Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-20 / 196. szám

/ 1967. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NKELAE A tiszaörsi intrikus Nagy Mihály tizenkét évig élt családjával a tisza­örsi íürdo területén. Ki- sebb-nagyobb hibákkal gondnokoskodott. Nyugdíj előtt állt. Hat esztendeig párttitkár is volt a faluban. Az ellenforradalom leveré­se után elsőként segített újjászervezni a pártot. Tavaly öngyilkos lett, A faluban sokáig beszéltek róla. Bizonygatták, konkrét oka kell hogy legyen an­nak. Felesége azt mondja, nem bírta már a sok zak­latást. ☆ Pásthy Czingula János ezeket mondja: — Tíz éve vívom harco­mat a fürdőért és a látoga­tókért. Jó gyógyvize, öt vár­megye repmäs dolgozóinak használhatna. De nem fej­lesztik. Nincs rá anyagi alap. Elmegyek én kérem, még a Minisztertanácshoz is. Szereztem százezer fo­rintot. Kőoszlopokkal körül­kerítették belőle a más por­táját. És nem tudtak elszá­molni a pénzzel. Az a bi­tang meg felakasztotta ma­gát. Pásthy úr harminc éve él itt. Nyáron itt, télen Pes­ten. Kiegészíti a nyugdíját Földet bérel és vendégek­nek adja ki lakását. Nem a legszabályosabb körülmé­nyek között. Mindemellett roppant sok ideje marad, így hát jelentget. Írásban, s ha kell, egyszerre több helyen is. Szívesen áldoz idejéből. Utazgat is, ha kell. Önzetlenül. Vagy mégsem? Még ezeket mondja: — Külföldiek s jönnének ide. De ez ázsiai állapot. Hogy hozzam őket ilyen helyre? Kérem, hoztam egyszer le egy angol kapi­tányt. Régen volt. Huszon­öt-harminc éves konszcesz- sziót ha kapnának, kiépíte­nék a környéket a külföl­diek. Tízemeletes szállodák­kal. Mert ez gyógyvíz. Pár­ja sincs talán. Leveleket tesz elém. Hi­vatalos szervektől. Legin­kább fürdő-ügyben írt vá­laszok. És egy másik is. La­kásigényét nyilvántartják. Budapesten. Várjon türe­lemmel. Majd ha sorra ke­rül. (Hihetetlen, de talán még állami lakást is kap majd a fővárosban?) — ötszobás lakást vettek el tőlem. Vadász György, a tisza­örsi községi tanács elnöke mondja: — Március óta (hivatalba lépésem óta) már írt nekem is több levelet. Az elődöm­nek szintén. Összegyűjtöt­tem vagy tizenkét-tizenöt levelet. Fölöslegesen zaklat bennünket. Mi csak erőnk­höz képest tudunk cseleked­tanácshoz 8 beadványát, vagy feljegyzését juttatta el. A tiszaörsi fürdő állapo­tával, illetve a fürdővezető személyével, vagy a fürdő melletti földterülettel kap­csolatban, esetenként egyéb tárgyban tesz bejelentést, mindig a közérdekre hi­vatkozva. Felhívja a meg­keresett szerv figyelmét, az általa „felfedezett” hiá­nyosságok megszüntetésére. Sok mindenre hivatkozik. Hamiskodik. Utal nem lé­tező veterán múltjára, ma­gakitalálta magasabb össze­köttetéseire állítólagos új­ságírói ténykedésére. For­dult már a Minisztertanács­hoz. az Egészségügyi Mi­nisztériumhoz, tanácsokhoz. A bejelentések kivizsgálása jelentős költséget és sok időt követelt. A tiszafüredi járás valamennyi szerve foglalkozott már Pásthy úr beielentéseivel. Leleményes ember. Két tiszafüredi veteránnal leült egyszer iszogatni, elmon­dott nekik több történetet, hogy ő a Tanácsköztársaság érdekében miket tett. Majd a két öreget tanúnak hívta a tanácsházára, ahol meg- kar>ta a kért igazolást. Rö­vid ideig viselhette. Kide­rült a csalás, azonnal visz- szavonták az igazoló bizo­nyítványt. Nagystílű ember. Egyszer felkereste a járási tanács elnökét. Tanácskoztak nála. így hát Pásthy Czingula Já­nosnak várakoznia kellett a titkári szobában. Felhá­borodott. Öt megvárakoz­tatni. Majd megmutatja. Egy miniszterhez könnyeb­ben bejut, mint egy vb-el- nökhöz? Az íróasztalra tet­te nagyothalló készüléké­nek telepét és „telefonált”. Halló, Hruscsov elvtárs? Itt az Esti Hírlap szerkesz­tője. Nem engednek be a vb-elnökhöz, stp., sbt. Ne­hogy azt higyjék, nem bor lond. Dehogy. Erről szó- sincs. Az irodában dolgozó­kat vélte azoknak. Csak­hogy nem szeretik az ilyen trükköt És átlátnak Pásthy úron. Végül rendőrséggel kel­lett eltávolíttatni. ☆ Nyolcvan éves. Senki nem akarja bántani. Élvezze a nyugdíját, adja ki továbbra is szobáit a fürdővendégek­nek, ha igényt tartanak rá. Egészen jól megférne a mi társadalmunkban. Ha nem jelentgetne. Ha nem mér­gezné maga körül intrikái­val a levegőt. ☆ Nagy Mihály meghalt Tettének oka ismeretlen. Ennek titkát magával vitte a sírba. A faluban tudni vélik, hogy Pásthy úr leve­leinek is része van benne... Lukács Imre Jóska jr TP • es som Tóni most töltötte be éle­tének tizennegyedik eszten­dejét. Boldog, hogy hármas általánossal elvégezte a nyolcadik osztályt, s hogy ősztől tanuló lehet Jóska mellett. Ám kettőjük élete már jó ideje ennél a főnök— beosztott kapcsolatnál sok­kal több, sokkal mélyebb. S hogy ez így alakulhatott, abban nagy szerepet ját­szik, hogy Jóska szeret új­ságot olvasni. A Magyar Ifjúság kará­csony előtti számában egy cikk jelent meg Rigó Má­riáról. aki a fóti gyermek- városban nevelkedett, s gyermekápolónő lett Buda­pesten. A leány akkor úgy nvialtkozott az újságírók­nak: örülne, ha a másik két testvére is Fótról jó helyre kerülne majd, s meg­találná helyét, hivatását az életben. Jóska — teljes ne­vén Csorna József, a szol­noki Utasellátó schéfje, azaz konyhafőnöke, aki ak­kor nem is olyan régen szervezte meg a konyhán a szocialista címért küzdő brigádot —, összehívta az asszonyokat: patronálni kellene az egyik testvért. Aztán meg ki tudja, hátha jó szakács is válna belőle. S hogy ezzel a brigád A halott menyasszony A megdöbbentően buta történet Szolno­kon fordult elő. Nem a középkorban, ha­nem 1967-ben. Az egyik szolnoki húsbolt vezetőjének a f’a 1966. november 6-án megnősült. A szép szál, életerős fiatalember szemre- való, kedves, jóalakú lányt vett felesé­gül. Az esküvő után az elmaradhatatlan fényképezés következett. Nyolc, tíz fel­vétel. különböző beállításban. Egy jólsi­került foto később a fényképész kiraka­tába is került. Ekkor szabadult el a butaság szelleme. Elterjedt, hogy a képen látható meny­asszony már az esküvő előtt egy nappal halott volt. a fényképész kereken ötezer forintért fényképezte le teljes díszben és montírozta az elárvult, szomorú vőlegény mellé. Is ét hónap alatt a hiszékeny és gondolkozni rest emberek jóvoltából olyan nagyra dagadt ez a „kacsa”, hogy már nemcsak Szolnokon, hanem megye- szer le beszélik. A fényképészt napjában negyvenen— ötvenen hívják fel telefonon és diszkré­ten érdeklődek, vajon igaz-e, amit az em­berek beszélnek? Semmi sem elég az emberek krimit szi­matoló fantáziájának. Előfordult, hogy olyankor is érdeklődtek az apóstól, ami­kor a menye, a „halott menyasszony” is ott állt mellette. Megbocsátható, hogy a felzaklatott ember bárddal zavarta ki az illetőt az üzletből. A fiatalasszony pe­dig sírógörqsöt kapott. A rágalom egyre nő és új meg új, a fantasztikus mesén csámcsogó hiéeket to-! boroz. Sajnos olyan emberek is bedőlnek ennek a Hihetetlen, buta mesének, akik­nek pár pi liana tn3d gondolkozás után ki kellene nevetni a rémhírterjesztőket Ta­núi voltunk, amikor tömegek hallgatták egy vasutas előadását a fényképész kira­kata előtt. Mint szakértő bizonygatta, hogy a menyasszony szívtrombózis követ­keztében balt meg. de az sem lehetetlen, hogy fényképezés közben áramütés érte. (Ezenkívül fagylaltmérgezésről és villám- csapásról is beszélnek.) Egy jászsági köz­ségből csoportos utazást szerveztek Szol­nokra. hogy megnézhessék a „halott” menyasszonyt. Különben az újságíró augusztus 18-án beszélt a szóbanforgó fiatalasszonnyal és megsímogatta négyhónapos Andrea lánya fejecskéjét. Mire ő menyasszony lesz, ta­lán már nem lesz ennjd buta ember? — bognár — minden tagja egyetértett — az így is van rendjén, hisz az asszonyok tudják igazán felmérni annak jelentősé­gét, mi az, ha egy gyermek szülő nélkül nő fel — fel­utazott Budapestre Rigó Máriához. Mit szaporítsam a szót? A huszonhatéves Jóska megismerkedett a legkisebb Rigóval: Tónival. Ám, hogy Szolnokra ke­rüljön a gyerek, az nem ment olyan egyszerűen. A fiú anyja tbc-ben halt meg, apja üzemi baleset áldozata lett a győri vagongyárban, s az üzem már patronálta a gyereket. Jóska még a minisztériumba is elment harcolni Tóniért. És elkö­vetkezett az a februári nap, amikor a brigád néhány tagja elindult Pestre, hogy a Nyugati pályaudvarról Szolnokra kísérjék Tónit. A többié^, élükön Jóskával a szolnoki Vasútállomáson várták az érkezőket. Még büfé-asztalt is csináltak a gyerek tiszteletére. Csak­hogy történt egy kis bök­kenő: Tóni a Keletiből egy bumlizó személyvonaton csak késő este érkezett meg Szolnokra. amikor már senki sem várta. Nem várták? Dehogy­nem. Jóska a ré­gi albérleti szobája helyett újat keresett, hogy kényel­mesen elférjenek ott Tóni­val. Jóska még ágyneműt is vett a gyereknek, s azó­ta fizeti a nyolcszáz forint albérletet. A konyhafőnök úgy vigyáz Tónira, mint egy apa. Iskolaidő alatt a gyereket napközibe járat­ta, hogy ne csatangoljon az utcán. Azután szigorú egyezség jött létre köztük: az ötösökért három, a né­gyesekért kettő, a hárma­sokért egy forintot kapott Tóni, de ha kettest vagy netán egyest vitt haza is­kolából, akkor szigorú le­vonás járt. Együtt járnak moziba, ki­rándulni. Ha viszont egy brigádtagot lakodalomba hívnak, nem hiányozhat onnan Tóni se. A brigád már vett kerékpárt, meg karórát fogadott fiuknak. Sőt az asszonyok felváltva mossák Tóni konyhaköpe­nyeit, mert a nyári szünet kezdete óta ott dolgozik a fiú köztük a konyhán. Eg.vel6re' csak négy órát. mint kihordó. Ám ősztől már ipari tanuló lesz: sza­kácstanuló. Már a schéf mondja eze­ket: — Ügyeskezű a fiú, jó szakács lesz belőle. Már megtanulta vágni a hagy­mát, paprikát. A napokban is megtisztított 50 kiló ha­lat. Egyszer otthon is meg­lepett már, mire hazaértem, paprikáscsirkét főzött va­csorára. S Tóni? — Fia letettem a szak­munkásvizsgát, továbbra is itt szeretnék dolgozni Jóska bácsi mellett. Varga Viktória ni és intézkedni a fürdő esetében is. Jogtalanul és alaptalanul zaklatja az em­bereket, meg a hivatalos szerveket is. És most bemutatjuk Pásthy Czingula Jánost, Tiszaörs fürdőtelepi lakost. Több felesége közül je­lentős szerepet játszott éle­tében, a második, gróf Aic- henburg Lajosné, született Weisz Olga. Az érettségi után gazdatiszti iskolát végzett. Szeretett is gazdál­kodni, alkalma is nyílott rá. a felszabadulás előtt 365 holdon „értékesítette tudá- sát” A népbíróság XX. 1560/1947. számú jogerős ítéletével népellenes bűn- cselekmény miatt három évi börtönre és ingatlan vagyonának elkobzására ítélte. Az abádszalóki járás- bíróság 1952-ben közokirat hamisításért három hónapi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Az utóbbi években a tiszafüredi já­rásbíróság ítélte többször pénzbüntetésre rágalmazá­sért és becsületsértésért. Pásthy Czingula János szavahihetetlen, összeférhe­tetlen. izgága ember volna? Beszéljenek a ténvek. 1963-tól 1967-ig Tszaörsön a községi tanácshoz 27, Kunmadarason ugyancsak a >/VVOO/WVWS/VVVWVVVVVVSAOOOO/VV\e/VVWVVVS/WWVVVV(WWVVWVWN/VWVWWVWVWVVVVWVVWVWV\ Á kenyérszelő anya Ha rágondolok, legelő­ször az a kép villáin fel bennem, ahogyan ott állt a nagy ovális asztal mellett, s kenyeret szelt. A kék zsi- rosbödönből a széles pen­géjű késsel szedte a zsírt, rákente a kenyérszeletekre és két-három szem paradi­csommal együtt nyújtotta a gyerekeknek. Az öt kicsi, mint éhes fecskefiókák várták az ennivalót. — Látja, rózsám. így kezdem én a napot is. Haj­nalban fél ötkor indül az uram és két fiam munká­ba. Akkor azoknak szelem a kenyeret, készítem a reg­gelit. öt órakor keltem Er­zsit. Pistát, nem sokkal ké­sőbb a kisebbek is készü­lődnek. Mert a nyári szü­netben az iskolások — An­na. Teri, Pongrác — is dol­goznak — mondta Balázs Jánosné. — Mennyi kenyér fogj’ el naponta? — Nyolc kiló. Tejet négy litert veszünk minden nap. Levest hét litert főzök, húslevesből még többet, mert azt nagyon szeretik a gyerekek. A töltöttpapri­ka is kedvenc ételük. Ha erre kerül a sor nyolc li­teres lábassal kell főznöm, hogy elég legyen. Egyszerű paprikáskrumplihoz is négy­öt kilót pucolunk meg egy­szerre. Népes a család. Balázs Jánosné tizenhárom gyer­meket hozott a világra. Most tizennégyen ülik kö­rül az asztalt vacsorakor — ekkor van egvütt a család —, mert egy fiuk katona. — Jani fiam már kitöl­tötte a. katonaidejét. Mi­hály tavaly novemberben vonult be. Sokszor sirat­tam. De most már megnyu ­godtam. mert nagyon jó helyre került. Most meg a Feri is bemaradt a soro­záson. Ö lesz a következő a katonáskodásban. Így van az. akinek sok a gye­reke. katona és óvodás is van közte — sorolta Ba- lázsné. majd így folytatta: — Azért már csak köny- nyebb, hogy több a kereső. János fiam a gázosoknál van. Mihály is onnan vo­nult be. Feri és Pista — aki most maradt ki az is­kolából — a fatelepen ka­pott munkát. Erzsi a MÉH vállalatnál dolgozik. Az uram 1962 óta a városnál, a köztisztasági csoportnál úttisztító. A fizetése ezer- háromszáz forint. Ennyj a családi pótlék is. A gye­rekek keresetével együtt ötezerötszáz forint jön össze. De nagyon sok a ki­adásunk is. A pénzt min­denki hazaadja. aztán együtt beszéljük meg. hogy a koszton kívül mire is futja, mit vehetünk. — Az itthoni munkában is segítenek a gyerekek? — Segítenek. így szoktat­tam őket. A lányok között Erzsi a legnagyobb. Ö ti­zenhárom éves korától már fős, tésztát gyúr. s a ki­sebbeket is befogom, amire lehet. A napokban is. ami­kor 120 kilogramm paradi­csomot passzíroztam át és raktam üvegbe, az itthon levő kicsiket küldözaettem; öntsetek vizet a libának, etessétek meg a tyúkokat. Amikor hizlalunk — a té­len is három hízót vágtunk — a kukoricamorzsolás szó­rakozásnak számít. A da­rálást a nagy fiúk felvált­va intézik mikor ki a soros. — A felnőtt gyerekeim a gondban is osztoznak ve­lem. Nagyon jólesik ez. Né. hány napja történt, hoar/ levelet kaptunk a katona fiamtól. Pénzt kért. Én meg csak sóhajtoztam, mit csináljak Ha a kosztpénz­ből elveszek egy százast, azt a többi érzi meg. Jani fiam egyszer csak megkér­dezte; pénzt kér az öcs- kös? S már nyújtotta is a száz forintot. — De hisz ez a te zsebpénzed. — Nem, baj az, csak küldje el édes­anyám. Én sem tudtam, ki­nek a keresetéből kap­tam, amikor pénzt küld­tek. A család adta. Külön­ben tavaly az öcskös is a zsebpénzét gyűjtötte össze, hogy pótolhassa a gáztűz­hely árát. És most mi ne adjunk neki? — A lányokra sem irigy­kednek a fiúk, mint ahogy az sok családban van. Ami­kor azt mondtam, szerel­ném megvenni Erzsinek j konyhabútort, más alka­lommal meg a párnába, dunnába való tollat, még a fiúk biztattak: vegye meg édesanyám, mi is adunk az árába. E kis történetek megem­lítésével gyermekeit dicsér­te az édesanya. Valóban szép dolog hogy ilyen egyetértés van a családban. De hogyan is boldogulná­nak. ha szanaszét húzná­nak? ígv meg néhány év­vel ezelőtt, saját erejükből és ahogy ők mondták, a rokonok, jóismerősök se­gítségével felépítették a szolnoki Holt-Tisza-parton a kétszobás családi házat. Az idén a két nagy ablak­ra csináltattak vászonrolót S az üvegverandához szük­séges tégla egy része is ott van már az udvaron. A „családi tanács” döntése alapján vették meg a mo­sógépet, az idén májusban pedig részletre a televíziót. így él a tizenöt tagú csa­lád. Szerényen, beosztással, kisebb-nagyobb gondokkal küszködve. De azzal a jól­eső tudattal, hogy becsüle­tesen megdolgoznak min­denért. s közös munkájuk­kal előteremtik a kenye­ret. amelyből mindennapoz édesanya szel a család tag­jainak. , Nagy Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom