Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-22 / 197. szám

1867, augusztus 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP á rp ■ • - - 4. i ■ \ % *■ te -v J?'*4 riszaderzsen alkotmányunk ünnepére készült el a „romkert”, mely az első pa rk a községben. Míg a múlt évben hozzákezdtek a török időkből megmaradt templom-rom környékének csinosításához, s most te­kepályával és padokkal ellátva kényelmes pihenést és szórakozást nyújt öregeknek és fiataloknak egyaránt ismét gyönyörű volt Legalább 15—20 ezer szolnoki foglalt helyet a Tisza partján, hogy tapssal köszöntse a felejt­hetetlen élményt nyújtó sportolókat, a vízikarnevál résztvevőit. A megjelentek szinte azt sem tudták, hogy hová nézzenek: az egyik perc­ben a szolnoki vízügyi igazgatóság ragyogóan ki­világított tanyahajóját kö­szöntötte tapsvihar, a má­sik percben pedig a vízili­liom keltette tetszésmoraj hullámzott végig a töme­gen. Az uszályokat vonta­tó motoroshajók ragyogó kivilágításban szelték a hullámokat és a mellettük haladó, lampionokkal kivi­lágított sportcsónakok és halászladikok csak mint szentjános bogarak világí­tottak a sötétben. A zsűri a Tisza Szálló előtti stégen foglalt helyet. A több mint egy órás fel­vonulásból a bírák véle­ménye szerint a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgató­ság került ki győztesen. Félezernél több tanulót szerződtettek Orvosságot a csellengésre Ülést tartott a KISZÖV vezetősége Tegnap ülést tartott Szolnokon a KISfcöV ve­zetősége. Megtárgyalta és elfogadta a szövetkezeti ipar 1967 első félévi mér­legbeszámolóját, majd a szakmunkástanuló-képzés­ről és beiskolázásról ké­szített jelentést vitatta meg. A megye szövetkezeti ipara a júniusi adat sze­rint nyolcszázöívenhárom fiatal szakmai oktatásáról gondoskodott. Sikeres szakmunkásvizs­gát csaknem kétszázan tettek. A korábbi évekkel szem­ben a beiskolázással oda- adóbban foglalkoztak a szövetkezeti vezetők. En­nek eredményeként a ter­vezett négyszázötvenkilenc helyett, több mint ötszáz fiút és leányt szerződtet­tek. örvendetes, hogy ja­vult ezen belül a leányok és érettségizettek aránya. A bőr és szőrmeipari szakmára csaknem kétszer annyi gyereket vettek fel tanulónak, mint eredetileg terveztek. A ruházati és építőipar­ba viszont a vártnál ke­vesebben jelentkeztek. A KISZÖV vezetősége az idei gazdaságpolitikai in­tézkedési tervében előírta, a szövetkezeti iparnak az 1967—68-as tanévben ezer fiatal szakmai oktatását kell biztosítani. A végle­gesnek tekinthető adat szerint szeptemberben ezer­kétszáz tanulója lesz a megye szövetkezeteinek. A létszámemelkedéssel a gondok is szaporodtak. — Mindenekelőtt az a leg­nagyobb probléma, hogy tanműhely-rendszerű okta­tás csak kilenc szövetke­zetben lehetséges. A többi­ben változatlanul kényte­lenek beérni azzal, hogy egv-egy szakmunkás mellé osztják be a gyerekeket. Egy másik tehertétel, hogy az intézetekben a tanítás délután kezdődik, viszont a bejárók már a reggeli órákban megérkez­nek. Helyiség hiányában a fél napot felügyelet nélkül töltik el. <Ügy véljük, a járási, városi művelődési házak otthont adhatnának számukra. Ez orvosság vol­na a csellengés ellen.) A tapasztalatok arra en­gednek következtetni, hogy a szövetkezeti vezetők és szülők kapcsolatát az eddiginél szorosabbra kellene fűzni. Az elmúlt tanévben pél­dául az ötvenhatból mind­össze kilenc ktsz vezetője tartotta fontosnak, hogy a szülőkkel a tanulók előme­neteléről, magatartásáról ta­nácskozzon. Pedig indokolt lett vol­na, hiszen az 1966—67-es tanévben az első és má­sodévesek 22,6 százaléka közepesnél gyengébb ered­ményt ért el. A tanulók 8,9 százaléka megbukott. Lett volna tehát miről be­szélni a szülőkkel. A szö­vetkezeti iparban képzet­tek átlagos tanulmányi eredménye 2,9 volt. — A közismereti tantárgyak át­laga ennél rosszabb. A KISZÖV vezetőségé­nek állásfoglalása szerint ezért a szövetkezetekben az eddiginél nagyobb fi­gyelmet kell szentelni a szakmunkástanulók közis­mereti és elméleti tár­gyakból való előmenetelé­nek ellenőrzésére. •• Ünnepségek megyeszerte az alkotmány napján (Folytatás as 1. oldalról.) ként arról beszélt, hogy a múlt rendszerben az ezer­éves alkotmány — amelyre oly sokszor hivatkoztak — a munkásokra, szegény em­berekre csak kötelezettsé­geket rótt, jogaikat viszont nem gyakorolhatták. A magyar nép első igazi alkotmányát 1949-ben ik­tatták törvénybe. Ez az al­kotmány jogot és lehetősé­get adott mindenkinek a munkához, a tanuláshoz, a közéleti tevékenységhez. Él­nek is ezzel az állampolgá­rok. Kovács Sándorné, a nép­front városi bizottságának titkára az ünnepi tanács­ülésen adta át Sipos Sán­dornak, Törjék Lajosnak és Kolozsvári Jánosnak a ma­gyar béke mozgalom arany- jelvényét. Augusztus 20-án sportren­dezvényeken és a ligetben rendezett népünnepélyen szórakoztak a város lakói. a parasztok tízezrei Kisúj­szálláson a Nagykun Napok alkalmából bizonyították be együttérzésüket a párt poli­tikájával. Nem véletlen, hogy tíz évvel ezelőtt, ami­kor az ország nehéz gazda­sági és politikai helyzetben volt, Kádár elvtárs azt hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. — Az alkotmányban fog­laltak nem frázisok. Min­den magyar állampolgár számot vethet önmagában, hogyan valósultak meg azok a célok, melyeket al­kotmányunk leszögez. Az ittlévő ünneplőkkel együtt úgy érzem — mondta be­fejezésül a szónok, — hogy célktűzéseinkben — a pil­lanatnyi nehézségek és problémák ellenére — senki sem csalódott Jászberény Kisújszállás Az ünnep mindig szép, különösen akkor, ha meg­kettőzik. A kisújszállásiak augusztus 20-án nemcsak alkotmányunkat és az új kenyeret ünnepelték, hanem a város újratelepítésének 250. évfordulóját is. A kis­újszállásiak a Rákóczi sza­badságharc mellé állva kénytelenek voltak elhagy­ni városukat és 10 évig a rakamazi Rákóczi birtokon éltek, majd 1717-ben újra visszajöttek elhagyott vá­rosukba. A kettős ünnep alkal­mával Molnár János, a mű­velődésügyi miniszter he­lyettese Kisújszállásra láto­gatott ahol az állomás melletti ligetben mondta el az ünneplő közönség előtt beszédét. — A mai nap azért is emlékezetes — hangsúlyoz­ta a szónok — mert az el­lenforradalom után vidé­ken először a munkások és Kunhegyes Már augusztus 19-én díszbe öltözött a község- A tanácsháza előtti parkban Nincs főbbé kopasz faj Ügy volt, hogy ölre megyek a tudománnyal, de valami sürgős dolog jött közbe, így a leszámolás egyelő­re elmaradt. Közlemény nem hozott úgy ki mostanában a sodromból, mint ami a bőrgyógyászok és bio­lógusok svájci tanácskozásáról fel­repült. Európai és amerikai tudósok egyöntetűen azt a nyilatkozatot tet­ték Rapallóban, hogy továbbra sincs remény a kopaszság gyógyítására vagy megelőzésére. Bizisten, úgy. de úgy elfacsaro- dott a szivem. Eszembe jutottak jó- ravaló és jobb sorsra érdemes is­merőseim, akik alig két-három év­tizeddel a vállukon mind vészeseb­ben magasodó homlokkal járják az élet rögös útjait. Akik minden fésül- ködéskor könnyes szemmel búcsúz­nak tincsnyi hajzatuktól. Elszoruló szívvel morzsolgatják ujjaik között a hűtlen hajszálakat, s nehéz sóhaj­jal engedik bele a mosdókagylóba. Hadd vigye le a víz, ne is lássák főbbé. Nem is látják. Mert hála a tudomány élhetetlen­ségének, az atomkorszakban sincs még szer, amely a hajhullást meg­akadályozná. S az opportunista bio­lógusok, bőrgyógyászok nem restel­lik kijelenteni, hogy ilyen gyógy­szer feltalálására ezután sincs re­mény. Ma, amikor a tegnap szikes földön — 20 mázsás búzát terme­lünk! Ma, amikor havi 1800 forint jövedelemből két év alatt Opel Re- cordra valót takarékoskodnak össze ügyes emberek! Ma, amikor néhány hónapos gépcsoportvezetői tanfo­lyammal a háta mögött termelőszö­vetkezeti gépészmérnök lehet vala­ki! Ma a mindennapi csodák korá­ban nincs orvosság a kopaszodás elleni Hogy tudnak nyugodtan aludni il­letékes szakemberek? Jó, egy darabig meg lehetett vi­gasztalni a gyérülő hajú társadalmat olyan elvi igazsággal. mint ~~ „Nincs többé kopasz fej, csak...” — De meg lehet érteni, hogy ez már nem elégíti ki azokat, akiknek tar koponyáját már csak olyan sivár holmikhoz lehet hasonlítani, mint a biliárdgolyó, vagy Salamon klasszi­kussá vált tök-je. Nem csoda, ha a tarfejűek keserű könnyhullatással fogják be fülüket, mikor „hajas” dalok hangzanak fel a rádióban, vagy a táncdalfesztiválon. Mikor szedi már össze magát a hajhagymászat tudománya?! Mikor jut el a biológusok, bőrgyógyászok szívéig kopaszodó embertársaik szen­vedése? Mondom, bepörögtem a svájci ta­nácskozás eredménytelenségének hí­rére. Tettlegességre meg akkor let­tem volna hajlandó, mikor egyik amerikai orvos cinikus „recept”- jéről értesültem. Azt tanácsolja ez a jóember, hogy kopaszság eVen mindenki körültekintően válassza meg szüleit és nagyszüleit, mivel szerinte is öröklött tulajdonság a kopaszság. Dühöm azután helyes irányba te­relődött. Ádáz buzgalommal fog­tam a kopaszodás elleni küzdelem történetének tanulmányozásához. Az ókornál és éppen Julius Caesarnál tartottam, aki forradalmi újítást próbált ki en-fejével való kapcsola­tában. Patrícius ősei nagy elképedé­sére szakított a régi hagyománnyal. Nem tíz körmével esett neki hajá­nak a szenátusban, ha viszketett, hanem elegánsan csak egy ujjal va­karózott. Sajnos, ennek ellenére nemsoká­ra megkopaszodott. Ezt a módszert tehát el kellett ejtenem. Korábbi történelmi időkbe mentem vissza, és éppen Sámsonnak, a még ókorabbi súlyemelő bajnoknak a hajápolási módszereit böngészgettem, mikor — hálistennek — mégiscsak napjaink felfedezése húzott ki a sárból. A Néplap népszerű tudományos rova­tában, a Tarka-Barká-ban bukkan­tam a kiutat jelentő megoldásra. Itt közölték azt a hírt, hogy egy ame­rikai hölgy megfigyelései szerint egyes hangszerek megóvnak a haj­hullástól. Azt állítja, hogy a saját műveiket zongorán játszó zeneszer­zők haja nemcsak hogy megmarad, hanem pompásan nekidúsul. Hege­dű- és hárfaszó ugyancsak elősegí­ti a hajszálak növekedését, szemben a réz- és egyéb fúvóshangszerekkel melyek kopaszítják a zenészeket. Ez már beszéd! Szégyellheti ma­gát a tudomány. A művészetnek kell még a kopaszság elleni harc első vonalába is beállnia. S ugye, milyen maflák vagyunk? A helyes út elég régen itt van, tőlünk kéznyújtás- nyira, csak nem láttunk a szemünk­től. Hát persze, hogy a zene a meg­mentő! Tessék megnézni, kérem, a beat­zenekarok tagjainak hajzatát: szép dús. hullámos, vállra omló. Kopa­szodó barátaim, hegedűt, hárfát a kézbe, gitárt a vállra. Alakítsuk meg a Kopaszok Bandáját! Lesz itt hamarosan — Ereszd el a hajamat! Tóth István felállították a sátrakat s 20-án reggel zenés ébresz­tő köszöntötte a lakosokat. Délelőtt 11 órakor a köz­ségben átadták ünnepélyes keretek között az öregek napközi otthonát. Kora délutántól a sátrak­nál Bari Ferenc zenekara húzta a talpalávalót. Volt bőven halászlé, birkapör­költ. disznótoros. Alkotmá­nyunk ünnepén 1000 ven­déget láttak el itt a föld művesszövetkezeti dolgo­zók. összesen a község va­lamennyi vendéglátó egysé­geit is beleértve, százezer forintot forgalmaztak. Ezen a napon hatvan szövetke­zeti dolgozó állt az ünnep lő és szórakozó falubeliek szolgálatára. Alkotmányunk 18. év­fordulójának ünnepségét szombaton este rendezték meg a szabadtéri színpa­don. Varga Béla, a Hazafi­as Népfront városi bizott­sága titkárának megnyitó­ja után Bányai János, a városi tanács vb-elnöke mondott beszédet. Felidéz­te a régi. a nép számára csak kötelességeket előíró alkotmányt, s összehason­lította jogokat is biztosító alkományunkkal. A ké­sőbbiek folyamán a terme­lésben. a közéletben elért eredményeinkről, sikereink­ről szólt. Az est második részében a fákkal övezett szabadtéri színpadon fővárosi művé­szek adtak műsort. Törökszenimiklós A város üzemeiben szom­baton bensőséges ünnepsé­geken emlékeztek meg a dolgozók alkotmányunk születésnapjáról. Az Alkot­mány Tsz-ben az ünnepi évfordulót méltató beszéd után közös vacsorán vettek részt a szövetkezeti gaz­dák. A járás községeiben is megemlékeztek az ünnepi szónokok a nap jelentősé­géről. Kenderesen Molnár József, a népfront elnöke tartott ünnepi beszédet. Ti- szaroffon megrendezték a Ki mit tud az alkotmány­ról? című versenyt. Töb­ben a magyamóta esten szórakoztak. A községek­ben kultúrműsor és sport- rendezvény emelte az al­kotmány napi ünnep szín­vonalát. Jászjákóhalma Zenés ébresztő köszöntöt­te a község lakosságát az ünnepen. Itt kefc-ült sor a nemzetközi szövetke­zeti nap megyei záróren­dezvényére és a szövetke­zeti dolgozók találkozójára. Délelőtt 10 órakor a nagy­gyűlésen Csákvári János a SZÖVOSZ igazgatóságának tagja mondott beszédet A helyi és környékbeli ktsz-ek a kultúrház termei­ben kiállításon mutatták be legszebb készítményei­ket. Külön teremben mu­tatták be a szolnoki Aba Novák terem képzőművé­szeti kiállítását. Sportrendezvény és di­vatbemutató után az esti órákban neves fővárosi mű­vészek szórakoztatták a kö­zönséget. majd szabadtéri táncmulatsággal zárult a nap programja. Tiszatenyő Augusztus 20 án a tisza- tenyőd November 7 Tsz ve­zetői, tagjai a budapesti Könnyűipari Varrógép és Alkatrész Gyár munkásai­val találkoztak. Az ünnepi beszéd alkalmával nem­csak az évforduló jelentő­ségéről esett szó, hanem a termelőszövetkezet gazdál­kodásáról, termelési ered­ményeiről is. A közös ebéd és a barátságos labdarúgó- mérkőzés is színesítette a napi programot,, amely a Szigligeti Színház művé­szeinek vendégjátékával fe­jeződött be. Nagykörű Augusztus 20-án délelőtt ünnepi nagygyűlésen emlé­keztek a község lakói al­kotmányunk születésére, az azóta eltelt tizennyolc év küzdelmeire, eredményeire. Délután az fmsz vendéglő kerthelyiségében mintegy ötszázan vettek részt a szövetkezeti kulturális na­pon. amelyre szovjet ka­tonákat Is meghívta*

Next

/
Oldalképek
Tartalom