Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-01 / 179. szám
.967. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s ötven évvel ezelőtt, 1917- bcn tartotta esküvőjét Szin- tai Major József, és Bolyhos Mária. Mint ahogy Józsi bácsi mondta, azóta sok víz lefolyt a Tiszán és a család is megszaporodott. Az öt fiúból és a hét lányból már senki sincs otthon, megnoősűltek, illetve férjhez mentek. Múlt hét szombatján azonban Szászberekén ismét benépesült a családi ház. Tizenkét élő gyerek, a harmincegy írnoka és a négy dédunoka ült aranylakodalmat. A népes család kedves ünnepén a szászbe- reki úttörők köszöntötték a 75 éves Józsi bácsit és a 69 éves Mari nénit. — N. Zs. Ki lesz a szolnoki járás legjobb ifjú tehenésze ? Vigyázat, méreg!!! Nem a méreg öl, hanem a vigyásatlanság Érdekes verseny megrendezésére vállalkozott a szolnoki járási KISZ bizottság. Ifjú tehenészek vetélkedőjét szervezik e napokban a járás mezőgazdasági üzemeiben. Hogy ki lesz a legjobb ifjú tehenész ebben az évben náluk, az majd szeptember 8-án dől eL E napon ugyanis a rákóczifalvi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben gyűlnek össze. — Évente több millió forintos kárt okoz az ország mezőgazdaságának az aranka. E növényi élősködő rátelepszik a lucerna szárára és polipként szívja ki belőle az életnedvet. A lucemamag keresett exportcikk a nyugati piacon is. Évekkel ezelőtt Szolnok megye gazdaságai élenjártak a lucernamag exportálásban. Ám a kivitel — épp az aranka kártétele miatt — nagyon visszaesett. A növényvédelmi rendszabályok kötelezővé teszik az aranka irtását; A tanácsok szabálysértési Ott tartják a fejési versenyt. Elméleti „összecsapással” kezdődik a verseny, amelyen az ifjú állattenyésztők takarmányozási, tej- gazdaságtani felkészültségükről adnak számot. — Majd a gyakorlat következik. Az lesz a győztes, aki 5 perc alatt a legtöbb tejet feji ki, illetve gépi fe- jés esetében a leggyorsabban átállítja a berendezést előadói esetenként súlyos pénzbírsággal büntetik a védekezést elhanyagoló gazdaságokat. A ktrtevő pusztítása nemcsak az állami és közös gazdaságok, hanem valamennyi érintett szerv feladata. A szolnoki közúti Tisza híd város felőli feljárójánál mégis ott „díszük”. — Ügy látszik, mintha a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának szolnoki kirendeltsége — melyhez e terület tartozik — kivonná magát a rendelet hatálya alól. Vagy az arankát idegenforgalmi látványosságnak szánják? — m. L — A tiszaörvényi Mikula András, a méregraktár kezelője és a permetező brigád vezetője volt. Az ő feladata lett volna kioktatni a brigád tagjait a szükséges óvórendszabályokra és mégis ő volt az, aki meghalt, mert megszegte ezeket a szabályokat Méreg -f alkohol — halál A Zineb nevű vegyszer önmagában nem méreg, a kereskedelmi forgalomban szabadon is árusítható. — Mérgezést csak akkor okoz, ha alkohollal együtt kerül a szervezetbe. — Zinebbel végzett munlka előtt és után néhány napig nem szabad alkoholt fogyasztani, mert a szervezetbe jutva megakadályozza az alkohol lebontását. Ifj. Fejes János cserkeszöllői lakos szintén Zinebbel permetezett, a laboratóriumi vizsgálat mindkettőjüknél kimutatta, hogy a munkavégzés idején alkoholos állapotban voltak. A két haláleset mellett hét súlyos mérgezés is történt. A vizsgálatok kimutatták, hogy mindegyiket el lehetett volna kerülni. Az alkohol, a magas külső hőmérséklet és a nehéz fizikai megerőltetés csökkentik a szervezet ellenállóképességét A magas hőmérséklet és a fizikai megerőltetés káros hatása csökkenthető, ha a mérgező vegyszerekkel dolgozók időnként váltják egymást a munkában. Nem használják a rédőöltösetet Megdöbbentő az a felelőtlenség és hanyagság, — amellyel sok helyen lehet találkozni a mérgekkel dolgozók körében. Pedig a tárgyi feltételek megvannak a védekezéshez. A megyében körülbelül 600 darab védőöltözet van és ez elegendő lenne, hogyha használnák őket. Kétségtelen, hogy a védőöltözet és a maszk használata külö- sösen nagy melegben nehézkes, kényelmetlen, de az időnkénti váltással ez a kellemetlenség is csökkenthető. A védőöltözet, ha egyáltalán használják, a dolgozók hazaviszik, abban mennek haza és jönnek munkába. Elmulasztják a ruhák mosását, így azok átitatódnak a legkülönbözőbb mérgekkel, a munka egész ideje alatt mérgezik viselőjüket. Raktározási hanyagságok A KÖJÁL ellenőrzései kiderítették, hogy különösen a téeszekben a mérgek raktározása néha a legelemibb biztonsági rendszabályok mellőzésével történik. Sok a dohos, rosszul zárható raktár. Elrettentő példaként említették, hogy az egyik termelőszövetkezetben sokszáz ember halálához elegendő mérget találtak vastag rétegben a raktár padlóján. A járká- lás következtében a por a levegőbe kerül és belélegzése végzetes lehet A megyei tanács vb 13V 1966-os határozata rendelkezik a méregraktárakról, de a szövetkezetek sok helyen semmibe veszik a rendelkezést A védekezés objektív feltételei sokat javultak, most a szubjektív feltételeken van a sor. A munkaszervezés, munkafegyelem javítása, fokozottabb ellenőrzés és ha kell kemény büntetés szükséges, hiszen a hanyag felelőtlen emberek önmagukon kívül másokat is veszel, ^’.^U'.ak. B. A. Nevelés dolga Az igazgató aláírta az aktát. Csömöri átvette, majd előbb az Íróasztalnál hajolt meg, azután az ajtónál. Később Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szobába. — Milyen ember ez a Csömöri — kérdezte tőle az igazgató. — Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem. de van egy nagy hibája: túlságosan szolgálatkész, alázatos, szervilis• — Észrevettem. Meg kell nevelni- Kínos, hogy menynyit hajlong. — Megpróbálok vele okosan beszélni. Az igazgató helyettese még aznap elővette Csömörit. Arra biztatta, hogy legyen magabiztosabb, önérzetesebb. — Igyekezni fogok. tisztelettel •— hangzott az alázatos válasz. — Ne tisztelettel igyekezzen- Maga, mint megfigyeltem, jól dolgozik, ne érezze magát annyira alárendeltnek. — Köszönettel megfogadom a tanácsát — mondta és mélyen meghajoltA helyettes a kabátja után nyúlt. Csömöri nyomban odaugrott, kikapja Kisteleki kezéből, és fel r-Tcarta adni. Szinte közelharc fejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel kabátját. — Értse meg Csömöri kartárs, manapság már nem seaítik fel a helyettesekre a kabátot! Ez megalázó! — Igenis — vála-, •-’olta Csömöri, és újból tiszteletteljesen meghajolva, szélesre tárta ki a fejcsóválva távozó Kisteleki előtt az ajtót. Egy hét múlva az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na, hogy haladsz Csömöri nevelésével? — Nehezen. Any- nyi eredményt elértem hogy a napi tizenöt—húsz .,tisztelettel” már nyolc—tízre csők. kent. — Csak így tovább- Nevelés dolga az egész! Ettől kezdve Kisteleki majd mindennap beszélgetett Csömörivel, aki las- san-lassan kezdett leszokni alázatosságáról. Igaz. még elég gyakran megfeledkezett magáról, és ha 6 volt a telefonnál. amikor valakit a készülékhez kértek. kicsúszott a száján; — Igenis, küldöm tisztelettel. Egyszer kifakadta csoportvezetője: — Te engem ne tisztelettel kérj a telefonhoz! Megértetted? — Megértettem, Balogh kartárs. kérem szépen — hang. zott a válasz. Kisteleki lassan boldogult Csömörivel. Hónapokkal később az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na. mi a helyzet Csömörivel? — Állandóan foglalkozom a nevelésével. — És? — Mély tisztelettel meg kell neked mondanom, kérlek alázattal, hogy véglegesen nem lehet őt megnevelni... Palásti László Aranka a híd alatt Ha itt f mlékezetem szerint Lakatos bácsinak és Deák bácsinak hívják őket. Az abádszalókí Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettesétől, Dányi Imrétől hallottam róluk. A két öreg a sertéstelepen dolgozik. Elég tisztességesen keresnek, 1700 forintot havonta. Dolgoznak napról napra rendesen. Nincs is baj. Csak akkor van, ha szabadságra mennek, vagy betegek, vagy valami miatt távol kell maradniuk. Ilyenkor a szövetkezet nyolcszáz dolgozó tagja közül senki nem akad. aki vállalná helyettesítésüket. Ügy kell kijelölni a sertéstelep többi munkása közül azokat, akik legalább egy-egy napra „beszállnak. Az öregek ugyanis trágyahordók. Letisztítják a sertések alól a ganéjt, s onnan fuvarozgatják. Szó ami szó. nem a leg- felemelőbb munka. Dányi Imre aggódik is. Mi lesz, ha kidűl a két öreg? Egyszerűen nem akad ember, aki a helyükre lép. Erre én nagyon furcsát mondtam: kívánom, hogy ne is legyen. Még hozzátettem: remélem, tíz év múlva olyan embert sem kap már a szövetkezet, aki hajlandó lenne kézzel fejni. Hiszem is, hogy így lesz. A falu mozgása ezt mutatja. Nemcsak Abádszalókon, hanem mindenütt. Köztudott tény a falu öregedési folyamata, a fiatalság ki- röppenése. Erről rengeteget hall, olvas az ember. Negédes riportokat arról, hogy a falusi fiataloknak nincs zenés cukrászdájuk, hajnalig nyitva tartó bárjuk, s mert a szórakozás kevesebb, hát otthagyják a falut. Mindig mosolyogni szoktam az ilyesmin. Mert a tény egészen más. Az, hogy falun is van mindenütt televízió, könyvtár, mozi, ugyanúgy, mint a városban. Igaz, színház nincsen. Csakhogy a városba eljáró munkások ott sem járnak színházba. Akkor hát nem itt van a rejtély. Alighanem ott, amiről már kevesebbet szólunk, holott ez a leglényegesebb: a munkahely különbözősége. Itt kezdődhet minden. Ebben óriási az eltérés. jt legjelentéktelenebb ipari üzemben is úgy van ” az már: bemegy a munkás reggel utcai ruhában. Ott átöltözik és sokkal tisztább munkát végez közben az üzemi étkezdében megebédel, s a jól végzett nap után lemosakszik. lefürdik, újra ruhát vált, és tisztán érkezik haza. Jó, rendben van, a határ nem műhely, az állattenyésztőtelep nem orvosi műszergyár. Teljes azonosságot nem is kívánhat senki. De gondoljuk csak meg: nem ugyanúgy fejik-e ma is a termelőszövetkezetek nagy többségében a teheneket, ahogy azt a honfoglaló magyarok idejében tették? S az istállókban — tisztelet a kivételes szövetkezetnek — nem ugyanúgy jámak-e lábbelijükkel a trágyában, nem ugyanúgy villázzák-e azt, mint már száz évvel ezelőtt is? Munkaidő után? Bizony, koszolódottan, szagtól át- jártan kajtat végig a falu főutcáján a haza tartó állat- tenyésztő. Így aligha néznek utánuk a lányok, ha csak fintorogva nem. Az igazság az, hogy a Deák bácsik, a Lakatos bácsik nemzedéke — minden tiszteletünk az övék —- bizony így nőtt fel, megszokta az efféle munkákat is. Akkor a kényszer rá is vitte őket, most pedig még megszokásból, sőt becsületből megcsinálják. De a fiatalok már nem kérnek belőle. És ne is kérjenek. Azt mondta nemrégen egy közös gazdaság elnöke, ő is tudna ilyen szépen papolni, adjak rá pénzt, s majd tudják ők. mit kell csinálni. Pénzt tőlem jótól kért, de visszakérdéssel válaszoltam. Azt tudakoltam, mennyibe került náluk a központi major telepítése. Kiderült, csak az öt szarvasmarhaistállóra több mint nyolcmillió forintot áldoztak. Ki hiszi el, hogy a nyolc millió forinthoz nem került volna még négyszáz forint egy zuhanykar megvásárlására, felszerelésére? A Héki Állami Gazdaságban mozgó fürdőt láttam az idén aratáskor. Lajtos szekérre zuhanyt szereltek a hordóra. A berendezést mindig oda vontatják, ahová az arató-brigád vonul. Milyen jól eshet az aratóknak, ha hajtőig porosán, izzadtan leszállnak a gépről, abbahagyják a munkát, s aláállhatnak a tussoló alá, megtisztulni a portóL mm ibe kerülhetett a hékieknek ez az ötlet? Mond- junk sokat, legyen háromezer forint. De a gazdaság munkásainak ez azt jelenti: nemcsak arra kellenek, hogy a tervet teljesítsék, hanem mint emberekről, gondoskodnak róluk. Egy fejőgépért természetesen már több pénzt kell adni. A juhfejő berendezés például hatvanezer forintba kerül. Három év alatt ez is megtérül. S most jön a meglepő. A szövetkezetekben húzódoznak tőle. Inkább a juhászokat kinoz- tatják. s ahol a juhászok mégsem vállalják a hihetetlenül gyötrő kézi fejést, inkább nem fejik a juhokat. Addig persze, míg akad juhász, aki kézzel fej, „megspórolhatják” a gépet. Csakhogy az ám a valóság, a mostani juhászok nagyrésze is idős ember. A fiatalok az ilyen feltételek szerinti juhászat iránt nem nagyon kapkodnak. S mi lesz. ha kikopnak a mostani juhászok, nyugdíjba mennek a mostani állattenyésztők? Előrelátó falusi vezetők már számolnak vele. A még előrelátóbbak pedig nem sajnálják a pénzt az okos kisgépekre, amelyek az állattenyésztésben dolgozók munkáját teszik emberiebbé. Nem sajnálják a pénzt, ha a szociális létesítményekről van szó. A karcagi Dimitrov Termelőszövetkezet például ebben az ötéves tervben két tanyai központjában építtet öltöző, mosdó, tisztálkodó épületet. Abból Indulnak ki: mit tehetnek azért, hogy megközelítsék a városi munkakörülményeket. S hogy a mostani náluk dolgozó parasztemberek gyerekei is szívesebt>en otthon maradjanak, folytatva apjuk mesterségét. m mikor a szocializmus útj4t kínáltuk a magyar ** parasztságnak azt Ígértük: könnyebben, szebben él majd. Ebbe sok minden beletartozik. De az is, mentsük fel az olyan munkafolyamatok alól, amelyek méltóságsértók, s amelyekre ott vannak már a gépelt. És lehetőleg addig, míg az öregek ki nem dűlnek a sorból. Borzák Later
