Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-27 / 202. szám

1MT. augusztus 27. SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP & MÜHEl V 1933 A jászszentandrási freskók születésének történetéből A jászszentandrási temp­lomot 1908-ban építették neogót stílusban. Már külső megjelenésében is impozáns karcsú tornya messzire látszik. A temp­lomba belépőt pedig a mo­dern magyar képzőművé­szet egyik legjelentősebb festészeti együttese fo­gadja. Az előtérben elhelyezett tábla tanúsága szerint a belső tér díszítését Száz Károly plébánossága ide­jén Aba Novák Vilmos és A kórus felöli részen a két oldalfalon pedig Chio- vini Ferenc egy-egy törté­nelmi tárgyú freskóját lát­hatjuk. Baloldalon: A déli harangszó kihirdetését (a nándorfehérvári győzelem emlékére) jobb oldalon Szt. László mondakörének egyik jelenetét, (a magyar király vizet fakaszt a sziklából.) A jászszentandrási fres­kókat már nagyon sok mű­vészettörténész elemezte, sokan megcsodálták és híre túljutott az ország határain beszélget a szén tan drási festményekről. — 1932-ben kaptam a jászszentandrási megbíza­tást. Szóltam Aba Novák- nak, hogy vállaljuk el ketten a templom kifesté­sét Ügy egyeztünk meg, hogy ő megfesti a szentélyt, én pedig a két történelmi tárgyú freskót Sokszor még magam is csodálko­zom, hogy milyen gyorsan haladtunk a munkával, hi­szen nem egész három hó­nap alatt elkészültünk az egész hatalmas falfelülettel. Különösen Vili dogozott boszorkányos gyorsasággal, pedig közben kiújult az el­ső világháborúban szerzett idegzsábája is. Amikor na­gyon kínozta a fájás, kezé­ben látcsővel felült a kar­zatra és onnan irányította a famulusait, akik a karto­nok rajzát felvitték a fal­ra. Amikor elkészültünk, olyan nagy volt az újságok hírverése, hogy autókaravá­nokkal jöttek az emberek Pestről is, hogy láthassák. I Egy páter „ellenvéleménye" Az elismerő kritikák kö­zött akadt néhány elma­rasztaló hang is. Különösen Aba Novák rendhagyó ikon­ográfiája miatt berzenke­dett néhány egyházi em­ber. Közöttük is élenjárt Odilló páter, a szolnoki ferencesrendi kegylap kép­zőművészeti „kritikusa”. Véleményét ilyen és hason­ló mondatokkal tűzdelte meg: „Amit ez a két festő müveit a jászszentandrási templomban, az káromko­dás az ecsettel. Lehet, hogy ez a két úr hírneves ember, de hírük, nevük Lenin ne­vével cseng össze...“ — Ezt az utolsó mondatot 1933-ban leírni enyhén szól­va is alapos elmarasztalás volt Végül maga a pápa Is tu­domást szerzett a jászszent­andrási freskók kötetbe kötött reprodukcióit eljut­tatták hozzá és jóváhagyó­lag nyilatkozott róluk. A haragos pátert pedig magához rendelte Rómába a rend generálisa. Nem tudni, mit mondott neki minden esetre a következő vonattal oly sietve tért vissza, hogy még a köne- nyét is elhagyta valahol. R. G. Romlanak a híres freskók. A szentélyben egy helyen már a vakolat Is lehullott. Jó lenne, ha az illetéke­sek gondoskodnának e művészetei értékek megfelelő gondozásáról, megőrzéséről — amíg nem késő Chiovini Ferenc festőművé­szek Czumpf iparművész, az üvegablakokat Johan és Stephán készítették, 1933- ban. A művek születésének pontosabb meghatározására is találhatunk írásos emlé­ket. A szentély egyik fres­kója alatt a következő fel­irat olvasható: „A szentélyt és a szentély előtti ívet Aba Novák festette 1933. VI. 10—IX. 9-ig.“ is. Már megszületésekor több mint negyven külföl­di lap cikkezett róla. A művész visszaemlékezései A freskók egyik alko-' tója, Chiovini Ferenc Mun­kácsi-díjas festőművész, a mai szolnoki művésztelep korelnöke mindig szívesen Látogatók a kincseskamrában Siker« vám a Nemzeti Múzeum ~új" kiáUíiásámak A kincseskamra egy fo­lyosóra nyílik, világítása homályos, az üvegablakok mögött a vitrinekben azon­ban csillogva díszeleg a sok arany- és ezüstnemű, drágakő. A látogatók fel- felszisszennek egy-egy óriási színarany kehely előtt. A nők inkább a sok­százéves ékszereket csodál­ják, s szinte minden láto­gató megkérdezi a terem­őrtől valódi-e ez a kincs­tömeg. — Felbecsülhetet­len értékeket őriznek eb­ben a teremben, mivel minden egyes tárgy nem­zeti múltunk egy-egy em­léke. A Magyar Nemzeti Mú­zeum „új” kiállítása amely­nek anyaga a magyar nép történetét öleli fel, a hon- fogjlalástól 1849-ig, tulaji ionképpen nem új. 1951- től 13 éven át láthatta a közönség, három éve azon­ban bezárták s most át­rendezve, kibővítve ismét megnyílt a látogatók előtt Az újdonságok között a legnépszerűbb a kincses- kamra. Korábban csak ritkán megrendezett arany- vasárnapok alkalmával mutatta be a múzeum a most vitrin mögé helye­zett tárgyakat. Ezt kor­szerű biztonsági jelzőrend­szer teszi lehetővé. Látha­tóak elmúlt évszázadaink legértékesebb ötvös-művei: így a Konstantinos Momo- machos bizánci császár udvarában készült és ké­peivel díszített XI. századi zománcos korona: I. Lász­ló király ereklyetartó mell­szobra, több más ltincs között a Rákóczi család hatalmas fedeles serlegei. Két hónappal a nyitás után eddig több mint 30 ezer látogató kereste fel a kiállítást, amely az át­rendezés után történeti, ré­gészeti és művészeti szem­pontból egyaránt áttekin­tést ad történelmünkről Az első és legrégibb lele­tek közé minden bizonnyal a honfoglalás korából szár­mazó tarsoly-lemezek tar­toznak. Ezeket az iparmű­vészeti szempontból is ér­tékes használati tárgyakat akárcsak a mai női táská­kat, oldalukon viselték a honfoglaló magyarok, s a nomád élethez szükséges dolgokat — például sót — tartottak benne. Mindig sokan veszik kö­rül a jelenleg külföldön lévő magyar korona má­solatát Az új leletek közé tartozik a kiállított Ár­pád-korabeli kohó, s a XIV. századból származó rudabányai bányaácsolat Zsigmond s Mátyás ud­varának emlékeit bemuta­tó vitrinek után az 1514-es parasztháború harcosainak fegyverei láthatók. A mo­hácsi vészt ábrázoló vitrin előtt állították ki azt a díszkardot, amelyet IX. U- lá^zló király kapott Gyula pápától, ösztönzésül a tö­rökök elleni harcra. A török hódoltság korá­ból való az a nagyméretű díszsátor, -amelyet Bécs si­kertelen ostroma után zsákmányoltak. A sátort korhű használati tárgyak­kal és eszközökkel rendez­ték be. A legújabb sziget­vári feltárásoknál találták azt a kubikos-talicskát és ásót, amelyekkel az ostrom közben megsérült várfalak javításánál segédkeztek. — Ugyancsak a tizenhatodik századból való bártfai le­let: egy festménnyel díszí­tett kétüléses pád. Akár­csak a mostani iskolapa­dok, ez is tele van vésé­sekkel, egyik felén jól ki­olvasható, hogy régi gaz­dája egy „ÁGNES” nevű leányba volt szerelmes. Gazdag anyag reprezen­tálja történelmünk minden jelentős eseményét. A láto­gatók, akik most elsősor­ban gyerekek, és őket kí­sérő szülők, még a káni­kulai napokon is megtöl­tötték a termeket. A nagy történeti kiállí­tás a nemzeti múlt meg­becsülésére nevel, s hogy ezt a célját sikerrel telje­síti, látható a vendégkönyv bejegyzeseiböl, A múzeum munkatársai szeptember­ben újabb nagy feladathoz látnak, folytatják az anyaggyűjtést, kiegészítik a kiállítást a magyar törté­nelem 1945-ig terjedő em­lékeivel. B. B. L Korok divatjának találkozása a kiállításon. XVII. szá­zadi viselet és mai — miniszoknyái — nézője. — (KS. Foto) A különös biblia igeti kiskőrösi ko­vácsmester fia nem követte apja mester­ségét, ahogy ez akkoriban szokás volt. Azt mondta a tanító: olyan jófejű, eszes ez a gyerek, hogy vétek lenne nem tovább taníttat­ni. Akkoriban nem ment rosszul a kovácsműhely, s Ligeti Károly apja elha­tározta; tanult embert csi­nál a fiából. A Ligeti csa­lád történetében ez a gye­rek volt az első, aki érett­ségizett Alig hogy kézbe kapta azonban az érettségi bizo­nyítványt, mozgósította a Monarchia. A fiatalember­nek is be kellett vonulnia. Mint tanult embernek, járt neki az úgynevezett ön- kéntesi jog. El is végezte a tartalékos tiszti tanfolya­mot. annak rendje-módja szerint. Hadapród lett be­lőle, aztán, amikor menet­századba bérűit, már zász­lósi vállapot viselt. A zászlós már tiszt, s a tiszt a hadifogságban is külön elbánásban részesül. De Ligeti Károly, aki fog- ságbaesése után az omszki hadifogolytáborba került, jobban érezte magát a le­génység között. Esténként otthagyja a tiszti barakkot, s átmegy a legénységi ba­rakkba. Biblia van a ke­zében, abból olvas fel va­lamit a katonáknak, akik nagy figyelemmel hallgat­ják. A tábor orosz őrsége persze nem tud sem ma­gyarul, sem németül, ami­lyen nyelveken ez a fur­csa „bibliaóra” folyik. így nem tudják, hogy a „Bib­lia” tulajdonképpen bolse­vik könyv, az ájtatoskodók pedig bolsevik szemináriu­mon vesznek részt. A hadifoglyok bolsevik szervezkedése szorosan kapcsolódott az orosz mun­kások szervezkedéséhez. Az összekötő ..Burzsujka” egy bájos kislány. Becenevét arról kapta, hogy szülei gazdag emberek voltak, de miután megismerkedett Lenin tanaival, szakított velük. Forradalmi munká­jáért a cári rendőrség há­rom évre száműzte Szibé­riába, s most, hogy Ideje letelt, letelepedett Omszk- ban, ahol senki nem isme­ri. Ki gondolná, hogy na­ponta órákig zongorázó szemmelláthatőan jómódú úrilánv az omszki bolsevik szervezet fontos összekö­tője) Ligeti Károly is Burzsuj- kától kapta a könyveket. S tőle kapta a hírt Is: Pet- rográdon nemsokára meg­kezdődik a felkelés. Ha megjön a jó hír, Otnszk­ban azonnal kikiáltják a szovjet hatalmat. A vörös­gárdát előre megszervez­ték, fegyvereik biztonsá­gos helyen pihennek. Ha a vörösgárda kivonul Omszk utcáira, a bolsevik érzelmű hadifoglyok is azonnal fegyvert kapnak. S néhány nappal novem­ber hetedike után fegyve­rekkel megrakott nehéz te­herautók robogtak be a bőr- és nyeregárugvár ka­puján, ahol a hadifoglyo­kat dolgoztatták. Az átvé­teli elismervényt Ligeti Károly írta alá. öt bízták meg a hadifoglyok vörös- gárdájának megszervezésé­vel. Á hadifoglyok forra­dalmi bizottságának há­rom tagja közül is ő lett az egyik. — Magyar nyel­vű lapot adtak ki, amely­nek Forradalom volt a cí­me és Ligeti a főszerkesz­tője. Dolgozott, agitált. S közben feleségül vette Burzsu jkát;.. 1918 májusának utolsó napjaiban a csehszlovák légió fellázadt és néhány nap alatt elvágta Omszk- ot a külvilágtól. — Az egész környék a fehérek kezére került, csak Omszk tartotta magát. A kirgiz sztyeppék felől újabb el­lenséges erők közeledtek: Rinov fehér tábornok tisz­ti ezredei. Ligeti elbúcsú­zott feleségétől, hogy egy vörösgárdista egység élén Tatárkára menjen, ott akarta megállítani a fehé­reket. Útközben azonban a fehérek lovassága és gyalogsága rajtuk ütött. — Ligeti katonáival vissza­verte a támadást, eljutott Tatárkára, amelyet több­ször is megostromoltak a fehérek, de mindannyi­szor nagy veszteségek után visszavonultak. — Ezalatt azonban a front másik sza­kaszán, Marjanovkánál át­törtek a légiósok és már közvetlenül Omszk alatt álltak. A városi pártszer­vezet és a városi szovjet elhatározta a visszavonu­lást Egyetlen útjuk volt a folyókon, az Irtiszen, a Tobon és Tabda vizén át írbitig, ahonnan már vas­úttal mehetnek Jekatyerin- burgig. A városi pártbi­zottság döntését a felesége vitte el motorcsónakon Ta­tárkára Hosszú menetelés után jutottak el az Irtis folyóig, mert az országúton nem mehettek, az Rinov kezén volt. A folyón rajtukütöt- tek a fehérek. Ellená' lés­ről szó sem lehetett mert lőszerük elfogyott. Ligeti ismét hadifogságba került. Omszkban tartották fogva, amikor megérkezett a hír: Magyarországon kikiáltot­ták a proletárdiktatúrát Ligeti fáradhatatlanul harcolt tovább az újabb fogságban is. Az illegális szervezkedés a kolcsakista ezredben szolgáló munká­sokra, parasztokra épült. Május elejére kitört a fel­kelés. Az ezred katonái agyonlőtték tisztjeiket, a város egy részét elfoglal­ták. A vörös fogolytábort azonban nem tudták elég gyorsan megközelíteni. — Kolcsak parlamentert kül­dött ellenszegülő katonái­hoz, s sikerült őket fegy­verletételre bírnia. Azt ígérte nekik, hogy büntet­lenek maradnak, s a ta­pasztalatlan, fiatal paraszt­katonák felültek az ígéret­nek. Másnap Kolcsak száz­ötven katonát végeztetett ki megtorlásul, Ligetit pe­dig a városi börtönbe szállíttatta. S mivel köze­ledett a vörösök ellentá­madása, 1919. június 2-án Ligeti Károlyt a városi börtön 150 forradalmár fog­lyával együtt a város szé­lén kivégeztette. Omszk egyik terén gyö­nyörű márvány emlékmű álatt nyugszik, kivégzett magyar forradalmár társai­val együtt. A város felsza­badulása után a börtön­cellában, aho] raboskodott, falra karcolt verset talál­tak, Ligeti Károly írta: ,Én ittmaradok névtelen síromban, De olthatatlan tüzű telkemet Utánatok küldöm, hogy a harcmezőn Gyújtó fénynél csatát nyerjetek. Vörös magyarokkal harcolok ismét, Segíteni megtiport népemen. A kivívott szabadság árnyékában Az élők adják vissza életem.” Pintér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom