Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-10 / 187. szám

IW',. augusztus ÍQj SZOLNOK MEGfQ -NÉPLAP Még egyszer a Vak Bottyán utcai házakról A kiás kijavította a hibát Az egyik közmondás így szól: ha Á-t mondtunk, mondjuk ki a B-t is. Ezt úgy is érthetjük, hogy ha a rosszat megírtuk, a jót sem hallgassuk el. Ezért térünk vissza a szolnoki Vak Boty- tyán utcai házak ügyére, amelyről május 17-én bírá­ló cikket közöltünk. Meg­írtuk, hogy a hét lakás emeleti részén életveszélyes a tartózkodás, a kémények tűzveszélyesek, s a kijaví­tás miatt hosszú vitatkazás, huzavona kezdődött. Mi történt a cikk megje­lenése után? Május 26-i keltezéssel levelet kaptunk a kunszentmártoni járási építőipari ktsz-től, a sorhá­zat építő szelevényi ktsz jog­utódjától. A levél lényege a következő. „A hibás meny- nyezet helyreállítására a döntőbizottság szövetkeze­tünket már kötelezte. Es ez az ellenünk pert nem indí­tó lakók lakásában már fo­lyamatban van. (Gál Lajos, Szulimán István és Kovács Károly pert indított a ktsz ellen a szolnoki járásbíró­ságon. A szerk.) A kőszi- vacslapok megfelelő felfek­vésének és a tűzveszélyes­ség megszüntetésének mi­kénti kijavítására a terve­ket nemrégen kaptuk meg, annak egyeztetése ugyan­csak folyamatban van. Ami pedig a kőszivacslapok megfelelő elhelyezésével kapcsolatos költségeket ille­ti, véleményünk az, hogy azt a felelősség arányában kell a tervezőnek és ne­künk viselni.” Levelet kézbesített a pos­ta a tulajdonosoknak is, amelyben többek között ezeket közölte a ktsz: .......a kőszivacslapok meg­erősítésére vonatkozó meg­rendelésüket, 4250 forint v állalási összeg megjelölé­sével szíveskedjenek ne­künk megadni...” Az Országos Takarék- pénztár Szolnok megyei fi­ókjának vezetője, amikor tudomást szerzett a ktsz követeléséről, ügyfeleik vé­delmében ismét a döntőbi­zottsághoz fordult, s kérte, záros határidőben tűzzék ki az újabb tárgyalást. Ez így is történt. így gyűlt, szaporodott a Vak Bottyán utcai sorházra vonatkozó akta, míg végül- is rendeződött a dolog. Haj­dú György, Szoboszlai Ist­ván és Varga András la­kásában a kunszentmártoni ktsz erősítette meg a födé­met és készítette el az új mennyezetet, nádpalló he­lyett deszkábóL A kémé­nyek köré — amelyeket ko­rábban tűzveszélyessé nyil­vánítottak — betongallért helyeztek. A kőszivacslapok megerősítésére vonatkozó összeg követelésétől is el­állt a ktsz a tárgyalások so­rán. Sőt abban is megegye­zésre jutottak a tulajdono­sokkal, hogy a festés és a parketta rendbehozásának normálbérét a ktsz fizeti. A pereskedő három csa­ládnál a kunmadarasi ktsz végezte el a javítási, illet­ve helyreállítási munkát. Most már ott is, s az előbb említetteknél szintén lak­hatók az emeleti szobák. S ha véglegesen még nem is zárult le ez az ügy — a perben még nem történt döntés — a háztulajdonosok és az OTP részére is meg­nyugtató az, hogy a Vak Bottyán utcai sorház min­den lakásában megszűnt az életveszély és tűzveszély. Nagy Katalin Kulisszatitkok a Háború és béké-rő! Néhány hete zsúfolt né­zőterek előtt vetítik a be­mutató mozikban a szovjet filmművészet szuper pro­dukciójának, a Háború és béké-nek első részét. — A közönség érdeklődéssel várja a következő három rész bemutatását, s hogy az érdeklődést fokozzuk, ezúton közöljük azt a né­hány adatot, amelyet az ünnepélyes premieren részt vett szovjet delegáció is­mertetett. Minden bizony­nyal a szovjet filmművé­szet legdrágább alkotása ez a négy produkció: tizenöt egész estét betöltő színes filmet lehetett volna for­gatni a Háború és béké-re elköltött rubelekből, * A több mint hat órás alko­tásban harminc színpadi és filmszínész, s egy de- bütáns működött közre. A művészek és a statisztéria 2000 különböző ruhában jelenik meg a film vász­nán. A jeleneteknek nagy ré­szét természetes környe­zetben vették fel, így pél­dául negyven múzeumban és könyvtárban, többek kö­zött az Ermitázsban, a Kreml fegyvertárában, a Tretyakov Képtárban, az Orosz Múzeumban és a Lenin Könyvtárban is for­gattak, s emellett termé­szetesen számos nagysza­bású díszletet építettek a korabeli stílusban. 103 kül­ső díszlet készült a film­hez, amely felidézi a moszkvai és pétervári ut­cák hangulatát, Borogyino tájait, a tüzérségi állásokat és a katonai táborokat. — Száz olyan díszlet készült, amelvnek becseiében is fil­meztek. így például a le­gendás bálterem, amelynek méretei megegyeznek az Errnitázs legnagyobb ter­mének méreteivel. Több jelenet a XIX. századi ne­messég parkiaiban és kert­jeiben játszódik. 69 kertet varázsoltak a művészek számára a kertészek, né­hány nap alatt Moszkva szívében. Hétezer rajz, fest­mény, díszlet- és ruhaterv készült a felvételekhez. A börogyinói csatában 120 ezer orosz és francia kato­na állt szemben egymással. A három nagy csata-jele­netben a schöngrabeni, austerlitzi és borogyinói csatákban 400 000 liter olajat égettek el. 52 tonna füstpor, 23 tonna lőpor, 16 000 kézigránát, 6600 fe­hér füstbomba, 4500 gyúj­tó és 160 löveg robbant. 120 kocsi száguldott és hét­ezer kard csattogott a fel­vételek közben. Épül a „tanuló- reaktor" A lapok már megírták, hogy Magyarországon is épül nagyteljesítményű atomerőmű. Hogy ez ered­ményesen működjön, j ól­képzett szakemberekre kell bízni. Szükség van tehát az „atomszakmához” értő el­méleti és kísérleti fiziku­sokra, tervező és üzemve­zető mérnökökre, techno­lógusokra. Indokolt épben ezért, hogy egyetemeink az elméleti képzés mellett, korszerű gyakorlati okta­tást is nyújtsanak. A fel­sőoktatás ehhez ma már nem nélkülözheti az „okta­tó-reaktort”. Az egyetemeken 6—8 év­vel ezelőtt elkezdődött az elméleti és gyakorlati atomtechnikai oktatás, de az izotóplaboratóriumokon kí­vül más oktató létesítmé­nyekkel az egyetemek mind ezideig nem rendelkeznek. — Ezen a hiányosságon se­gít a Budapesti Műszaki Egyetem területén már épülő reaktor — mondták az egyetem atomfizikai tan­székén. Maga a reaktor épülete a Műszaki Egyetem terüle­tén kapott helyet, — így a reaktor az oktatást végző tanszékek közelében van. A reaktor és a hozzákap­csolódó laboratóriumok tel­jesen zárt csarnokban he­lyezkednek el, amelyből mindennemű légnemű, fo­lyékony, vagy szilárd anyag, csak megfelelő ellenőrzés­sel hagyhatja el az épület­tömböt. Az ilyen, mintegy kémiai és fizikai laborató­riumként üzemeltethető ok­tató reaktor környezetében mérhető rádioaktív szeny- nyeződést nem áraszt, tehát veszélyt sem jelent a kör­nyező épületek, és a távo­labbi lakóépületek részére. A reaktor amellett, hogy oktatási célokat szolgál, a gyakorlati élettel is kap­csolatban van, hiszen a re­aktorban termelt izotópok felhasználását a kutatási programban elképzelt olyan kérdések megvizsgálására kívánják fordítani, amellyel az ipar és a technika fejlő­dését is elősegítik. Külön­féle műanyagok besugárzá­sa", csomagoló anyagok, cso­magolt élelmiszerek besu­gárzása, rövid felezési ide­jű izotópokkal végzendő (légtechnikái, légáramlási vizsgálatok, mind olyan kérdések, amelyek az okta­tó-reaktor segítségével meg­oldhatók. Zs. L. Igazgyöngyé a Tiszának Még az errefelé lakók, a Tisza menti emberek közül is csak kevesen tudják, mi­lyen csodálatos „igaz­gyöngyszem” díszíti Tisza- kürtnél a folyó partját. A falubeliek természetesen nemcsak tudják, hogy van, de büszkék is arra a 28 holdas ősparkra, amely a falu szélén, a víz szomszéd­ságában árnyas fáival, bok­raival az 6 pihentetésüket szolgálja. S gyönyörködte­ti szemüket azokkal a cso­dálatos színekkel, amelye­ket csak a természet ecset­je tud produkálni, amikor tér örökölt. Péter — vagy ahogy mindenki ismerte, Pepj gróf — szerelmese volt a parknak, s örökségét tovább fejlesztette, gazda­gította a világ minden tá­járól hozatva növényeket. Ám a másik fiú, József, aki a tiszakürti birtokot örökölte, nem sokat törő­dött a parkkal, nem fejlesz­tette azt. Nem törődött azzal sem ő, s nem törődtek leszár­mazottai sem. Az 1940-es évektől pedig 1962-ig szin­te a senki földje volt a kür­ti arborétum. Ennek tulaj­Négyen is alig értük körül ezt a hatalmas tölgyfát, amelyet a tudományos kutatók 200 évesnél öregebbre becsülnek. A fa koronájának átmérője 33 méter 4 tallini-szolnoki barátság jegyében Harmincöttagú észt tu­ristacsoport érkezett au­gusztus 4-én Magyaror­szágra, hogy két hetet tölt­senek hazánkban. Néhány napos budapesti tartózko­dás után a vendégek két napra Szolnok megyébe lá­togattak, a Tallinn város és Szolnok megye közötti testvérkapcsolat jegyében. A turistacsoporttal együtt érkezett Arnold Lajev, a tallinni városi tanács el­nökhelyettese is. Észt vendégeink kedden elsősorban a Tisza-ligeíi stranddal ismerkedtek, s kijelentették, hogy itt ked­vükre fürödhetnek, mert itt még a hideg víz is me­legebb, mint náluk a ten­ger. Szerdán délelőtt a pa­pírgyárba, a bútorgyárba, a Damjanich Múzeumba és a Verseghy Könyvtárba 1átognttak. déli'tán pedig a Palotási Állami Gazdaság­ba utaztak, Kedves epizód zajlott le a múzeumi látogatás al­kalmával: a turistacsoport egyik tagja, Aino Lehis iparművésznő az egyik vit­rinben felismerte saját munkáit. Fényképet ké­szített a kiállításról, mi­közben elmondta: nem gondolta, hogy Szolnokon ilyen meglepetésben lesz része. Ugyancsak tegnap dél­előtt a csoport két orvos­nő tagja — mindketten tü­dőspecialisták — a szolno­ki tüdőgyógyintézetbe lá­togattak, s résztvettek egy tüdőműtéten is. Így szá­mukra ez a látogatás egy­úttal tapasztalatcsere is lett. Az észt turisták ma dél­előtt városnézésen vesznek részt Szolnokon, majd a déli órákban Dunaújváros­ba utaznak. Ezt követően nedig egy hetet töltenek Balaton föld váró*. tavasszal ébreszti az erdőt, vagy ősszel, amikor vérvö­rös aranyba öltözteti a fá­kat, úgy búcsúztatja ezeket a jó időtől. Kevesen is­merik ezt az Ősparkot, s ez nagy kár. Felejthetetlen órákat töithet itt az. aki szereti a természetet. Papp Károly, a községi tanács vb elnöke. Szűcs Ilona vb-titkár és Tálas István, a park kertésze tár­saságában jártuk be az ar­borétumot — Ez a mocsárciprus az egyik legértékesebb fánk — mutatott Tálas István egy ég felé törő hatalmas fá­ra — Észak-Amerika a hazája, de nálunk is na­gyon szépen virul, — Ez meg itt, a Tiszafa, Taxus baccata — mondta Szűcs Ilona. — Ennek a latin nevét megtanultam, mert nagyon szeretem ezt a fát. Különleges a formá­ja a levelei a fenyőéhez hasonlítanak. Úgy tudom, az Alföld ősfája volt, csak már kevés van belőle. Papp Károly viszont egy Dél-Amerikából ideszár­mazott tölgyfára hívta fel a figyelmet mondván: a szarvasi arborétum vezető­jétől hallotta, hogy ilyen­fajta még ott sincs náluk. Azt viszont már látta, hogy ősszel, lombhulláskor vér­vörösek lesznek a fának mostan üdezöld levelei. S már arról beszélget­tünk, melyik arborétum az öregebb, a szarvasi vagy a tiszakürti? Vendéglátóink ekkor egymás szavába vág­va mondták el, a számunk­ra is meglepő felfedezést, amelyet Papp József agrár­mérnök. tudományos kuta­tó segítségével tettek. Gróf Bolza József az 1700-as évek végén telepí­tette ezt a tiszakürti par­kot. Ám az 1800-as nagy árvíz úgyszólván mindent elpusztított itt, csupán né­hány mocsáritölgy maradt meg. A szabadságharc után újra betelepítették ezt a területet, majd tulajdon­képpen ebből telepítették a világhírű szarvasi arboré­tum alapjait, amelyet az­után aa öreg Bolza fia. Pfc> donítható, hogy például ér­tékes fenyőfákat kivágtak, hogy nyúlketreceket ké­szítsenek belőlük. És ki­pusztult nagy területen, sok-sok értékes fa, cserje, bokor. Papp József tudományos kutató készítette el a ti­szakürti arborétum első növénykataszterét 1962-ben. Akkor 109 fafajtát vett lis­tára. Ám ezt követően a községi tanács gondozásá­ba vette a parkot, hozzá­fogtak a növények pótlá­sához, s ma már mintegy 500 különböző fajta fa. cserje, bokor nyújt eszmé­nyien szép látványt az erre járóknak. A tiszakürtiek hálásak a tudományos kutatónak é# a szarvasi arborétum veze­tőjének, Bauekker Alajos­nak. Mindketten tanácsok, kai nagyon sokat segíte­nek abban, hogy a parkot visszaállíthatják eredeti nagyságában és értékében. A kürtiek terve, hogy még további hat holddal bőví­tik a parkot. Idegenforgal­mi nevezetességgé szeret­nék fejleszteni. Ennek ér­dekében hoztak létre ha­talmas virágágyásokat, — ahol napjainkban hatezer tő szegfű és száztíz fajta hatezer tő rózsa viruL — Csak az a baj, hogy nem találunk piacot virá­gainknak — mondta Szűcs Ilona. — Nem tudjuk ér­tékesíteni rózsáinkat, szeg­fűinket. Néhány maszek kertész Budapestről lejár hozzánk virágért, de más senki. Illetve pedagógus­napkor, vagy anyák nap­ján a gyerekek kérnek tő­lünk virágot, * mi mindig szívesen adunk nekik. Megkérdeztem: a park kapuja éjjel-nappal nyitva van, nem lopják el a virá­gokat, nem vittek el még egyetlen fenyőt sem a parkból? Szinte egyszerre feleltek mindhárman: soha, senki. Az egész falu büsz­ke az arborétumra, s ezért arra minden tiszakürti vi­gyáz. Az itt lakó emberek szeretik a virágokat, a fá­kat, s ez meg is látszik a községen, ahol még a mellékutcákban is virágok illatoznak az utak mentén. Van egy igazgyöngye a Tiszának Szolnok megyé­ben : a tiszakürti arboré­tum, amelyet most már — hála Papp József kutató­nak és Bauekker Alajosnak, a szarvasi arborétum ve­zetőjének — egyre többen ismernek külföldön is. És most már ez a park várja mindazokat a szűkebb ha- zánkbelieket is, akik sze­retik és becsülik a szépet, akiknek valóban örömet okoz a természet csodá­lata. Varga Viktória Tálas István kertész megmutatta: ilyen rózsákat Ur* illesztenek ók liszaküriö?

Next

/
Oldalképek
Tartalom