Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-29 / 230. szám
1967. szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Az országgyűlés csütörtöki illése (Folytatás a 2. oldalról) Kerékgyártó Mihályné, jászsági képviselő felszólalása Tisztelt Országyűlés! Bevezetőül utalnék arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban a mozgalom kibontakozása óta munkálkodom, jelenleg is tsz-ben dolgozom. Tudom, hogy parasztságunk ellentmondásos helyzetekből és vívódások közepette indult el azon az úton, amely a mezőgazdaság munkásainak a felemelkedését jelentette. A mozgalom kibontakozása óta sok év eltelt. A fejlődés, ha nem is zökkenőktől mentes, de állandó volt, fokozatosan gyarapodott a közös vagyon, emelkedett a tsz-tagok jövedelme, javultak a tagok munkakörülményei. Most a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslatot áttanulmányozva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tervezett jogszabály „zöld utat” biztosít a tsz-ek további fejlődésének, segíti gazdasági megizmosodásukat. Első számú erénye a törvénytervezetnek, hogy egy sereg olyan kérdést rendez, amelyben különféle problémák mutatkoznak, s amelyek hátráltatták a fejlődés lendületét, a munka gördülékeny- ségét. Maga az élet sürgeti, a tsz-ek szervezetének és gazdálkodásának szabályozására vonatkozó törvény megalkotását. Mezőgazdasági közös üzemek már „kinőtték” azokat a kereteket, amelyekről a pillanatnyilag még érvényben lévő jogszabály intézkedett. A IX. pártkongresszus óta azonban már több olyan rendelet jelent meg, amely garanica a mezőgazdaság további fejlődésére, a tagság helyzetének javítására. Ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági nagy-y üzemek szervezeti működési feltételeit rendezi, szabályozza, fokozza a tsz-ek vezetőségének, tagságának jog és létbiztonságát. Ennek alapján természetes, hogy a törvényjavaslat a tsz-tagság helyeslését váltotta ki. Helyeslik például azért is, mert az egészségügyi és a szociális juttatások vonatkozásában közelíti egymáshoz a városban és , falun, az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók életkörülményeit, életszínvonalát. Ennek azután olyan velejárói vannak, mint a munkafegyelem megszilárdulása, a tsz-ek gazdasági helyzetének megerősödése, politikai súlyának és tekintélyének növekedése. Tisztelt Országgyűlés! Egynémely részletben kívánok szólni a termelőszövetkezetek munkaszervezeti kérdéseiről, és a munkadíjazásról. Abból a nézőpontból vizsgálódom, hogy az egyre sokasodó feladatoknak a régi szervezeti koncepciók szerint működő tsz-vezetés mennyiben tud, helyesebben mennyiben nem tud eleget tenni, egyáltalán képes-e a korszerű termelés irányítására. Ügy érzem, a válasz egyértelmű. Az állam irányítás átszervezése után nekünk, termelőszövetkezeti vezetőknek is át kell formálnunk,, meg kelj reformálnunk munka- területünkön a gazdálkodás szervezeti formáit. Néni mondom azt, hogy e változások során nincsenek, nem lesznek problémák. És ha kissé túlzón fogalmazok is, de ahány termelőszövetkezet, annyiféle probléma. — Mások a természeti adottságok, eltérőek a termelési feltételek, a kollektíva száma és ereje is különbözik. A mi termelőszövetkezetünkben például az úgynevezett középkáderek vonatkozásában vannak gondok. Csak helyeselhető tehát, hogy a törvényjavaslat szerint minden termelőszövetkezet maga alakíthatja ki a leghasznosabbnak, legcélravezetőbbnek látszó munkaszervezeti formát. — Egy dologban viszont minden termelőszövetkezetnek egyformának kell lennie, abban nevezetesen, hogy olyan legyen a munka szervezete, amely a termelési adottságok, lehetőségek maximális kihasználását biztosítja, s ezzel hozzájárul az országos tervek, a népgazdasági feladatok megvalósításához. Sokat vár a parasztság attól, hogy nemcsak maguknak a termelőszövetkezeteknek, hanem az egyes üzemágak termelési egységeinek is növekszik az önállósága, másfelől gyarapszik a vezetők jogköré, nagyobb lesz a felelőssége is a napi feladatok megoldásában. Nem kis dolog, hogy a készülő törvény szerint anyagi felelősségről is szó van, ez egyébként másik oldalról az anyagi érdekeltséget jelenti. Nagy lendítő erő, ha egyénileg — fizetségben is realizálódóan — érdekelt minden szövetkezeti tag az eredményes gazdálkodásban. A képviselőnő azzal folytatta beszédét, hogy a tsz- ekben az utóbbi időszakban a munkadíjazásoknak többféle módozatával lehetett, lehet találkozni. Érthető, hiszen a legjobb formát keresik, még akkor is, ha a próbálkozások olykor zökkenőkkel járnak. Az is igaz, hogy a munkadíjazási formákat egyetlen mező- gazdasági üzemben sem lehet végérvényesnek tekinteni, hanem a körülmények, a lehetőségek változásával ezeknek is változniok kell. Elmondta a képviselőnő; hogy náluk a termelőszövetkezetben sokáig a díjazás szempontjából csak a végzett munka mennyiségét vették figyelembe, s ez óhatatlanul a minőség kárára történt, most viszont elhatározták, hogy a minőség javításával együtt gyarapodjék az elvégzett munka mennyisége. A munkadíjazás és a jövedelemelosztás leghatékonyabb módjainak keresésére kell, hogy párosuljon a felelősség konkrét tisztázásával is a termelőszövetkezetekben. Mert az nem helyes gyakorlat, hogy a felelősségét csak elvileg állapítjuk meg, de anyagi szankciókat nem helyezünk kilátásba. Voltaképpen az ilyen intézkedés is egyik tényezője az anyagi érdekeltségnek — ezúttal a felelős- ségvállaltatás vetületében. Végezetül arról beszélt a képviselőnő, hogy a parasztság körében kedvezően fogadták azt a díjazási formát, miszerint a teljes ősz- szegnek mind nagyobb hányadát havont3 folyósítják a tsz tagságának. A törvényjavaslatot Kerékgyártó Mihályné elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Kerékgyártó Mihályné után Bárány Lajos Győr- Sopron megyei, péti János íblna megyei, Győré Sándor Pest megyei képviselő szólt a napirend vitájához. A csütörtöki ülést Kállai Gyula zárta be. Javaslatára a képviselők úgy határoztak, hogy pénteken reggel 9 órakor a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekről. valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat vitájával folytatják a tanácskozást. A vita lezárása után a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1967. május 18-án aláírt barátsági. együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatása, majd az interpellációk előterjesztése szerepel a pénteki ülés napirendjén. Az országgyűlés megszavazta a Munka Törvénykönyvére vonatkozó törvényjavaslatot Nagy Józsejné könnyűipari miniszter beszéde Az országgyűlés tegnap reggel folytattar a vitát a Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat' felett, meghallgatta Veres József munkaügyi miniszter válaszát a hozzászólásokra s végezetül a javaslatot törvényerőre emelte. Az alábbiakban összefoglalóan ismertetjük a napirend vitájának eseményeit. Kállai Gyula elnöki megnyitója után a csütörtöki ülés első felszólalója Nagy Józsefné könnyűipari miniszter volt. — A napokban emlékezett meg a világ arról — kezdte beszédét —, hogy száz évvel ezelőtt jelent meg először nyomtatásban Marx örökbecsű műve „A tőke” első kötete. Ebben a nagy tudós feltárta azok* a törvényszerűségeket, — amelyek a társadalom fejlődését mozgatják. Marx mutatott először rá, hogy a társadalmi fejlődés legfőbl mozgatőereje a termelőerők fejlődése, s hogy a legfontosabb éppeh a dolgozó ember. Ezért nagy a jelentőségük azoknak a törvényeinknek is, amelyek a termelés és az ember kapcsolatait szabályozzák. Ezzel magyarázható, hogy már eddig is tízezrek vettek részt az új Munka Törvénykönyve javaslatainak vitájában, és a sokezer ember javaslatait igyelembe véve hagyhatja jóvá, teheti rá a pecsétet az országgyűlés. — Az iparban dolgozó gazdasági vezetők az új Munka Törvénykönyve megalkotásában a gazdaságirányítás új módszere sikerének egyik fontos feltételét is látják. Az új gazdasági mechanizmus és annak egész szabályozó rendszere lehetővé teszi számunkra, hogy a meglévő termelő erőket — az emberek tudását, tapasztalatait is -r- ott hasznosíthassuk, aho] ezek a legrövidebb idő alatt a legnagyobb eredményt hozzák. . A miniszter ezután utált arra, hogy a Munka Törvénykönyvének előzetes tárgyalásain a munkaerő átcsoportosítása és a felmondást megkönnyítő rendelkezések körűi alakult ki a legtöbb vita. Ami a dolgozók foglalkoztatottságának várható alakulását illeti, aggodalomra nincs ok. Ismeretes, hogy a következő években az iparban sor kerül a munkaidő csökkentésére, ugyanakkor a termelés mennyisége nem csökkenhet, így a termelékenység emelkedése esetén is általában szükség lesz a jelenlegi létszámra. — A gyermekgondozási segély, a szülőanyák helyettesítése miatt további munkások felvétele is szükségessé válik. — A jelenleginél is több munkaérőt foglalkoztatnak majd a textiliparban, vegyiparban, gépiparban. — A népgazdasági terv a következő évekre több tízezer új munkahely létesítésével számol. Egyes helyeken, példáuj a mezőgazdaságban és az építőiparban jelenleg is munkaerőhiány van. — Ugyanez a helyzet a köny- nyűipar számos ágában. — Ezeken a helyeken a munkások újabb ezreit tudnák alkalmazni. Ezért ma már inkább a vezetők aggódnak a szabad felmondás lehetősége miatt. Egyes vezetők felvetik, hogy adminisztratív kötöttség nélkül megengedhető-e, hogy a dolgozók felmondjanak. Erre a kérdésre határozott igennel válaszolhatunk. Az évek folyamán bebizonyosodott, ugyanis, hogy az adminisztratív kötöttségek — anyagi érdekek nélkül, vagy éppen azok ellenére — nem vezethetnek eredményre. A legszigorúbb intézkedések időszakában volt a legnagyobb a munkaerővándorlás. r — Az irányítás új rendszerében az anyagi érdekeltséggel párosult erkölcsi elismeréssel, megbecsüléssel, a munkások gondjaival való fokozott törődéssel köthetjük az embereket az üzemekhez, munkahelyükhöz. A vállalatok egyik legfőbb feladata .azt vizsgálni, hogy milyen módon lehet növelni a dolgozók jövedelmét, s ennek megalapozásaként a vállalat gazdaságosságát. A gazdaság- irányítás új rendszere igazságosabbá teszi egész . elosztási rendszerünket. — Jobban érvényre jut az az alapelv, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék és munkájának arányában részesedjék a megtermelt javakból. A keresetek minél inkább arányba kerülnek a végzett ’ munkával, annak minőségével, annál inkább érdekük lesz a dolgozóknak, hogy maguk is megköveteljék társaiktól a fegyelmet és a szorgalmat A miniszter ezután az új Munka Törvénykönyve néhány vonását elemezte. Az új törvény gondoskodik például arról,, hogy a kedvezmények szempontjából na kerüljenek hátrányos helyzetbe azok, akiknek a vállalat felmond, sőt azok sem, akik saját elhatározásukból változtatnak munkahelyet. A régi Munka Törvénykönyve számos kedvezményt a munkaviszony folyamatosságához kötött. Az új rendelkezések a pótszabadság, a felmondási idő,t a jubileumi jutalom szempontjából lehetővé teszik, hogy a különböző helyeken eltöltött munkaviszonyt úgy számítsák, mintha az illető ugyanazon a munkahelyen dolgozott volna egész idő alatt. . — A dolgozók számára igen fontos, hogy mennyit keresnek, de nemcsak az anyagiak döntik el, hogy megmaradnak-e munkahelyükön, vagy új állást keresnek. Az emberek többsége gyakran 5—10 százalékos jövedelememelkedésnél is többre becsüli, ha munkahelyén jó a légkör, ha a munka szervezett,, s a vezetők nem tűrik a lógást, a fegyelmezetlenséget. Igen sokat számít, hogy hogyan gondoskodnak az emberekről, jogos igényeiknek eleget tesznek-e. Egyre több vezető látja világosan, hogyha az üzemben jó légkört alakítanak ki,'az többet ér minden adminisztratív kötöttségnél. A miniszter végül a szakszervezetek munkájának megnövekedett jelentőségéről szólt. Az új Munka Törvénykönyve tervezetét az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Nagy taps fogadta a miniszterasszony beszédét. A továbbiakban Fegyveres •István Vas megyei képviselő szólt. Ezután Varia Sándor Törökszentmiklós város képviselője közölte, hogy mivel észrevételeit, javaslatait az előtte felszólalók már lényegében kifejtették, nem kíván felszólalni. a törvényjavaslattal egyetért és azt elfogadja. Nics János Fejér megyei képviselő hozzászólása után Kállai Gyula bejelentette, hogy a törvényjavaslat feletti vitában több képviselg nem jelentkezett hozzászólásra. Ezért a vitát berekesztette, és megadta a szót Veres József munkaügyi miniszternek, aki válaszolt az elhangzott észrevételekre, indítványokra. Veres József válasza A miniszter bevezetőben megelégedéssel nyugtázta, hogy a parlamenti vita valamennyi résztvevője egyetértett az úi jogszabály időszerűségével, szükségességével, s teljes volt az egyetértés a törvényjavaslat alapvető kérdésen illetően is. s csaknem valamennyien rámutattak a kollektív szerződések nagv jelentőségére. Közölte Veres József, hogy a kollektív szerződés-kötésekre vonatkozó irányelveket összeállították, s a hasznos útmutatót hamarosan kézhez kaphatják a vállalatok. A konkrét javaslatokra, módosító indítványokra válaszolva elmondta: nemcsak a parlamenti vitában, hanem az azt megelőző tanácskozás-sorozatokon is hangot kapott a kívánság, hogy szabályozzák az eljárást azokban az esetekben, amikor a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság között véleményeltérés adódik. Behatóan megvitatták ezt a SZOT illetékeseivel is, s az az álláspont alakult ki, hogy a vállalati önállóság hiánytalan érvényre juttatása megköveteli; az efajta nézetelv téréseket elsősorban vállalati szinten oldják meg Ehhez segítséget adhatnak a helyi társadalmi szervak, s elsősorban az üzemi pártszervezetek. Ha a véleményeltéréseket más formában rendeznék, lényegében a vállalatot érintő kérdéseket a vállalaton kívül döntenék el. Természetesen adott a lehetőség arra, hogy a vállalatvezetés, illetve a helyi szakszervezeti szerv „kívülállókkal” konzultáljon a vitatott kérdésben. A vita során javaslat hangzott el a dolgozó-édesanyák munkájának, helyzetének megkönnyítésére. A miniszter kijelentette, egyetért az észrevétellel, s a maga részéről is javasolja olyan rendelkezés beiktatását, amely szerint a vállalat az alkalmazás során köteles a terhes nőket és kisgyermekes anyákat — azonos feltételek mellett — előnyben részesíteni. Arra az indítványra, hogy a határozott időre kötött munkaszerződést legfeljebb három esetben lehessen meghosszabbítani, a miniszter azt válaszolta, hogy ezt nem lehet központilag, ésszerűen szabályozni, mert például az idényszakmákban szükségessé válhat a szerződés többszöri meghosszabbítása. A terhes nők részére egyébként a törvényjavaslat ilyen szempontból Is megfelelő védelmet biztosít. Többen felvetették, hogy a törvényjavaslatban részletesebben meg kellene határozni, kit kell hosszú ideje kiemelkedő munkát végző dolgozónak tekinteni. Az egységes szabályozás rendkívül nehéz — hangsúlyozta a miniszter. — Hiszen már maga a ..hosszú idő” meg határozás is iparágként mást és mást jelent, s a kiváló munka fogalmát sem lehet központilag megbízhatóan meghatározni. A problémát tehát iparáganként, vállalatonként a kollektív szerződésekben kell rendezni, mégpedig a szakszervezetekkel közösen. Elhangzott olyan indítvány is, hogy felmondás esetén a vállalat legalább 15* napra mentse fel a dolgozót a munka alól. Ezzel kapcsolatban a miniszter kifejtette, ez olyan részletkérdés, amit helytelen lenne törvényben szabályozni. Elhangzott olyan javaslat, hogy mondják ki; o kisgyermekes anya — gyermekének egyéves kora utár is — csak hozzájárulásával legyen túlmunkára,' illetve készenlétre igénybevehető. Veres József hangsúlyozta: a törvényjavaslat eredeti rendelkezése is jelentős előrelépés a korábbi helyzethez képest. Arra kérte az országgyűlést, hogy eredeti formájában hagyja jóvá a törvényjavaslat vonatkozó paragrafusát Ugvanakkor hozzátette; egv- egy vállalat kollektív szerződése azonban természetesen továbbléphet a dolgozó anyák védelmében. mini ahogy a központi szabályozás előírja. Veres József indítványozta: az országgyűlés kot paragrafus kivételével változatlan szöveggel fogadja el a Munka Törvénykönyvére vonatkozó törvényjavaslatot. A 14. paragrafus 3. bekezdésének első mondatából töröljék a „súlyosan” szót. a 19. paragrafus 3. bekezdését pedig egészítsék ki azzal a mondattal. hogy „az alkalmazásnál a terhes nőt és a kisgyermekes anyát azonos feltételek esetében előnyben keli részesíteni”. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés — a javasolt módosításokkal — egyhangúlag megszavazta a Munka Törvénykönyvére vonatkozó törvényjavaslatot. Veres József munkaügyi miniszter válaszát egy ellenszavazattal és két tartózkodással fogadta «* i
