Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-04 / 182. szám

ISST, augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÓSTOLÓ A DINNYEFÖLDÖN (Foto: Nagy Zsolt) Sokba kerül a hitel... Sikeres volt az első félév a kunszentmártoni Járási Építőipari Ktsz számára. Teljes termelése meghalad­ta a 4,8 millió forintot, ami jóval nagyobb az elmúlt év azonos időszakában elért­nél. A termelés emelkedésé­nek harmada a termelé­kenység fokozódásából szár­mazott, kétharmada — és ez a negatívum — lét­számfejlesztésből. Ennek okát elsősorban abban lát­juk, hogy a közvetlen ter­melők aránya az összlét- számon belül kedvezőtlen, épphogy megközelíti a 75 százalékot. Ez károsan hat mind a termelékenység, mind a rezsiköltségek alakú* lására. Két éve még veszteség volt Az anyagköltség 1966 el­ső félévben 45,2, az idén 51 százalék volt. Ez nem a helytelen anyaggazdálkodás következménye, hanem azt jelzi, hogy az év elején sok anyagigényes építkezést indítottak el. A bérhányad és az egyéb költségek szá­mottevő csökkenése révén a szövetkezet nagyobb nyere­séghez jutott. Bevezetőnkben sikert em­lítettünk. Valóban jó ered­ményt mutat a mérleg: 4,1 százalék tiszta nyereséget, szemben a múlt év azonos időszakában képzett 2,9-del. A szövetkezet termelési és gazdálkodási színvonala emelkedő tendenciát mu­tat. Két évvel ezelőtt ilyen­kor még veszteséges volt a termelés. A pénzügyi gon­dokból csak szanálási hitel felvételével „mászott” ki a ktsz. Hagas készlet, magas kamat Ügy véljük, a szövetkezet gazdálkodása azonban még közelsem eléggé racionális. A hitelállomány több mint félmillió forinttal nagyobb, mint például tavaly ilyen­kor volt. Készleteik olyany- nyira megduzzadtak, a nor­ma feletti készletek értéke elérte a 200 ezer forintot, amit 12 százalékos kamattal finanszíroz a bank. Termé­szetesen a nyereség rová­sára. Betanított munkásképzés a mezőgazdaságban Á továbbképző iskolák új rendszerű oktatásától Az erdőkben már jár az ősz Utazóknak tűnt fel. Az útmenti akácosok, nyár­fák levele sárgul, csapatostól hull le, A naptár csa­pott volna be bennünket? Nem. Az őszi tüneményt a szárazság hozta előbbre. A Szolnok megyei erdőgaz- daságtól kapott tájékoztatás szerint: zavar keletkezett a fák nedvkeringésében. Különösen ahol a talajvíz mélyebben van. A másik ok közvetetten függ össze az aszállyal. Karcagon az apavárt rezervátumban már láttak teljesen kopasz nyárfát az erdészek. Ez idő előtti lombhullatás gombás megbetegedés miatt tör­tént. A gombásodás terjedésének viszont roppant ked­vez a kánikula. Szávai az erdőkben már itt az ősz. Kár, hogy az elviselhetetlen hőségben még gyönyörködni sincs ben­ne kedvünk. b. L Öntözéses rét-legelőgazdálkodási bemutató Kisújszálláson A múlt évben jelent meg a Művelődésügyi és Föld­művelésügyi Minisztérium együttes állásfoglalása a mezőgazdasági továbbképző iskolákban folyó új rend­szerű oktatásról, mely sze­rint lehetőséget biztosíta­nak szakmaszerzésre azok­nak a fiataloknak is, akik nem szerződtek le ipari vagy mezőgazdasági tanu­lónak. Ez az állásfoglalás elsősorban a falusi fiatalo­kat érintette. A megyében évenként 800—900 általános iskolát végzett fiatal van, akik ezúton szerezhetnek szakmát. A múlt év elején 32 to­vábbképző iskola kezdte meg működését. Évközben azonban hét megszűnt, illetve a nagyfokú lemor­zsolódás miatt működésü­ket nem folytathatták. A hiányzások száma is magas volt, mert egy tanulóra 35 óra jutott. A nagyfokú hiányzás és az osztályok le­morzsolódása elsősorban ebbói ered. hogy őszei és tavasszal a mezőgazdasági munkák idején az állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek munkára leszer­ződtetik a tanulókat és így az iskola látogatására nem kötelezhetők. De a szerződés lejárta után sem mentek ezek a ta­nulók iskolába. Így számos tanuló szülei ellen szabály­sértési eljárás^ kellett indí­tani. Besenyszögön 8, Fegy- vei-neken 4, Abádszalókon 4 esetben indítottak sza­bálysértési eljárást és a szülőket 100—150 forintra büntették Ez a szankció sem hozta meg a várt eredményt. — Több továbbképző iskola vezetője a legjobb mód­Felvételre keresünk budapesti — munkahelyre szerkezetlakatos, he­gesztő, marós, eszter­gályos, muntakészítő szakmunkást, férfi segédmunkásokat és portásokat, valamint vidéki munkára laka­tosokat, hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. Országos Bányagépgyár­tó Vállalat Budapest, IV„ Baross út 91—95. szernek azt találta, hogy a szülői értekezleteken és családlátogatások alkalmá­val a szülőket meggyőzze a továbbképző iskola fon­tosságáról. A mezőgazda­ságnak szüksége van ezek­re a fiatalokra, mint heta­nított munkásokra. Közismert, hogy a to­vábbképző iskolákba a leg­gyengébb tanulmányi elő­menetelő gyerekek marad­nak vissza. Ennek ellenére, a továbbképző iskolák ve­zetői évvégi beszámolójuk­ban egyértelműen megálla­pították, hogy a tanulmányi átlageredmény kielégítő. A tanulók többsége a gyakor­latiasabb jellegű szaktár­gyakban ér el jobb ered­ményt. Ugyanis a tovább­képző iskolákban a leg­jobb felkészültségű szakpe­dagógusok oktatták a tanu­lókat. A szaktárgyakat in­tézeti agrármérnökök, pe­dagógiai főiskolát végzett mezőgazdasági szakos ta­nárok és tsz szakemberek tanítják. Az első évfolyamon az oktatás szakmacsoportok, tehát állattenyésztő, ker­tész vagy növénytermesztő szakmacsoport szerint tör­tént. A második évben már a betanított munkás kate­góriák szerint tanulnak. A betanított munkás tan­anyag megköveteli, hogy minél több szakmai gyakor­latot végezzenek. A múlt évi tapasztalatok azt bizo­nyították, hogy az elmélet és gyakorlat egysége több iskolában hiányzott. Ennek az az oka, hogy nem volt meg a kellő kapcsola­tuk a termelő üzemekkel. Az üzemek szakembereit ke­vésbé tudták bevonni az oktatásba. Ezt gátolja az is, hogy a gyakorlati fog­lalkozásokért az érvényben lévő rendelkezések szerint óránként csak 8 forintot fi­zethetnek az iskolákban. A mezőgazdasági üzemek többsége szükségesnek tart­ja a betanított munkáskép­zésnek ezt a formáját. A továbbképző iskolák tanu­lóit, több helyen egy ifjúsá­gi brigádban foglalkoztat­ják és a heti iskolai foglal­kozásra kötelezik a tanu­lókat. Ilyen példát lehet ta­lálni a jászalsószentgyör- gyi Petőfi, az abádszalóki Lenin, a fegyvemeki Vörös Csillag, a jánoshidi Vö­rös Hajnal és a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszö­vetkezetekben. A jó példák mellett saj­nos akadnak még olyan he­lyek, ahol a mezőgazdasági üzemek egyáltalán nem segítik ezt az oktatási formát Tiszaderzsen a Kossuth Termelőszövetkezetben — mely egyébként jól gazdál­kodó termelőszövetkezet — nem tartják szükségesnek a továbbképző iskola műkö­dését és munkalehetőséget sem biztosítanak a tanulók­nak. A következő tanévben is­mét nyolcszáz-kilencszáz el­sőéves tanuló kerül a to­vábbképző iskolákba. Az ő oktatásuk már kitaposot- tabb úton halad. Az isko­lák felkészültek a tanévre, hasznosítják az első év ta­pasztalatait. Az iskolák ve­zetőinek, nevelőinek és a mezőgazdasági üzemeknek közös érdekük, hogy a to­vábbképző iskolák tanulói, mint betanított munkások, a mezőgazdaságban maradja­Még tíz méter és pihenek egy kicsit — mondogatta magában Gaál őrvezető. — Bár a szíve már álljt paran­csolt, de a két könyök és térd tovább dolgozott. Kí­méletlen ritmikával, vitte a cél felé az elnehezült tes­tet. A puska tusa néha rá­koppintott egy-egy fekete rögre, amelynek a hirtelen jött nyári zápor éppen csak felületi színt adott, de az ütésre valamennyi engedel­mesen mutatta meg szürke belsejét. Éppen delet harangoztak, amikor felegyenesedett az útszélén. Letette hátáról a súlyos vezetékes dobot. A sapka is lekerült s a dús haj alól szabad utat nyerve folyt le a verejték. Nem törölte le azonnal. Jólesett a kis nedvesség. — Alaposan befűtött az öreg Nap — mondta fél­hangosan, miközben az enyhe útkanyarban egy oregúr közeledett feléje. — Totyogó léptei idős koráról árulkodtak. — Lehet vagy hatvan éves, de talán a he­A kisújszállási városi ta­nács, a szarvasi kutatóinté­zettel. a szolnoki AGRO- KER-rel együttesen öntö­zéses rét-legelőgazdálkodá­si bemutatót rendez au­gusztus 10-én az ottani Bú­zakalász és Dózsa Termelő- szövetkezetben. A gépkiál­lítással és üzemeltetési be­mutatóval egybekötött ta­pasztalatcserét a városi mű­velődési otthonban kezdik a résztvevők. Itt Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettesének tedik X-et is felváltotta már — próbálta saccolni. Az idős ember még nem vette észre az őt vizsgálga- tó katonát. Duplatalpú ci­pőjében komótosan balla­gott a város felé. Kevésbé törődött a hőséggel. Fekete nadrágot, kék inget, sötét­szürke zakót öltött. A sza­lag alatti alig kivehető zsírfoltos, széles karimájú kalapját is fejére tette. így illik, ha városba megy az ember a tanyáról. Már alig néhány méterre volt az ál­landóan őt figyelő katoná­tól, de nem látta. Minden lépésnél a karján tartott kosárkába nézett: gyönyör­ködött a magatermesztette őszibarackban. — Hogy fog örülni a lányom. A város­ban kicsi az udvar, nem le­het fát nevelni. A piacon meg... Legyintett egyet. Meg is bánta, mert az útra tévedt rögben megbotlott s a le­gyintéssel fokozott lendület miatt majdhogynem egyen­súlyát vesztette. — Csak nem akar lapos­kúszásban elmenni előttem, megnyitója után Szabó Já­nos tudományos kutató tart előadást. Majd a Dózsa Termelőszövetkezet minta­legelőin a legelőművelést, az öntözést és az ápolást tekintik meg. A Búzakalász Tsz legelőjén pedig a kor­szerű legeltetés és a szé­nabetakarítás szemléjére kerül sor. Végül ugyancsak a művelődési otthonban bo­csátják vitára a látotta­kat, hallottakat a szakem­berek előtt. — szólt rá a katona. Hang­jában inkább az idősnek ki­járó tisztelet, mintsem él­celődés csendült. Feléje is lépett, hogy ha szükség úgy kívánja, segítsen. — Mármint én? — állt meg egy pillanatra az öreg. — Tán az egyszem krump­livirágod előtt vágódnék hasra — célzott az őrvezetői rendfokozatra. — Szakasz­vezető voltam én valaha — replikázott tovább —, ha mundérban lennék, biz’ tisztelegnél most. A szópárbajt ezzel az ob­sitos szakaszvezető meg is nyerte. A köszönés és fo­gadás után kölcsönösen kér­dezik: ki mi járatban erre? S míg beszélgetnek, a kato­na szeme ott ragad a ham­vas barackokon. Az öreg is észreveszi. Féltőn néz az unokának szánt gyümölcsre. Mintha tekintetével el akar­ná takarni a mohó szempár elől. Ránéz a katonára. Ve­rejtéktől csíkozott, porral telehintett arcot lát. Aztán lassan halad tekintete egé­szen a csizmákig. A zöld zubbonyon átüt az izzadt­ság, a térdeken száradt sár. Több megrendelő rövi- debb hosszabb ideig fenn­álló tartozása arra utal, hogy a számlázás néha ké­sedelmes, egyszámlájukon tehát nem rendelkeznek annyi pénzzel, mint ameny- nyinek a behajtására jogo­sultak. Nem nagy tételek­ről van szó, de — mint mondani szokás — sok ki­csi sokra megy. A hitel pe­dig nem olcsó mulatság, az új gazdasági mechanizmus­ban még inkább nem az lesz. Ami „zsebbenyúlós" kérdés A szövetkezet ettől füg­getlenül egyre erősödik, fejlődik. A második félév elegendő idő ahhoz, hogy a hibákat felszámolják. Fel­tehetően több tiszta nyere­séget képezhetnek, mint az első hat hónapban akkor, ha nagyobb ütemben eme­lik a termelékenységet, iga­zítanak a termelő és nem termelő létszám arányán, illetve készlet és hitel gaz­dálkodásuk tervszerűbbé válik. 1 Csak ezektől várhatják, hogy a szövetkezet további fejlődése szempontjából oly fontos saját források nö­vekedjenek, és a felosztható alap is nagyobb legyen, mint az elmúlt év végén volt. Az utóbbi „zsebbe­nyúlós” kérdés valamennyi szövetkezeti tag számára. F. P. — Szomjúság — gondol­ta, s önkéntelenül nyelt egyet. Aztán mintha lépne, menne tovább, de csak hely­ben topog. — Adok neki — szövi tovább a gondolato­kat, s már nyű] is a kosár­ba. Kivesz egy szépet. A katona szeme mintha eggyé nőtt volna az őszibarack­kal. engedelmesen követi útját. Automatikusan nyúl az eléje tartott gyümölcs után. Nyitott tenyerét nem zárja össze az érintés után. Idegenül mered a barackra. — Hm — hümmög kissé bosszúsan az öreg. — Ke­vés neki. — Adjál még — súgja valami belül — de s kar nem akar engedelmes­kedni. Aztán mégis. A te­nyér a második barackot sem zárja össze. A követke­ző mozdulat már gyors. — Mintha azt akarná kifejez­ni: nesze, de több nincs. Az öreg rpeg sem várja a köszönő szót, elsiet. Igyek­szik minél előbb távol jut­ni a helytől, ahol a kis unokát megrövidítette há­rom szem őszibarackkal. Vissza sem néz. Nem látja a mosolygó katonát, aki be­várja két társát, hogy együtt harapjanak a nedv­dús gyümölcsbe. Majnár Mas? nak. Vágási Kálmán ŐSZIBARACK

Next

/
Oldalképek
Tartalom