem tudom kérem. En már nem foglalkoztam ve­le. Az apám csinálta. — Azt mondják maga is. Ez olyan érdekes lenne. — De megírja az új­ságban. — Persze, hát azért jöttem. — Nem tudok semmit, kérem. Fogalmam sincs róla. Kedveszegetten jöttem el. Az utca, amelyikben Péter bácsi lakik, beletor­kollik a község főterébe. Annak folytatásában két új épület, az új fogorvosi rendelő, a körzeti orvosi rendelő orvoslakással. Or­vos Tóth Péter családján anyakönyvileg is rajta ma­radt az előnév. A falu azonban emide jár. Az új fogorvosi rendelőben na­ponta átlagosan harminc betege van dr. Kocsis Esz­ternek, a szomszéd falu vízügyi munkása lányá­nak. És Kocsis Eszterről Is beszél történeteket a nép. Azt, hogy milyen kedves, milyen szeretettel fogad­ja a talán életükben elő­ször fogkezelésre jelent­kezőket. Hiszen a fogatlan­ság, a fogszuvasodás ter­mészetes velejárója volt a régi falunak, A doktornő két esztendeig az új mű­velődési ház kis zugában húzta meg magát. El akar­ták vinni a karcagi kór­házba, Valamennyi időt ott BODZÁK LAJOS: A fejedelem falu ja is töltött. Kovács István az időben az emberek. Ne tiszaroffi tanácselnökhöz engedjék el a kedves dok­csoportosan jártak abban tor nénit. Hogyan lett a roffi ember Vasas drukker ? Tiszaroffon nyolcszázhúsz házat tartanak nyilván, százhetvenegyben van te­levízió, hatszázny olcvanki- lencben rádió. Nyilvános a tv-adás ezenkívül a párt­székházban, az iskolában, a tűzoltóságon, a kisven­déglőben, s a termelőszö­vetkezetnél. A táncdalfesz­tivált a lakosság kéthar­mada nézte végig. A televíziózás modern nép­szokás lett a faluban. A tanácselnök meséli, hogy avaly a labdarúgó világ­bajnokság idején milyen lázban égett az egész fa­lu. Egyébként pedig külö­nös, lemérhető hatása is van a tv-nek. Ebben a fa­luban sok a sportszerető ember, s a legtöbbje Hon­véd vagy Vasas drukker. Előbb nem értettem, mi kötheti a távol eső két fő­városi csapathoz a tisza- roffiakat. Aztán kiderült. A Honvéd tábor úgy eyarapszik, a leszerelő fia- lalok azzal is kifejezik ka- tonaviseltségüket, hogy ön­érzetes Honvéd szurkolók. Még érdekesebb a Vasas szimpatizánsok szaporodá­sa. A volt parasztemberek­ből, traktorosok, gépszere­lők lettek, A falu fiataljai­nak nagy része választja a vasas szakmát Szakmai önérzetüket azzal is ki­nyilvánítják, hogy Vasas szurkolók. A két tábor az­tán a televízió közvetítései alatt kedvére drukkolhat kedvenceinek, ■ évődhet az ellenfelekkeL Ám kanyarodjunk kicsit vissza a rádióhoz, televízió­hoz, amely mondhatni az egyetemesség áramába kapcsolta a falut Jóvér István községi párttitkár­ral kimentünk a Béke ut­cába, a cigánytelepre. — Négy antennát számoltunk itt meg. A Lingurár Pá- lékét, a Lingurár Istváné- két, a Mici Béláékét és a Dádé Farkas Istvánékét. Kinn állt a cigánysoron a kapuban B. Nagy Gyuláné. — Szoktak-e közösen tv-t nézni? — kérdeztük; — Hát, csak a rokonság jár össze — válaszolta. Ezen mosolyogtunk, hi­szen a rokonság lényegé­ben az egész cigánytelepet jelenti. Ha nem is néz te­levíziót minden cigány la­kos, rádiót mind hallgat Az minden házban, sőt még a putrikban is ott van a cigánynóták, a magyar népzene kedvéért. Házikenyér a képeslap kedvéért Két esztendeje a Tükör című képes hetilap mun­katársai lent jártak Tisza­roffon, hogy írjanak a há­zi kenyérsütésről. Tiszarof­fon jóhírű malom műkö­dött korábban, s nagy hí­re járta az itteni házike­nyérnek. Hanem mi tör­tént A község vezetőinek csak nagy üggyel-bajjal si­került - megszervezniök, hogy az újságban mégis megjelenhessen a roífi házi kenyérsütés. A falu 820 házából mindössze hu­szonötben sütnek már csak otthon kenyeret Vagy a boltban vásárolják meg, vagy otthon elkészítik a nyers tésztát, s viszik Cseppentő Gyulához, a pékhez megsütni. Régen itt Tiszaroffon legalább kétszázötven em­ber húzta a kaszát nyaran­ta. És hogyan. Terméskö­vet tettek a fejük alá, hogy el ne aludjanak. Az aratás, és csak az aratás cséplés nélkül, így lg eltartott Pé- ter-Páltól—István királyig. Vagyis június 29-től—au­gusztus 20-ig. A cséplés pedig mindig belenyúlt szeptemberbe. Az idén aratás-cséplés, véget ért három hét alatt, s mind­össze tizenhét ember vé­gezte. A kertészek, a do­hányosok. az állattenyész­tésben dolgozók, s a falu nagy része egyszerűen ész­re sem vette az aratást. — Ráadásul a kisparaszti vi­lágban nyolc mázsás átlag­terméseket takarítottak be, mos* 17 mázsa 40 kilót Tiszaroff pedig a szegé­nyebb földű, s a szegé­nyebb falvak közé tarto­zik. Mégis, gyorsuló üte­mű kulturálódás figyelhe­tő meg. Lódi Istvánná, a földművesszövetkezet elő­adója mondta el: az esz­tendő első félévében 57 mosógépet adtak el. — A tiszaroffi lakások majd eeyharmadában van mosó­gép. Nagyon sok helyen centrifugával. Most a pa­lackos gáztűzhely a sláger, s ha még csak kevés is, de elkezdődött a hűtőgép vá­sárlás Ügy becsülik Tiszarof­fon minden tizedik lakás­ban. ha van fürdőszoba. De az igény egyre nő. Ebben közrejátszott a termelőszö­vetkezet is. Annak új szék­házéban ugyanis viUany- bo.vleres zuhanyfürdő mű­ködik. Azért, hogy a trak­torosok, a műhelymunká- sok. a határból hazatérők megtisztálkodva tegyék le a munkát. Molnár Sándor tsz-ednök meséli: eleinte úgy kellett noszogatni az embereket Húzódoztak tő­le. restellkedtek. hogy tető­től. talpig levetkőzve fü- röd jenek, tálán életükben először zuhany alatt. En­nek nincs egy esztendeje. Most már a szövetkezet környékén lakó falubeliek is érdeklődnek, ők nem járhatnának-e oda. A szö­vetkezet vezetői gondolkod­nak rajta, hogy vasárna­ponként megnyitják tiszta­ság fürdőjüket a falunak. Miről vall a temető ? A* idei húsvéti templo­mi körmeneten mintegy nyolcvanan jelentek meg a háromezerből. A három­száznegyven iskolás gye­rekből nyolc jár vallási f® órára, fis nein la első­_____I s orban a parasztemberek gyerekei. Évente átlagosan tíz—tizenkét házasságot kötnek Tiszaroffon egy-két egyházi esküvővel. Érdekesen alakul a te­metés. Tisztás társadalmi temetés még nem volt a faluban, mint a vezetők mondják, de a tisztán egy­házi se megy újabban. Azt csinálják, hogy a lakáson a papok búcsúztatnak. a temetőben a párttitfcár vagy mis világi ember. Azt mondják a néprajz­kutatók a falu anyagi ere­iéről lerfDeszédesebben a temető valL Kimentem a roffi három temető egyiké­be. ahol most temetkeznek. A síremlékek harmada nem fából hanem márványból vagy sírkőből van. Hűen bemutathat egy te­lepülést a rendőrség is. Ti­szaroffon 1960-ban szűnt meg a rendőrőrs. Addig hét rendőr volt a faluban, most két körzeti megbízott És huszonnyolc önkéntes rend­őr, Zömmel középkorúak és fiatalok. Parancsnokuk egy Kunmadarasról hazaköltöző nyugdíjas rendőr. Jól mű­ködő. harminchat fős ön­kéntes tűzol tótestülete is van a községnek. Ennek Trigola István szövetkezeti kötélgyártó a vezetője. Még 1963-ban alakult meg az úttörő tűzoltó csapat. Azóta felnőttek, s nagyrészt együtt maradtak. Ez is érdekes. Egy tűzoltósapkát és egy derékszíját kaptak akkor. De ez azt jelentette a fia­taloknak, tisztségük van a faluban, valakik, számíta­nak rájuk, s erre nagyon büszkék. Feltűnő, hogy esténként elegáns, fehér vászonoan- tallóban sétálnak a tisza­roffi nők. Megtudtam azt Is, hogy Karcagra. Kunhe­gyesre. Tőrökszentmfklósra. sőt hajóval Szolnokra be­járnak divatosabb ruhá­kért Érdeklődtem, kik, mi­lyen társadalmi rétegbeliek viselik Azt a választ kap­Majd ha kirakják a tam. nehéz a társadalmi réteget meghatározni. Be is bizonyosodott, mi­ért Még a határban talál­koztam Tóth Józsi bácsi­val. Ügyes, szorgalmas pa­rasztember. mondták róla a szövetkezet vezetői. Este pedig két lányra mutatnak a faluban. A Józsi bácsi lányai. Judit vegyésnnér- nök, Irén ke pedig orvos- tanhallgató. Kinn a falu szélén Bagi Józsi bácsi ók­nál laktam. Nevelt lányuk technikushoz ment férjhez. Büszkén mondta, hogy az övék ősi roffi parasztcsa­lád. De a bátyja jónevű fodrászmester Törökszent- miklóson. Egyszóval Tisza­roffon. mint minden ma­gyar faluban is. őrökre le­számolhatunk a parasztcsa­ládok fogalmával. Nincs oiyar» parasztfamília. amelynek tagjai között ne lennének értelmiségiek, munkások vagy más fog­lalkozásúak. Innen Tisza­roffról most is nyolcvan középiskolás diákot és egyetemi hallgatót tartanak nyilván. Nagy részük tanulmányai befejeztével visszatér, visz- szajár a faluba. Hatásuk mindenképpen nagyobb lét­számuknál. A falu már hozzájuk igazodik, az _ő gondolkodásukhoz, felfogá­sukhoz. szokásukhoz. A továbbtanuló ifjak kö­zül legutóbb Forgó István tért vissza az agráregye- temről. Öt választották^meg a szövetkezet főagronómu- sának. A jó felkészültségű fiatalembernek nem lehet még nagy tapasztalata. Mégis teljes a bizalom iránta. Hiszen maguk közül valónak érzik, tiszaroffi ember fia, 6 maga is név­ről. szokásairól, egyéniségé­ről ismer mindenkit. fácánokat | Az Aranykalász Terme­lőszövetkezetről nagyon so­kat lehetne írni. Annak el­lenére. hogy a gyenge ter­melőszövetkezetek kategó­riájába tartozik, mégis eb­ből él a falu nagy része és nem is rosszul. Különben a közös gazdaság kezd saját lábára állni. Ebben része /an a mostam vezetőknek Is. Molnár Sándor, az el­nök a huszomvalahányadik ilyen tisztségviselője a szö­vetkezetnek. S a többi ve­zetői beosztásban levők elő. dei is hasonló számúak. Ahogy Fűtő Joachim nö­vénytermesztő találóan mondta: — Annyi bukott vezető volt már nálunk, hogy nem fémének el két hold föl­dön. Talán ezért is nagyobb a ragaszkodás a mostani­akhoz. Persze a szövetkeze­tét nem csupán a vezetők teszik jobbá, hanem a haj­dan híres tiszaroffi szorga­lom. Ez pedig az átszerve­zés utáni években, látva a korábbi vezetők tehetetlen­ségét. alaposan megrok­kant. Most kezd újraéledni. Kinn jártunk a Gyendai réten, az új rizstelepen. Ennek a telepnek is figye­lemreméltó a létrejötte. Jó­részt önerejéből építette a szövetkezet, terven felül. S néhány kalitkájában olyan a rizs. hogy járni lehet a tetején. Ott rizsőr Marsi Ferenc. Azzal tagadott bennünket: — Vigyázzon ' már elnök elvtárs, rá ne szedjék. Itt jártak tegnap a vadászok. Azt mondták, a rizsföldről leszaladt a víz a tiszabői erdőbe s elpusztított leg­alább négyszáz fácánt. Negyvenezer forintot kö­vetelnek tőlünk. Aztán hamiskásan az el­nökre nézett — Én megadtam a vá­laszt Rakják ki az elpusz­tított fácánokat, akkor fi­zetünk. Leleményes válasz. Ez a parasztember már úgy vi­gyáz a szövetkezetére, mint a magáéra. Vitatkozik, ve­szekszik is érte. Eszembe jutott. Csorna Lajos rendőr főtörzsőrmester, ö mondta; egész éven át egy esetben kellett eljárni a társadalmi tulajdon védelmében egy ír lopás ügyében. * Tiszaroff valaha a nagy­ságos fejedelem. II. Rákó­czi Ferenc birtoka volt. Tő­le a szabadságharc bukása után. 1711-ben kobozták el. Attól kezdve ldrálypártl urak adták, vették; cse­rélték A felszabaduláskor huszonkilenc uradalomhoz tartozott Tiszaroff. s hét nagy kastély vette körül a falut, öt kastély még ma is áll. Benne átlagosan öt parasztcsalád lakik. Viharos történelmet élt meg a falu. Kétszer telje­sen elpusztult s a jelenle­gi település a harmadik he­lyen van. Bántotta víz, Ir­totta török. A krónikás „N. S. Etsedj Tóth András a Helyiség Hites Jegyzője” azzal zár­ja falutörténetét. „1846-ik Év. September hónapja 21- ikén délután ni 5 órakor”: s—többet is írnék jó­kedvvel. de már Ismét eszembe jutott a Tornyot körülvévő temérdek bámu­ló nép nyomorult sorsa, s ez letéteti véllem a tollat”. Hadd lopjam el a gon­dolatot N. S. Etsedi Tóth Andrástól. Többet is írnék még jókedvvel. S lenne is márőL Ám a végeredmény ugyanaz. A fejedelem egy­kori faluja, a többi magyar faluval együtt megtalál»" átlát a szocializmusba*

Next

/
Oldalképek
Tartalom