Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
i*et. július a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Ahol Hunyadi Mátyás raboskodott A budai királyi palota — most már megtekinthető — helyre állított régi rom. jai között különös figyelem mondhatni zarándoklás tárgya a gótikus kastély délnyugati szárnyának három alagsori terme. Az — 1354- ben meghalt. Anjou István nevét viselő — István-to- ronvtól meredek lépcsők vezetnek ebbe az 1950-ben feltárt teremsorba- A termeket mind a török háborúk. mind az azt követő építkezések érintetlen hagy. ták. A régi leírásokból megállapították. hogy e termek felett haidan a királyi tárnokház — a levelesház. a kincstár, a királyi könyvek őrzéshelve — helyezkedett el (Ebben a kincstárban 1476-ban, Mátyás esküvőiékor 3036 arany és ezüst asztali edényt őriztek.) Olvkor itt tartották a koronát, s a koronázási ékszereket is- Az épületek. illetve földszinti teremsorának igazi ielentőségét. országos. nemzeti értékét azonban nem ez szabta meg. Az emeli ki ezeket a termeket a többi gótikus maradvány sorából, hogv a budai udvarban élt Tu- róczi Jánosnak 1485—1487 körül — tehát még Mátyás életében írt — krónikáia szerint 1456-ban itt raboskodtak a Hunyadi-fiúk. s pártjuk főemberei- Turóczi szerint 1456-ban. amikor V. László király és Garai nádor elfogatta Hunyadi Lászlót és Mátyást s pártjuk vezetőit köztük Vitéz János váradi püspököt Modrar Pált Kanizsai Lászlót Rozgonyi Jánost Mátyás és társai itt az 1st- ván-toronyhoz izülő tárnok- házban raboskodtak Innen vitték Hunyadi Lászlót a budai Szent Zsdgmond piacának — a mai Szent György térnek — kivégző-'Wimm ÜVEGHEGY A TISZA JEN öl MIRA-ÜZEMBEN. — (Fj Nagy Zsolt) Új cipőkben járok Vettem egy pár fekete körömcipőt a szolnoki Kossuth téri cipőboltban. Hordtam két hétig, amikor szépen visszacsomagoltam. A boltban egyetlen szó ellenvetés nélkül vissza is „fogadták”, mert nem lehetett kétséges: az egyiknek a talpát elfelejtették tisztességgel felragasztani. Levált. A csere cipőnek külön is örültem, mert — ó női hiúság — két hét után új cipőben járni az már elegancia. A cipő viszont bosszút állt hiúságomért. A maga képére — illetve színére — formálta át a lábamat. Napokig jártam feketéié körmökkel, sarkokkal, mire beláttam: ezt a cipőt la kell tennem. S mert ennek a vissza cserélésére már gondolni sem mertem, óvatosságból a 33-as ruházati boltban vásároltam egy pár csinos — és drága — nyári szandált. Hordtam két napig, amikor leesett a sarka. Két hét után pedig levált a talpa is. Újra csere, ahogyan ez már következik. Most készülök az állami áruházba cipővásárlásra. S ha minden jól megy, megérem,- hogy egész nyáron új cipőben járok. Mindezt pedig annak köszönhetem, hogy cipőiparunk is meglehetősen régi cipőkben sántikál. helyére. Mátyást Prágába. Vitéz Jánost Szécsi érsek esztergomi várbörtönébe. Társaik utóbb ezekből az Alhévizek (tehát a Rudas- és Imre-fürdő) felé eső börtönből. az udvar magvar testőreinek segítségével megszöktek- Ezt az eseményt énekelte meg Arany János V. László című balladájábanMátyás fogságának színhelye — s ebben ma már történészeink, s régészeink egyetértenek — kétségkívül ez a három helyiség volt Ezt jelzik a termek ablakainak börtönrács-nyomai is, A Hunyadiakkal ellenséges Ciliéi család címerét egy — a vakolatba karcolt — Ciliéi címer őrizte meg. A közeli Mátvás-kút viszont annak emléke, hogy a haidani rab két évvel utóbb, mint az ország királya tért vissza a budai várpalotábaTudósok, tyúkok, kakasok, nyu ak a föld alatt Olaszországban kísérleteket folytattak annak megállapítására, mennyire őrzik meg időérzéküket az emberek és állatok a teljes sötétségben. Több tudós egy hetet a föld alatt töltött, 100 méter mélységben fekvő barlangban, és velük volt 5 tyúk, 5 kakas és 4 házinyúl. A kísérlet során kitűnt; az emberek már 160 óra alatt elvesztették idő- érzéküket a teljes sötétségben míg a baromfiak és a házinyúlak mindvégig megtartották szokásos életritmusukat. Hetven éves Alaszka első női kutatója Ezekben a napokban ünnepli születésének 70. évfordulóját Kól Erzsébet al- gológus, a kolozsvári egyetem volt tanára, az első nő, aki tudományos kutatást folytatott Alaszkában. 1936-ban nemzetközi ösztöndíjat nyert el, s így vált számára lehetővé, hogy egy egész évet töltsön a távoli északon, az örök tél világában. Az algákat, azokat a mikroszkopikus élőlényeket tanulmányozta ott, — amelyek az élet lehetőségeinek legszélső határán folytatják szívós küzdelmüket a létért. Hónapokat vészelnek át hóba, jégbe fagyva, a lappangó élet állapotában, közben a szelek sokszor kilométerekre hordják el őket hó- vagy jégbörtönükkel együtt. — De amint megérzik a feléledés első lehetőségét, magukhoz térnek a fagyos tetszhalálból. Kól Erzsébet nemegyszer a jég alól kaparta ki azokat a különböző színű foltokat, amelyek aztán — feltevését igazolva — valóban algatenyészeteknek bizonyultak. Alaszkai kutatásai nemcsak hazánkban, hanem külföldön is igen nagy érdeklődést váltottak ki a szakkörökben. Publikációi idegen nyelveken is megjelentek . A nemzetközileg is ismert tudós magyar nő 70. születésnapját a Természet- tudományi Múzeum Növénytárában meleg szeretettel ünnepelték meg a múzeum vezetői és munkatársaiLEVEL KUNHEGYESRE Kedves Mihály Bátyám! Nyilván meglepődik, a nyilvánosság előtt kérdezem öntől, hogy is leszünk hát azzal a két gyerekkel? A „menhelyi” gyerekekkel, már ami a maga szavait illeti• Akiket nagy jóindulatában házába fogadott. Persze, nem is erről van most szó Dehogy. A keresztrakásról- Nem mondom, jó, ha a szövetkezetét eny- nyíre megsegíti. Hárman is járnak kereszteket rakni. Egy kereszt, egy forint. Kettőszáznegyvenet is összeraktak a minap- Szép pénz. Jó, jó, tudom, kell a gyerekeknek a ruha Nem szabad elkényeztetni őket- Egy kis mozgás sohasem árt. Okét meg nemrégen fogadta a házhoz, hát kereshetnek egv keveset. A pénz mindenkinek mindenkor jól jön. A maga szavai szerint; megkeresik magukat. Ejnye, de csúnya szavakat használÉs ugye az állam szintén fizet Havonta jónéhány százast. Aztán ott a kukoricaföld. a cukorrépa, akad kapálnivaló bőven- Meghát a háztáji jőszágállomány. Igazán nem nagy munka. Szóra sem érdemes. No, igen, igen- Maga is jódarab ember Megfogja a munka végét. Nézze, nem állítom én. hogy csak éppen ezért vette magához a két gyereket, kereshessen rajtuk. Én ilyet dehogy mondok• Sőt Az is lehet, talán szereti őket. Lehet. Maguknak nem sikerült, gyerektelenül élték le eddigi életüket- Kellett most valaki. Öregségére sokmindent másként lát az ember, Vagy az öregség kapujában- És nem egyedüliek ebben, akiknek hiányzik a gyerek. Szeretni a másét is lehet Sőt. Kell. Már amennyire ez magától kitelikKár, hasztalan lenne most irodalmi példákra hivatkozni. Különben is, elintézhetné azzal, ne emlegessük a régi dolgokat- Az Árvácskák sorsát. Persze, nem is ide való. A maga esete is egészen más. Hiszen alapjában véve rendes, becsületes ember- Titokban azt is képes elhinni, csak jót tesz a két gyerekkel. Nevelgeti őket. Így vagy úgy. de nevelgeti. Az a kis testmozgás a tarlón, a kukoricaföldön kora reggelben, g a harmatos estében, nem árthat- Mégha a kisebbik tizenegyéves is. Ja. a ruhákról se feledkezzünk meg- Amiket kapnak a gyerekek. S amikből még talán a feleségének is jut. Nevetséges. Különben sem hiszem. T lik magának annyi, hogy tisztességesen vásárolt ruhákban járassa asszonyát- Persze beszélni lehet- Sokmindent lehet. Itt. ott. A szövetkezetben is. Csak az a baj. hogy többen szentírásnak veszik a maga szavát. Többen. És már készülnek, hogy gyereket fogadjanak- Mint önNem állíthatom, hogy csak anyagi önzésből cselekszenek. De abból is. Pedig a gyerek nem valuta. Nem jó vele játszani. Nem szép és nem is lehet- Megfelelő esetekben a törvény bünteti azokat, akik visszaélnek a gondjaikra bízott gyerekekkel- Mégha a saját, tulajdon édes fiukról van szó., akkor is. Szóval, aki gyereket kér az államtól, az nem üzletet köt. S ez lényeges tudnivaló. Nem tudhatom, miért kerülte el ez a figyelmét- Gondolkozzon rajta! Most fő a vasárnapi ebéd. Nyilván együtt ülnek majd az asztalnál- Együtt szednek az ennivalóból is. hiszen közösen keresték. Üdvözli, falubelije; Sz. Lukács Imre „...és Béla elemelte az erszényt“ Akkor értem a Szántó utca közepére, amikor a rendőrfőtörzsőrmester a motorekrékpárra ült és elhajtott Az egyik ház előtt csoportosulás volt. Több gyerek és egy-két felnőtt Észrevétlenül a vitatkozókhoz csatlakoztam. Kíváncsi voltam, mi történr hetett. Nyolc év körüli kisfiú vitte a szót. — Igenis, Béla emelte el az erszényt, amikor... — Tartsd a pofád — rántotta meg a karját egy nagyobb, úgy tizennégy év körüli fiú. — Mondtam már, hogy ne dumálj. —■ A Jóskának is adtatok a pénzből? — kérdezte egy alacsony, szikár, feketeruhás asszony. Aztán különösebb felháborodás nélkül összecsapata a kezét.— Teremtő isten, mit kell megérnem. Ekkor léptem a csoport közepére. — Ismételd meg fiacskám, amit elmondtál! — szóltam a gyerekre erélyesen. Meghökkent. A nagyobbik fiú, aki az előbb letorkolta, meglepő magabiztossággal hozzám fordult. — Tessék mondani, menynyi az idő? — Fél egy van. — Akkor nekünk sietni kell, — azzal megfogta a kis fecsegő kezét és nagyot rántott rajta. — Imre, gyere már! Az asszony feléjük nyúlt, de ők gyorsabbak voltak. — Miért nem mondod el, ha a főhadnagy elvtárs parancsolta? — kiabált utánuk. — Csirkefogók — rázta az öklét. Ettől kezdve mindenki főhadnagy elvtársnak szólított Nem tudom miért — Tavaly is kizsebeltek egy részeg embert, itt feküdt a sarkon — lépett elém egy fürdőnadrágos fiú. Azt mondta a B. Béla, hogy kutassam ki a zsbeit de én hazamentem és megmondtam apukámnak. Ránéztem. Jóképű, okos szemű kis fickó. — Na és mi lett a részeggel? — Az egyik bácsi a csa- tornázók közül, a bódé ha- sadékán át kifigyelte Bélát, amikor kivette a zsebéből a pénztárcát. Az a bácsi most is itt dolgozik a szomszéd utcában, tessék megkérdezni tőle. — A Józsi nevű fiú a magáé? — kérdeztem az asszonytól. — Igen. — Hol van? — Bent a házban, öltözködik. Kihallgatásra kell mennie a rendőrségre. Bementünk a házba. Az udvaron ötvenöt év körüli férfi matracon feküdt Mint egy élőhalott. — Az uram. Már évek óta súlyos beteg. Agyvérzés. Reggel kihozzuk, este bevisszük. A lakásban látottakról nem szívesen beszélekM. József éppen fésülkö- dött. Tizenhét éves. — Mennyi pénzt adtak a fiúk — szegezem neki a kérdést — Pontosan nem is tudom. Azt hiszem, úgy gondolom... Száz forintot adott B. László. — Nem kérdezted honnan vette? Tudtad, hogy az öcséd, M. László is benne volt a „buliban”? — Nem. — Mit csináltál a pénzzel? — Elköltöttem. Moziba mentem, utána cukrászdába. — Hol dolgozol? — Sehol. — Helyettem néha takarít, ha bet$g vagyok, —takarítónő Hagyok, — mondta az anyja. — Hány gyermeke van? — kérdeztem az asszonytól. — Tizenegy. — Miből élnek? — Az én kis keresetemből, az uram nyugdíjából, meg a családi pótlékból. Az utcára lépve az előbbi kisfiúba botlottam, aki elmondta a markecolát Kun Lászlónak hívják és tíz éves. — Az Imre visszajött. Ha a bácsi meg akarja tudni, hogyan történt a lopás, tessék velem jönni. A szomszéd udvarba vezetett. Ott volt Imre, aki az előbb már elszólta magát és akit B. László olyan hirtelen magával cipelt. — Na Imre, mondj el mindent, úgy ahogyan történt— mondtam erélyesen. — Négyen voltunk. B. Laci, B. Béla, M. Laci ét én. Azt mondta Béla, hogy menjünk be a napközibe. — Melyik napközibe? — A Beloiannisz útiba. Bementünk. A teremben csak egy kislány volt, aki babával játszott. A gyerekek azt mondták, hogy álljak az ajtóba és figyeljek. Ott volt egy aktatáska. Béla kinyitotta és kivett belőle egy erszényt. Kétszáz forint volt benne. Eltette és azt mondta, hogy fussunk. — Mikor történt? — Múlt szombaton. — Mit csináltatok a pénzzel? — B. Laci száz forintot adott M. Józsinak. A többit cigarettára, meg cukorra költötték. — A szüleid itthon vannak? — Nem itt lakunk, hanem Komlón. Az apukám bányász. Minden világos. A Szántó utcában lopással rendszeresen foglalkozó fiatalkorú banda működik. — Mondtam Kun Lacinak, vezessen a csatornaépítőkhöz. Hornyik András már nem fiatalember, ö volt, aki kifigyelte B. Bélát, amint a mély álomban fekvő, részeget kizsebelte. — El is kaptam a gyereket, de nekem azt mondta, hogy csak cigarettát vett ki a zsebéből. — Ne tessék elhinni — kontrázott Kun Laci. — Béla mondta, hogy több mint száz forint volt a zsebében. — Kérem, én csak azt tudom, hogy ezek a gyerekek mindenre képeseit. — Nem kellene túrni, amit csinálnak. Mi lesz belőlük, ha idősebbek lesznek? Bognár János
