Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

IWT. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s I Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) A szünet után dr. Be- resztóczy Miklósnak az or­szággyűlés alelnökének el­nökletével folytatódott a tanácskozás. Sümegi János Nógrád megyei, Keszthelyi Zoltán Békés megyei. Ku- rucz Márton Csongrád me­gyei. Szabó Imre Heves megyei, Hegedűs László Pest megyei. Schwarz Jó­zsef Veszprém megyei és Oláh Pál Bács-Kiskun me­gyei képviselő kért és ka­pott szót, majd ebédszünet következett. Ebédszünet után Kállai Gyula elnök nyitotta mee az ülést, s megadta a szót dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszternek, aki válaszolt a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről előter jesztett törvénnyel kapcso­latos hozzászólásokra. Ezután határozathozatal következett. Az ország- gyűlés egyhangúlag elfo­gadta a dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter által el­fogadásra javasolt módo­sításokat. Ilyenformán a törvénytervezet eredeti szö­vegéből törölte a 31., a 32 és a 33. paragrafusokat, s az ezekben érintett kérdé­sek szabályozását a végre­hajtási utasítások hatáskö­rébe utalta; módosította a 23. paragrafus 2. bekezdé­sét és 78. paragrafus 1. be­kezdését. Ezt követően az ország- gyűlés egy tartózkodással elfogadta dr. Dimény Im­rének azt az indítványát, hogy a többi módosító ja­vaslattal érintett törvény­cikket eredeti szövegezésé­ben fogadják el. Végezetül az országgyű­lés egyhangúlag elfogadta a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről előterjesz. tett törvényt. Dr. Dimény Imre ezután a földtulajdon és a föld- használat továbbfejleszté­séről szóló törvényjavaslat tai kapcsolatban felvető­dött észrevételekre, indít­ványokra válaszolt. A miniszter kérte az or­szággyűlést, hogy fogadja el válaszát, s köszönetét mondott a képviselőknek az ülésszakon elhangzott észrevételekért, indítvá­nyokért, valamint a két törvény végrehajtásához felajánlott segítségért. Ezután határozathozatal következett. Az országgyű­lés egyhangúlag elfogadta a földtulajdon és föld- használat továbbfejleszté­séről szóló törvényjavas­Szünet után Kállai Gyu­la elnökletével folytatódott a tanácskozás. A diplomá­ciai páholyban ott volt dr. Herbert Plaschke, az NDK magyarországi nagykövete is. Az országgyűlés a na­pirend szerint a Magyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztár­saság között Budapesten 1967. május 18-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvény- javaslatot tárgyalta meg. lattal kapcsolatban a dr Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter által is elfogadás­ra javasolt módosítást. Ezt követően az ország- gyűlés — ugyancsak; egy­hangú döntéssel — elfo­gadta dr. Dimény Imre in­dítványát. hogy a többi módosító javaslattal érin­tett törvénycikket az ere­deti szövegezésben fogad­ják el. Végezetül az országgyű­lés egyhangúlag elfogadta a földtulajdon és a föld- használat továbbfejleszté­séről szóló törvényjavasla­tot. Kállai Gyula elnök kö­szönetét mondott a kép­viselőknek a törvényjavas­lat megalkotásához nyúj­tott segítségért, majd szü­netet rendelt el. Az országgyűlés külügyi bizottságának nevében Barcs Sándor budapesti képviselő, a külügyi br zottság tagja terjesztette elő a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötl Budapesten 1967. május 18-án aláírt barátsági együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerző­dés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot. Ezután Szirmai István emelkedett szólásra. A magyar—-NDK barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés Szirmai István beszéde Több mint 22 éve már annak, hogy befejeződött a 2. világháború. Európában még fájnak a sebek, figyel­meztetnek a romok, még­sem élnek az emberek biz­tonságban, nem valósult meg a félelem nélküli élet. A háborút követően az amerikai és európai reak­ció a NATO-ba tömörülve új háborút, úgynevezett fíi- degháborút indított; fenye­getésekkel, atomzsarolással, erőszakos válságok kirob­bantásával, a feszültség fo­kozásával, diszkriminációk­kal fagypontra hűtötte Európa légkörét. A szocializmus, a társa­dalmi haladás, a béke erői következetes és meg nem szűnő harcot vállaltak a hidegháború felszámolásá­ért. Az európai biztonság megteremtéséért átfogó of- fenzívát indítottak az euró­pai szocialista országok, az európai kommunista és munkáspártok; Az európai biztonság nem­csak európai kérdés, nem­csak az európaiak ügye. Egy európai háborús kon­fliktus világháborús katasz­trófához vezetne, ugyanak­kor a más földrészeken fo­lyó háborús politika is kihat Európa békéjére. — Vannak még ugyanis nagy- erők a világon, élükön az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányával és leg­hűségesebb szövetségesük­kel, a Német Szövetségi Köztársasággal, amelyek továbbra is a nemzetközi feszültség fenntartását, sőt fokozását akarják. Az Amerikai Egyesült Államok a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a vietnami nép szabadság- harca ellen indított népirtó háborújával, Izrael közel- keleti agressziójának mo­rális, politikai és anyagi tá­mogatásával minden egye­temes emberi haladást szolgáló társadalmi fejlő­déssel szembeni erőszakos fellépésével mérgezi a nem­zetközi légkört, akadályoz­za a békés egymás mellett élés politikájának realizá­lását. Európában ugyanezt a szerepet a Német Szövet­ségi Köztársaság tölti be. Az európai béke biztosí­tása nemcsak a szocialista országok, nemcsak a kom­munista és munkáspártok ügye. Ebben a harcban részt kell vállalnia minden­kinek, aki európainak és a béke hívének vallja magát, a nemzeti függetlenséget féltő polgári erőknek, nem­zeti kultúrájukat féltő, az európai életet amerikani- záló törekvésekkel szem­ben fellépő ifjaknak, nők­nek, hívőknek és nem hí­vőknek egyaránt. Az európai biztonság nem épülhet az elrettentésre, az úgynevezett erőegyensúlyra, a katonai tömbökre. Amíg létezik az egresszív célokat szolgáló Észak-Atlanti Szö­vetség, a Földközi tenger keleti partjaitól Norvégia csúcsáig az amerikai Egye­sült Államok és az Észak- Atlanti Szövetség katonai támaszpontjai kerítik be kontinensünket és idegen katonai erők állomásoznak e térségekben, addig Euró­pa népei nem élhetnek nyugalomban. A Varsói Szerződés tag­állami éppen ezért többször is megismételték javasla­taikat; < oszlassák fel egy­idejűleg a katonai szövet­ségeket és a szemben álló katonai tömbök helyett kö­zösen új európai biztonsá­gi rendszert építsenek ki Többször javasolták a kül­földi katonai tátmaszpon­tok felszámolását, a külföl­di csapatok visszavonását saját nemzeti határaik mö­gé. Ezekkel a javaslatokkal a magyar nép teljesen egyetért és azok megvaló­sítására törekszik. Csak na­gyon lassan haladunk előre a kijelölt cél felé. Az elő­rehaladás elé gátat emel az Amerikai Egyesült Ál­lamok legreakciósabb kö­reire támaszkodó Német Szövetségi Köztársaság kor­mányának politikája. A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya elsza­kadva az európai realitá­soktól, magának igényli a német nép egyedüli képvi­seleti jogát, érvényben le­vőnek tartja a müncheni egyezményt, nem ismeri el önálló és szuverén állam­ként a Német Demokra­tikus Köztársaságot, a há­ború után kialakult hatá­rok revízióját követeli, le­hetőséget ad új fasiszta szervezetek működésére. Ilven viszonyok között jött létre a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között a most törvénybe iktatásra javasolt barátsá­gi, egyiitműködési és köl­csönös segélynyújtási szer­ződés. A szerződésben a Magvar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezete alao- okmánvának elveivel és céljaival, a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testületé 1966-os bukaresti nyilatkozatával, a kommu­nista és munkáspártok 1967-es Karlovy-Vary-i fel­hívásával összhangban kö­telezettséget vállaltak, hogy fellépnek a békét és a nemzetközi biztonságot ve- szélveztető nyugatnémet mili tarizmus és revansiz- mus erői ellen, hatéko­nyan biztosítják a második világháború után megvont határok védelmét, a Német Demokratikus Köztársaság határainak sérthetetlensé­gét A Német Szövetségi Köz­társaság kormányának kép­viselői többször nyilatkoz­tak már úgy, hogy nem kí­vánják folytatni a hideghá­borús politikát, a megbé­kélés útját keresik. Szavai­kat azonban nem igazolják tetteik. A Német Szövet­ségi Köztársaság megala­kulása óta egyre jobban összefonódik az Amerikai Egyesült Államok monopol­tőkéjével, annak imperia­lista politikáját szolgálja. Nem veszi figyelembe az európai népek, magának a német népnek az érdekeit sem. Az európai nemzetek függetlenségét, szuverenitá­sát sértő, kontinensünktől idegen politikát képvisel. Európa népei nem ringat­hatják magukat illúziók­ban, nem fogadhatnak bi­zalommal békés nyilatko­zatokat, ha ezek mögött a hidegháborús gyakorlat folytatását tapasztalják. A történelmi tapasztalatok éberségre köteleznek ben­nünket, magyarokat is. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az egész német nép érdekeit. Európa biztonságát szolgál­ja azzal, hogy ennek elle­nére folytatja erőfeszítéseit a két német állam normá­lis kapcsolatainak megte­remtéséért. Willy Stoph, a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke az elmúlt napokban ismét ja­vasolta: kezdjenek tárgya­lásokat a két német állam magasszintű képviselői. — Szerződés-tervezetet hoztak nyilvánosságra, amelyben javasolják, hogy a két szu­verén német állam a nem­zetközi jog elvei alapján létesítsen - egymással" nor­mális államközi kapcsolato­kat, mondjon le az erő­szak alkalmazásáról, is­merje el a jelenleg fenn­álló határokat, nyilvánítsa hatálytalannak a müncheni egyezményt és mondjon le a nukleáris fegyverekről. Véleményünk szerint ezek a javaslatok teljesen össz­hangban vannak az euró­pai népek érdekeivel, a német nép céljaival. Reali­zálásuk az európai bizton­ságot és a világ békéjét szolgálná. A szerződés-tervezet a történelmileg legidőszerűbb és legfontosabb kérdések megvitatását ! űzi napirend­re. E kérdések megvitatása elől sokáig már nem lehet kitérni. A két német állam pol-, gárainak rokoni, emberi kapcsolatait is csak így le­het megalapozni. A Német Szövetségi Köztársaság ál­tal mesterségesen szított feszültség az. ami megne­hezíti a kölcsönös látoga­tások kötöttségeinek felol­dását, az államhatárok két oldalán élő német emberek baráti közeledését. A nagy koalíció kormánya tovább­ra sem ismeri el a Német Demokratikus Köztársasá­got és ragaszkodik az egy­oldalú képviselet jogához. Ennek sem jogi, sem morá­lis alapja nincs. 17 millió német ember szocialista ál­lamot, új társadalmi ren­det épített, amelyben a ha­talom a népé, ahol meg­szűnt a kizsákmányolás, a létbizonytalanság és ahol lendületes munkával lelke­sítő sikereket érnek el a gazdaságban, a tudomány­ban és a kultúrában. Az NDK szellemi, ipari, mező- gazdasági termékei elisme­rést, technikai, katonai ere­je tiszteletet vált ki. Mi­lyen jogi alapon igényli ennek a szuverén állam­nak képviseletét a nyugat­német monopoltőke? Nyil­vánvaló a politikai cél: még 17 millió németet a tőke szolgálatába kénysze­ríteni. Erre azonban a né­met tőkés osztálynak nincs és soha többé nem is lesz lehetősége. A Német Demokratikus Köztársaság népe - nehéz harcot vív. A front legelső vonalában küzd a reakció nagy erőinek állandó esz­mei nyomása ellen, és védi a szocializmus. a béke, az egyetemes emberi haladás állásait. 7\.zok a szerződé sek. amelyeket az utóbbi időben a Német Demokra­tikus Köztársaság a szocia­lista országokkal, köztük a Magyar Népköztársasággal is kötött kifejezik a szo­cialista országok messze­menő bizalmát, szolidari­tását az NDK és népe iránt. Kifejezik az elhatá­rozottságot is, hogy a Né­met Demokratikus Köztár­saság népének harcait, cél­jait sajátjuknak tekintik. A német munkás-paraszt állam a Német Demokrati­kus Köztársaság barátunk, testvérünk, szövetségesünk. Összekötnek bennünket a közös célok, a szocializmu­sért és a békéért folytatott közös harcunk, a proletár­internacionalizmusnak mindkét népben mélyen gyökerező eszméi, a Varsói Szerződéshez, a Szovjet­unióhoz való hűségünk, a szocialista országokhoz fű­ződő baráti kapcsolataink A két ország közötti kap­csolatok zavartalanok, test­vériek. Ez a baráti viszony egyformán szolgálj nem­zeti céljainkat és a nem­zetközi munkásosztályt is történelmi hivatása betöl­tésében. Budapest népe őszinte ba­ráti érzelmekkel, nagy örömmel látta vendégül a szerződés aláírása alkal­mával Walter Ulbrichtot, a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő alakját, a Német Szocialista Egvség- párt. a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányá­nak küldöttségét. A ma­gyar nép csak elismeréssel szólhat azokról a nagv, eredményekről, amel veket a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztá­lya, narasztsága, értelmisé­ge elért, arról a szerepről, amit a Német Demokrati­kus Köztársaság népe. kom­munista pártja és kormá- nva a társadalmi haladá­sért. a békéért, az európai biztonságért folyó harcban betölt. Csak tisztelettel szólhatunk arról a sokirá­nyú segítségről, amit a Né­met Demokratikus Köztár­saság néne a felszabadulá­sukért küzdő. a gyűlöletes agresszorok ellen harcoló n éneknek* nemzeteknek nyújt. A Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság között alá-, írt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést a mun­kás nemzetköziség szelle­mében a legnemesebb em­beri célok valóra váltásá­ért. a szocializmusért, a bé­kéért kötöttünk. Kérem a szerződés törvénybe iktatá­sát. Szirmai István beszédet a képviselők nagy tanssal fo­gadták. Az elnöklő Kállai Gyula ezután bejelentette hogy a törvényjavaslathoz több képviselő nem ielent- kezett szólásra, a vitát be­zárta. Ezután határozatho­zatal következett. Kállai Gyula szavazásra tette fel a törvényjavaslatot. Az országgyűlés a Ma­gvar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság között Budapesten. 1967. május 18-án aláírt barátsági. együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés törvénybe ik­tatásáról szóló törvénvia- vaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Inter­pellációk A napirend szerint az or­szággyűlés ezután rátért az interpelláci ókra. Elsőnek dr. Török La­jos. Zala megyei képviselő a termelőszövetkezeti be­kötő utak építésével kap­csolatban intézett interpel­lációt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­hez. Elmondta, hogy Zala megye területén igen sok a település, s bár a nagy­üzemi gazdálkodás előmoz­dítására állami segítséggel számos központi major alakult ki, a termelőszö- vetkezeti bekötőutak építé- ' se sokhelyütt elmaradt. A számítások szerint még 137 termelőszövetkezethez kel­lene bekötőutat építeni, körülbelül 150 kilométer hosszúságban. Megkérdezte a minisztert, milyen lehe­tőség van a tsz, bekötő­utak építésének meggyorsí­tására, s kérte, hogy a hiányzó szakaszokat legké­sőbb a negyedik ötéves terv végére elkészíthessék. Dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter válaszában rámutatott, hogy az el- ' múlt években a termelő­szövetkezeti bekötő utak építésére irányuló igények­nek országosan csak ki­sebb részét tudták kielégí­teni. A termelőszövetkezeti bekötő utak építési elő irányzatát a harmadik öt­éves tervben, a második ötéves tervhez viszonyítva mintegy háromszorosára emelték. Ez lehetővé teszi Zalában is a helyzet javí­tását, még pedig olyan mértékben, hogy a megyé­nek az országos átlaghoz viszonyított elmaradását a következő két évben fel lehet számolni. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Varga Gáborné Borsod megyei képviselő interpel­lációjában hangoztatta: — Az idegenforgalom népgazdasági jelentősége a gazdaságirányítás új me­chanizmusának körülmé­nyei között tovább növek­szik. Kérdem a kormányt — mint az idegenforgalom legfőbb felügyeleti szervét. — kíván-e ennek megfele­lően változtatni idegenfor­galmunk jelenlegi szerve­zeti és anyagi keretein? — Kívánatos volna ugyanis a jelenleginél mind szerve­zeti, mind anyagi vonat­kozásban egységesebb ide­genforgalmi szervezet lét­rehozása. Szurdi István belkereske­delmi miniszter válaszában rámutatott: a korszerű és egységes magyar idegenfor­galmi szervezet kialakítását indokoltnak tartja. Ennek előkészületei már meg is kezdődtek. Az ezzel kap­csolatos javaslat még ez év októberében a gazdasági bizottság elé kerül. A képviselő, és, az ország- gyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Szerecz László Somogy megyei képviselő az építő­ipar alapanyag-ellátásával kapcsolatban az építésügyi és városrendezési minisz­terhez interpellált. Elmondta, hogy Somogy megyében s a megyeszék­helyen. Kaposvárott is je­lentős építkezések folynak. A munkákat azonban aka­dályozza, hogy kevés a ce­ment, a betonvas, a perlit, a tetőfedő anyag, a bur­kolóanyag. Mit kíván tenni a miniszter az alapanyag­ellátás javítására? — tette fel a képviselő a kérdést. Dr, Trautmann Rezső építésügyi és városrende­zési miniszter válaszában a többi között a követke­zőket mondta: — Ez évben cementből mintegy 200 ezer tonnával, téglából több mint 100 mil­lió darabbal, tetőfedő anya­gokból csaknem 2 millió négyzetméterrel, betonter­mékekből pedig 200 millió forint értékű mennyiséggel többet bocsátottunk az épí­tőipari vállalatok és a la­kosság rendelkezésére, mint amennyit az éves terv elő­irányzott. de még mindig nem tudjuk kielégíteni' a megnövekedett keresletet. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő elfo­gadta, s két ellenszavazat­tal az országgyűlés is tudo­másul vette. Ezzel az ülésszak befe­jezte munkáját. Kállai Gyula elnöki záró­beszédé után az országgyű­lés ülésszakát berekesztetM

Next

/
Oldalképek
Tartalom