Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-19 / 195. szám
iWf. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kiemeli fizetéssel A megye egyik termelőszövetkezetében két évvel ezelőtt felvettek egy gépészmérnököt. Kérés nélkül megadták neki a beosztását megillető legmagasabb fizetést, a 3600 forintot. Aztán várakozással figyelték ténykedését. S mikor lépten nyomon csalódtak benne, gyanút fogtak: hátha nem is érti úgy a szakmát, ahogyan mondja, hátha nem is végzett egyetemet. Nem is végzett. Pár hónapos gépcsoportvezetői tanfolyama volt mindössze, amit hat elemije után megszerzett. Tény, hogy sok termelőszövetkezeti szakembernek nincs meg a beosztásához szükséges szakképzettsége De ha ezt szorgalmával, gyakorlatból szerzett hozzáértésével pótolja, általában nem szólnak ellene. Az viszont, aki mindazt, ami szaktudásához hiányzik, hazugsággal kendőzi, rajtaveszíthet. Ezt a „gépészmérnököt” azonban ilyen veszély — sajnos — nem fenyegeti. Azok a tsz vezetők, akik őt annakidején az oklevél felmutatása nélkül alkalmazták, egy év óta tudják, hogy hiába is kérték volna tőle. Csak még azt nem találták ki, hogy ezek után mit tegyenek. A ..mérnök” munkájával a tsz-tagok elégedetlenek, sokalják a magas fizetését és szégyellik is, hogy őket így be lehetett csapni. Csak éppen azt nem teszik meg ők sem, amihez pedig elsősorban nekik van joguk. Nem vonják felelősségre sem a „mérnököt”, sem azokat, akik ilyen felelőtlenül alkalmaznak éveken át kiemelt fizetéssel egy munkakörének ellátására alkalmatlan embert. — B — Kiállítások az alkotmány ünnepén Alkotmányunk ünnepére gazdag és változatos programot állítanak össze me- gyeszerte. A jászfényszaruiT ak sem akarnak lemaradni más községek mögött. Éppen ezért képzőművészeti kiállításra kerül sor. A Petőfi művelődési otthon ifjúsági klubjában augusztus 20-án, vasárnap délelőtt nyílik ez meg. A korábban meghirdetett képzőművészeti pályázatra beküldött munkákat mutatják be. A kiállítást a jászberényi Déryné művelődési ház rendezte, s a zsűribe a Népművelési Intézet munkatársait kérték fel. Ugyancsak a Déryné művelődési ház rendezésében nyitják meg augusztus 20- án délelőtt 10 órakor Jászárokszálláson a fotókiállítást. Erre a művelődési otthon ifjúsági klubjában kerül sor. A korábban meghirdetett fotópályázatra beérkezett munkákba gyönyörködhet az érdeklődő közönség. Ezt a kiállítási anyagot is a Népművelési Intézet munkatársai zsűrizték. Hortobágyi vásárfia „Debrecennek van egy vize Kinek Hortobágy a neve Oda van egy kűhíd rakva Kilenc lyukra van állítva...” Tiszafüredtől már sok kerékpárossal találkoztunk az országúton, s a nevezetes hortobágyi csárdánál már gépkocsik tömege foglalta el előlünk a helyet a parkírozónál. Volt ott külföldi vendég éppen úgy, mint belföldi, látszott sokan kiváncsiak a Hortobágyi Intéző Bizottság által rendezett hortobágyi hídi- vásárra és népművészeti napokra. Egy elfelejtett hagyomány Mellettem egy csoportban idős parasztemberek beszélgettek. Kalapjuk, ruházatuk mutatta, csikósok ők, s aztán a szóból az is kiderült, ott dolgoznak a Hortobágyi Állami Gazdaságban. — A hídról kapta a vásár a nevét? — kérdeztem tőlük. — Hát úgy is lehet mondani. Valamikor az öregek itt adták el a jószágot a vásáron, amit kora tavasztól ezen a jó legelőn hizlaltak. A pénzből azután be is vásároltak. Kampót, ruhát, csizmát. Minden évben volt akkoriban hídivá- sán — Utoljára a negyvenes években volt itt vásár, illetve tavaly valami olyan- féle. De az nem volt az igazi. A mostani már kezd hasonlítani a régihez... — ezt már a hortobágyi pásztormúzeum őre mondta, miközben belépőjegyet adott a kiállítás megtekintésére. Juháss rajthúzliban Tegnap nyílt meg a múzeumban a Hortobágy élővilágát bemutató kiállítás. A vitrinekben saját természetes környezetükben mutatják be a különféle madarakat: az ezüstsirályt, a nagy pólingot, a havasi partfutót, a piroslábú eankót, meg a többi pompás tollazatú madárfajtát. Tablón ismerheti meg a látogató Hortobágy néhány jellegzetes gombafajtáját, növényzetét; A kiállítás többi részén — amelyet csak az idén harmincötezren tekintettek meg — nem változtattak. Továbbra is szemügyre vehetik az érdeklődők a kivert pásztorbotokat, kondásbotokat, kondásbaltát, vagy a bőrrel bevont buzogányt, az ólmos botot, melyre Kaucsukból a kilenc lyukú hidat rakta ki készítője. A kiállításnak ez a része a pásztorember életét, személyes használati tárgyait példázza ízléses elrendezésben. A terem közepén ott áll a kontyos gulyáskunyhó, s. még a víztartó csobán, a tambura, a citera sem hiányzik mellőle. Távolabb szemügyre vehetjük, hogyan néz ki egy juhász rajethuzliban (ez amolyan ruhaféle). Itt tanultam meg, hogy a „tergenye”az szamámyereg, s hogy az „iccakáló bot” az nagysága után ítélve alighanem védőfegyvere is volt a pásztornak; ják a Magyar Televízió első színes kísérleti filmjét. (Erről egyébként bővebben ma este a TV-jelentiben beszámolnak.) Egyelőre a filmet csak belső használatra készítik, de reméljük, valamennyi tv-néző nevében, már az első próbálkozásuk is sikerrel jár. Természetesen volt mit rögzíteniök a kameráknak: bemutatták' itt a vásáron a ménest, a szürke gulyát, a racka nyájat. A kirakodónál egymás mellett sorakoztak a sátrak, a csárdák. Távolabb a körhinta forgott, rajta sok-sok lány. A céllövöldében a legények próbálgatták ügyességüket, s az öregebbek már délelőtt a gulyás csárdában cigányzene kíséretében énekelték: „Oda van egy kűhíd rakva...|| Csak a maszek bazáro- sok panaszkodtak: nincs nagy keletje az „Ivanhoelj képével díszített tükörnek. Mindenki kiskarikást, csikóbőrös kulacsot, pici csű- csös korsót vesz. Dehát elvégre ezen a hídi- vásáron így kellett hogy legyen. Ha már vásárfiát visz az ember, az legyen igazi. Varga Viktória Nemcsak a természeti adottságok rosszak... Földvári patronálok Tiszasülyön Nem sok jót hallottunk még a tiszasülyi Lenin Termelőszövetkezetről. A 3627 holdas gazdaság krónikus bajokkal küzd. A természeti adottságai igen rosz- szak. Földjei erősen kötöttek, szikesek, s a szántó 37 százaléka ártéren fekszik. Egymás után már négyszer öntötte el a Tisza. Tavaly csaknem kétmillió forint deficittel zárt a szövetkezet. Nem csoda, hisz az előző évi brutto jövedelemnek csak 48,9 százalékát érte el. A növény- termelésben a kiesés meghaladta az ötmillió forintot. Ilyen körülmények között a tagság sorsa is nehéz, jövedelme állandóan csökken. Emiatt többen az állami gazdaságban vállalnak munkát. A járási párt- és tanácsszervek felkérésére ez év elején az országos hírű tiszaföldvári Lenin Tsz vezetői vállalkoztak a tiszasülyi Lenin Tsz patroná- lására. Nehéz dologra vállalkoztak A távolság 70 kilométer közöttük, ami megnehezíti a gépi segítségadást, a kapcsolatok tartását. Mégis, a földvári vezetők — elnök, elnökhelyettes, párttitkár, főagronómus, főkönyvelő, üzemgazdász — gyakran megfordulnak Tiszasülyön. Résztvettek a vezetőség ülésein, közgyűléseken, járták a határt, ismerkedtek a körülményekkel és tanulmányozták a bajok okait. A földvári szakemberek tudják, hogy a sülyi adottságokat a földvárival nem lehet összehasonlítani. Itt sohasem lesz 28 mázsás búzatermés. De azt feltárták, a gazdálkodás színvonalának javításával, észszerű beruházással a jelenleginél jobb eredményeket lehet elérni. Furcsának tűnik az ilyen vélemény azok szemében, akik nem ismerik a helyi körülményeket. Tiszasülyön ugyanis még a legminimálisabb talajmunkát sem végezték el. Éveken át ' tavaszi szárításba kerültek a kapások. Á földeket alig trágyázták. Hatszáz holdra elegendő istállótrágyája kihordatlan a közös gazdaságnak (plusz a háztájinak). A megyében itt a legalacsonyabb — holdanként 29 kilogramm — a műtrágya felhasználás. Jelenleg tizenkétféle növényt termelnek. A szántónak egyharmada, az idén még június elején is vetettén volt (az ár- és belvíz miatt). Elképzelhető, hogy milyen termés lesz ebből. Ilyen gyenge a cukorrépa is. A búza 13,07 mázsás átlagtermést adott. De csak azért, mert a földvári szakemberek ösztönzésére vegy- szerezték. Az állattenyésztés is elhanyagolt. Az istállók kicsik, korszerűtlenek, az állomány vegyes. Tavaly 1964-hez képest 563 hektoliterrel fejtek kevesebb tejet. Egy liter tej előállítása 4,27 forintba kerül. Kevés a szalma. A tavasszal a földváriak adtak. Az alom hiánya miatt a borjak bőrbetegséget kaptak. A tiszasülyi bajok okait nem csupán az objektív körülményekben kell keresni. A vezetés sem egységes. A párttitkár és az elnök között hiányzik az összhang, s ez kihat a gazdasági munkára is. A vezetőségi üléseiken az időt a személyi ügyekre fecsérelik. Az elnök nem elég határozott. Néha az igazságot is eltitkolja a tagok előtt A halódó módszerek terjesztéséért A korszerűbb termelési eljárások alkalmazását meg sem kísérelték Tiszasülyön. Tavasszal — amikor a patronálok a lucerna gépi kaszálását, betakarítását javasolták, ellenállásba ütköztek. Eddig ugyanis résziben kézzel kaszáltak. A földváriak két traktorost, fűkaszát és méládért küldtek. Bebizonyították, hogy lehet gépesíteni. (Idén kevesebbet kaszáltak a részesek.) A traktorosok és a brigádvezetők is vállalnak részesművelést, . emiatt többször is álltak a gépek és lazult az ellenőrzés. A földváriak két pótkocsit javítottak ki a részükre. A kombájnolás után magtisztítógépet és embert is küldtek a kezelésére. Jelentős, de mégsem ez az igaz segítség adás. Sokkal számottevőbb ennél a szakmai tanácsuk, a hibák bírálata és a távlati fejlesztésre tett javaslatuk. Ezt a sülyi vezetők is elismerik. Azt is, hogy a patronálok sohasem sértik meg szövetkezetük önállóságát, s az ottaniak önérzetét. Évek óta elhanyagolták a tarlók felhasználását a gazdaságban. Most a kalászosok tarlóját, mintegy 800 holdat — felszántották, sőt le is zárták. Megkezdték az istállótrágya kihordását is. Ezek már a jövő évi előkészületek. Biztatóbbak, mint a kapások idei terméskilátásai. Hogyan tovább ? Az elnök és a főagronómus szakképzettsége megfelelő. Az előbbi felsőfokú tecnikumot, az utóbbi egyetemet végzett, s nemrég került a gazdaságba. Szükséges, viszont, hogy legyen szakképzett főállattenyésztő és beosztott agronómus is a gazdaságban. Törődni kellene a brigádvezetők képzésével is. A patronálok helyesnek tartják, hogy egyszerűsítsék Tiszasülyön a vetésszerkezetet. A kenyérgabona vetésterületét a szántó 26 százalékáról 32 százalékra növeljék. Az őszi árpa a terület 17, a kukorica 15, a napraforgó 10 százaléka, a többi pillangós takarmány legyen. Ezek termelése — a kukorica kivételével — gépesíthető, s ez igen fontos a munkaerőhiánnyal küzdő szövetkezetben. A műtrágya adagot holdanként legalább 200 kilóra növeljék, s végezzenek altalajlazítást és vízrendezést. A közös gazdaságban főként a szarvasmarha (tehén) és a juhállományt fejlesszék. Helyes, ha mielőbb bevezetik a házi törzskönyvezést, az utódok ellenőrzését és fajtatiszta,fehér hússertésre cserélik ki állományukat. A tervjavaslatok 1969 végéig mintegy 32 millió gépi és épületberuházást tartanának célszerűnek. A szövetkezet saját erejéből erre képtelen. Kétséges azonban, van-e lehetőség ilyen nagy összegű hitel igénybevételére. De segíteni mindenképpen kell. A tiszasülyi Lenin Tsz talpraállításának tehát igen sok tényezője van. A kezdeti lépések, már megtörténtek. Dicséret illeti ezért a tiszaföldvári Lenin Tsz vezetőit. — m. 1. — Angol biblia — korszerű képekkel Jelentkezés a szántadénál A vásár hivatalos megnyitására tulajdonképpen tegnap a délutáni órákban került sor, amikor is dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük is elsőnek Kállai Gyulát, az ország- gyűlés elnökét; Valamit a három napig tartó vásár programjáról. Tegnap este népi együttesek adtak színes, érdekes műsort a viziszínpadon. Ma délelőtt három megye — Heves, Hajdú és Szolnok — pásztorai találkoznak itt körülbelül százan, s jelentkeznek dr. Béres Andrásnál, aki ez alkalommal a számadó tisztet tölti be. Csakhogy most nem a jószágot kéri számon, hanem azt, ki milyen dalt, táncot vagy muzsikát hozott magával a találkozóra. A helybéli pásztorok már igen készülődtek. Szabad tűzön, bográcsban főznek majd finom ennivalót, hogy ne éhezzenek a vendégek, — mert hírlik ám, még Dunántúlról is jönnek „kollégák”. Vasárnap a mátai lovaspályán lovasbemutató lesz, este a népi együttesek országos találkozója, melyen a szolnoki Tisza táncegyüttes is részt vesz. A hídivásárban találkoztam a Magyar Televízió egyik forgatócsoportjával. Pacsay Vilmos és Kígyós Sándor rendezők itt forgatKépzeljük magunk elé Krisztust, trónon ülve, kék melegítőben, fekete ingben és . kockás sportsapká- val. Külföldi eredetű ez a kép. Angliában. cockney-zsargonban — amolyan külterületi stílus, dialektikus ez — adták ki a bibliát, s annak fedőlapját díszíti a fenti Krisztus-kép. Ha már nyugati ötletről van szó. kapjunk rajta, fontolgassunk még egy kicsit. Találgatózzunk hogyan ábrázolnának angoléknál egyes bibliai -jeleneteket hasonló korszerűséggel? Érdekes lehetne Mózest és népét fecskében, illetve bikiniben látni, amint békaember felszereléssel kelnek át a Vörös-tengeren... Az is friss hatású kép lenne, amely Jézust a Kánai menyegzőn lombikok, fémcsövek, borszeszlángok, mano- méterek között mutatná. Mellette a fekete tábla, tele kémiai képletekkel. Melyek alapján a vizet borrá változtatja... A mennybemenetel se lenne rossz — helikopterral... Aztán a Teremtésnek az a fázisa, amelyben elkészült az ember. A mennyei szakmunkás éppen beviszi a munkadarabot a MEO-ba, s otf a főnök tolómércével ellenőrzi a méreteket. Aztán mérgesen a sarokba hajint néhány embert: „Nem megmondtam, hogy a tűrés plusz—mínusz 2 tized milliméter?... Selejt!... Meg nézheted majd elsején a fizetési szalagodat.’’ Más: Noé apánk a S0 ezer tonnás Queen Mary fedélzetén toporzékol. Köröskörül a felkorbácsolt tenger: Mikor jön már az a maszek műszerész, hogy helyrehozza az iránytűnket?! Addig mozdulni se tudunk innét. Hova, merre induljak?!” — S e pillanatban szuperszonikus repülőn hírnök jő, ledob egy cetlit, amelyen ez áll: „Alkatrész állami vállalatnak nincs. Stop. Üljenek nyugodtan a--- Stop!” Ismét egy Mózes életkép. A nagy hajú, szakállas, farmernadrágos főnök, vállán gitárral éppen hazatér. Hanyagul dobja le cuccait a csipkebekor tövére, mikor az egyik ágra szúrva két kőtáblát talál. Olvassa: Tízparancsolat. Morog: „Megint ez a bürokrácia!... Jönne le 6. ide a területre, aztán vállalná a helyemben az ilyen népszerűtlen feladatot! Még hogy ne kívánjam más feleségét. Könnyű neki: annyi a titkárnője, hogy csak na!... Meg hogy: Ne legyenek idegen isteneid énelőt- tem!... Ez't a személyi kultuszt!” — Felkapja a gitárt, s térdben hajlított féllábával kezdi verni a ritmust: „Je, je, jeee!” Majd a végjelenet. Ádám és Adámné, szül. Paraditsom Éva a KÖZÉRT-pult előtt fintorog. „Jaj, már megint ez a vizenyős parizer van csak... Mikor lesz egy kis fókahús? Kevés kövérjével, mert Ádá- momnak sok a sava...” — Mire az eladó: „Eszi, nem eszi; nem kap mást!” — Adámné: „No, nézd az ipsét. Ez talán még nem is hallott az új mechanizmusról...” — Egy másik képen már a nagyvárosi utcán láthatók. Éván akkora levélke, mint 3,5 gombostűfej. Sanda tekintetek pásztázzák. O negédesen súgja párjának: — Ádi... Említettem már neked? — Megint egy új melltű? — Nem. (Közelhajol.) — Anyának érzem magam. Ádám (rém idegesen) — Gyerünk az AB-bizottsághoz! S a legbefejezőbb a képen: am- pullácska. mellette a következő reklámszöveg: „Szedje legújabb fogamzásgátló pasztillánkat. Garantáltan biztos hatás!” Tóth UtváK A napraforgó még nem virágzik
