Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
Világ proletárjai, egyesül jelek l SZOLNOK MEGYEI I A MEGYEI pIftTBl7QTT<;ifi cg a nedvei Tanárc i »pia XVin. évfolyam, 231. szám. Ara s 50 fillér 1967. szept. 30.. szombat. Befejezte munkáját az országgyűlés A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásával folytatta tanácskozását pénteken reggel 8 órakor az országgyűlés. Az ülésen részt vett Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla. Fehér La.üis, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánnénak, az országgyűlés álelnökének megnyitója után a pénteki tanácskozás első szónoka, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese emelkedett szólásra fehér Lajos beszéde Két igen fontos, egész termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődését érintő törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kidolgozását pártunk IX. kongresz- szusa kezdeményezte. Irányelveit ez év első felében megtárgyalta a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek sok százezres „parlamentje”: tsz-parasztságunk tehát már leadta szavazatát a két tervezetre. Egyöntetűen támogatja és most tisztelettel azt kéri az országgyűléstől: emelje törvényerőre azokat! A szövetkezeti közgyűléseken, a küldött gyűléseken, az országos kongresz- szuson lezajlott széleskörű, Igen élénk és termékeny vita egyben azt is megmutatta: parasztságunk valójában már leadta szavazatát a mozgalomhoz való csatlakozáskor, a tsz-be való belépéskor és már akkor — végérvényesen szavazott. Es nem bánta meg, mini ahogy nem is bánhatta meg! Az átszervezés óta eltelt immár több mint fél évtized egyenletesen felfelé ívelő gazdálkodási eredményei és saját életkörülményeinek határozott javulása láttán joggal ítélheti meg úgy: érdemes volt a közös gazdálkodás fejlesztéséért dolgozni, fáradozni, küzdeni! Szövetkezetek — elsősorban fogyasztási jellegűek — voltak már a múltban, a tőkés Magyarországon is. De mezőgazdasági termelő- szövetkezetek csak a szocialista Magyarországon vannak és lehetnek: termelőszövetkezeti mozgalmunk szocialista rendünk édes gyermeke! Fél évtized tapasztalatai és eredményei immár a gyakorlatban igazolták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet bevált, rugalmas, jó gazdálkodási forma. A termelőszövetkezet. amely a szocializmust valósítja meg a falun, sikeresen illeszkedik be a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe, abban életre- valóan. mozgékonyán tud létezni, boldogulni. A ki- zsákmánvolás-mentes közös gazdálkodást megvalósító szövetkezetek alkalmasak arra, hogy a gazdálkodás jövedelmezőségével úgy fejlesszék a mezőgazdasági termelést, hogy mind jobban helyt állhassanak a társadalmi szükségletek kielégítésében. A termelőszövetkezet, mint gazdálkodási forma, alkalmas arra. hogy — a szocialista elosztás elveinek a munkadíjazásban és jövedelemelosztásban sokszínű, de következetes alkalmazásával — megfelelő jövedelmet biztosítson tagiainak, a érdekeltté tegye őket a közös gazdaság fejlesztésében. Ss alkalmas arra is. hogy H élet- és munkakörülmények Javításával elősegítse szocialista forradalmunk egyik nagyon fontos céljának valóraváltását: az ipari és mezőgazdasági munka, a város és a falu közötti különbségek fokozatos megszüntetését. Termelőszövetkezeti mozgalmunk általános fejlődése mögött elmaradt a jogalkotás. Szövetkezeteink többsége gyorsan kinőtte azokat a kereteket, amelyeket az 1959. évi 7. sz. törvény- erejű rendelet és egyéb jogszabály, valamint az átszervezés időszakában kialakított alapszabályminták megszabtak. E jogszabályok több tekintetben elavultak s ma már gátolják a fejlődést. Oj szabályozásra, új törvényekre van szükség, amelyek szentesítik a szövetkezeti élet kialakult új formáit. Egyúttal egyengetik a további fejlődés útját is A termelőszövetkezeti és földjogi törvénytervezetek ezt a célt szolgálják. A tisztelt országgyűlés előtt fekvő javaslatok agrárpolitikánk továbbfejlesztésének igen fontos új elemeit tartalmazzák. A termelőszövetkezeti törvény a mezőgazdaságban kiépült szocialista viszonyokat erősíti, azáltal, hogy a törvényben előírt új szabályozások megvalósulására termelőszövetkezeteink — működésük, gazdasági tevékenységük belső tartalmát tekintve — mind magasabb szocialista szintre emelkednek majd. A földjogi törvény pedig a szövetkezeti földtulajdon bevezetésével és fokozatos kialakításával tovább erősíti rendszerünk szocialista alapjait. Az önök elé terjesztett törvénytervezetek jelzik, hogy a szocializmus teljes felépítése útján újabb jelentős lépéseket teszünk a magyar falu társadalmi viszonyainak fejlesztésében is! A két törvénytervezet kidolgozása és életbeléptetése a munkás-paraszt szövetséget is érinti. A szocialista földtulajdon kialakításával, a szövetkezeti gazdálkodás szocialista vonásainak erősítésével a két tervezet azt a célt szolgálja, hogy parasztságunk még közelebb kerüljön a munkásosztályhoz. Enélkül nincs előrehaladás sem az ipar és a mezőgazdaság valóban arányos fejlesztésében. sem pedig városon és falun sz életszínvonal növelésében. A két törvénytervezet kidolgozását és jóváhagyását nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem a gazdaságirányítási reform megvalósítása is sürgeti: A reform szellemének fele! meg a tövénytervezetnek az a törekvése, hogy a termelőszövetkezet fogalmát az új helyzet követelményei szerint korszerűsítse. A törvénytervezetben ajánlót* korszerűsített fogalmaz á szerint: a termelőszövetkezet önkéntesen társult dolgozó parasztok társas szervezete és egyszersmind szocialista nagyüzem, amely önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat. A termelőszövetkezet t kettős természetéből elsőként az a következtetés és feladat adódik, hogy a tsz- vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalat- szerű gazdálkodás sajátos egységének. Akkor dolgozik jól egy-egy tsz vezetősége, ha megérti s a tagsággal meg tudja értetni a reform során a mezőgazdaságban már jórészt bevezetett Ú1 intézkedéseket és képes azokat a gazdálkodásban hatékonyan, rugalmasan alkalmazni. A termelőszövetkezet fogalmának előbb idézett meghatározásából adódik továbbá az a következtetés és feladat, hogy egyrészt fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetet. mint a parasztok társulását, úgy is Elfogadták a mezőgazdasá termelőszövetkezetekről9 a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló javaslatot Törvénybe iktattak a magyar— NDK barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyiijtás! szerződést kalmazása. Az új törvény- tervezetek is ezt kívánják előmozdítani, A termelőszövetkezet szocialista közösség, a termelőszövetkezetekben testületi vezetés érvényesül. Az elmúlt években kitűnt, hogv a döntési és intézkedési jogkörök eddigi rendezése nem számolt eléggé a termelőszövetkezetek nagyüzemi méreteinek gyors ütemű növekedésével. a gazdálkodás belső differenciálódásával. a nagyüzemi működés gyakorlati követelményeivel. Ez elsősorban abban jelentkezett, hogy A szövetkezeti törvény másik alapvető vonása az. hogy a tagok kollektív tulajdonosai s egyben dolgozói. munkavállalói is szövetkezetüknek. Ez a sajátos vonás végigvonul a szövetkezet működésének és gazdálkodásának úgyszólván valamennyi területén. A törvénytervezet számos lényeges változást és korszerűsítést javasol; ígvpé'- dául a tagsági jogok és kötelességek jobb összehangolásában, a vezetés felépítésének, szervezetének. továbbá a munka megszervezésének és díjazásának továbbfejlesztésében. A törvényben, mint Di- mény Imre elvtárs is hangsúlyozta — világosabb és az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei ig vannak. E kötelességek közé nemcsak g rendszeres munkavégző! tartozik, hanem az is, hocy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. Önálló vállalati gazdálkodás mondhatnánk, hogy szövet- kezetibbé kell tenni a szövetkezeteket, másrészt erősítenünk kell a szövetkezeteket, mint nagyüzemeket. Oly módon kell fejlesztenünk azokat, hogy mindinkább vállalatszerűb- bek legyenek, azaz korszerű, önálló vállalatszerű gazdálkodást folytassanak. Milyen követelményekkel iár a szövetkezeti jelleg erősítése? A gazdaságirányítási reform lényeges jellemzője a szövetkezeti önkormányzat eddigieken túlmenő elvi el- smerése és gyakorlati ala közgyűlés szerepe túlméretezett és elaprózott volt, ugyanakkor a szakvezetők és a munkaszervezeti egységek vezetői saját hatáskörükben ai'g intézkedhettek. A törvénytervezet a tsz- közgyűlés kizárólagos hatáskörét csak a működés és gazdálkodás alapvető kérdéseire tartja fenn. Ugyanakkor megfelelő önállóságot s ezzel együttjáró felelősséget biztosít a szövetkezet operatív vezető testületének, az üzemi vezetőknek s szakembereknek A gazdaságirányítási reform fontos vonása, hogy nagyban előmozdítja az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozását nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Milyen követelményekkel jár a tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának fejlesztése, miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A fő követelmény. hogy a vállalatok képesek legyenek a termelésük eredményeként keletkező bevételeikből fedezni ráfordításaikat s a termeléshez szükséges eszközöket. A kormány a felvásárlás? áraknak két lépcsőben végrehajtott, illetve végrehajtandó mintegy 17 százalékos felemelésével, az egyszeri hitelrendezéssel, továbbá a termelőszövetkeze ti jövedelemszabályo^sról az adózásról és az állami támogatási rendszer megreformálásáról a közelmúltban hozott határozatával lényegében a termelőszövetkezetek nagyobb részében megteremtette az önálló gazdálkodás legfontosabb Pénzügyi feltételeit Az említett ár-, adó- és egyéb pénzügyi intézkedésekkel lehetővé vált, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően a termelőszövetkezetek is létrehozzanak — erejüktől telhetőén és fokozatosan — fejlesztési, részesedési, szociális kulturális é« jövedelembiztonsági alapokat. Az elkövetkezendő években fokozatosan megnyílik a lehetőség a részesedési alap. ezen belül a munkadíj alap képzésére, ennek nyomán az évközi. rendszeres garantált munkadíjazásra. A garantált munkadíjazás bevezetésével kapcsolatban szeretném felhasználni az alkalmat két közkeletű félreértés eloszlatására: Először; elvi kérdést jelent az, hogy nem az állam garantálja a tsz tagságnak a munkadíjak évközi rendszeres kifizetését, hanem maga a termelőszövetkezet. Az állam a garantált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni. mint ahogy az általam előbb felsorolt intézkedésekkel nagyjában — egészében meg is teremtette ezeket. Másodszor; maga a termelőszövetkezet sem garantálja tagjainak a várható teljes évi jövedelmet csupán a betervezett részesedésnek legfeljebb 8C százalékát. Az ezen felüli rész a kiegészítő részesedés — ha úgy tetszik, a „mozgó bérrész”, vagy „nyereség’ — a valóságban ingadozó jövedelemrész lesz. amely függ a gazdálkodás jövedelmezőségétől, s részben a piaci helyzet alakulásától is. Űj elvként került he « törvénytervezetbe az 8 meghatározás, amely szaki* a tsz-jövedeleméi osztás eddig érvényben levő úgynevezett „maradék” elvének gyakorlatával és kimondja. hogv a munkadí(Tolytatás a 2 oldalon1
