Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
19Í7. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Nomádok között / Jtl&ntyáLlábati Ifjabb dr. Győrffy Lajos, egy magyar állategészségügyi (expedíció vezetőjeként hónapok óta Mongóliában tartózkodik. Az expedíció a mongol állatállomány egészségügyi szelekcióját végzi. Győrffy Lajos a nagy munka szüneteiben mint szenvedélyes néprajzgyűjtő is igyekszik megismerkedni e hatalmas ázsiai szocialista ország ellentmondásokkal tarkított életével. A magyar expedíció tagjai idejük legnagyobb részét mongol nomád pásztorok között töltik, s az európaiak által eddig nem járt helyekre is eljutnak. Élményeiről apjának, dr. Győrffy Lajos túrkevei múzeumigazgatónak írott leveleiben számol be. A leveleket dr. Győrffy Lajos rendelkezésünkre bocsátotta. Folytatólagos közlését elkezdjük, s reméljük, hogy azok lapunk olvasóinak érdeklődését is felkeltik a távoli Mongólia iránt. 1967. MÁJUS 6., ITT DÉLELŐTT 11 ÓRA Közeledünk az utolsó nagyobb szovjet állomás Ulan Üde felé, ami a Burját ASZSZK fővárosa. Ezért igyekszem addig megírni első levelemet, hogy még a szovjet postával küldhessem el. Ma este már átlépjük a mongol határt és ma már 6 óra a különbség köztünk. Reggel fél 6-kor Irkutszk előtt ébredtem. Már mindenki talpon volt, mire a folyosóra kimentem. Átmentünk az Irkutszk folyón, melyen még bizony a parton áll a jég. És nemsokára beértünk a városba. Györgyörű és hatalmas régi város ez. Itt 20 percig álltunk, így kiszállhattunk és futóversenyt rendeztünk a vonat mellett. Már egy kicsit kezdi megunni a lábunk ezt a nagy pihenést. Irkutszk után kezdődött utunk 'legszebb része. Gyönyörű fenyvesek között kapaszkodtunk fel, körülbelül 1800 méter magasra egy havas, szűk völgyben, amikor fentről megpillantottuk a jéggel fedett Bajkált. Csodálatos látvány. Innen két alagúton keresztül kígyóvonalban ereszkedtünk le a partra. A tavat még most is vastag jégpáncél fedi. Mellettünk balról meredek havasok emelkednek, jobbról kékesfehér fényben csillog a Bajkál jege. Ezt látni kell. Nem győzök éleget filmezni és fényképezni. Sokért nem adnám ezt a csodálatos élményt, amelyben részem van. Emlékszem, amikor először, körülbelül 1942-ben olvastam róla, nem mertem még gondolni sem arra, hogy valaha én is ott járok majd. Érdekes, hogy mongolt még nagyon keveset ‘látni, orosz arcok mindenütt. Holnap azonban már „bócot” eszünk, és „kumiszt” iszunk. ULAN BATOR, 1967. MÁJUS 8. Tegnap szerencsésen megérkeztünk. Egy vadonatúj szállodában, a Bajángolban vagyunk elszállásolva a tizenkettedik emeleten. Tegnap még havazott, ma viszont gyönyörű az idő és olvad. Délután már kis- kabátban gyönyörködtünk a városban. Elsősorban is az emeletről, a balkonunkról elénk táruló panorámában. Csodálatos helyen fekszik Ulan Bator. Hatalmas hegyek veszik körül az 1700 méter magasan fekvő várost. Az ablakból belátom szélétől a közepéig. Körül jurta-tenger fehérük, beljebb Ultramodern épületek széles sugárutakkal, egy-egy jurta csoport, majd a csodálatos szépségű egykori központi lámakolostor, ma kultúrtörténeti múzeum. Aztán az új, érdekes stílusú operaház. De a legelésző és hó alól füvet kaparó lovak és a levegőben keringő sasok tömege is mind ide látszik. Délelőtt az áruházakat jártuk be. Érdekesek és egészen modernek, akár Pesten. A vásárlók vegyesen hol színes „délben” (jellegzetes mongol ruha), hol európai ruhában. Magyar is sok van. Lépten- nyomon találkozunk velük. Persze ismerősöm itt is akadt. Molnár Pali geológus, a mezőtúri volt állatorvos unokaöccse, félig kevi. Ö már két hete itt van. Ulan Bátorban körülbelül kétszáz magyar él. Mondják is, hogy most adjuk vissza 1241-et, magyarjárás- ban. Délután Bogdo-Gégen palotáját néztük meg. Ez volt az utolsó láma-kán. Kár, hogy nincs itt a magnó, mert egy valódi sámánt találtam a „zsibón”, Sikerült nagynehezen összeismerkednem vele, voltam a jurtájában is. Van egy komplett sámán-felszerelése: dobok, csengők, stb. Százharminc tugrikért akarja eladni, de úgy hiszem, ha még tudok alkudni belőle megveszem, mert ilyen még nem hiszem, hogy vála- ha is hazakerült volna. ULAN BATOR, 1967. MÁJUS 11. Lassan már két hete lesz, hogy megérkeztünk Ulan Bátorba. Úgy látszik hétszáz éve nem változott a mongolok szokása. Ahogy régen szokásos volt, most is azt csinálják a messziről jött „követekkel”. Megérkezésük után hetekig hozzájuk sem szólnak. Mi is így vagyunk. Azt mondták, pihenjük csak ki magunkat előbb. Hát pihenünk. Időnket eleinte városnézéssel töltöttük, aztán tegnap megmásztuk a 2250 méter magas Csolbajszán Ulét. a várost körülvevő hegyek legmagasabb csúcsát. A hegy körülbelül ezer méterre emelkedik ki környezetéből. Oldalai tele vannak lila és feljebb sárga színű, kökörcsinszerű virágokkal. Fent a csúcson pedig igen érdekes kis kaktuszt vagy kövirózsafélét találtunk. A hegyek itt különben teljesen kopárak, csak néhol van kevés fa. A fű csak most kezd sarjadozni mindenfelé és a fák is csak most bontották ki rügyeiket. Az idő a napon nagyon kellemes, sőt meleg. Úgy, hogy végig ingben mentem, és izzadtam. Azonban ha belenyúlsz eay kis repedésbe, ott már 5 centiméterre jeget találsz. Errefelé lent a völgyben is az állandó fagyhatár négy és fél méteren van. A föld most még csak 50 centiméterre engedett ki. A városban most igyekeznek nagykeservesen parkosítani. Szombaton és vasárnap minden mongol „szu- botnyik” műszakot tart. mikor is nagy kínlódva próbálnak harmincan-neoyvenen egy-egy fagödröt kiásni, amelybe fenyőcsemetéket ültetnek. Nagyéitékű íestményanyaggal gyarapodott a Damjanich Múzeum képtára A negyedévenként megrendezett állami képzőművészeti vásárlás, az úgynevezett „kétmilliós vásárlás” két célt szolgál. Egyrészt a festőművészek számára nyújt anyagi segítséget, másrészt a Magyar Nemzeti Galéria és a vidéki múzeumok gyűjteményét kívánja gyarapítani. 1966- tól a kisplasztika fejlesztése is hasonlóképp bonyolódik. Az állami vásárlóbizottság szakzsürije által elfogadott és megvételre került táblaképekből és kisplasztikákból ez év júliusában rendezett kiállítást a Műcsarnok. A Galéria és a vidéki múzeumok művészettörténészei 239 festményből és 66 kisplasztikából választhattak gyű j te- ményük számára. Nem nagy mennyiség, ha a vidéki múzeumok jelentős számát, és igényét vesszük figyelembe. A Damjanich Múzeum 26 festményt kapott 193 ezer forint értékben. A művek nagyrésze figyelemre méltó kvalitásos alkotás. Kiváló munka Szurcsik János „Utazók” című nagyméretű pasztellje, vagy Új- váry Lajos 150x170 cm-es, temperatechnikával készült „Három öreg”-e. Bernáth Aurél egyszínben tartott „Ábrahám-hegyi strand”-ja a mester jellegzetes festésmódjában fogant. Berki Viola naív szemléletét „Őskor” című festménye képviseli. A római iskolás Medveczky Jenő. a vásárhelyi Németh József különböző stílusú képeikkel bizonyítják a művészi szubjektum sokféleségének létjogosultságát. Nemcsak stílusban, tematikában is változatos az anyag. Ez esetben nemcsak alföldi festők munkái kerültek a szolnoki képtárba, a művek legnagyobbrészt budapesti művészek alkotásai. A fővárost többek között Béres Jenő vérbeli pesti indítékú bistro képe, a „Reggelizők”, Tamás Ervint olaszországi emléke a nagyméretű „Halárusok”, Mácsay Istvánt klasszikus női portréja képviseli. A szürrealisztikus-asszociációs irányzatok egyik jelentős képviselőjét, Scholz Eriket „Nádas” című képe, Vecsési Sándort a konstruktív szemléletű „Közös udvar”, a monumentális igényű Szabó Zoltánt egy sötét- színekben sommásan összefogott csendélet reprezentálja. A veszprémi ír esik József a rá jellemző kontúrokkal hangsúlyozott „Öregember”-rel szerepel, Salgótarjánt Lóránt János képviseli. „Parasztszoba” című festménye az anyag egyik legjobb darabja. A Damjanich Múzeum a kapott festményeket a jövő év elején mutatja be a nagyközönségnek Szolnokon és a megye városaiban. Az „Üj szerzemények kiállításán” nemcsak az állami vásárlóbizottság által vásárolt 26 festmény lesz látható, hanem az 1966—67-es tavaszi és téli tárlatokon a Művelődésügyi Minisztériumtól kapott, javarészt szolnoki művészektől szűrés kiskívánja értékes a múmazó táblaképek plasztikák is. A kiállítás be mutatni azt az anyagot, amellyel zeum képzőművészeti gyűjteménye az utóbbi két évr ben gyarapodott, s a rendezéssel fel akarja hívni a figyelmet a napjainkban létező stílusirányzatokra, művészi áramlatokra. Ezzel a tárlattal a Damjanich Múzeum az élő művészet megismerését, a képzőművészeti alkotások sokféleségének megértését kívánja elősegíteni. Egri Mária Hitelpolitika az új gazdasági mechanizmusban Tegnap a Jászság termelőszövetkezeteinek elnökei és főkönyvelői a jászberényi járási tanács székházában szakmai tanácskozást tartottak. Az értekezleten többek között Szentesi László, a járási tanács vb elnöke is megjelent. — A résztvevőket Tolna Károly, a Magyar Nemzeti Bank Szolnok megyei igazgatója: A bankpolitika az új gazdasági mechanizmusban címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Az előadó tájékoztatta a szövetkezeti vezetőket az életbelépő hitelpolitikai irányelvekről, a beruházási és a rövidlejáratú hitelek lehetőségeiről. A résztvevők kérdéseire részletes választ kaptak az előadótól. Szakmunkásképzés a Jászság szövetkezeteiben A jászberényi járásban ez év őszén három szakmunkásképző tanfolyam kezdi meg működését. A két jász- fényszarui szövetkezetben — Lehelkürt, Béke — a második évfolyamon sajátítják el a zöldségtermesztés szakismereteit. A jász- boldogházi Aranykalász Tsz-ben 40 sertés- és szarvasmarha-tenyésztő első évfolyamon kezdi meg tanulmányait. A jászapáti Alkotmány és Velemi Endre Tsz — együttesen indít első évfolyamon növénytermesztő- gépész tanfolyamot. — Az utóbbira azok a hallgatók jelentkezhettek, akiknek a nyolc általános iskolai végzettségen túl alapfokú traktoros bizonyítványuk is van. E három tanfolyamon összesen 115 tsz-tag tanul. A járásban három betanított munkás képző tanfolyam is indul. A jászberényi és a Jászkiséri Gépjavító Állomáson a körzet szövetkezeteiből 70—75 személy sajátítja el az alapfokú traktorvezetés ismereteit. A jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz-ben húsz leány, asszony a zöldségtermesztés elméleti, gyakorlati kérdéseivel ismerkedik meg. Jászboldogházán a jövő évben is akarnak szakmunkásképző tanfolyamot szervezni. A jászapáti Alkotmány Tsz-ben a már végzett szakmunkások továbbképzésével is törődnek, öt tagozattal (növénytermelés, kertészet és három állattenyésztői) megkezdte működését a mezőgazdasági szakkör. A MOZIÜZEMI VÁLLALAT munkájáról már több ízben beszámoltunk lapunk hasábjain. Volt is miről írni, hiszen az utóbbi évek ugrásszerű fejlődésének eredményeként — mint erről a megyei tanács vb legutóbbi ülésén is szó esett — minden községünkben és természetesen valameny- nyi városunkban működik filmszínház. Közülük 49 szélesvásznú, egy normál és 72 keskeny filmes vetítésre alkalmas. Ebből ítélve adottak a feltételek a vállalat jó munkájához. — Valójában úem így van. A mozik jó része — körülbelül 35 százaléka — eredetileg nem ilyen célra készült. Jelentős részük vályogfalú, s a keskenyfilmes mozik közül jónéhány magántulajdonban lévő épületben működik. Joggal vetődik fel a kérdés : ilyen körülmények között várható-e, lehetsége-e, hogy a nézők mindenhol kulturált környezetben tekinthessék meg az előadásokat? A lakáskultúra tudniillik falun is fellendült, s elhanyagolt, dűledező moziba nem szívesen megy senki. A MOZIK kulturáltabbá tétele a tanácsi szervek hatékony közreműködésével elérhető lenne. — 'Addig ugyanis, míg a vállalat legfőbb gondja a megfelelő helyiségek hiánya, a községi kultúrházak nagytermével nem tudnak mit kezdeni. Igaz, azok jórésze látási és akusztikai szempontból nem alkalmas vetítésre, de kisebb átalakíKishugom, a (linnthF,'fúi Megbízható forrásból tudom, hogy a francia nők sokkal kevesebbet költenek ruházkodásra, mint a férfiak. Ez a nagy takarékosság azzal magyarázható, hogy testükön egyre kisebb az a terület, amit ruhával fednek. Ha ez igaz, akkor az én kishugom, Lalka spórolásban jócskán túltesz a francia nőkön. Mert a divatra nem sokat költ. Azt gondolják talán, hogy Lalka topless fürdőruhában jár? Tévednek. Lalka szerény kislány, de hogy a divattal lépést tartson, furcsa módszereket alkalmaz. Azzal kezdődött, hogy eltűntek a legjobb nadrágjaim. Ez akkoriban történt, amikor nagylánnyá serdült és meglepő gyorsasággal kezdett tájékozódni a női divat felől. Magának csinált nadrágokat, persze a szomszéd varrógépén és a mama kezével (ő ugyanis nem tud varrni — ez most nem divat). A nadrágok után sor került a zakóimra is. A lányok valahogy azt hiszik, hogy a férfias szabású ruha jobban kiemeli nőies vonalaikat. Végül a szőrme sapkám is gazdát cserélt. Még átalakítani sem kellett: amennyivel nagyobb az én fejbőségem, annyival nagyobb az ő frizurája. Legutóbb, amikor Leningrádból hazajöttem, hoztam egy gyönyörű kék sálat. A húgom szótlanul kézbevette, majd hanyagul megjegyezte: — Máskor ha ilyet veszel, kettőt hozzál. Örültem, hogy végre törődik velem is, nemcsak magával. Ogy tettem, mintha nem érteném, és csodálkozva kérdeztem: — Minek két sál, amikor csak egy nyakam van ? — Nyakad egy van, de nekem két lábam, — mondta flegmán és a sálammal együtt gőgösen távozott. Csak később tudtam meg. hogy a legújabb női divat: lábszár melegítőt varrni férfi sálból. Ügy érzem, nem bírom már tovább a divat szeszélyeit és ezért érdeklődöm most: nincs önök között valaki, aki nősülni akar? Szívesen bemutatnám a húgomat. Nagvon szép kislány, 162 cm magas, konfekció mérete 48-as, a fejbősége 56 (de vegyék figyelembe, hogy annak fele tupír). (Megjelent a Krokogyil 21. számában.) Fordította: Alföldi Erzsébet fással igen. S ez mégis járhatóbb út, mint új mozi építése. Persze, helyenként ennek fordítottja is igaz. Túr- kevén például a mozivászon mögött tágas színpad van, négy-öt öltözővel — kihasználatlanul: Jogos a kérdés: miért nem teszik lehetővé, hogy a Szigligeti Színház ott tartsa tájelőadásait? S miért nem bocsátják az öltözőket a művelődési ház rendelkezésére, hogy az klubszobaként hasznosítsa azokat. Több ilyen kérdésre nincs kielégítő magyarázat. Indok van. Mégpedig az, hogy nem a művelődési irányelvek érvényesítése az elsődleges nagyon sok esetben, haűem a vállalati vagy az intézményi érdek. Vagy a vélt érdek. Mert ugyan miféle érdeke az a Moziüzemi Vállalatnak, — hogy együttműködés esetén filléres -lakbért fizessen a művelődési háznak, mint ahogy azt teszi néhány helyen. Sokkal inkább érdeke volna, ha a nézők számának alakulása arányában fizetne. Akkor a művelődési otthonok is érdekelve volnának a közönségszervezésben. SZÜKSÉG is volna erre, hiszen a mozilátogatók létszáma nálunk is egyre csökken. A közönségszervezés jobbátétele mellett sok minden kellene még. Mindenekelőtt hatékonyabban törekedni arra, hogy a filmek forgalmazásán túlmenően a propaganda javításával, filmismertetésekkel, ankétokkal — általában a művészi ízlésfejlesztéssel többet törődjenek. E feladat valóraváltása felvet egy másik kérdést is, nevezetesen a moziüzemvezetők helyzetét. BIZONYÁRA jobban menne a filmvetítéssel ösz- szefüggő minden munka; ha a moziüzem vezetői és a művelődési ház igazgatói tisztét egyesítenék S. fe A mozivászon mögött
