Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-23 / 198. szám

iíWJ. »UgUdZtlU 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP :i A kisújszállási utasellátót sokán felkeresik, mivel igen ízletes és bő a választéka. Havi ételforgalma 40 ezer forint. Talán még többen is étkeznének ott, de mindössze tíz asztal "van az étteremben. A konyha je­lenleg az emeleten van, s kézilifttel szállítják le az ételeket, illetve fel a mosatlant. A MÁV már meg­ígérte, hogy rövidesen változtat a helyzeten, kibővíti az éttermet, s lent kap helyet a konyha is. A szeriltanaási sporllovak sikere Berlinben Ezekben a napokban a szocialista országok telivér lótenyésztésével foglalkozó szakemberei Berlinben ta­nácskoznak. Ezzel egyide­jűleg versenyeket is ren­deztek, melyeken 130 teli­vér indult A magyar csa­patban 14 ló szerepelt, melyből hat Szolnok me­gyei, a Szenttamási Állami Gazdaság neveltje. A szombat—vasárnapi verseny jelentős magyar sikert hozott. A kétéves kancák versenyét a szent­tamási Muskátli nyerte. A kétéves mének versenyében az ugyancsak szenttamási Grünroch az első helyen végzett, a második pedig a Seebricht lett, mely szintén szenttamási mén. A moszkvai díjért a szov­jet telivér Anilin mögött a szenttamási Orsolya a má­sodiknak futott be. Az egyéb számokban Adrian a harmadik, a Bálkirály (ezek is Szolnok megyei lovak) az ötödik helyet szerezte meg. A helyezésekből kitűnik, a Szenttamási Állami Gaz­daságban nevelt angol teli­„atombomba — papírtigris”, s ugyanakkor horribilis ősz- szegeket költenek előállítá­sára. Miért? Szerintem a választ megadja a Csungko Csinnien című folyóiratban közölt cikk, amely egyebek közt a következőket írja: „Az az ország, amely a céi- bajutáshos szükséges töké- ietes eszközökkel (nagy ható­sugarú rakétákkal és irá­nyított lövedékekkel (vala­mint a legkülönbözőbb tí­pusú nagyszámú atombom­bával rendelkezik, — szu­perhatalomnak tekintendő, s csakis szuperhatalom vezetheti a világot, irányít­hatja és ellenőrizheti azo­kat az országokat, melyek­nek nincs atomfegyverük...” Most a maoisták propa­gandája által meggyért ka­tonai alakulatok belföldön tevékenykednek. De mi tör­ténik, ha a kalandvágy má­morában a világuralomra vágyók parancsot adnak nekik, hogy lépjék át a Kínai Falat, s hogy Kína határain túl is erőszakkal meghonosítsák „Mao esz­méit”? Azt hiszem, a pe­kingi extrémizmus és sovi­nizmus reális veszélyére fi­gyelmeztet az a jelenlegi ellenséges magatartás is, amelyet a maoisták Bur­mával, vagy Nepállal szem­vér egyedek e jelentős versenyben igen jól szere­peltek. Cukorért sincs bádogos Hatszáz négyzetméter kiállítási terület megmentésre vár A szolnoki zsinagóga épü­lete központi fekvésénél fogva sok embernek szemé­be tűnik. Nézik az elha­nyagolt falakat, a düledező kerítést, s felötlik bennük a gondolat: mi lesz az épü­let sorsa? Két megoldás lehetséges. Vagy lebontják a zsinagó­gát, vagy rendbehozzák. Akár az épület állagát, akár a megszokott város­képbe való beilleszkedését tekintjük, az utóbbi megol­dást javasoljuk. Ezt választotta a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága is. Mint korábban hírül adtuk, részletfizetésre megvásárolta az épületet, hogy kiállítási teremmé alakíttassa. Az átalakítás első lépése­ként az állagmegóvást akarták biztosítani. Minde­nekelőtt a tetőt kellene rendbehozni. Megfelelő bá­dogos-kapacitást azonban nem tudtak ehhez biztosí­tani. Ezért született a télen megegyezés a város és a cu­korgyár között az épület hasznosítása, illetve rend­behozása érdekében. A város megengedte a raktárgondokkal küzdő cu­korgyárnak, hogy termékei egy részét a volt zsinagóga épületében tárolja. Ellen­szolgáltatásként a városnak nem számottevő raktározási díj mellett a város pénzén a zsinagóga tetejének rend- betevését várták a gyári szakemberektől. Az ehhez fűződő remény­ből nem sok lett. Így a tető rendbehozása továbbra Is probléma. Az idén minden­képpen rendbe kellene pe dig tenni. Remélhetőleg mégis sikerül bádogosokat keríteni erre a munkára. Az épület átalakítására terv-szerződést kötöttek a város vezetői az ÉM Vá­rosépítési Tudományos és Tervező Vállalattal. A ter­veket 1968. február végén szállítják a tervezők. Re­mélhetőleg akkorra az át­alakításhoz szükséges két­millió forint is meglesz. Állami hitelkeretből akar­ják fedezni a költségeket. Az átalakítás után fő vo­nalaiban megmarad a zsi­nagóga múlt században épült mór és bizánci ele­mekkel díszített épülete. A kiállítások rendezésére a földszinten 360, az emele­ten pedig 240 négyzetméter áll majd rendelkezésre. Időközben változott az az elképzelés, hogy a tárlatok­ra kiválóan alkalmas épü­letet a Műcsarnok gondo­zásába adják. A város ve­zetői megtartják a volt zsi­nagóga feletti rendelkezés jogát, s a Műcsarnokkal kötött időszaki szerződések­kel biztosítják, hogy a vá­ros lakói rendszeresen gaz­dag kiállításokban gyönyör­ködhessenek. t A pillanatnyi helyzetet tekintve tehát 1970-re a felszabadulás 25. jubileu­mára várható, hogy orszá­gos jelentőségű kiállítással avassák a kultúra új hajlé­kát S. B. Józsa néni és a többiek A néhai Mészáros End­re kúriának kőkerítése van, s a szép épület nagy abla­kokkal néz az utcára. Va­sárnap délelőtt görbebotra támaszkodó öregek lépe­gettek e] ide, hogy birto­kukba vegyék Kunhegye­sen az öregek napközi ott­honát A verandára ültek. Odahaza előkeresték az ünneplő ruhákat. megtö­rölték a cipőket és úgy in­dultak. Elfáradtak az úton. A verandán leültek. A fekete, elhasznált kalapo­kat. felakasztották a foga­sokra. a botokat térdük kö­zé szorítva ültek a széke­ken. Néztek. Beszédesen tudnak nézni az öregek. ben tanúsítanak, mert nem hajlandók térdet hajtani az „isteni” Mao előtt. A logi­ka egyszerű: ha a hadsereg lőhet a honfitársakra, még- inkább fegyvert foghat más népek ellen. Vajon nem er­re próbálják kiképezni a katonákat a pekingi veze­tők, attól a törekvéstől ve­zetve, hogy a hadsereget saját politikájuk vak esz­közévé tegyék? Mao azon igyekezetében, hogy a hadsereget feltétlen engeldelmességre bírja, folytatja a harcot Liu Sao- csi, a hivatalos államfő el­távolításáért, akit sok te­kintélyes katonai vezető tá­mogat. Augusztus elején is­mét Liu Sao-csi ellen uszí­tották a hungvejpingistákat és a forradalmi lázadókat Rendbontó tömegek zárták körül Pekingnek azt a negyedét, ahol a ki­emelkedő kínai személyisé­gek laknak, s követelték: „adják ki nekik” Liu Sao- csit. hogy leszámoljanak vele. E tüntetésekben Mao ifjú híveinek több, mint ezer különféle osztaga vett részt, amelyek elözönlötték a környező utcákat A Ki- odo Cusin hírügynökség sze­rint az államfővel való le­Huszonnégyen jöttek el az ünnepségre, a napközi Otthon átadására Elnéze­gettem őket. Többüket is­merem. Régen. Józsa nénit, Gál nénit. Meg Kiss Nagy Laci bácsit. Az öregnek a föld nem hozott szerencsét. Pedig jutott neki a határ­ból. Elkopott ő maga is. még kisebbre zsugorította az öregség. Most hát ülnek az öre­gek otthonában. Az asz- szonyok megigazítják ken­dőjüket álluk alatt, pillant- gatnak az ajtóra, ahol a vendégek jönnek. Nem so­kat beszélnek, csak néha hajolnak közelebb egymás­hoz, amikor mondják: számolást a maoista „pe­kingi városi bizottság” is követelte. Az államfő háza körül éjjel-nappal egyfoly­tában hallható volt a dü­hödt morajlás: „Liu gyere ki!” Mindezek az események azt bizonyítják, hogy a maoisták az abszolút hata­lom megszerzésének oltha- tatlan vágyában nem is­mernek kíméletet. A nép és az állam sorsával mit sem törődve, zűrzavart csinál­nak és magasra szítják a belviszály lángját, hogy ha­muvá égessék benne mind­azokat, akik hatalmi vissza­élésükben gátolni igyekez­nek őket. Ámde köztudo­mású, hogy a gyújtogatók azt is kockáztatják, hogy önmaguk is a lángok mar­talékává lesznek. A való élet azt mutatja, hogy a Mao-csoport a kalandor cselekedetei keltette felhá­borodás milliókban lobbant fel a Kínai Fal mögött. Ügy vélem, teljesen egyetérthe­tünk az angol Daily Teleg­raph véleményével: „Mao- nak szembe kell néznie az uralmát fenyegető legna­gyobb veszéllyeL’’ Irta: A. Gylmin (APN» — Ez a Rácz Feri, Az elnök. — Az az, a tanácselnöK — bólintanak rá. Aztán a társalgóban ülünk az asztalok körül. A botok megkoppannak a kövön. Csend van. Nyu­godtan, derűsen várakoz­nak az öregek. És megha- tódottan. Beszéd követke­zik. A tanácselnök átadja a napközi otthont. Ismét csend van Később Apostol Sándor áll fel. — Én nagyon szépen kö­szönöm ezt a nemes, szén cselekedetet. Nekünk, öre­geknek. rokkantaknak má­sodik otthonunk fog lennK Megbecsüljük, hiszen ki­öregedtünk már a gyerek- ségekből. Józsa néni mellé kerü­lök. Virágok pompáznak az asztalon. Eszembe jut a kicsi ház, mindjárt a Se- lyemkút mellett. Jaj, hogy megöregedett az a ház, el­kopott a nádtető, por tele­pedett a fehér falakra. A fekete bajuszú Józsa bácsi is elém villant a régebbi időkből. Akkor még köny nyebben éltek. — Nehéz így. semmi nél­kül, betegen. Most is hoz­tam az orvosságot Se ke­zem. se lábam. A szívem meg a gyomrom is beteg Irénke, a lányom nyitja rám néha a kilincset. Tanyázgatások jutnak eszembe Az árokparti dél­utánok. esték, a Józsa né­niék háza előtt. Csak te­hetetlen öregség r.e nyomo­rítaná az embert. — És ingyen adják ezt Bincike? — kérdi tőlem. — Ingyen — mondom, — Megérdemlik. Maguk na­gyon megérdemlik Józsa néni is oda topog az asztalhoz. Hozzák az ebé­det Húsleves illata száll. Megcsörrennek a kanalak Huszonnégy öregn*1' gondtalanságot hozott a vasárnap. L. I. a TV KÉPERHYÓJE ELŐTT iiU!iUuiiitiiiiiiUiiiiUiiíiimiiuiiiiiiMmuiuiuamumuiiiuiiiUiuiUuuimiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiimiiimuuiiiLuii Postaláda Babay József, a 30-as évek közkedvelt írójánál: posthumusz műve, melyet eddig nem ismertünk. A televízió vállalkozott rá, hogy bemutassa. Joggal te­hette. hiszen az egyetlen színhelyre koncentrált já­ték — a kisváros polgár- mesterének lakása — vala­mint a néhány órába — a vacsora idejére — sűrített drámai cselekmény szinte predesztinálták a televí­zió-sorsra. A választás helyességét húzza alá az a tény is, hogy a színpadra nem ke­rült egyfelvonásos a polgá­ri szemléletű középosztály ismerőjének és olvasmány­szolgáltatójának egyik me­részebb vállalkozása. Ha nem is a nagy kortársírók kritikai látásmódjával, de kesernyés humorral fűsze­rezett szemlélettel ábrázol­ja a kisváros notabilitásai- nak korrupt világát. Olyan figurákat vonultat fel, akiknek valamennyiüknek kisebb vagy nagyobb vai van fején. A hölgyek egyi­ke például a Jótékonysági Egylet pénzét adta „köl­csön” a nagyvilági főispán - fiókának; a tanár úr. aki köztiszteletnek örvend, mellesleg pornográf képe­ket gyűjt; a polgármester meg nem engedett eszkö­zökkel él a választási harc­ban : de ügyvédi-politikai ellenfelének sem feddhe­tetlen korántsem a „ma­gánélete”. Valamennyien egy lehetséges erkölcsi és politikai botrány alanyai, ha kitudódik, hogy mit rejt a postaláda Kivétel csupán a „bél- poklosnak” minősített és kiközösített festő, aki ecsetjével Dante Poklába festette őket — „hálából’’. Jól ismert, tipikus figurák szerepelnek tehát Babay művében, s megformálásuk hálás színészi feladat. Ez is amellett szól, hogy a Postaláda képernyőre való. Más kérdés, hogy az ere­deti mű lehetőségeivel kor­szerűen tudott-e élni a rendező Nemere László Sikerült-e a mai ember szemszögéből láttatni a 30 év előtti eseményeket. Ter­mészetesen anélkül, hogy az eredeti művön alapvető változtatás történne. A válasz: igen is, nem is. Az igen a játék at­moszférájának megteremté­sére vonatkozik: a nem, ritmusát kifogásolja. Ala­pos. gondos munkával dol­gozta ki a részleteket, ugyanakkor nem ügyelt a lényeges elemek (nagyobb összefüggésben való kieme­lésére. Ügyes indítás után a játék egyenletes lassúság­gal haladt a heppyendes végkifejlet felé, s a játék­ban a drámai fordulatok nem kaptak elegendő hang­súlyt. fgy a néző figyel­mének fokozott ébrentartá­sa helyett a figyelem el- hervadása lett az ered­mény. Továbbá az irónikus ele­mek rendezői többletével is erősíteni lehetett volna a játék szatirikus vonalát. A színészi játék sem min­dig adta vissza & figurák­ban bújkáló kesernyés, fa­nyar humort. Leginkább Rajz János polgármesteré­ben érhettük „tetten”. Mellette Velenczey Ist­ván és Ladomerszky Mar­git érdemel említést. Az igazság kedvéért viszont meg kell jegyeznünk; akad­tak, akik külsődleges szí­nészi eszközökkel próbálták életre hívni a játék egy- egy figuráját. Ebből eredő­en a színészi munkát bi­zonyos egyenlőtlenség jel­lemezte, mely aztán ked­vezőtlen hatással volt * tévé-játék egészére. Mégis örülünk a Postalá­dának, mert benne szel­lemesen megírt szatirikus játék érkezett hozzánk, mely ebben a tévé-játék szárazságban felér egy ki­sebb záporesővel. Táncdalfesstivál 67 Már csak a közönség dí- ia van hátra. A többit mind odaítélték. S míg az el­múlt esztendő fesztiválja Gyulai Gál János fölényes győzelmét hozta, az idein Majláth Júlia diadalmas­kodott: összevont első dí­jat kapott, s a- két dal al­kotó gárdájából — szöveg­író, énekesek, hangszerelő — mindenkinek jutott va­lamilyen díjacska. A 'nép­szerű Dobos Attila második díjat kapott, a múlt évi győztesnek be kellett érnie egy harmadik díjjal. Szóval véget ért a könnyűzene nagy nyári mérkőzés-soro­zata. amelyben bőven akadt lesállás, bírói tévedés is, de amely igazán remekbe sza­bott gólokban — vérbeli slágerekben — nem bővel­kedett. A döntőben a hangulat valamivel emelkedettebb, ünnepélyesebb volt, mint az elődöntőkön; viszont a feszültség nem emelkedett. Az előadó énekesek vala­mivel nagyobb becsvággyal és tudással vetették magu­kat a küzdelembe, míg a kiesett dalok tehetséges előadói már csak a néző­térről — a pálya széléről — nézhették társaik küz­delmét. A zsűri is páholy­ból reprezentált; a sok nemzetiségű bírói testület az érdemi munkát már előzetesen elvégezte. Há­rom énekest az a kitüntetés ért — Koncz Zsuzsa, Za­la tnay Sarolta, Poór Péter — hogy a könnyűzene Eu­rópa-kupájában is részt vehetnek. A nézők nem túl sokat tapsoltak. Aki tartó- sabb emlékre is pályázott — megvásárolhatta kedven­cének sokszorosított fotoiát is, hátán az általa énekelt dal szövegével. A televízió mindent meg­tett a siker érdekében: a közönség is. Hogy a feszti­vál milyen biztatást ad a magyar tánczenének — azt csak később tapasztalhat­juk. Röviden Megdöbbentőn néztük vé­gig a Titanic óriáshajó tra­gikus pusztulásáról, ka­tasztrófájáról készült Em­lékezetes éjszakát. Nem annyira a művészi megol­dás, mint inkább a meg­történt eseménv részletei döbbentettek meg; ugyanis Roy Baker filmje nem tu­dott igazán megbirkózni a vállalt feladat magas színvonalú megvalósításá­val. Technikai hibák miatt a szegedi Don Carlos ízelí­tőt sem tudott adni a Sza­badtéri Játékok hangulatá­ból. Hippokratészről, az „or­vostudományok atyjáról” szívesen hallottunk volna többet is. főként emberi nagyságáról. Akkor talán még közelebb került volna hozzánk az ókor egyik — talán a legjelentősebb — orvosegyénisége. A Dal a földről című versműsor nem tudott magával ragad­ni. A Csak tiszta forrásból első adása örömet szerzett Bartók és Kodály rajon­góinak. V. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom