Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-17 / 193. szám

1967; augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Üj dohányfajta, az úgynevezett Burley meghonosítá­sával kísérleteznek Rákóczi falván. Egyelőre nyolc holdon telepítették a dús levelű fajtát, amelynek egy tövén 30—32 haszonlevél nő. — Képünkön: szárí­táshoz fűzik fel a Burley leveleit A dupla az biztos című rejtvényfüzet „nagy nyeremény”-sorsolásán. me­lyen a helyes megfejtések beküldése mellett a könyv- rendelés is feltétel volt, hétnapos ausztriai köruta­zásra szóló kétszemélyes részvételi jegyet — II. díjat — nyert Fauszt Sándor szolnoki lakos. A jászberé­nyi Horváth Imréné nyere­ménye: négy és fél napos prágai társasutazásra szó­ló részvételi jegy. A „kis nyeremény” sor­soláson Guba Magdolna 200, Kegyes István 100 fo­rintos könyvcsomagot. Ló- czi Katalin pedig egy könyvet nyert. A rejtvényfüzet ifjúsági pályázatának nyertesei: Muhari Béla jászberényi és Zsindely Györgyi kenderesi lakos nyereményük fény­képezőgép. Kunhegyesen a művelő­dési otthonban több alka­lommal dokumentumfilme­ket vetítettek a báli szüne­tekben. Sikerrel. Az elő­csarnokból, a társalgóból is mindenki a nagyterembe tódult, hogy a tíz-tizenöt Nemes« medvestől — Érdig Űj helyiségnévtár szer­kesztését fejezték be a Köz­ponti Statisztikai Hivatal­ban. Az ország „leltára” csaknem 800 oldalon tartal­mazza majd hazánk vala­mennyi lakott településé­nek legfontosabb adatait. Tizenöt rovatban ad vá­laszt a közigazgatástól a közlekedésig felmerülő kér­désekre. összesen 68 vá­rost mutat be, a fővároson kívül négy megyei jogú és 63 járási jogú városa van az országnak. Az 1962-ben megjelent helységnévtár adatai módosulnak, mert azóta öt község: Tapolca Tiszaszederkény, Gödöllő, Szarvas és Szigetvár lépett a ranglistán előre, a váro­sok közé. A legkisebb vá­ros Tiszaszederkény, ahol 7300 volt az adatgyűjtés alkalmával a lakosok szá­ma. A községek száma csök­kent az utóbbi években, 3178 szerepel az új hely­ségnévtárban. a legújabb közöttük Hortobágy, amely az ország legnagyobb te­rületű települése, a legki­sebb pedig Pusztakisfala Baranya megyében. A leg­népesebb község címét Érd kapta, ahol közel 31 000 la­kos él. A legkevesebben — mindössze ötvenen — Ne- mesmedvesen laknak. A szakemberek és a bön­gészgető olvasók körében nagy érdeklődésre számot tartó kiadvány 10 000 pél­dányban jelenik meg. perces kisfilmet megnézze. Most, az augusztus 20-a alkalmából rendezett bál szüneteiben is lesz film­vetítés. Ez alkalomból az ország újjászületését meg­örökítő filmkockákat lát­hatják a kunhegyesiek, Fi hu veti fás báfi szünetekben BUGYBEREK 1S67 Slágerparádé A televízió tegnapelőtt es­te kiszállt Bugyberekre, az ottani hagyományos retek­szüretre. Egybekötve a ha­szontalant a kellemetlen­nel. innen közvetítette a hét legújabb slágereinek parádéját is, Bugyberek Az eredményhirdetés után a kritikusok, annak 1 end je módja szerint, nekiestek c sláger­parádénak. SzerkesztőBé­günkbe ezideig 275 avatott és avatatlan bírálat, hozzá­szólás. vélemény és egyéb levél futott be, de még min­dig dörömböl a postás újabb szállítmányokkal. Hát most mit tegyünk? Mindet nem közölhetjük, annyi szent. No, de mivel a sajtó részrehajlatlan kell. hogy leayen. elhatároztuk, hogy idő- és helyszűkében egyetlen bírálattá vonjuk össze a sok hozzászólást. Az egyik kritikus megkezdi, az­tán folytatja a másik, a harmadik, a negyedik stb.. Megszakítás nélkül. 1967 címmel, napidij és friss retek fogyasztásával egybekötve. A fesztiválon a legnép­szerűbb sláger énekesek lép­tek fel. A díjnyertes sláger a következő: Hát akkor, tessék, ké­rem. kezdhetjük! „Elvtársak és elvtársnők! Mint ismeretes, a marxiz­mus nem tagadja azt a tényt, hogy a felnőttek is szeretnek játszadozni. Kis­ded játékaikban csupán abban különböznek a gyer­mekektől. hogy ők ezt ko­molyan csinálják Ebből az elvi szempontból vizsgálva a. buaybereki slágerfesztivál bizonyos konstellációkban pozitívan értékelhető, ám­bátor, ha deduktívon szem­léljük a gomba módra sza­porodó fesztiválokat, meg kell állapítani, hogy..." i,...Ezzel a sláger-parádé­val a tévé-gárda ismét le­szögezte szakmai felkészült­ségét, s ez egyben a leg­jobb biztosíték a nézőkö­zönségnek— mely mostan­ság egyre jobban áhítja a könnyűzenét —. hogy ilyer és hasonló színvonalú műsort máskor is gyakran lát majd a képernyőn...” „■■■És éppen ez az ag­gasztó! Lefizet az ember hatezer forintot, bekapcsol­ja a tévét, az meg, szóra­koztató zene ürügyén, olyan istentelen ricsajjal, lepi meg hogy az ember a faira má­szik! Nincs ebben a díj nyertes bugybereki sláger­ben se ízlés, se zenei hoz­záértés. se dallam, se ku- tyafüle! Ha ez, kérem, így megy tovább...” „...akkor méltán állapít­hatjuk meg hogy végre nálunk is kivívta méltó he­lyét a modem könnyűzene amely nem avas, andalító dallammal akar hódítani...” „...hanem megragadja, felemeli a hallgatót. és azon szent elhatározásra készteti, hogy életében so­ha, de soha többé be se kapcsolja a tévét, amikor az ilyesféle sláger-pará­dékkal akarja szórakoztat­ni Egyszóval a Kék a re­tek recece című sláqer-för- medvény minden idők egyik...” „...legjelesebb zenei alko­tása, a könnyű-, illetve szó­rakoztató zene esszenciája, isteni remekmű, amelyre méltán büszke lehet szabad hazánk minden polgára, a szocialista kultúra felvi- rágozása jegyében...” (Magyar Szó.) Zöld a retek recece. je-je. Ha megérik fekete, je-je. Hajnal tájban harmatos a levele Zöld a retek recece je-je. Ha megérik fekete je-je. Én utánam ne bőgjön más gyereke! Ügyis annak a nyomába jááárok. Akinek a csókos száját Egész nyáron nyalták a kapááások. Zöld a retek recece je-je. Ha megérik fekete, je-je. — Beszakadt a nagydobnak a feneke!... Jlíl Uiz Jäiu'ilmxxciL Levél érkezett szerkesztőségünkbe, öregasszony írta, tintával. Panaszkodó, aggódó a hangja. Unokáját íélti, akit ki­csi korától kezdve nevelt és szakmával a kezében a maga útját járja. Szolnokra került és rossz hírek jutnak el róla a kis­városba, ahol az öregasszony él. Szeretné, ha valaki most beszélgetne az unokájá­val és visszafordítaná őhozzá. Az se len­ne baj, ha az a valaki lapunk lenne. Közreadjuk a levelet. Tanulságos, ön­magában hordozza, sűríti a dráma jegye­it, s láttatni engedi a szülők, nagyszülők és gyermekek jellemét. És hogy a tanul­ság könnyebb legyen, kommentáljuk is. Mert csak úgy igaz a levél, a történet, még akkor is, ha fáj. Egy hatvanhat éves öreg, beteg nagy­mama fordul önökhöz tanácsért és útba­igazításért. Elhalt lányomnak Kiss Imré- né, született Szabó Máriának elhalta után maradt két gyermeke. A fiú 1942-ben, a lány 1947-ben született. A lányom 1953 májusában halt meg. A fiatal férj, aki a házasság megköté­sétől nálunk lakott, a lányom halála után is ott maradt még két évig. Majd, amikor újra nősült, akkor ment el tőlünk. Beteg lányom arra kért, viseljem gond­ját két árvájának, ha majd ő már nem lesz. Ne ólyan semmilyen nevelésben ré­szesüljenek, mint az apjuk. Én a haldok­lónak megígértem, megfogadtam, hogy nem hagyom mostoha kézbe kerülni az árvákat. De megnősült a vejem és elvitte magával a fiút. A kislány nálunk maradt. Akkor éppen betegeskedett, a mandula- műtétért 650 forintot kellett kifizetni. Az apja nem akart fizetni. Magánfuvaros volt. A mi gyámságunk alá átírattuk a kislányt. Attól fogva én neveltem... ' (Minden anya szereti gyermekét. Féltőn óvja, felneveli. Becsületes emberként Szeretné látni, aki boldogul az életben. Mindent megtesz ezért. Átdolgozza, ha kell az éjszakákat is, csakhogy ne legyen hiánya a gyereknek semmiben. A nagy­szülők is féltőén csüggnek unokáikon. Igv hát jól cselekedett ön is, amikor a két árváról gondoskodott. Csak köszönettel tartoznak érte. Igaz, vejét figyelmeztet­hette volna, többet törődjön a család­jával.) Mi tsz-tagok vagyunk. Most már nyug­díjasok. Havonta 400 forintot kap az uram, én 100 forintot. Ebből neveltük fél a kislányt. Szeretettel, békességgel, egészen amíg a nyolc általános iskolát kijárta. Elérkezett a pályaválasztás. Nem jó tanuló volt, 2,8-at ért el, azt mondták a tanárok, menjen kertészetbe, s bóldo- gul ott is. A kislány beleegyezett, csak azt mondta, hogy ő tsz-be nem megy. Oda nem megy soha. Megcsináltuk a szerződést. Nyáron itthon, télen pedig Jászberényben tanulhatott volna. De megtudta, hogy a termelőszövetkezet szerződtette és elment a kedve a kertész­kedéstől. Pár hét múlva, amikor az ipari iskola tíz hegesztőlányt kért tanulónak, ő is jelentkezett. Felbontottuk a szer­ződést.) (Lám, lám nagymama. Itt követte el az első hibát. Hiszen maguk is a termelő- szövetkezetből élnek, megkapják _ rend­szeresen a nyugdíjat és egyéb támoga­tást. Mégis beleegyeztek, hogy a gyengén tanuló kislány, az unokájuk ne a kerté­szetben keresse kenyerét. Pedig itt job­ban figyelemmel kísérhették volna útját és segíthettek volna neki.) Az unokám megkezdte a munkát. Csi­nos, szemrevaló kislány. A hegesztés mű­veletébe elég jól beletanult. A könyvből való tanulás és a számtan nehezen ment. Annál is inkább, mert bizony sok le­gényke volt a génállomáson és mind ud­varolni akart a kis Máriának. Nekem is megmondta, nem dolgozik, semmit se segít. Ö szórakozni is akar. Nem tudtam neki parancsolni, mert az uram is min­dig mellé állt mindenben. Én, mint öregasszony nem tűrtem, hogy későn járt esténként haza, meg azt sem, hogy sem ing, sem kombiné nem volt rajta. Nekem a miniszoknya sem tetszett. De az apja (mert engem űny hívott anyám, a nagy­apát meg apám) azt mondta, az a divat, ne törődjek vele. Nézeteltérés lett köztünk. Enyszer meg fájt a füle. Tavaly janu­árjában koponyalék elést kapott. Az apja meg a felesége eljött meglátogatni Mari­kát. A kislány panaszkodott, hogy nem szeretem, ahogyan ő öltözködik. Az apja, részeges, veszekedős ember. Azt mondta, fejezze be az ipari iskolát és menjen őhozzájuk. Ott nem kell dolgozni, csak otthon lesz két kisebb 'lánnyal. Én elle­neztem. Azt mondtam, hogy én nevel­tem, én ruháztam. Most, mikor hasznát vehetnem, örensénünkre magunkra hagy? (Keveset törődtek a kislánnyal. Vesze­kedtek, hova is menjen hát. Az édes­apjához. vagy maguknál maradion. Így aztán elhanyagolta az iskolát. A szóra­kozásra több ideje maradt. Nyilván haza se nagvon szeretett iámi. hiszen napiren­den voltak a veszekedések. Nem minden kislány rossz, erkölcstelen, aki miniszok­nyát hord. A divat változékony. Ezt ön­nek is be kellett volna látni.) Egyik alkalommal az édesapja elvitte a kislányt. Erőnek erejével. Pedig nem akart menni. Mert korábban, amikor ott járt, az ablakon ugrottak ki a gyerekek ré­szeg ap'juk elől. A volt vejem haragu­dott. Azt mondogatta, bolondultam volna meg, amikor hegeszteni adtam a lányát. Nem nőnek való szakma és elvitte a kis­lányt. Majd ő megmutatja, hogy nem megy hegeszteni. Én csak nem hagytam. Ha már két évet tanult, legye le a szakvizsgát is. Távira­toztam hegy jöjjön, összeszedtem a téte­leket és átvette. Sikerült a vizsgája. Fel­szabadult. Hiába hívták vissza a mosto­haanyjáéi.. nem ment. Szolnokon kapott munkát. Nekem ez is pénzembe került. A ruháját nem adták ide az apjáék. Mun­karuhát vettem neki, útiköltséget adtam, albérletét kifizettem. Több mint ezer forintot költöttem rá. Azt mondta, majd megadja, ha dolgozik és keres. Csak vár­jak még vagy két hónapot. (Az apja is hibás. Gondolni kellett vol­na a kislányával, addig, amíg keresett. Most, hogy már hasznát vehette, miért kényszerítette falura, ahol sem munkaal­kalmat. sem megfelelő környezetet nem talált a kis Marika? Felelőtlenség így ne­velni a gyerekeket. Az első albérleti lakása a Kertváros­ban volt. Aztán a Magyar utcában lakott egy néninél, örültem, mert azt hallottam, hogy jó hely, nyolc órán túl nem engedik kimaradni. De a múlt héten hazajött egy jólfejlett lánnyal, akit tizenkét évesnek mondott, s Törökszentmiklósra valónak. Gépeket szerelnek az üzemben, s ezért szabadságot kapott. Itthon_ találkozott egy régebbi fiú isme­rősével, és 12 órakor jött haza. Hajnalban útiköltséget kért tőlem mert neki sem volt, se a vendéglánynak. Akkor én kifa­kadtam. Miért zsarolsz te engem? Hiszen te 1300 forintot keresel mink meg csak 500-at. Ebből csak szűkösen tudunk meg­élni. Nem vehetjük meg, amit megkívá­nunk. Ebből kell gyógyszerre is fizetni, hiszen betegek vagyunk. A férjem is, én is. Ne pocsékold el a keresetedet. Erre azt felelte, oda teszem, ahova akarom. Azért csak adtam útiköltségre valót. Másnap már ott volt az ajánlott levél a vállalat­tól, hogy két nap alatt vegye fel a mun­kát, ellenkező esetben elbocsátják. A szerszámok árát pedig lefogják a pénzé­ből. Én el se tudom képzelni, merre csa­varoghatott. Minket mindig hazugsággal tart. Most nem tudom, nem valami rossz lány vagy rossz fiú társaságába került-e? (Nem az első eset már. hogy Marika hazudott önöknek. Most is. Sajnos azon­ban eleinte elnézték ezt neki. Tudták, hogy hazudik, mégis úgy tettek, mintha igaz lenne. Soha senkihez nem fordultait segítségért. Most nyilvánvaló, önvádat is éreznek, hogy a kislány ide jutott. Saj­nos egy-két szóval, esetleg egy-két atyai pofonnal nem lehet megváltoztatni, sem­misnek tekinteni a helyzetet. S mi sem tudunk semmi varázsszert, amivel vissza­téríthetnénk Marikát önökhöz. És nem i3 altarjuk. Nagylány. Értelmes lány. Ha megfelelően válogatja meg ismeretségi körét, barátait, akkor Szolnokon és más városban sem züllik el.) Most nem akarta még a címét se ne­kem megmondani. Vagy lehet, hogy ha­zudtak. Ha ennyire beteg nem lennék, elmennék Szolnokra, de az utca végéig se tudok kimozdulni, úgy fulladok. Arra ké­rem önöket, keressék fel helyettem az ér­dekelteket. Miért kellett neki egyik la­kásból a másikba elmennie és, hogy a vállalatnál hogy viselkedik. A munka a becsület rovására megy-e a szórakozás? Hiszen egyszer azt mondta, hogy egy fiú kikísérte a Kertvárosba és erőszakosko­dott vele. még fojtogatta is. Egyszer pe­dig a Tisza-hídon megállt mellette egy autó és arra kérte a vezető, üljön be, kap 300 forintot. Ezért aggódom és szeretném, ha valaki beszélne vele és meggyőzné, hogy vigyázzon magára. Meg a pénzére és a munkahelyére is. (Eddig a levél. Láthatja nagymama, hogy mennyire hibás ön. Mindig arra várt. hogy majd valaki eligazítja maga helyett a dolgokat. Pedig hát Marika másnak sem fogadna szót. ha önnek sem teszi. Mindannvian hibásak és nem lehet a betegség mögé húzódni. Ez sem mentség. Mi lesz a Marika sorsa? Erre nem tu­dunk válaszolni. Ahhoz, hogy becsülete­sen boldoguljon az életben, s munkahe­lyén megbecsüljék, alaposan meg kell változnia. Felelőtlenül élni senkinek sem szabad. Még csinos, húszéves lányoknak sem. Mindegy, városon vagy falun. Mun­kája. magatartása után ítélik meg az em­bert. Erre kellett volna önöknek Is. ap­jának is nevelni Marikát.) Lakács laue Felelősség nélkül nem lehet élni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom