Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

1907. szeptember 22, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r f A jászapáti Alkotmány Tsz-ben évenként 500 hol­don szoktak őszi árpát vet­ni, takarmányozási célok­ra. A takarmányterület most is azonos marad, csak az aránya változik meg. Száz holdon vetnek őszi árpát, a többi 400 holdon pedig takarmánybúzát, a francia Etoil de Shoy-t. A szövetkezetnek az idén is volt francia búzája, kí­sérlet céljából. Ennek hol- dankénti átlaga csaknem négy mázsával több volt, mint az őszi árpáé. Ezért a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy nagyobb arányokban termeli a ta­karmánybúzát. A közös gazdaságban már befejezték az őszi ár­pa vetését és hozzáfogtak a takarmánybúza, majd a kenyérgabona vetéséhez is. Őszi árpa helyett Wm üé * ^ MÉ 'É. §Ä$ ülte takarmánybúzát I' vetnek t'tSr v 1 Magyar munka a moszkvai KGST-palota építkezésén A KGST-palota építke­zésén több mint 200 magyar szakember dolgozik Moszk­vában immár hónapok óta. Építészetileg elkészült már a köralakú, ezer sze­mélyes kongresszusi terem, a végrehajtó bizottság ülés­terme, a 13 emeletes szálló egyik szárnya, és a való­ban „legkiemelkedőbb” lát­ványosság, a 32 emeletes, 108 méter magas irodaház. Most ezekben az épületek­ben a belső munkák foly­nak, s ezekből arányszá­munkat messze meghaladó mértékben — körülbelül 35 százalék erejéig — veszik ki részüket a magyar mér­nökök, technikusok és munkások. 1500 NÉGYZETMÉTERES MOZAIK Mi szállítjuk és a mi szakembereink szerelik fel az összes alumínium ál­mennyezeteket, a konvek­torok ízléses takaróleme­zeit, mi burkoljuk hófehér süttői és siklósi márvány­nyal az irodaházban a 32 emeleten végigkacskaringó- zó körlépcsőt és a lifthal- lokat. mi rakjuk fel a kon­gresszusi épületen az Euró­pában eddig egyedülálló méretű, 1500 négyzetméte­res mozaikot. Mi szállítjuk az irodabútorokat, a büfé teljes berendezését, sőt a teraszokra az összes kő­virágvázákat is. Magyar feladat a szál­lodában a pincérhívó felsze­relése, valamint a központi televízió- és rádióantenna hálózatának kiépítése, ami­nek révén bármelyik szo­bában tetszés szerinti csa­tornán érkező műsor él­vezhető. A mieink építik ki az irodaházban az ipari televíziót, hogy a kongresz- szusi teremben történteket az illetékesek saját hiva­talos helyiségükből is fi­gyelemmel kísérhessék. BUDAPESTTŐL BEIRUTIG ÉRNE Az összes gyengeáramú berendezésekhez körülbelül 100 000 méter kábelt szál­lítottunk. E kábelek felében 38 ér fut végig. Ezeknek az ereknek az összes hosz- sza tehát eléri a 2 millió métert: Budapesttől Bejru­tig érne. A sokoldalúbb és talán legmutatósabb magyar fel­adat azonban a kongresz- szusi terem teljes berende­zése. Mi készítjük és sze­reljük fel a terem deko­ratív burkolatát az akusz-. tikus falakkal, a hangvisz- szavető és a díszítő felüle­tekkel, a hangszórókkal együtt, sőt a 15 nyelvű tol­mács-berendezést is. Ezzel az összetett munkával ok­tóber elejére el kell ké­szülni, mert a termet még „be is kell hangolni”, hogy mind a 28 szektorában egy­formán jók legyenek az akusztikai viszonyok. Ez pedig sürgős munka, mert november 7-én igen repre­zentatív feladata lesz a kongresszusi teremnek és benne a magyar berende­zéseknek. TÉVEDÉS A mi hivatalunk kicsi. Néhány reszort különválasztása után keletkezett, tehát még nem nagyon ismerjük egymást. A személyzeti ügyek intézésével egy Pelcty- rolka nevű elvtársat bíztak meg. Állítólag tapasztalt, széleslátókörű ember, aki már az utazási irodával megjárta Bécset és az Adriai tengert, rendszeres olvasója a Tudomány és Technika, a Külföldi Érde­kességek és a Haza Szépségei című fo­lyóiratoknak. Elhatározta, hogy első feladatát — a káderek egyes helyiségekben történő el­helyezését — a legújabb módszerek sze­rint, pszichológiai és egyéb szempontok alapján hajtja végre. „Ha két embernek naponta 8 órát kell együtt lennie egy helyiségben. ügyelni, kell arra, hogy két hasonló természet le­gyen együtt, akik kölcsönösen megkímé­lik egymás idegeit. Köztudott, hogy az emberek odahaza ügyig sokat idegesked­nek. Legalább a munkahelyükön legyen nyugalmuk’’ — mondotta pelctyrolka elv­társ. Megnyerő volt benne az is. hogy fel­figyelt a dolgozók emberi tulajdonságaira. Nem kerülte el például a figyelmét, hogy a tisztviselők szabad idejükben ősz- szejárnak, sőt azt is megállapította, hogy rendszerint hasonló érdeklődésű kollegák között alakult ki barátság. Nos. mondot­ta Pelctyrolka elvtárs. ezt is ki kell hasz­nálni, s ezeket az embereket lehetőleg egy szobába keli ültetni, A hasonló érdeklő­désűek rendszerint hasonló természetűek is, ami a munkában megértésben nyilvá­nul meg. Így tehát megszűnik a lődörgés a hivatalban. Pelctyrolka hozzálátott elképzeléseinek valóraváltásához. Kiirt és piseket egy he­lyiségbe ültette, mivei mindketten spor­tolók. és a labdarúgás rajongói. Korecot Kostelnikkel párosította össze, mindket­ten hajlamosak a sárgaságra. Kirgizeket átrakta Kuchárhoz. mivel mindketten az irodalom szerelmesei, és írással is pró­bálkoznak. Engem Hromádková elvtársnővel ülte­tett egy szobába, mivel azonos korú gyer­mekeink vannak, a többieknek sem kö­zös érdeklődési köre. sem szenvedélyük nem volt. ezért külön rakta őket egy-egy helyiségbe. Csakhogy _ szürke minden elmélet és zöld az élet fája — amint azt a házbi- zalmink mondogatja. Az első nézetelté­résre Klir és Pisek között került sor- igaz, hogy mindketten a labdarúgás sze­relmesei, csakhogy Klir a Slaviának, Pi­sek viszont a Spartának szurkolt. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. Korec is hamarosan kiábrándult Kos- telnikből, mivel az utóbbinak elmúlt a sárgasága, úgyhogy nem kellett diétáznia. Legnehezebb helyzet Klouzek és Kv- char, az irodalom szerelmesei között ke­letkezett. Kucharnak a vasutasnap al­kalmából valamelyik lap közölte a ver­sét. ezzel szemben Klouzeknek a szerkesz­tőség egytől egyig visszaküldte a verseit S hogy mit szenvedek én Hromadko- vától, azt lehetetlen szavakkal kifejezni Ha az ember valakivel naponta néhány szót vált, az még csak hagyján, de ami­kor jóformán egész nap ugyanazt kell hallgatnia, az már kibírhatatlan. Itt van például a tegnapi televízióműsor. s mind­járt megtudom, hogyan vélekedett róla a kis Tamás. Hromádková fia. Mihelyt az időjárásról kezdek beszélni azonnal a W* Tamás kerül szóba. Az ő fia tökéletes gyerek, az ő férje tökéletes férj ezzel szemben az én fiam szőfona,dating rossz osztályzatokat kan. g ráadásul a férjem tettlegesen bántalmaz. Nem bírom tovább, holnav felkeresem Pelctyrolka elvtársat, s meg’-^rem; ül­tessen például Pisekkel egy helyisénbe Boldogan hallgatom majd a Sparta lab­darúgó csapatáról szóló dicshimnuszokat’ Tegyenek egy szobába Kostelnikkal! Szí­vesen megismerkedem a máj és a sárga­ság titkaival. De Klouzek verseit is szí­vesen meghallgatom, csak semmi közös érdeklődésünk ne legyen... V. S. (A Dikobraz-ból.) Aratják a rizst a karcagi Dimitrov Tsz-ben — N. Zs. — Parázs körtánc a kályhák körül A tavasszal biztató hírt tett közzé, a Bács—Szol­nok megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat: bővíti a forgalomba ke­rülő széntüzelésű szobai tűzhelyek választékát. — Megállapodást kötött a karcagi Agyagipari Népmű­vészeti Szövetkezettel, mi­szerint a szövetkezet au­gusztustól havonta 100—120 — színes népművészeti csempékből, esztétikailag kifogástalan — hordozható cserépkályhát gyárt a nagy­kereskedelmi vállalat ré­szére. A hivatalos fűtési idény kezdetétől már nem egé­szen egy hónap választ el. Érdeklődtünk a vasmű­szaki nagykereskedelmi vállalat szolnoki telepén, vajon kaphatók-e az új cserépkályhák? — Sajnos nem! — kö­zölte Jankovics Zoltán te­lepvezetőhelyettes. A kar­cagi szövetkezet eddig egyetlen kályhát sem szál­lított le. Mi a késedelem oka? Er­ről a következő információt adta Kálmán Sándorné, az agyagipari szövetkezet fő­könyvelője: — Valóban egyetlen hor­dozható cserépkályhát sem adtunk még át. A kályhák vasvázának legyártását a jászkiséri Vegyesipari Ktsz- nek, mint alvállalkozónak adtuk ki. A Ktsz azonban még nem tett eleget köte­lezettségének. Mi a csem­péket legyártottuk és ha a jászkiséri ktsz zavartala­nul szállítja a megrendelt nikkelezett vaskeretet, azonnal megkezdjük a kályhák összeállítását. Hogyan nyilatkozott Fe­hér József, a szóban forgó vegyesipari ktsz műszaki vezetője? — Szövetkezetünk kapa­citása elég kicsi, felké­szültsége sem teljesen meg­felelő. A kályhát fedő dísz­rács elkészítéséhez nincs szerszámunk. A szükséges munkaeszközt a hódmező­vásárhelyi Vas és Fémipari Ktsz-nél rendeltük meg. Előreláthatólag a hónap végén, vagy október ele­jén meg is kapjuk. Ettől függetlenül 100 vasvázat már összeállítottunk, egye­lőre díszrács nélkül. A kályha vas tartozékainak nikkelezése sem a mi pro­filunk, azt a jászapáti Béke Ktsz-nél rendeltük meg. Nyilván azok elkészítése is időt vesz igénybe. Folyik a parázs körtánc a cserépkályhák körül. Va­jon meddig? Endrész Sándor A SZELHAMOSNO ÉS ÁLDOZATAI Hiszékenyek az emberek Szabadlábon biztosan más­ként viselkedett. Itt a bör­tönben halk a hangja., tisztességtudó a viselke­dése. — Sok az a tíz év, tes­sék elhinni. Nagyon sok. Refrénszerűen hangoztat­ja ezt beszélgetésünk so­rán, mintha én el tudnám intézni. hogy kevesebbet, kapjon a fellebbviteli tár­gyaláson. — De hiszen maga tudta, hogy megbüntetik, ha rá­jönnek a dolgaira. Először megrándítja a vállát, majd helybenha- gyólag bólogat — Tudtam, persze, hogy tudtam. De arra nem gon­doltam, hogy ilyen sokat kapok. — Sejthette, hiszen már kilencszer volt büntetve. Legutóbb meddig ült? — Hét évig. — Miért? — Hát ilyesmiért akkor is. Csalásért főleg. — Mit csinált tulajdon­képpen? Sovány, ázott verébként gubbaszt a széken. Hu­nyorgó szemmel mustrál- gat. Feltehetően azon gondolkozik, hasznára vá­lik-e, ha részletes vá­laszt ad. — Már nem is emlék­szem. Több ügy volt az. három bíró tárgiialta. Azért lett belőle hét év. Nagyné a „professzor” szerepét töltötte be az előzőkben említett beteg asszony kezelésében. Nagy­nénje ugyanis — érthetően — többévi kuruzslás után sem ért el semmiféle ja­vulást a betegnél, ezért az­zal fenyegették, hogy nem tartanak igényt szolgálatai­ra. ha nem tapasztalnak sürgősen változást. Ekkor hívta segítségül — rokoni alapon — Nagvnét, messze földről jött, tudós asz- szonynak mutatva be azt. — Mit adott a betegnek? — Ugyan mit adtam volna? — kérdez vissza csúfondáros, gúnvolódó ne­vetéssel. — Láttam, hogy nem jó bőrben van. nem mertem én adni semmi különöset neki, nehogy va­lami buja legyen tőle * szoruljak miatta. — Valamit mégis csak kellett vinni ellenszolgálta­tásként. — Vittem illatos krémet, amit az illatszerboltban vá­sároltam. Gondoltam, attól nem lesz semmi baja. Nem az a fontos tehát mindenkinek, hogy mit kap. Néha fontosabb, hogy cso­datevő erőt tulajdonítson annak, amihez ilyen misz­tikus úton jut. — Mit gondol, miért si­került magának olyan könnyen becsapni embere­ket? — Oh, — legyint Nagy­né, s ebben a mozdulatban kifejeződik az emberekrő' alkotott véleménye —. na~ gyón hiszékenyek az em­berek. S azt hiszik ej a nekik mondottakból, amit szeretnének, he megtörtén­ne. Erre gondoltam mindig. — Például? — Hát például, jön egy asszony és azt mondja: kü­lön van az urától jósoljam meg, összekerülnek-e még? Ez az asszony biztosan sze­retné, ha összekerülnének, mert ha nem érdekelné az ura nem jutna eszébe a jósoltatás. világos, hogy azt mondom neki: minden rendbejön közöttük, rövi­desen újra együtt lesz a család. Logikus gondolatfűzés. — tagadhatatlanul az. pedig Nagyné sem írni, sem ol­vasni nem tud. Az embert bárgyúvá tevő hiszékenysé­get kihasználva mégis be­csapott már olyanokat, akiknek ióval magasabb képzettségük volt, mint neki. Még csak azt sem lehet mondani hogy túlságosan nehéz volt a dolga. A lö­vőjükre kiváncsiak mindig meemondiák. mi érdekli őket. A jósnőnek csak egy­re kell vigyáznia; azt mondja, amit az emberek szeretnének hallani. Néha aztán rá is hibáz Előfordul, hogy ténvleg ki­békülnek a házastársak. Ilyenkor harsog az ^in­gyen propaganda”, hogy lám. megmondta ezt Nagy­né előre. Van. aki felke­resi, s „megköszöni” utó­lagosan is. persze olyan is akad, akit többet nem lát soha. Biztos lehet benne: annál melléfogott. — Mondja, hisz maga a szellemekben? Ügy látszik, váfatlanul érte a kérdés, mert nem válaszol rögtön. Tétován ejti a szavakat. — Talán vannak. Azt mondják a régi öregek, hogy vannak, hogy előfor­dult, este más úton talál­ták magukat nem azon, amelyiken elindultak, — S mit szólna ahhoz, ha egy ilyen magafajta jósnő be akarná hálózni? Hinne neki? — Csak akkor, ha olyan dolgokat mondana, amit c világon csak én tudok egye­dül. Akkor gondolkoznék, honnan tudhatja. Eléggé diplomatikus vá­lasz, tagadhatatlan. S va­jon az általa készített sze­relmi bájital hatásáról mi lehet a véleménye? — Kipróbálná-e. ha el­hagyná a férje? — Nem érne az semmit. Ha elmenne, nem tudnám megakadályozni. Ügy van azzal az ember, mint a ci­garetta kéréssel. Ha akar­nak, adnak cigarettát. ha nem, akkor meg hiába csi­nálok akármit. — Hogyan képzeli el a büntetés kitöltése után az életét? A kérdés visszazökkenti a környezetbe. Színészke- déssei lehetetlen másodper­cek alatt ilyen könnyeke1 varázsolni. Halk, mélázó hangon válaszol; — A lányomhoz megyek, ha egyáltalán kiszabadulok. Ötvenhat éves vagyok, s tíz évet kaptam... Az vol­na a kívánságom, hogy olyan helyre tegyenek, ahol dolgozni is tudok, hogy küldhessek pénzt a gyer­mekeimnek. Elcsuklik a hangja, ta­lán pillanatnyilag tiszta emberi érzések hullámza- nak benne. Ellenszenves figurája ki zonyára ezért tűnik szá­nalmasnak ebben a perc­ben-.. Simon BéH

Next

/
Oldalképek
Tartalom