Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-03 / 181. szám

Í9S7. augusztus 3.

SiEOlN&K M EG Y El NEPLAI*

í; „Julcsa“és a„ Jedző úr“ jj

Lesz-e ntiunkásvándorlás ?

Elhangzik a kérdés, s G. Kiss József válasza határozott:

— Lesz. Tavaly négyszázan, azelőtt négyszázhatva- nan léptek ki az üzemből indokoltan vagy megszokásból...

— A várható új rendelkezések miatt gondoltam...

— Erre már nem tudnék olyan egyértelműen válaszolni. A munkásaink harminc százaléka bejáró. Ha fáj is a fejünk a létszámhiány miatt, ha kérik, el kell engednünk azokat, akik lakóhelyükön vagy máshol jobb kereseti lehetőséghez jutnak. Sorsukat úgy alakítják, ahogyan legjobbnak látják.

••

Greg as üzem

— ősrégi vállalat ez a járműjavító. Vannak műhelyrészek, ahol most is úgy dolgoznak, mint száz évvel ezelőtt. A mozdony- burkolatok felszerelésénél, a csavarbehajtást éppen úgy kézzel végzik, mint a kezdet kezdetén. Pedig azóta de sok minden történt itt. Alig értjük magunk is, hogy ami még néhány éve másként volt mint most, azzal hogyan is élhettünk idáig. Akkor a gyaluk, az esztergagépek és sok más felszerelés ma már elképzelhetetlen elrendezésben volt. Egy helyen minden, távol a munkahelyektől, rengeteg volt az üresjárat. A hatvanas évek elején csoportosítottunk át. Ha perceket, tizedperceket nyertünk is a kétezerötszáz munkást foglalkoztató üzemben az is hamar órákra, napokra rúgott

(7/ üzemrész épül

— Az évszázad alatt az apák fiaiknak adták itt át a szerszámot — és a gondolatokat. Sohasem a belépő, mindig a bent lévők hatása volt az erősebb. Aki ide bejött, idővel legtöbbször elfogadta azokat a nézeteket, amiket itt talált. S nem is olyan túl sok az a két évtized, amióta nem állnak a kapu előtt munkára éhes emberek, akik várják, hogy valaki kibukjon kiessen. Itt a munka féltése — ha ritkán beszélünk is róla — nagyon mélyen beleidegződött az emberekbe. Habár említettem, hogy sok a kilépőnk, az üzem dolgozóinak több mint fele a törzsgárdához tartozik. Hiszem, hogy ezután is maradnak;

— Javulnak a munkafeltételek is és bővül a munkalehetőség. Júniusban a MÁV-kórház megnyitóján maga a közlekedés- és pos- taügvi miniszter jelentette be, hogy a Diesel mozdonyok javítását a közeljövőben mi szolnokiak végezzük. Olyan szívesen vállalom a gondot, amit ez rám, a személyzeti és munkaügyi osztály vezetőjére hárít. Gondolja el: egy száz éves szakma mellé a legmodernebb társul.

— Ezer új munkásra lesz szükségünk. Ezek többségét főleg a szakembereket a törzsgárdából várjuk, őket képezzük át elsősorban. Több mérnökünket másodszakra már most javasolunk az egyetemekre. Felsőfokú technikumba szintén küldtünk az embereink közül. Ha szükséges lesz. mindent megteszünk, hogy kihelyezett technikumi osztályt indíthassunk.

A pénz soh embert

elvisz

— Ha a magunk elképzeléseit valósíthatjuk meg, akkor mi a 44 órás munkahét bevezetésében elsők leszünk. Számításaink szerint minden második szombat szabad lesz. Köztudott, hogy ezt a fizetés csökkentése nélkül kell majd megoldani. Mi azt szeretnénk, ha

ezzel egyidőben emelkedne is, főleg a szakmunkások keresete. Sajnos elég későn szántuk el magunkat arra, hogy sok betanított munkást foglalkoztassunk. Szakembereket tettünk olyan munkakörbe is, amit egy betanított munkás épp olyan jól el tud látni. így aránylag alacsonyabb a szakmunkások keresete, mint lehetne. Ezen ugyan csak hosszabb idő távlatában módosíthatunk, de törekszünk a változtatásokra.

— A pénz sok embert elcsábít, elvisz az üzemből. Ezerhét—ezernyolcszáz forint nálunk az átlagkereset. Ügy sejtem, a környező, modernebb üzemekben több. Ezzel mindenképpen számolnunk kell. A munkafeltételek javítását viszont úgy szorgalmazzuk, ahogyan talán arra még nem volt példa. Sok és sokfajta kisgépet szerzünk be, ettől is sokat várunk. A szakemberek „átfésülik” a kieső időket, jobb szervezési módszereket dolgoznak ki.

tette, amikor meglepődött. Rágyújtott remek Old River pipáidra. amelybe illatos Feinschnitt keveréket tömött — és vakarád- zott egy sort■ De mert észbeli képességeit mégsem a birkáitól örökölte, hovatovább rájött a rejtélyre.

Pontosan arra, aminek történnie kellett. „Julcsa” elásta a mérgezett örömvacsorát, mielőtt a „Jedző úr” által jött volna az eltévedt birkáért. Kellőképpen örvendeztek egymásnak, enyelég- tek valamicskét s aztán — lám, mennyire terjed a társadalmi tulajdon tisztelete — „Julcsa” egy darabon segített a „Jedző úr”- nak a véletlenül elkóborolt négylábú gyapjas jámbort Bürbajusz nyájába visszaterelni.

Miért mutatkozott „Julcsa” olyannyira előzékenynek? A „Jedző úr” talán női természetét babonázta meg? Ebben lehet valami. mert hiszen, semmi sem lehetetlen, mert minden lehetséges- Mégis, azt rebesgették, mintha „Julcsa” és a „Jedző úr” már „tudotf’ volna a két közös gazdaság tervezett egyesüléséről. Akkor pedig a két nyáj sem marad külön. Ez esetben viszont a „Julcsa” meg a „Jedző úr” együtt folytatják maid a felügyeletet a gyapjas négylábúak felett•

Okosak a pulik. Néha még a gazdájuknál is nKwhb'tk..

Földes Mihá’

CSUDA ECV HIVATAL

Berta István 1960 óta viseli. Azelőtt a termelő- szövetkezetben dolgozott. Dohányosként. Akkor lezuhant a kocsi tetejéről. — Összetörte magát Ment az elnökhöz.

— Nem lesz többet belőlem ember.

— Csak dohányos nem. De tűzőrnek is lelkiismeretes ember kell nekünk;

Reggel hattól este hatig tűzőr. Vagy fordítva,

— Egészségesebbé tesz- szük a munkahelyeket is. Valamikor a VII/B osztályban télen-nyáron a szabadban javították a kocsikat. Badarnak neveztük azt a műhelyrészt Azt csak mi tudjuk, mit jelentett fagyban és égető napban egyaránt ott dolgozni annak a nyolcvan, száz embernek. Ott most csarnok épül. A futórészlegen e napokban darut szerelnek be. Sok ci- pekedéstől menekülnek meg az emberek.

Száz évvel ezelőtt ez az üzem felépült fürdő öltöző, ebédlő nélkül. Akkor gondolni sem lehetett erre. Sőt, harminc évvel ezelőtt, amikor én mint tanuló a mozdonyjavítóba kerültem, vödrökből tisztálkodtunk. Azok a vödrök nem is olyan rég tűntek el. Közben a műhelyekben fürdők, öltözők épültek. De egy részük kész sem volt, már is kicsinek bizonyult. Tavaly hétszázötven fős fürdő és öltöző építését kezdték meg, ami jövőre már üzemelhet. A földszintjén valóságos kis kórházat rendezünk be. Nemrég üzemel a szép új ebédlőnk, amelyben tisztán és jól főznek.

A körülöttünk épült új üzemek dolgozói készen kapták mindezt. Nálunk sokat kellett várni rá, s még többet kell hadakozni érte. De amiért sokat vár és sokat küzd az ember, azt nagyon meg is becsüli.

Borsi Eszter

BÁLÁZZAK A SZALMÁT A FEGYVERNEK! HATÁRBAN

■ ■atvankét falépcső visz

Ww a tiszaroffi templomtorony tetejéig. Ott a harangok, a baglyok, galambok, denevérek tanyája alatt van egy szék, egy távcső, egy telefon és egy öregember. Berta István bácsi hét esztendeje minden nyáron „lenézi” a falut. Messzire ellát innen. A Libasorra, Tiszabő alá is.

— Két hete körül történt. Délután úgy kettőhárom között. A Libasoron nagy füst hömpöly- gött. De lángot nem látok. Leszólok telefonon a tűzoltóságra. Azt mondják figyeljem erősen. Felállók az ablakba. Láng nincs, a füst már nagyon erős. Visszaszólok. Riadó. Én már akkorra kitettem a zászlót a toronyba, amerre a tűz van. Trigola elvtárs, a parancsnok mondta is: /nagyon jó volt az irányjelzés. Kérdeztem, mikor visszajöttek, hogy volt. mint volt. Meggyújtották a tavalyi szalmát, az égett.

Tavaly meg Kunhegyesen túl látott tüzet.

— Tizenöt-húsz öles lánggal égett a szalma. — Belecsapott a villám. A környékről mind kivonult a tűzoltóság. Szóval, csuda egy hivatal ez.

(Foto: Nagy Zsolt)

ahogy a váltás kijön. —

A jóízű beszélgetés közben hirtelen ijedten felugrunk kollegámmal. A toronyóra ütött. Hatalmasat, hogy megrázkódik belé a torony. István bácsi jót nevet rajtunk. Aztán egy csomag vattára mutat. Ezzel szokta bedugni a fülét Mikor tizenkettőt üt a toronyóra, az nagyon rossz. Az első napokban zúgott a feje. Ha hazament, csodálkozva hallgatózott, úgy tűnt, mintha harangoznának. A haran- gozónak segíteni szokott Az egyik kötelet ő húzza.

Erről történet is van; TavaJy szaladnak érte, menjen fel azonnal a toronyba, mert még reggel felment a harangozó, azóta nem jött le.

— Itt csüngött, ezen a kötélen, ni. Halva. Nekem kellett lecipelni a nagydarab embert.

Nagyon szép község Ti- szaroff. Csupa fa, csupa lomb. A határ nagyon szép panorámát ad. Érdemes vigyázni rá. A templomtoronyban van egy látogatási napló. A tűzoltóparancsnok bejegyzései. Egy helyen az áll: Berta István becsülettel állja a szolgálatot.

— borzák —

ÍWWWWWVWVA/WWWWWWWVA/VWWWVWWWV> WVWSA

fgy általában, fura az

emberi természet, nem igaz? Következésképpen sokfajták és nemkülönben furák a juhászféle emberek természetei is- Ámde az már mégiscsak sok, amit Bagó-Juhász és Bürbajusz Bódog műveltek egymás ellenében a divatos vetélkedések okából. Bagó-Juhász a Háromlevelű Lóhere birkáit kezelte. Bürbajusz Bódog a Virágzó Gyümölcsösét. Egymás mellett díszlett eme nagy- hírű két közös. Mindenben versengtek egymással, nem csoda, ha a birkásaik se nyugodtak- Ott kezdődött a baj, amire Eagó-Ju- hász elszánta magát. Vett egy dupla adag patkánymérget, ösz- szekeverte ezt egy kilónyi friss birkahússal: a „Jedző úr”-at akarta megétetni vele.

„Jedző úr” Bürbajusz Bódog kirafinált puli kutyája volt. Tapasztalt pusztai diplomata, minden hájjal megkent négylábú birlcacsösz.

Hát ennek a „Jedző úr”-nak akadt néhány olyav tulajdonsága, amit Bagó-Juhász gyomra semmiképpen nem vett be: például teljes odaadással védelmezte a társadalmi tulajdont, főként akkor, ha ez — mármint a társadalmi tulajdon — a Virágzó Gyümölcsös leltárában szerepelt.

Szóval: ha egy gyönyörűen fejlett tenyéSzbirka áttévedt valamilija amúgy igen éber hölgypuli hírében állott, s nem igen szokta némán eltűrni az idegen pulik arrafelé járkálását. A „Jedző úr”-ét mégis eltűrte, mert ez a gavallér aztán értette. miként kell a puli hölgyeknek a szépet tenni.

Végtére is, nem lehet pontosan tudni, ellensége volt-e Bagó-Juhász a társadalmi tulajdon védelmezőinek vagy sem, de a „Jedző úr”-ra megneheztelt. Ezért határozott oly kegyetlenül.

Tehát úgy intézte, hogy merő véletlenségből Bürbajusz Bódog legszebb birkája megintcsak áttévedjen hozzá. Setét éjszaka volt, csillagtalan, párás. A birkák gyanútlanul kérődztek a set— megértette a stiklit- Leheve- redett a gyöpre. a saját combját használva matracnak, s tűnődött. Eközben Bagó-Juhász megfelelő helyre kitette a halálos lakomát a „Jedző úr” számára, s mint akinek semmi nem háborgatja a lelkiismeretét, álomra hajtotta a fejétAmilyen nagy szívbéli nyugalommal feküdt, olyannal kelt. Már jóelőre kifundálta, miképpen vigasztalja majd ádáz riválisát. Bürbajusz Bódogot a „Jedző úr” szomorú kimúlása okán. Fölébred, szétnéz és lám: — a vendégbirka nincs sehol, a „Jedző úr” teteme nincs sehol, de még a halálos lakoma sincs sehol.

Bagó-Juhász leült. Mindig ezt

kép pen Bagó-Juhász ártatlanjai közé, a „Jedző úr” éjszakának idején fölkerekedett, faintérosan odasompolygott ama gyülekezethez és gyöngéden visszaterelte az eltévedt jámbort eredeti lakóhelyére. A „Jedző úr” eme akciói mindig kiválóan sikerültek, pedig „Julcsa”, a Bagó-Juhász putenkedő tragédia árnyékában. „Julcsa” felkapta ugyan a fejét, amikor Bagó-Juhász működni kezdett a patkányméregqel meg a vagdalt birkahússal. Figyelmesen végignézte a műveletet, odaszagolt a csemegéhez, de amikor Bagó-Juhász azt mondta neki: „ettől meggebedsz, ha falsz belőle”