Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
\ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hízottsertés 6.5 7 hónapra Tartási, hizlalás! kísérletek megyénk néhány szövetkezetében Nemes Desső elvtárs látogatása megyénkben 1967. szeptember 26. Érdekes sertéstartási és hizlalási kísérletre vállalkozott megyénk öt közös gazdasága a Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vállalat felkérésére. A kísérlet célja: a hagyományosnál kevesebb takarmánnyal, rövidebb idő alatt a gazdaságosabb sertéshizlalás. A megkötött szerződés alapján a vállalat előírta a tartási, — takarmányozási technológiát a kocák éltetésétől a kész hízók leadásáig. E célra nyugatnémet tápot biztosított a gazdaságok részére. A kísérlet anyagi rizikóját is az állatforgalmi vállalta. Ha a német táppal rosszabb lenne .a takarmányértékesítés, s növekedne az önköltség, a különbséget megtérítenék a termelőszövetkezeteknek. Az állatforgalmi vállalat szakembereivel, Retter Béla osztályvezetővel és Hajdú József mezőgazdásszal együtt látogattuk meg a mesterszállási Úttörő Tsz sertéstelepét. Itt 27 koca szaporulatával kísérleteztek. A kocák február végén ellettek. Az előírásnak megfelelően a malacokból kontroll falkákat is állítottak be, melyeket azonos technológiával, de magyar táppal takarmányoztak. A kísérlet eredményei még szembetűnőbbek, mert hagyományos módon is neveltek, hizlaltak sertéseket. A hagyományos módszer szerint a malacok 3 hetes korban kaptak' darát, illetve tápot. Az új technológia alapján már a 7 napos malacokat is etettek. Pozderka Pál, a tsz főál- iattenyésztője elmondotta: 112 malacnak a gyárilag csomagolt Starter német indító tápot, 77-nek pedig a magyar tápot adták. A 10— napos jószágok már rendszeresen ettek. Azelőtt 8 hetes korban választottak, falkásítottak, így az állatok új körülmények közé kerültek. Most 56 napos korban vitték el az anyát, a malacok a régi helyen maradtak 75 napos korukig és indító tápot ettek. — A súlygyarapodás szembetűnő volt. A leválasztott (56 napos) malacok átlagsúlya a Starter táp hatására 21.35 kilogramm, a magyar táppal 14.40 kilogramm volt. A különbség tehát óriási, A falkásított jószágok egyik csoportja ezután B 1-es, B 2-es, B 3-as német hízótápot, a másik csoport megfelelő magyar tápot kapott az előírt technológiának megfelelően. Az előbbi csoportnak a német kon- centrátummal kevert tápot Törökszentmiklóson állították elő az állatforgalmi vállalat utasításai szerint. Az új technológia sikert aratott. A német táppal hizlalt jószágokból 70-et már 202 napos korban 114 kilogrammos átlagsúllyal szállították el a szövetkezetből. A következő 30-at 215 napos korban, 117 kilós átlagsúllyal adták át. A fennmaradt 42 hízó 225 napos korban érte el a megfelelő vágási súlyt. A magyar táppal tartott kontroll falkák csak október közepén lesznek 114 kilós átlagsúlyúak. A szövetkezet hagyományos technológiával (bár önetetővel, önitatóvad) is tart 240 hízót. Ezek egyszerre születtek a kísérletbe vont jószágokkal. Ám 3 hetes korban kaptak először tápot, s a régi módszer szerint nyolc hetes korban választották, falkásították, hizlalták őket. Ezeket csak 9—9.5 hónapos korban lehet elszállítani. A takarmányfelhasználás is igen nagy különbséget mutat. A német táppal 3.20—3.60 kiló takarmány szükséges egy kiló hús előállításához. A többiekhez 4.70—4.90 kilogramm. Előzetes számítások szerint a német táppal hizlalt jószágok minden kilóján csaknem 2 forint többletbevétele lesz a szövetkezetnek. A kísérleti eredmények a megye többi négy szövetkezetében is hasonlóak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tartási, hizla- lási technológia javításával — német táp nélkül is — nagyobb eredményeket lehet elérni. Megyei átlagban tavaly 5 ^iló takarmány kellett egy ' kiló sertéshús előállításához, a hízók 10 hónapos korban érték el a kívánt vágási súlyt. Ez is igazol ja, hogy hallatlanul nagy ^lehetőségek várnak kihasználásra. Máthé László (Folytatás az 1. oldalról) Verseghy Könyvtár igazgatója ismertette a könyv-cár fejlődését. Többek között elmondotta, hogy rohamos mértékben emelkedik a könyvál lom áhy, éppen a napokban dolgozták tel a százezredik kötetet. Names elvtárs érdeklődött az olvasók létszámának alakulásáról, a fiókkönyvtárakról. Imre Lajos minden részletre kiterjedő válaszában többek között megemlítette, hogy az évi könyvforgalom — a gyermekkönyvtáréval együtt — eléri a kétszázezer kötetet. Ezután Kaposvári Gyula, a Damjanich Múzeum igazgatója tartott tájékoztatót a múzeumi szervezet munkájáról Többek között megemlítette, sogy a régészeti ^ tárgyak mellett főleg képzőművészeti alkotásokat gyűjtenek. Szembetűnő eredményként említette, hogy amíg a felszabadulást követő napokban csupán egyetlen képzőművészeti alkotás volt a megyei múzeumi szervezet tulajdonában, addig ez a szám ma már elérte az ezeregyszázat. Üzemlátogatás Marifűn A Damjanich Múzeum és a Verseghy Könyvtár megtekintését követő ebéd után Nemes Dezső elvtárs a megyei vezetők kíséretében a martfűi Tisza Cipőgyárba látogatott, ahol Kiss Lajos vezérigazgató és Marton József, az üzemi pártbizottság titkára tájékoztatta a vendégeket az üzem életéről. Kiss Lajos vezérigazgató többek között a következőket mondotta: Üzemünk nevében — Tisza Cipőgyár — nem jut kifejezésre az a sokoldalú tevékenység, ami a cipőgyártási profiltól teljesen elütő. Nemcsak cipőt gyártunk, hanem gumi keverékeket is, melyeket más1 vállalatok részére Készített gumitermékekhez használunk fel. Ezenkívül a gumicikkek gyártásához és a vulkanizált eljárással kéSzeptember 16-i, szombati lapunkban közöltük, hogy a KISZ Szolnok meT gyei Bizottsága és az MHS Szolnok megyei Elnöksége október l-én emlékmenetet rendez ötezer fiatal részvételével a tiszafüredi hídhoz a 39-es Dandár útján címmel. Azóta napról napra többen érdeklődnek a rendezvény iránt. A KISZ megyei bizottságához egymás után érkeznek a levelek, melyben a szomszéd megyék fiataljai jelentik be: ők is részt vesznek az ifjúság találkozóján. Legutóbb két kedves le velet hozott a postás, melyeket azúton hozunk nyíl vánosságra. Az egyiket .Iá ró István írta a Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottságának ügyvezető főtitkára. Az emlékbizottság nevében forradalmi üdvözletét küldte a fiataloknak és a 39-es Dandár még életben levő veteránjainak. Többek között ezeket írta: „A Magyar Tanácsköztársaság honvédő háborújában az egykori vörös tengerészdandár szívvé lélekkel vett részt a haza védelmében; a 39-es Dandár bátor vörös katonáival egyetemben a szolnoki ellenforradalom leverésében, a Tisza vidéki harcokban Különös örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a Magyar Tanácsköztársaság e dicsőséges napjait ifszült lábbelik készítéséhez szükséges szerszámokat is magunk gyártjuk. A cipőgyári cím mögött tehát jelentős gumiipari és vasipari tevékenység is húzódik. Ez olyan feladatokat ró vállalatunk munkásaira és vezetőire. amelyek az ország többi cipőgyárára általában nem jellemzőek. A vezérigazgató a továbbiakban megemlítette, hogy az idén io millió 700 ezer pár lábbelit gyártanak. A vezérigazgató ezután elmondotta, hogy meglevő eszközeik jobb kihasználásával és a terven felüli exportszállítás ellenértékeként beszerzett gépek segítségével idei termelési szintjüket 7 százalékkal növelik jövőre. Elmondottá azt is. hogy a munkaerőhiánnyal számolva a fejlesztés egy részét olyan helyen kívánják megvalósítani, ahol — különösen nő! munkaerőben — felesleg mutatkozik. Erre vonatkozóan előrehaladott tárgyalást folytatnak a kunszentmártoni járás vezetőivel. Hasonló meggondolások alapján tűzték napirendre debreceni gyáregységük fejlesztését is. A tájékoztatókat követő beszélgetésen Nemes elvtárs több kérdést tett fel az üzem életére vonatkozóan majd néhány tényre felhívta a helyi vezetők figyelmét. így például arra. hogy bár munkaerőhiányról beszélnek, a munkáslétszám a bázisidőszakhoz mérten mintegy 14 százalékkal nőtt. ugyanakkor a termelés megközelítőleg sem ilyen mértékben, az ilyen tények a műszaki fejlesztés fokozására intik a gazdasági, műszaki vezetőket. Nemes elvtárs martfűi programja üzemlátogatással, a munkapadok melletti beszélgetéssel zárult. Á megyei párlaktíva ülésén Este 6 órakor a megyei pártbizottság nagytermében pártaktíva értekezletet tartottak. Az előadó Nemes júságunk is szem előtt ta -í- ja és a hősök emlékét nem felejti.” A másik levelet szintén egy egykori vörös katona, Kovács Ferenc gyöngyösi veterán küldte. Soraiban arról tájékoztatott, hogy 8 a Tanácsköztársaság ideje alatt mint 17' esztendős inas önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A 15. Bácskai Vörös Ezredben volt katona az első zászlóaljnál előbb Kiskunhalason. majd Kecskeméten. Most már 65 éves, nyugdíDezső elvárs volt. Belpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a gazdasági irányítás reformja a legnagyobb társadalmi esemény a falu szocialista átszervezése óta. Mint minden reform, a gazdasági irányítás reformja is vet fel kételyeket néhány emberben. így volt ez a kollektivizálás idején, is. S mint ahogy a mezőgazdaság átszervezése is a vádnál nagyobb eredményekkel járt, a gazdasági mechanizmus reformja is sikerre vezet, mert a párt esznv - leg, politikailag felfegyverezve vezeti a népet. Nemes elvtárs arra hívta fel a pártaktiva résztvevő nek figyelmét, hogy számoljanak a kételyekkel »s igyekezzenek eloszlatni azokat. Példaként említette: néhányan attól tarana»-, hogy áremelkedés lesz. Terveink szerint a fogyaszt«! árak lényegében nem emelkednek. Meg nem engedett áremelések természetesen lehetnek, melyek keresztezik a központi terveket. — Ezért kell résen lenni a helyi vezető Írnek is, hogy ezt megakadályozzák, hogy többletmunka helyett spekulációval senki se juthasson jogtalan haszonhoz. Hallani lehet — folytatta Nemes elvtárs — a mupr kanélküliségtől való félelemről is. Munkanélküliség nem várható. Az íróasztalok szaporodásának megállása, az improduktív munkaerő csökkentése, a munkaerő bizonyos mérvű átcsoportosítása azonban várható. Az improduktív munkaerők felszámolását azonban nem úgy kell megoldani, hogy elbocsátanak embereket, hanem úny. hogy produktfv munkát biztosítanak számukra. Nemes elvtárs a belpolitikai .. kérdéseknél lényegesen többet foglalkozott külpolitikai kérdésekkel, alapos magyarázatot adva a pártaktiva résztvevőinek. Nemes Dezső elvtárs me- gyénkbeli látogatása a párt- aktivával véget ért. S. B. jas, de mint írja, az egykori vörös katona, úgv érzi ott a helye a fiatal, kommunistákkal együtt a szép, magasztos emlékmeneten. A KISZ megyei bizottság természetesen azonnal elküldte a meghívót Kovács Ferencnek és Járó Istvánnak is. Reméljük, idős elvtársaink ott lesznek majd a nagyszabású ifjúsági találkozón, s velünk együtt tisztelegnek az elesett hősök emlékének a tiszafüredi hídnál. V. V. 8 Ki minek mestere ? Tizenöt gáp'akafos a megyei elöntőn (Tudósítónktól.) Az előző évben nagy sikert aratott esztergályos verseny méltó folytatása volt megyénkben a fiatal géplakatosok Ki minek mestere? szakmai vetélkedője. A megyei versenyre augusztus 31-ig lehetett jelentkezni. Nyolcvankét fiatal részvételévé! szeptember 1—20 között került sor nyolc elődöntő lebonyolítására. A legjobbak, tizenöten, vasárnap a jászberényi Hűtőgépgyár ban megrendezett megyei döntőn találkoztak. A karcagi, a törökszentmiklósi és a szolnoki versenyzők már szombat este együtt voltak a jászberényi Lehel Szállóban, találgatták a másnapi verseny- ' feladatokat, latolgatták az j esélyeket. A színvonalas versenyen, .ahol jó felkészültségű fia- italokat ismerhettünk meg Pomázi Kálmán, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Állomás dolgozója jutott az első helyre, a „megye legjobb fiatal géplakatosa” megtisztelő címet nyerte, s egybén továbbjutott az október 1-i országos elődöntőbe. A második helyezett Tamás János. a MÁV szol- noki~jármű javító, a harmadik pedig Csillik József, a Hűtőgépgyár dolgozója. A verseny győzteseinek Száraz László, a KISZ MB titkára adta át a /Szolnok megyei tanács ipari osztálya, a KISZÖV Elnöksége és a KISZ MB együttes díját. Az I. helyezettnek „Strand” táskarádiót, a II. helyezettnek kristályvázát — kristály tállal, a III- helyezettnek, a perzsaszőnyeget, s a többi résztvevőnek 1—1 értékes könyvet szép népművéssi könyvborítóval. A versenyzők, a zsűri s a rendezők elégedetten, s egy élménnyel gazdagodva távoztak a versenyről. Péter Piroska Süózzák a kukoricát a Köz ép tiszai Állami Gazdaság tiszaigari üzemegj bigében. TÁBLÁK Egyik ismerősöm, aki az Északi-tenger partján töltötte szabadságát. nevetve mesélte, milyen élmény érte őt útja során. — Ahogy az országúton mentünk a viz felé, egy táblát láttunk a következő felirattal. „TENGER EZER MÉTER’’. — Kicsit arrébb, újabb tábla. „TENGER KÉTSZÁZ MÉTER’’ — Már láttuk a nagy vizet. amikor még egy figyelmeztetés várt ránk. „TENGER ÖTVEN MÉTER.” — Végre ott álltunk a parton. Gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, csak az óriási tábla zavarta némileg a kilátást Ezt olvastuk rajta. „TENGER.” Nevettünk a túlzott precizitáson, node ekkor azzal állt elő valaki a társaságban. » hogy neki is van „tábla-élménye”, méghozzá hazai földről. — A Börzsöny alján — kezdte történetét — nagyméretű táblát vettünk észre az út mentén , „INFORMÁCIÓ EZER MÉTER.” — Ez aztán a rendes dolog — bólogattam — gondolunk hát mi is a turistákra, de ekkor már ott volt a következő tábla. „INFORMÁCIÓ KÉTSZÁZ MÉTER.” — Ahogy az újabb, gondolom utolsó táblát olvastam — ötven méter — kíváncsian vártam a megígért iNFORMÁCIŐ-t Biztos lesz 0tt egy csinos kislány, s majd csak kérdezek tőle valamit. Végre fékezett a kocsink, mert... ....INFORMÁCIÓ ITT” — közölték a tá bla óriásbetűi. Kiszálltunk az autóból Nem találtunk ott semmiféle „Információ”-t. Csak egy pipázó bácsi támaszkodott a táblának, aki viszont készségesen informált, hogy a bódét nemrégiben teherautóra rakták és elvitték. _ B. B. r A hősök emlékét nem felejti... — Vörös katonák üdvözlete —-
