Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
IW1. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hazánk s és védelme C zülőhazánk megismerése, szeretete és ^ védelme szorosan összefügg egymás- ' sál. Az erre való nevelés tartalmi és mód- (szertani kérdésének értelmezése és gya- i korlati alkalmazása mindinkább egységes i megyénkben is. Ennek köszönhető, hogy a szocialista ’ hazafiságra. s a honvédelemre vonatkozó , nevelést egyre kevesebb helyen tekintik csupán katonai elő- és utóképzésnek, 11- i letve a polgárvédelmi ismeretek elsajáti- 1 iásának. Mind több helyein — intézmé- | nyékben és vállalatoknál egyaránt — i fordítanak gondot arra, hogy hazánk sz o- i cialista fejlődésével mind intenzívebben ismerkedjenek a fiatalok, társadalmi ren- | dünk magasabbrendűsége tudatossá, tá- , ;ainknak szépsége kitörölhetetlen élménnyé i váljon bennük. Nem a tiszaföldvári irodalmi színpad 1 csoportja az egyedüli, amelyik nyáron útiakéi. s bejárja az országot. S ki győzné felsorolni azokat a fiatalokat, akik nem- i -sak más tájakban gyönyörködni, hanem i iasznos munkát kifejteni indultak a kiv ' körösi, a balatonboglári és egyéb építótá- | borokba vagy akár csak néhány nap tár- , sadalmi munkát vállalva lakóhelyük kör- | nyékén segédkeznek. /I haza alaposabb .megismerése szert- ■ •** tétének egyik fő forrása. Gazdagodása. történelmi hagyományai, szocialista vívmányai a jogos állampolgári büszkeséget és hűséget erősítik mindannyiunkban. A szocialista hazafiság közismerten ösz- szefügg m proletár internacionalizmussal, a baráti népekhez fűződő kapcsolataink erősítésével. Az ezért való munkálkodás is sokféle, nevelő hatásait tekintve igen eredményes lehet. Gyakorlati módszerét tekintve szolgálhatja ezt az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hatonai alakulatokkal való kapcsolat felvétele (mint ezt legutóbb a karcagi szerelő ktsz fiataljai tették). vagy akár az exporttervek tudatos túlteljesítése, a baráti államok eredményeinek ismertetése és így tovább. Egy a fontos: a szocialista hazafiságra '*s a honvédelemre való nevelést az egész társadalmat átfogó tevékenységnek kell tekintenünk. Nem tarthatjuk csupán a KISZ vagy az MHSZ feladatának, hiszen igen sokrétű, szerteágazó munka ez. Kiterjed az említettek mellett a szocialista erkölcsi és világnézeti nevelésre, a szocialista társadalmi rend védelmére is. JiJT indezért úgy kell munkálkodnunk, hogy ne csak a fiatalok értelmére hassunk, hanem érzelmeikre, képzeletükre és akaratukra is. A szocialista hazafiság és a honvédelemre való nevelés ezért nem lehet kampányfeladat, hanem valamennyi pártszervezetünknél — intézményeinkben. vállalatainknál és gazdaságainkban egyaránt — a napi politikai munka szerves részét kell képeznie. Ebben a feladatkörben fontos szerep jut a hadsereg életének ismertetésére, a katonai szolgálatra való előkészítésnek. E munka — a honvédelmi propaganda nem kielégítő volta mellett — még sok kívánnivalót hagy maga utón. Mérlegelni kellene például, hogy a középiskolai testnevelés mennyiben szolgálja és hogyan szolgálhatná jobban ezt a célt. Közismert, hogy a marxizmus klasszikusai is nagy figyelmet fordítottak erre, Marx szerint például a testi nevelés olyan, amilyent „gimnasztikái iskolákban és katonai gyakorlatokkal nyújtanak,’* Ebben a témakörben van már néhány jó gyakorlati módszer, amit szélesebb körben lehetne alkalmazni. A mezőtúri iskolák például híradó szakkört hoztak létre. Vezetését a honvédség egyik tagjára bízták. A hasznos ismeretek elsajátítása mellett a fiatalok romantikát is találnak a szakkörben, szívesen eljárnak oda. A megy* más városaiban — például Karcagon — is találtak arra módot, hogy közelebbi kapcsolatokat alakítsanak ki a honvédség és a fiatalok tömege között. Ezt a célt szolgálták a laktanyalátogatások, a lövészeti bemutatókon való részvétel. kiállítások rendezése stb. Főleg f tiszti iskolák iránti érdeklődést kelti fel a fiatalokban, ha előadásra kémek fe1 egy-egv növendéket vagv tisztet. A katonai eskütétel, a leszerelők ünnepélyes fogadása szintén jó módszernek bizonyul a hadsereg iránti érdeklődés felkeltésére. P gyszóval sok kiforrott, hasznos mód“■* szer áll az Iskolák igazgatói, a KISZ és az MHSZ helyi vezetői rendelkezésére. Alkalmazzák azokat olyan hatással, hogy a tudás az ismeret cselekedetformáló meggyőződéssé váljon fiataljainkban. 8. B. Á jászboldogházi nagydíjas Sas János gondozó a nagydíjas Táblással Minden délután felvezetik a díjnyertes állatokat az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A hatalmas lovaspályát sokezres tömeg veszi körül. Gyönyörködnek a felvezetett állatok formás küllemében. Az istállóban is ott vannak, meg lehet nézni a jószágokat. De így jártatva mégiscsak mások. A szarvasmarhák felvezetett csoportjaiban mindenütt helyet kaptak a jász- doldogháziak. A híres tenyésztési tradíciókkal rendelkező község közös gazdasága méltó helyet vívott kt magának az ország leg> Jwbbjal között. A magyartarka, üszők kategóriájában három állatuk nyert. Méghozzá a Táblás a legmagasabb kitüntetést a nagydíjat szerezte meg. Az Urán aranyérmes, Helén bronzérmes lett. Sas János, a Táblás gondozója büszkén vezeti fel a formás, nemzeti színű szalaggal átfogott jószágot. Neki is része van a magas elismerésben. Amint elveszti a nézők sorfala előtt, itt is, ott is kattognak a fényképezőgépein Elismerő, csodálkozó szavak hangzanak el: ez igen. Nem csoda, mert a két és fél éves Tábláitól ]■ ugyanazt a Hajnali párbeszéd teljesítményt várják, mint az anyjától. Annak 4154 kilogramm volt az évi tej- hozama, s átlagosan 4.04 százalékos zsírtartalommal. A gondozók nem pihenni jöttek a kiállításra. Az istállókban szigorú rend van. Reggel ötkor megkezdődik a jószágok etetése, tisztítása és átmosása. Példás a tisztaság itt. Sas Jánosnak, Matók Józsefnek és a többi jászboldogházi gondozónak nem kellett újból megszokni ezt. Odahaza náluk, szintén ragyognak az Istállók. Azért is érhettek el ilyen kiváló tenyésztési sikereket. — m. L «Világosodott már lassan a szolnoki piactéren. Csend volt, nyitott ablakokkal aludtak a körúti házak. Néha, kimaradó jókedvű embereik baktattak el a járdán. A kövezeten öt nagy- halom dinnye. A dinnyekupacok lábánál ruharaká- sotk. Alattuk emberek. Némelyik horkantott is. Egy nem. Ült a foltos szalmazsákon, összehúzódzkodva, szinte betakarta nagyszélű fekete kalapja. A Tisza felől a hajnal hidege áramlott a térre. Meg is bor- zongtam. — Maga nem fázik bátyuska,? — Tessék látni, két pulóvert vettem. — Mikor fekszik le? — Reggel jön értem a váltás. Akkor vonattal megyek haza. De nem feküdni, mert szedni kell a dinnyét egész nap. Bizony majd csak estére kerülök ágyba. Borostás arcú férfi. Nagy, széles csontokkal. Tegnap is itt láttam már. S vasárnap is. — Akkor jó piacom volt, vasárnap. Tíz órára eladtam mindent. — Szokott magukkal lenni egy cigányember is. — A Kálmán? Ott alszik a. Valami ládafélére görnyedt alakot lehet kivenni a pekvanc alól, — ö is dinnyés? — Nem a. Szolnoki. Van szegénynek hét családja, segíteni szokott, — azért adunk dinnyét. De most üzletet csinált. Azt a halmot megvette tán 650 forintért. Egy ezrest kiárul belőle. Cigarettát kotor elő, gyufa lobban a félhomályban. — Azt a társamat, amelyik ott fekszik, felkelthetném. Ügy egyeztünk, éjfél után én pihenek le. — Már elmúlt éjfél. — El. Hadd aludjon. Meg aztán nem merek a kőre leülni. Ilyenkor már felfázik az ember. — Honnan járnak be? — Tiszakécskéről. Ez a szolonki piac a legjobb a világon. Ezeknek nincs háztájijuk. Galambdúcokban laknak, tessék látni. Földet akkor lát, ha kinéz az ablakon. A boltból él, meg a piacról. Először eljártunk mi az ország minden részébe, de a szolnoki piacnál nincsen jobb. Eszébe jut egy történet. — Hatvankettőben sorolja az elnökünk a közgyűlésen, krumplit, azt mondja, azt nem vetünk, azon nincsen haszon. Felnyújtom a kezem. Várjunk már emberek, én ugye eljárok Szolnokra. Tudjátok, ott már galambdúcokban laknak az emberek. Hát, ha mi nem vetünk krumplit, az a sok nép ott mit eszik? Mert nekünk terem a háztájiban, de ezeknek honnan lesz? Nagyot nevettek, tudja, de azért a tagság helyeselt, nekem lett igazam. Gondolkodom azon, valamiképpen megköszönjem a gesztust. De az most furcsán esne. Inkább azt kérdezem: — Bejárta-e már legalább Szolnokot? — A. Nincs arra idő. Vasárnap is olyan sor állt itt a dinnyéért. Én meg lékeltem. A szolnoki egy se viszi el lékelés nélkül. Még annyi szabadom se maradt, hogy egyek valamit. — A Tisza partján se se volt még? — Itt? Itt nem. Ámbár otthon, a miénknél, igen. — Aztán kifizetődik-e ez a sok éjszakázás? — Mikor, hogy. Tavaly jól ment. kaptam 22 ezer forintot. De most nem akar kisarkosodni. Még tán a kenyerem se lesz meg. A szomszédos dinnyerakásnál felnyöszörög valaki. Rossz rágondolni is. Valar hányszor nyárestén kinézek emeleti — galambdúc lakásom — ablakán, mindig mozdulatlan hevernek itt a piactéren. Almások Nagykőrösről, — szőlősök Köröstetétlenről. Dinnyések mit tudom én honnan. Este a szürkületben jön a falu, s reggelre ott várja a várost — A maguké gazdag falu ugye? — Van akinek nagyon jól megy. De olyan is akad, aki azt mondja, jaj. Ezeket a városiakat nem tudom kitapasztalni, hogy élnek. De mintha nem lenne annyi pénzük. Még egy cigarettára gyújtunk. Egymást támogatva csapatnyi duhaj kedvű férfi jön. — Bácsika, nincsen pénzünk, mit ad érte? Adjon dinnyét. Maga olyan bácsi. A dinnyés hallgat. Nem szól. Egyre összébb kucoro- dik a lüdegben. Elköszönök, A kapuból még visz- szanézek rá. Csak a cigaretta parazsát lehet kivenni a félhományban. Lehet, hogy elaludt közben. Ott, a galambdúcos körúti házak tövében. Borzák Lajos Gazdasági jegyzetek Látogatóban a &piac66 A karcagi agyagipari szövetkezet termékei — a cserépkályha és a falikerámia — keresett cikkek a belföldi piacon. A lakosság évente csaknem egymillió forint értékben vásárol a szövetkezettől és a közületek is tekintélyes megrendelést adnak. Most, legújabban a nagykereskedelem is felfedezte, mennyire jó üzlet a karcagi kerámia. Az UVÉRT a harmadik negyedévre 100 ezer forintos szerződést kínált, amit a szövetkezet vezetői örömest elfogadtak. A hordozható cserépkályha gyártásának bevezetésével tovább bővítették a választékot Az eddig elért piaci sikerekkel mintha túlságosan is elégedettek lennének. Úgymond, a szövetkezet a kívánatos nyereséget eléri áruinak hazai értékesítésével, ezért a külföldi megrendelések után nem kapkod. Van-e kereslet a világpiacon — ez a kérdés nem foglalkoztatja a vezetőket így nem is informálódnak a külkereskedelemnél. Pedig a közelmúltban magától meglátogatta őket a „piac" egy osztrák turista személyében, aki cserépkályhát akart rendelni. Amikor megtudta, hogy mennyi az ára mégínkább szeretett volna üzletet kötni — mert mint mondta — Ausztriában csaknem kétszer annyiba kerül a cserépkályha, mint Karcagon. Tehát a szövetkezet e terméke árban, minden bizonnyal versenyképes lenne Ausztriában. A többi szükséges adatot az újonnan alakult magyar piackutató intézet bizonyosan rendelkezésükre bocsátana, természetesen pénzért. Minthogy a növekvő hazai kereslet már teljesen leköti kapacitásukat, az esetleg kínálkozó export indokolttá teheti a termelés bővítését, hovatovább meggyorsíthatja a szövetkezet fejlődését Az új gazdasági mechanizmusban az agyagipari szövetkezetnek is megéri majd, ha exportál. Reméljük, az anyagi érdé- kéltség felismerése az eddig kihasználatlan piac megkaparintására ösztönzi a szövetkezet vezetőit. Árrés, a fogyasztók zsebére Temérdek vöröshagymája termett a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz-nek. ötven holdról 30 vagonnal szüreteltek. A közös gazdaságnak kevés a munkaereje, ezért nem válogatva, osztályozva, hanem „ömlesztve”, ládákba rakva adja át az árut a helyi fmsz-nek. Év elején ugyanis a két szerv képviselői együtt kötötték meg a termelési, értékesítési szerződést. Az fmsz 1,30 forintot ad egy kilogramm, válogatás nélküli vöröshagymáért. Plusz 5 forintot fuvartérítés címén. A termelőszövetkezet vezetői, tagjai elégedettek az átvételi árral. Mint mondják, megtalálják a számításukat. Azt is tudják, ha a terméket kiválogatnák. az első osztályú hagymáért 2, a másodosztályúért 1,60 a többiért 0,90 forintot kapnának. Az utóbbi ipari, csak feldolgozásra alkalmas. A két szövetkezet közötti összhang, jó viszony az utóbbi napokban megromlott. A vöröshagyma miatt. A termelőszövetkezeti asszonyok ugyanis saját termékeiket 3,20 forintért vásárolhatják vissza az fmsz Kossuth téri zöldség-gyümölcs boltjában. A MÉK illetékesei szerint 3,23 forint a vöröshagyma fogyasztói ára. Az elsőosztályúé. De a bolti hagymát nem osztályozták. Abban is akad bőven héjnélküli, hibás, téli tárolásra alkalmatlan termék. Ám a gyors fogyasztásra, főzésre megfelel. De mi''rt 3,20 forintért? Emiatt háborognak az Alkotmány Tsz tagja is. Ekkora az fmsz rezsije, vagy az árrése? Az előbbi semmi esetre sem. Vajon miért ekkora a különbség a termelői és fogyasztói ár között? — m. I. — Tizenegymillió forint a bankban A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek csaknem 11 millió forintja van az egyszámláján. A szövetkezetben kiváló termést hozott a búza. A betétösszeg főként ebből, a kertészetből (négymillió forint) ét az állattenyésztésből származik. A megyében nem sok közös gazdaság dicsekedhet ilyen összegű betétállománnyal. Cibakházán már négy éve, így az idén sem kértek rövidlejáratú, üzemviteli hitelt a MNB-tól. A szövetkezet tagjai nyugodtan várhatják a zárszámadás*
