Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-20 / 196. szám

1967 augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Egyre több jel utal arra. hogy erősö­dik az ellenállás az elfoglalt területeken az izraeli megszállókkal szemben. Erre mutatott a Jeruzsálem Óvárosának arab negyedében lezajlott sztrájk is, melynek eredményeként szinte teljesen megbénult az- élet a város nagy területéin. A sztráj­kot az ..Arab Jeruzsálem Védelmi Bizott­ság” nevű szervezet indította el, tiltakozásul Izrael célja ellen, hogy a városrészt közigaz­gatásilag egyesítse Izraellel. Izrael Jeruzsálem Óvárosának bekebe­lezésére irányuló kísérletei nem mai ke­letűek. A zsidók ugyanis Jeruzsálemet történelmi alapon természetes fővárosuk­nak tekintik, míg az arabok azzal érvel­nek. hogy a város nemcsak zsidó, de keresztény és fontos mohamedán szent helyek zarándokainak központja is. A vita közel 20 esztendeje folyik. Az Izrael és Jordánia között 1948. de­cember l-én létrejött fegyverszüneti meg­állapodás a front vonalát ideiglenesen ál­lamhatárrá tette, és mivel békeszerződést a háborús felek később sem kötöttek, ez a helyzet állt fenn egészen a legutóbbi időkig. A hadviselők között a front an­nak idején Jeruzsálem területép vonul* keresztül és ezáltal a város két részre lett szakítva. Az Óváros Jordániához, az Üjváros Izraelhez került A zsidó állam különböző intézményeit Jeruzsálembe he­lyezte, sőt itt székel arab tiltakozás elle­nére kormánya is. Az ENSZ 1949. decem­ber 9-én elfogadott határozatával szüksé­gesnek vélte Jeruzsálemnek és környéké­nek nemzetközi igazgatás alá való helye­zését és az úgynevezett szent helyek meg­felelő védelméről való gondoskodást. A javaslat elkészítésével megbízott Gyám­sági Tanács 1950. április 4-én elfogadott egy tervezetet melynek lényege az volt, hogy Jeruzsálem és környéke az ENSZ igazgatása alatt demilitarizált és semle­gesített terület legyen. Azonban sem Iz­rael, sem Jordánia nem vette figyelem­be a Gyámsági Tanács javaslatát. Mos* pedig Izrael, a június elején végrehajtott agresszió sikereit felhasználva Jeruzsá­lem Óvárosának egyoldalú bekebelezésé­re törekszik. (TERRA)-*-Cí/v. jo«o*Wi*v// 77A MEOSZÁLLT TERÜLETE X ,Scopo»-h.' // \\ • 11 " ”*9y 4* Szűz Mária sírjad ’’fvGecemaa'ftj V«nykjpu^^j;£ Heródes kapu IZRAR. Danis/'kusz kapu ' k kefisilesek 1099-Ml [tip’akák ^ASnby UJ-VAROS I . Jatfa kppu faHagvár*f (KeraszTeak építenek a‘ Henideípekite helyé") templomi keresjtany tempted "»Elet . r-a­Mecset Die« kr eine ^Sno-lyS Mi van hát a repülő tányérokkal ? Nemrégiben éjjel egy és fél kettő között néhány pá­rizsi, hollandiai, római, zürichi és genfi polgár je­lentette, hogy az égen is­meretlen fénylő tárgyat lá­tott A jelenségnek néhány csillagász is szemtanúja volt Jean-Claude Halle, a L’Express munkatársa épp az autóúton száguldott, amikor a fénylő testek megjelentek. így írta le a látványt: „Hatalmas na­rancsvörös gömb volt, elég alacsonyan repült, s las­sabban, mint a hulló csil­lagok. Az üstököséhez ha­sonló fényes csóvája volt és négy-öt kisebb fehér tárgy követte”! Hogyan keletkezik a mendemonda? Mivel a szemtanúk le­írása megegyezett, nyilván­való. hogy a látomást nem csupán gazdag képzelőere- jo emberek találtak ki. — Másnap kiderült, hogy a repülő tárgy a szovjet Koz­mosz—169 műbolygó utol­só lépcsője volt. Ez azonban nem akadá­lyozta meg a 15 éves Joälle Ravier-t, hogy más­nap azt ne mesélje: az erdőben négy kis élőlény- nyél találkozott, fejük hosszúkás volt, hasuk göm­bölyű és valamilyen melo­dikus nyelven beszélget­tek egymással. Ehhez hasonló fantaszti­kus mesék már nagyon ré­gen köröznek a világban, pontosabban 1947. június 24-e óta, amikor Kenneth Arnold amerikai üzletem­ber magánrepülőién utaz­va kilenc fénylő, tányér alakú tárgyat látott, ame­lyek. állítása szerint, kö­vették repülőgépét. Azóta a repülő tányérokról szóló meséknek se vége, se hosz- sza. Egyesek azt mondták, hogy kerék, mások azt, hogy tányér, gyűrű vagy éppenséggel cigaretta ala­kúak. Mikor a színüket kérdezték, a színskála va­lamennyi árnyalatát felso­rolták. A majom mint űri lény 1963-ban Edward Wat­ters amerikai állampolgár azt beszélte, hogy egy re­pülőtányér a szeme láttá­ra ereszkedett le. Kis zöld lények szálltak ki belőle, és az egyiket véletlenül el­ütötte autójával. Amikor azonban a biológusok meg­vizsgálták a tetemet, meg­állapították, hogy egy sze­rencsétlen majom volt, — amelynek előzőleg levág­ták a farkát, leborotválták bundáját és zöldre festet­ték. 1948-ban az amerikai re­pülő flotta külön bizottsá­got küldött ki, hogy vizs­gálja ki az . ismeretlen re­pülő testeket. A szakem­berek ugyanis attól féltek, hogy valami új, ismeretlen fegyverfajtával van dol­guk. John Allen Hyneck csillagász, a bizottság ta­nácsosa a következőket mondta: „Eddig tízezer tárgyról kaptunk jelentést, és 600-nak az eredetét a mai napig sem tudjuk meg­magyarázni”! A rejtély kulcsa a plazma A pittsburghi és colum­biai egyetem tudósai azt állítják, hogy a repülőtá­nyér nem más, mint plaz­matömeg. A plazma — vagy ahogy nevezik, a ne­gyedik halmazállapot — forró gáztömeg, amelyben az elektronok elszakadnak az atomtól és szabadon mozognak. A plazmatömeg gyorsan változtatja színét és mozgási irányát. A re­pülőgép elől elhajlik, mert az tele van villamossággal és eltéríti. Általában nagy- feszültségű vezetékek köze­lében keletkezik, nem cso­da hát, hogy a szemtanúk leggyakrabban ott látják a repülőtányérokat. Az elméletnek csak egy baja van: a fizikusok mindmáig nem tudtak olyan plazmatömeget elő­állítani, amely legalább a másodperc tört részéig megmaradna. Ha elő tud­nák állítani, olyan energia- forrásra lelnének, amely felülmúlja az ember kép­zelőerejét. — (Magyar Szó) Konzervált tudós — Mesterséges gyermek Van-e hatalmunk az élet felett? Nemrég Los Angelesből szenzációs hír érkezett: James Badford professzor akit tüdőrákja hamarosan bekövetkező halálra kár­hoztatott, bejelentette azon határozott óhaját, hogy „alacsony hőmérsékleten acélkapszulában konzervál­ják”. Badfordnalc semmi­féle esélye nem volt a megmenekülésre. Azt re­mélte, hogy a távoli jövő­ben megtalálják a rák el­lenszerét. S akkor majd fagytalamtják és meggyó­gyítják. A történelem számos olyan esetet ismer, amikor a tudósok kísérleteket vé­geztek önxnagukon a tudo­mányos haladás érdekében. Közülük egyesek életükkel fizettek. Ezért nincs sem­mi meglepő abban, ha Badford professzor így gondolkozott: „Nekem már 1 csak néhány napom vagy órám van hátra. Hetven- három éves vagyok, s eb­ben a korban többre nem számíthatok. így hát bele­megyek a kísérlet kocká­zatába. Ez hasznos lesz a tudománynak. A költsége-' két nyugodtan vállalha­tom: halálom után úgy sem tudnék mit kezdeni a vagyonommal. S hátha, hátha sikerül a kísérlet?” Persze nem lehetetlen, hogy az amerikai reklám is hatással volt az idős professzorra, aki furcsa elhatározásában látta az egyedüli lehetőséget arra, hogy „halhatatlanná” vál­jék. Ebben az esetben az­zal a biztos tudattal hajt meg, hogy úgy kerül az orvostudomány történeté­be, mint az első ember, aki befagyasztatta magát. Tartósitható-e az emberi szerveset? Nem ismerjük az indíté­kokat, amelyek az idős tu­dóst erre késztették. Nem ismerjük elég jól azokat a körülményeket, amelyek közepette Badford profesz- szort befagyasztották, de mindenesetre rendkívül szkeptikusan fogadjuk el­járását. Bármilyen csábító­nak is tűnt a halálos be­teg,, js,zerv;ezet konzerválj.-., sának eszméje, ez mind­addig megvalósíthatatlan, amíg meg nem találják an­nak a bajnak hatékony el­lenszerét, amelyben a pro­fesszor szenvedett. Már maguk a költségek illuzó­rikussá teszik az elgondo­lást. S biológiai szempont­ból nézve, bármennyire is optimisták legyünk, ma­napság még mindig lehe­tetlen elképzelni, hogy olyan bonyolult rendszert, mint az emberi szervezet, tartósítani lehessen azáltal, hogy mínusz 196 Celsius Á H-IVAP Mostanában a fő beszéd­téma a skandináv ország­ban a kritikus H-nap.Két hét múlva, szeptember 3-án, vasárnap hajnalban az eu­rópai szárazföld utolsó „balra hajtó” országa is át­tér a jobboldali közlekedés­re. Az akció bonyolult elő­készületeket igényel, mint­egy 350 ezer közlekedési jelzőtáblát kell kicserélni, több mint százezer megál­lóhelyet áthelyezni. Az átnevelés már hóna­pok óta folyik, mindenütt plakátok figyelmeztetnek a H-napra. H-betűvel mintá­zott ruhaanyagokat árusí­tanak, városszerte gyakor­ló tereken próbálják az új vezetést, az újságok napon­ta adnak szaktanácsokat. Most mégis tetőpontján az il izgalom. Képünkön: A fekete víz­hatlan anyaggal bevont f : :.‘j táblák készen várják szep­tember 3-át. fokra lehűtött folyékony nitrogénbe teszik. De hogyan támadt a professzornak az a gondo­latit, hogy folyékony nit­rogénbe fagyaszt assa ma­gát? Mert nem a kisujjá- ból szopta a befagyasztás módszerét. Ezt a módszert már néhány évvel ezelőtt ellenőrizték egy viszony­lag egyszerű biológiai rendszeren, azokon a sej­teken, amelyek egyszers­mind az emberi élet for­rásai — a férfi ondószá­lakon. Az ember mesterséges megtermékenyítése Philadelphiában 1964­ben látott napvilágot az első olyan gyermek, aki alacsony hőmérsékleten éveken át tartósított on­dószálakkal történt mes­terséges megtermékenyítés gyümölcse. Egyébként kí­sérletileg bebizonyították, hogy a Little Rookban élő H. Sherman doktor mód­szerével alacsony hőmér­sékletre lehűtött ondószá­lak minden károsodás nél­kül évekig tartósíthatok. Az Egyesült Államokban mintegy hat laboratórium­ban alkalmazzák az ala- csany hőmérsékletre való lehűtés módszerét. Ismere­tes, hogy csupán e kutató- intézetek egyikében az ilyen ondó révén 3 év alatt több mint 400 mestersé­ges terhességet idéztek elő. Az utóbbi években az Egyesült Államokban kö­rülbelül 150 ezer gyermek született a mesterséges megtermékenyítés módsze­rével. Szociális és morális problémák A hím ivarsejtek tartó­sítási módszerének felfe­dezése kétségtelenül a bio­lógia és az orvostudomány fejlődése. Ám ez csakúgy, mint korunk sok más ter­mészettudományos felfe­dezése. mélyen behatol az emberi életbe, szociális, morális és világnézeti problémákat felvetve előt­tünk. Csupán e problémák tüzetes megvitatása és megoldása után lehet szó a biológia új vívmányai­nak az orvostudományban való gyakorlati alkalmazá­sáról. John M. Pratting 56 éves New York-i belgyó­gyász jól tudta^ hogy nem lehet gyermeke, 35 éves felesége azonban nagyon szeretett volna gyermeket. Segítségére siettek az or­vostudomány előtt megnyí­ló új lehetőségek. Férje azonban, aki korábban, hogy úgy mondjuk, elmé­letileg a mesterséges meg­termékenyítés mellett fog­lalt állást, nem volt haj­landó beleegyezni a fele­sége által foganatosított gyakorlati lépésekbe, s válópert indított. Feleségét „hitvesi hűtlenséggel” vá­dolta. A különböző szintű bíróságok szakértői sokáig törték a fejüket, hogy mi­lyen döntést, hozzanak az Ügybftpu ajnaly-.már nem illeszkedett bele a törvény megszokott kereteibe. S a manhattani legfelsőbb es­küdtszék csupán a gyer­mek megszületése után 15 hónappal döntött úgy, hogy a mesterséges megtermé­kenyítés nem tekinthető a szó jogi értelmében hitve­si hűtlenségnek. Hűtlenségnek minősül ? Olaszországban Casarotti tanítónőt, aki hasonló hely­zetbe került, „a hitvesi hű­ség megszegéséért” 20 na­pi börtönbüntetésre ítélték. A mesterséges megtermé­kenyítés problémájának jó­gi értékelésében a nehéz­ség azzal magyarázható, hogy az adott esetben a jog merőben új morális problémával találja magát szemben. A mesterséges megtermékenyítés termé­szetesen ném hitvesi hűt­lenség, a szó szoros értel­mében véve. Ha a házas­társakat az a közös óhaj vezeti, hogy gyermekük legyen, akkor a meddő férj az anonim mesterséges megtermékenyítést mindig előnyben részesíti bármifé­le házasságon kívüli „se­gítséggel” szemben. A gyermek azonban nem egyszerűen az ivarsejtek biológiai egyesülésének eredménye. A szülők érzel­mei itt még kevéssé tanul­mányozott, de valószínű­leg nagy szerepet játsza­nak. Még a legöntutíato- sabb férj is, aki önként be­leegyezett abba, hogy fele­sége az ilyen módszerhez folyamodjék, — csak em­ber és nem mindig tud uralkodni érzelmein. (NAUKA I ZSIZNY)

Next

/
Oldalképek
Tartalom