Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

Fífáf proletárjai, egyesüljelek! SZOLN IÁ MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII, évfolyam, 324. szám Ara i SO fillér 1967, szept. 22,, péntek. Vigyorgó protekciósok álltunk jópáran so­runkra várva a piaci el­árusító bódé előtt. Aztán jött egy férfi. Bement há­tul az ajtón. S mitsem za­vartatva magát, mindenkit megelőzve rakatta meg táskáját szőlővel, ezzel az­zal. Fizetett, majd azzal a számára „boldog” tudattal távozott, lám ismeretsége révén nyert legalább tíz percet. Nem szóltunk rá. Ma­gam is inkább csak gon­dolkodtam az eseten, ön­magában véve nem nagy ügy. Kis protekció. Szó- szerint is, bejárat a kis­kapun. A nagykapunál vá­rók se mennek tönkre az ilyesmitől, mégis úgy van ezzel az ember: megveti. A kis, piszkos előnyök élvezői mégis ellenszenve­sek. Jogosan. A társadalmi illemszabályok, az egyenes úton járás-kelés megsértői­nek ugyanis van egy sa­játságos magatartásuk. A keblenbelüliség, a brancs- hoz tartozás túlságosan ma­gabiztossá teszi őket. Azt hiszik, egyéni ügyességük­nek, élhetőségüknek kö­szönhetik előnyeiket Az ember azt hinné ugyanis, hogy a protekció- zók sutyiban valamiféle szégyenérzettel előzik meg embertársaikat. De erről szó sincs. Sőt, el vannak telve önmaguk talpraesett­ségével, sokszor kérkednek is összeköttetéseikkel. Az ő szemükben a sorukat kis és nagy dologban kivárók ügyetlenek, becsületességü­ket málészájúságnak nézik — illetve lenézik — és ki­röhögik. Ä minden tűzhöz kö- zeliilők egyszerűen ráter­mettségükből adódó joguk­nak tartják, hogy jobban melegedhessenek. Van Is­meretségi körömben egy asszony, aki a leglehetet­lenebb ügyekben kikaparja magának a gesztenyét. És nem azt mondják róla, hogy szerénytelen, hogy protekciózó. hanem, hogy azelőtt aztán nem fut össze a víz. előtte aztán nincs zárt ajtó. Ami különben igaz is. Egy mérnök isme­rősöm arra vág fel, ő akár- hová, akármilyen intéz­ményhez bármilyen pitiá­ner dologban fordul, min­dig az igazgatóval tárgyal. Ismerek embert Szolnokon, aki szinte egész rokonsá­gának lakást szerzett, s valamennyit jó munkakö­rökbe el is helyezte. Egy tisztviselő elégedetlen volt felesége fizetésével, erre nyakába szedte vezető be­osztásban lévő ismerőseit, s „kibulizta” a jó állást. Mennyien lehetnek va­jon ezek? Gyűjtőnéven én az alsó tízezernek nevezem őket. Ügy látom a jelen­séget elsősorban a kispol­gári társadalmi réteghez lehet kötni. A protekciózás törvénye ismert: kéz kezet mos. Ma én teszek neked kis szí­vességet, holnap esetleg tőled várok kis ügyemben baráti gesztust. A protek­ciót adók ezt mindig hang­súlyozzák is. Valahogy így: ezt csak neked, csak ma­gának teszem meg. így kezdődnek a kis szívessé­gek. Egy műszálas női pu- Jőver a púit alól, egy rúd szalámi a raktárból. A fe­leség, a hozzátartozó el­helyezése, az ügyirat soron- kívüli elintézése vagy va­lami más. De mindig va­lami. A protekciós hozzá van szokva, hogy önmagá­nak mindig felhajtson va­lamit. Szaladgál gépkocsi­kiutalás előbbrehozásáért, tapossa a lakásügyét, meg­megemlíti, hogy milyen kevés az ő fizetése. Nem lehet tagadni, gyakori társadalmi jelen­ségről van szó. Fantaszti­kum is azt hinni, hogy máról holnapra egycsapás- ra megszűnik. Nincs elle­ne mindent gyógyító csoda­szer. Egy van, az ellen­példa. Az emberek jórésze utálja a protekciózást ' s nem is veszi igénybe az előnyszerzést. Tudok be­járó munkást, aki miután lakást kapott volna, azt mondta: még tud várni a következőig, helyette ve­gyék előbbre sokgyermekes kollegáját. Láttam üzemi étkezdében egy főnököt, aki elé soronkívül sietett a fel­szolgáló. Ű erre megfogta az ételt, s áttette azok elé, akik már nála sokkal ré­gebben vártak rá. Nemré­gen hallottam, hogy egy mezőgazdásznak nagyobb fizetésű állást ígértek, de nem fogadta el, első kér­dése az volt, mi lesz azzal az emberrel, aki most el­látja ezt a munkakört A Kunságban ismerek párt­munkást, akinek feleségét a földművesszövetkezethez felvették az irodára. Ám mikor megtudta, hogy még hány munkanélküli nő er­re a helyre pályázott, nem engedte dolgozni az asz- szonyt. Nemcsak a rossz hír jár szárnyon, a jó is. Ezek a jó példák éppoly hatásosak, vonzóak, s gondolkodásra késztetik az embereket. Az egyenes úton járók több­sége, akik betartják a tár­sadalmi közlekedési szabá­lyokat, úgy vélekedik, aki a korpába keveredik, könnyen a disznók közé kerül. Van ebben nagy igazság. Aki csak egrs-mr is, csak kis szennyes vízbe is beleteszi a kezét, már nem irtózik annyira a na­gyobb mocsárfürdőtől sem. A megállás nehéz. Az el­ső .szívességet kell meg­tagadni, vagy legalábbis nem élni vele. Az emberek nagy része íev él. És mégis halad becsületes úton is. Ä prefelretásoferok ügyeskedőknek ma még létalapjuk van. Nem dús­kálunk még az anyagi ja­vakban. Kevés az orvos, sok a beteg az SZTK ren­delőkben. Nincs elegendő lakás, vagy műszálas öltö­zék, gyakorta hiánycikkek a gyermekruházati dolgok. A tisztességes az lenne, hogy várjuk ki a sorunkat mindenben, s azt a keve­set igazságosan és érkezés szerint osszuk meg. Csak­hogy nincs mindenkinek türelme hozzá. S vigyorgó arccal előzhetik meg a má­sikat. Mit tegyünk velük? Ne­vetségesen hatna forradal­mi harcra szólítani ellenük. De legalább szóljunk rá­juk naponta. Ne adjuk át a sorunkat egynek se. For­dítsuk velük szembe saját fegyvereiket, Lee* link ennyire él- hetősek magunk iránt és ellenük. Borzák LajOi, „Tiszai rizs“ a karcagi malomból Elsők, kozott a községfejlesztésben Visxálf kodás a tmvesiületben Még mindig sok az analfabéta 1 issabon A törökszentmiklósi járási tanács végrehajtó bi­zottsága tegnapi ülésén a tiszabői községi tanács vég­rehajtó bizottságának községfejlesztési, művelődésügyi és egészségügyi irányító tevékenységéről tárgyalt. (Tudósítónktól) Újdonsággal jelentkezik a közeljövőben a karcagi hántoló malom. „Tiszai rizs” néven exportminősé­gű terméket hoz forgalom­ba. A korábbiakban a ke­reskedelem és a fogyasztó közönség többször kifogá­solta a rizs minőségét és csomagolását. A kis celofán ablakkai ellátott, gyenge ragasztású dobozokból a szemek egyrésze kihullott. A hántoló malom a vásár­lók érdekében mind a két jogos panaszt orvosolja. A rizst 1 kilós tételekben polietilén zsákokba csoma­golják. A megfelelő vizsgá­latok, a próbacsomagolás, tárolás sikeres tapasztalatai alapján kezdik meg az új tetszetős kivitelű és bizton­ságos csomagolású rizs szállítását. Január 1-től a rizsre vonatkozóan is új szabvány lép életbe, ezért a hántoló malomból csak ex­portminőségű rizs kerül ki. Mintegy félmillió forintos beruházásból új gépeket szereztek be és átalakítot­ták az eddigi technológiát. A tiszabői községi tanács végrehajtó bizottságának jelentése beszámol arról, hogy 1965-ben — ekkor ke­rültek új vezetők a végre­hajtó bizottság élére — el­ső teendő volt a lakosság szükségleteinek reális fel­mérése, s olyan távlati terv elkészítése, amely tartal­mazza az igények kielégí­tésének reális sorrendjét és a szükséges anyagi fedezet lehetőségeit. A lakosság kívánságát fi­gyelembe véve a járdaháló­zat fejlesztését, a közvilá­gítás korszerűsítését és a földút karbantartását hatá­rozta el a végrehajtó bizott­ság. Az utóbbit minden év­ben társadalmi munkában végzik el. Az utóbbi három évben több mint 4 kilomé­ter új betonjárda épült á községben, s jelenleg minden utca egyik olda­lán van járda. Ez természetesen nem je­lenti azt. hogy nincs továb­bi tennivaló, a keskeny, korszerűtlen járdák felújí­tása, valamint a forgalma­sabb utcákban a másik ol­dalon is járdát építeni a jövő feladatai közé tartozik. A belterületi utak hossza több mint 18 kilométer, te­hát nem csekély feladat vár megoldásra. A közvilá­gítás bővítése és korszerű­sítése is eredményes volt az utóbbi években, de e téren is van még tennivaló. Nagy gond a jó ivóvíz biztosítása. A végrehajtó bizottság víz- társulás létesítésével kí­vánja megoldani a vízmű építését. Ehhez több mint hárommillió forintra van szükség. A hozzájárulás ér­téke családonként előrelát­hatólag háromezer forint lesz. .A . községfejlesztés: feladatok elvégzését jelen­tős társadalmi munkával segíti a lakosság. Tavaly például a községfejlesztési versenyben a kisközségek kategóriájában a harmadik helyte került Tiszabő. Ä vándprzászló mellé 50 ezer forint pénzjutalmat kapott. A község művelődésügyi Műm NTÁR VÉGE A BEREKFÜRDŐI STRANDFÜRDŐBEN (fVto; Nsgy Zsoäij helyzetéről már nem mond­hattak a jelentés készítői annyi jót és szépet, mint a községtej lesz tésrőL A t an­testületben meglevő ellen­tétek, viszálykodások rossz hatással vannak az oktató, nevelő munkára. Nem segí­tik elő a pedagógusok és a szülők kapcsolatának erő­sítését sem. Az általános is­kolában, aho} több mint háromszáz gyermek tanul igen magas a bukott ta­nulók száma. Az utóbbi években több minden történt az oktató nevelő munka feltételeinek javítása érdekében. Tavaly egy túlkoros osztályt szer­veztek, az idén pedig már gyógypedagógiai osztály is működik. Mindemellett fel­tétlenül szükség lenne álta­lános iskolai napközi ott­hon létesítésére, elsősorban a hátrányos helyzetű' tanu­lók részére. A községi ta­nács végrehajtó bizottsága két esetben is tárgyalta a felnőttoktatás helyzetét. Határozatában felhívta a különböző szervek, vállala­tok vezetőinek figyelmét, hogy segítsék a dolgozók iskolájának működését. Egyes munkakörökben kö­veteljék meg az általános Iskola nyolc osztályának elvégzését. Ám a tanács erőfeszítése nem sok ered­ménnyel járt. A községben jelenleg hetven analfabétát tarta­nak nyilván. Az Iskolai, népművelési fel­adatok végrehajtásánál^ és a közegészségügyi ellátás­nál is növeli a gondokat, hogy a község lakosságának csaknem 19 százaléka ci­gány. Velük nehezebb bol­dogulni, mind az oktatás, mind az egészségügyi köve­telmények betartását ille­tően. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy fe­lesleges minden erőfeszítés, amit a cigányok nevelésé­ért, foglalkoztatásáért tesz­nek. A vitában résztvevők is hangsúlyozták, hogy első­sorban szemléletbeli válto­zásra van szükség, mert a cigánykérdésben még min­dig észlelhető bizonyos fenntartás. A fiatalabbakat türelemmel rá kell venni ar­ra, hogy elvégezzék az is­kola nyolc osztályát. S az is lehetséges, hogy a legtehet­ségesebbeket segítsék a kö­zépiskolákba bejutni. Azt is elmondták a hoz­zászólók, hogy a község ar­culata az utóbbi években nagyon sokat változott, a fejlődést új létesítmények bizonyítják. Bár az is igaz, hogy nagyon sok a tenni­való a további sikerek ér­dekében. A tiszabői községi tanács végrehajtó bizottsá­ga — amint arró] a jelen­tésük is tanúskodik — is­meri a gondokat, felmérte a lehetőségeket, a helyi erő­ket és sikeresen munkálko­dik a község fejlődéséért, a lakosság életének szebbé tételéért. A jelentést, az előterjesz­tett ' határozati javaslatot kiegészítve a felszólalók észrevételeivel, tanácsaival, elfogadta a járási tanács végrehajtó bizottsága, s egyben elismerését fejezte ki a községi tanács vb ve­zetőinek eddigi mun ie* j ükért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom