Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-19 / 195. szám

1967. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NEPLAf 3 U borkaszezon a művelődési házakban Lb orí; a szezon — szokták mondogatni a művelődési házakban, ha a nyári hónapokban ren­dezvények, események után érdeklődünk. Valóban, ke­vesebben járnak be szóra­kozni, kevesebb a rendez­vények száma is. Szabad­idejükben az emberek igyekeznek a Tiszára, a strandokra. Este pedig ott a televízió, bekapcsolják, s kényelmesebb, mint el­sétálgatni a kultúrhá- zakba. Két évvel ezelőtt még a kunhegyesi művelődési ház is készített munkatervet a nyári hónapokra. Fölösle­gesen. Jóformán alig tud­tak valamit megvalósítani az elképzelésekből, olyan eseményekért pedig, mint például aratóbál, kár volt a papírt koptatni, illetve a munkatervet elkészíteni. A nyár, mindenképpen meg­nehezíti a népművelést, a kulturális munkát. Aki mo­zogni bír, hajnaltól napes­tig a határban fáradozik, hogy megszerezze, betaka­rítsa a mindennapi kenyér­nek valót. Első a munka, a megélhetés. S vitathatat­lan, nyárra jut legtöbb belőle. Gyakran hallani olyan panaszokat, egy-egy színházi előadásra nem jön be a közönség. Különösen így van ez nyáron. Kicsi az érdeklődés. Ami abból is következik, hogy leg­többen ebben az időben töltik szabadságukat, el­utaznak messzi vidékekre, kizökkennek megszokott életritmusukból. S nem­csak azok, akikre a nyári népművelésben, mint kö­zönségre, érdeklődőkre szá­mítani lehet és kell is, ha­nem azok is, akik tevé­kenységükkel, munkájuk­kal aktívan szolgálják a .népművelést. Erre az időszakra esik a tervkészítés. Ha alapos, reális terveket akarnak megalkotni, annak idő kell. Beszélgetni az embe­rekkel, ki mit szeretne hallgatni, mi érdekelné, hogyan szakhatna be a kultúrházba, hogyan kap­csolódhatna be a művelő­dés széles áramkörébe. Ez is nehezíti a helyzetet. Az éves munkaterv augusztus végén jár le. Sokhelyütt előtte már teljesítik az anyagi bevételi tervet, talán egy kicsit engednek a gyeplőm Kunhegyesen ís keveseb­ben járnak be a nyári hónapokban a művelődési házba. Pedig az ifjúsági klub rendszeresen műkö­dik, az öregek klubja, a bélyeggyűjtők, galambá­szok szakköre is. A hét végi táncmulatságok sem maradtak el. Mégis meg­látszik a nyár, kisebb az érdeklődés, jóval kisebb. Azt mondta az egyik igaz­gató, nem nyári néoműve- lés kell ide, hanem jó hi­deg sör. Arra mindig be­mennek az emberek. Va­lóban, nem megvetendő a kultúrotthonokban üzemelő büfék munkája^ A tenx viszont az, ha már a kunhegyesi példá­nál maradunk, az elmúlt évekhez képest megkétsze­rezték az anyagi bevételt Túlteljesítették a tervet. De általában elmondható a művelődési otthonról, ve­zetőinek munkájáról, a legjobbak között tartják számon megyénkben. Ám nyáron ők sem jelesked­nek. Elmennek a diákok, ilyenkor tartják a tovább­képző tanfolyamokat, nin­csenek akadémiák, előadá­sok, szünetelnek a szakkö­rök! Pedig elgondolás lenne. Az iskola udvarán sza­badtéri színpadot szeret­tek volna felállítani. De semmi sem lett belőle. — Nincsenek, akik műsort adjanak. Nyáron ki jön le? S milyen műsorral? Leg­inkább vidám, zenés össze­állítás kellene. Nincs. — Próbálkoztak mindennel, de nem ment. Persze megnőttek az igények. De mennyire? Jó- néhány éve még a község­ben a műkedvelő együttes tizenkilencszer adta elő Tabi László Különleges világnapját és a Kőszívű ember fiai-nak is nagy si­kere volt. Hol van már az az idő? És hol vannak a műkedvelők? Ma már ki­nevetnék a régi gárdát, ha egyáltalán hajlandó lenne valaki is játszani. Annak idején hat pedagógus sze­repelt a színjátszók között. Kinek van erre szüksége? — intéznék ma el. Pedig a szabadtéri színpad jó gondolat. Nagyon jó. Csak- hát vidám, zenés műsor kellene. Enélkül mitsem ér. Igaz, a községben nin­csenek hagyományai a színjátszásnak. Ezzel aztán egy kicsit vigasztalódni is lehet. Sajnos, mitsem vál­toztat ez a helyzeten. A szűkösebb nyári igények megszabják a kulturális életet. Kunhegyesen és máshol is. Marad a televí­zió, a strandoló« és a ke­vés érdeklődő. Még sze­rencse, hogy nyakunkon az ősz. L. L ló étvágyat, gyerekek! Mutatós tányérokra let­tem figyelmes. Mesefigu­rákkal díszítették. A poha­rakat, csészéket is. Kapó- sabb így. Jó ötlet. A szü­lők is szívesebben veszik. Iszik a gyerek, eszébe jut Hófehérke. Eszik a gyerek, eszébe jut Jancsi és Ju­liska. Nézegettem a sorozatot. Rázd meg magad, csacsi- kám, a Csillag szedegető kislány és a többi mese életre kelt előttem. §ok szép kedves mesefigura. Di­csérni való. Egy mélytányér aljára festve a következő: piros gombák, fekete varjú, ba­goly a fán és az elválaszt­hatatlan hosszú szakállú törpe. Fehér üvegkoporsó­jában ott fekszik a szép és hosszú fekete hajú Hófe­hérke is. Szóval, fekszik a halott. A tányér aljám Abba sze­dik alkalomadtán a levest, a főzeléket, a pörköltet. A gyerekek pedig jó étvágy- gyal kanalazzák majd az édesanyjuk főztjét. Közben szegény halott Hófehérkére gondolnak. Kicsit gusztustalan. Csak az vígasztal, akik kitalál­ták szintén esznek ezekből a tányérokból. Jó étvágyai! — 11 — Már a télre gondolnak A törökszentmiklósi föld­művesszövetkezet a napok­ban elkészítette téli táro­lási tervét amelyben ilyen adatok találhatók: burgo­nyából tárolnak 1000 má­zsát téli almából 300, zöld­ségből 30 mázsát. S ehhez jön még a termelőszövet­kezetek. elsősorban az Aranykalász Tsz által szin­tén tárolásra szánt nagy- mennyiségű áru. A terv alapján a török- szentmiklósiaknak télen sem lesz gond a gyümölcs és zöldség beszerzése. Látogatás a jászberényi filmklubban A jászberényi Déryné művelődési ház emeleti lép­csője alatt lévő apró kis szobában ülünk, és a szemközti falra vetített fil­met nézzük. A film címe: A bátrak sportja, a jász­berényi és szolnoki ejtőer­nyősök közreműködésével készítette a jászberényi filmklub. A vetítőgépnél a klub egyik operatőre, Lakatos József áll. Amikor a film lepereg éa felgyújtják a villanyt, a tervekről kez­dünk beszélgetni. Ez a kis helyiség, a film­klub birodalma. Hasonló egy fotó laborktóriumhoz de itt a nagyítógép helyét vetítőgép, a vegyszeres ká­dak helyét előhívó tankok foglalják el. Ezekre a tan­kokra nagyon büszkék a herényi filmesek, nemrég kaptrk belőle kettőt a Szovjetunióból. Egyszerre harminc méter filmet lehet előhívni bennük. Egyéb fel­szereléssel is gyarapodott a klub, most már gumiobjek- tíves Pentaflex 16 millimé­teres kamerával dolgoznak. Egy évvel ezelőtt egy ri­portban beszámoltunk a jászberényi filmhíradó szü­letéséről. A híradóhoz azó­ta sem lettek hűtlenek a herényi filmesek, ezt tanú­sítja következő, vetítésre kerülő filmük is, amelyet a Lehel Vezér Gimnázium 200 éves fennállásának ju­bileumi ünnepségeiről ké­szítettek. A film néhány je­lenete valóban komoly dokumentum értékű. Az öregdiákok között ott lát­hatjuk Háy Gyula Kossuth- díjas közgazdász professzort és az azóta már elhunyt Gyetvai Jánost is. A herényiek nem eléged­tek meg az elért eredmé­nyekkel, új feladatokra, már a jövő évi országos amatőr filmfesztiválra készülnek A versenyfilm, a Paraszt requiem főcíme és néhány -Menete kész Van. A vetítés közben vendég érkezik, Túri Varga Sándor, akinek hasonló című versé­ből készül a film. Sándor bácsi ezzel a versével ta­vasszal megnyerte a rádió Ki mit tud hatvan éven felül című vetélkedőjét. Lakatos József érdekes elképzelésekről beszél e munka kapcsán. Ha úgy si­kerül minden, ahogy terve­zik, izgalmas kisfilm szüle­tik. — Van még egy tervünk — mondja Lakatos József — szeretnénk kapcsolatot keresni a szolnoki amatőr filmesekkel, és Szolnokon is bemutatni munkánkat. Az ötlet adott, nem hisz- szük, hogy megvalósításá­nak lenne valamilyen aka­dálya. Esetleg a szolnoki TIT klubban is meg lehet­ne rendezni a vetítéssel fű­szerezett első találkozót — elvégre ez is ismeretter­jesztés. Gácsi Mihály kiállítása a fővárosb Szerdán délután nyitot­ták meg Gácsi Mihály gra­fikai kiállítását a Képcsar­nok Vállalat Bajcsy-Zsi- linszky úti Dürer termé­ben, helyesebben egy be­mutatót Gácsi grafikáiból. A terem adottságai, kis mérete miatt valóban csak ízelítő ez a bemutatkozás a szolnoki művész gazdag grafikai munkásságából. A Szolnokon tavasszal megrendezett gyűjteményes igényű grafikai kiállításából csupán 35 lapot állítottak ki, de a válogatás igényes­ségét dicséri, hogy ez a 35 mű, érzésem szerint, mű­vészi termésének legjava. Éppen ezért jelentős ese­mény ez a kiállítás a grafi­ka fővárosi barátainak köré­ben is. akik közül a meg­nyitón szép számmal je­lentek meg. Ami pedig még örvendetesebb, és talán a művész számára is még kedvesebb, Szolnokról is népes delegáció vett részt a megnyitón. Somogyvári Rudolf szín­művész mondott a kiállítás előtt szubjektív hangú meg­nyitót. Elmondotta Gácsi Mihállyal való barátságuk kezdetének történetét, ez­zel igazolva szokatlan sze­repének jogosságát, mert az egy nyelven való beszéles az azonos művészi szándék áthidalja a műfajok közöt­ti különbségeket is. Somogyvári Rudolf Jean Luis Barreault egy híres mondását idézte: az a já­tékos örömteli élnitudás, ahogy gyerekek és kölyök állatok élni tudják az éle­tet. alapja és gyökere min­den művészetnek. Ezt a já­tékosságot érzem én Gá­csi Mihály művészetében is — mondotta az ismert színművész. A homo ludens valóban jelenlevő és meghatározó inspirativ erő Gácsi Mi­hály művészetében. Ez a játékosság azonban nem mentes az emberi és mű­vészi felelősségtől sem. Ez a kis kiállítás újra bebizonyítja, hogy művé­szete sajátos, öntörvényei szerint létező, külön világ. Ez a világ azonban nem izolált, hanem nagyon. is közeli kapcsolatban van, áthatott a mai ember vi­lágának problémáival szo­rongásaival, örömével, bá­natával. Emberismeret, irónia és humor, ezek az összetevők szinte kivétel nélkül min­den művének alaphangula­tát megadják. De akár iróniájával, akár öniróniájával (mert. önma­gát sem emeli a kivétele­sek megkülönböztető helyé­re) mindig egy kicsit ön­vizsgálatra is készteti a nézőt. A budapesti közönség ez­úttal ismét láthatja többek között a Nemzeti Galériá­ban egyszer már általa is megcsodált művet, a Ma­gyarok bejövetele című kar­cot, amely a művész egyik legjobb alkotása. És Gácsi Mihályt ezúttal sem hagy­ta cserben közismert lele­ménye. ezt igazol ja külön a Dürer termi kiállítására ké­szített szellemes kis-grafi­kája. A kiállítást augusztus 30- ig tekintheti meg a kö­zönség Rideg Gábor Mi volt a „mennydörgős légió64? Néprajzunk kutatói ér­dekes népszokást jegyeztek fel a — főleg szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken gyakori — s a XVII. szá­zad óta Magyarországon is elterjedt, úgynevezett Szent Donát-kegyszobrokról s az azokhoz fűződő hiedelmek­ről. A római légionista-ru- házatban ábrázolt — kezé­ben villámköteget szoron­gató — kegyes férfiút az időjárás szentjeként tisztel­ték. Fagy és jégverés ellen, máskor üdvös esőért fo­hászkodtak hozzá a hívők. Ám megesett. — ha a ha­tárt elverte a jég, vagy a rügyeket letarolta a fagy —. hogy ugyané Donatus szobrokat jégverte. fa­gyott gyümölcsökkel dobál­ta meg s nép. De hát mi ennek a hie­delemnek történeti alap­ja? Donatus — a keresz­tény szentek legendája sze­rint — annak a Marcus Aurelius császárnak (i. u. 161—180) volt pannóniai lé­gionistája, aki épp hazánk területén vívott hosszú hadjáratokat a Felvidékről a Duna-vonalra törő óger­mánok. — kvádok és mar- komannok — ellen. A Ga- ram mellett, 174-ben meg­vívott nagy római győzel­met az úgynevezett. ..tnennvdörgös lésió”. a légió fulminata. vagy fui­minatrix csikarta ki. A csata jelenetét a császár ha­lála után Rómában emelt Marcus Aurelius emlékosz­lopon is megörökítették. Itt Jupiter isten üdvös esővel erősíti a tikkadt római lé­gionistákat s villámaival szórja szét az ógermán tá­madókat. Donatus, a Ga- ramkövesd táján megvívott csata után, mint veterán, visszaköltözött Rómába, ke­reszténnyé lett s ott, mint vértanú halt meg. A római Szent Ágnes katakombában temették el. majd hamvait 1552-ben a Rajna menti Münsterfeld kolostorába hozták. Ekkortól Európa- szerte elterjedt Szent Do- nátnak. mint az időjárás égi ügyitézőjének kultusza. Nálunk a XVIII. századtól egyre-másra emelték a Szent Donát szobrokat és kápolnákat. (Egri szobrát 1716-ban emelték, Óbudán a Farkastorki úton máig áll egy Szent Donát kápol­na.) Különös volt, hogy az újkori barokk az eszter- gom—szentgyörgymezei Du- na-parton is emelt egy Szent Donát szobrot, mit sem tudva már arról, hogy 1600 évvel korábtaan pon­tosan e hellyel szemközt, a Garamtoroknál vitézkedett a keresztény szentté lett pogány légionista. Névadó — felnőtteknek Az abádszalóki Lenin Tsz két sertéstenyésztő bri­gádjának 13 tagja három éve van szocialista ver­senyben. Kétszer már el is nyerték a címet. Ma az alkotmány ünnepének elő­estéjén névadót tartanak, két vietnami szabadsághar­cos Guen Van Hoá és Thom Phom Hung nevét veszik fel. akiket később majd vendégségbe is szeretné­nek meghívni magukhoz. A háziünnepséget szombaton délután tartják a szövetke­zet irodaházában. A név­adás után pedig a brigádok tagjai közösen vesznek részt a községi alkotmány ünnepi nagygyűlésen. épül a tiszafüredi autószerviz Tiszafüreden a Karcag felé vezető út mentén már tavaly ősszel megkezdték egy autó­szerviz építését. A téli fagyok beállta azonban a betonozást megakadályozta. — Tavasszal viszont, amikor már folytatni lehetett volna a munkát, más­hová irányították át az építő- munkásokat. Két kis lakást hoztak tető alá s csak azután térhettek vissza a szerviz épí­téséhez. Az elmaradt betono­zást befejezték s a belső munkákkal egyidőben a nyí­lászáró-szerkezeteket is szere­lik. Év végére átadják kisses az új üzemet. Gácsi Mihály a kiállításon dedikálja a meghívót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom