Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

199T. Július la, SZOLNOK HEGTEI NEPbA» a • • Összeült az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) kereskedelmi kapcsolatain­kat a más gazdasági- tár­sadalmi berendezkedésű or­szágokkal is, a kölcsönös előnyök alapján; Ismeretes, milyen fon­tos szerepet tölt be nép­gazdaságunk megalapozott fejlesztésében a helyes be- ruházasi politika. Az új be­ruházási rendszerben to­vábbra is a kormány hagy­ja jóvá a beruházások fő elosztási arányait, a nép­gazdaság fejlesztésére je­lentős hatást gyakorló be­ruházásokat De teret biz­tosítunk a vállalatok szá­mára ahhoz, hogy a piaci Itatások, a jövedelmezőség figyelembevételével, a köz­ponti szabályoknak megfe­lelően, megvalósíthassák a Érthető módon a lakos­ság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus re­formja az árrendszerben, ezért erre bővebben ki­térek. Igen fontos gazdaságpo­litikai célkitűzésünk a nép­gazdaság egységes termelői árrendszerének megterem­tése. 1968-ban ebben jelen­tős lépést teszünk előre. A termelői árreform a jelen­leginél kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését — és többek között emiatt — le­maradtunk más országok mögött új anyagok és nagy­teljesítményű új gépek igénybevételében. Az ipar­ban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli: A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezéseket régeb­ben teljesen díjmentesen bocsátotta rendelkezsére; Ez nem ösztönzött takaré­kosságra. Az utóbbi időben néhány területen bevezet­tük az eszközlekötési járu­lékot. A tapasztalatok ked­vezőek s ezért az eszköz­lekötési járulékot most ál­talánossá tesszük. A telek­használati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vál­lalatok által igénybevett földterület ésszerű kihasz­nálását is. Az iparvállalatok az Import nyersanyago­kért általában annyit fi­zetnek majd, amennyibe azok az államnak kerül­tek. Az exportért pedig a vállalatok annyi árbe­vételhez jutnak, ameny- nit a szóbaníorgó termé­kért a külföldi vevő fi­zet. A vállalatoknak további fejlesztési terveik kidolgo­zásában ezt már figyelem­be kell venniök: Vannak vállalatok, ame­lyek az átlagosnál drágáb­ban termelnek, de export- tevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vállalatok, illetve a ter­mékek bizonyos körben az exportot az állam támo­gatja. Ami a mezőgazdasági ter­melői árak problémakörét illeti: a felvásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fej­lesztést. A tavalyi árintéz­kedések alkalmával a me­zőgazdasági termékek fel- vásárlási árszínvonalát — mintegy kilenc százalékkal emeltük. Szükség van azon­ban további emelésre. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a felvásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben nagyobb, a növényterme­lésben kisebb mértékben emelkednek. Ez év októ­ber hó 1-től az élő sertés átvételi árát, a nagyüzemi felárral egvütt, 3 forinttal emeljük. Bízunk benne, hogv az áremlés ösztönöz­ik fog a sertéstenyésztés számukra legelőnyösebbnek ítélt beruházásokat. A kor­mány határozatot hozott) a műszaki kutatási munkák irányításáról, továbbá a találmányi és újítási rend­szer továbbfejlesztéséről is. A találmányok díjazásában a feltaláló és a felhasználó vállalat jogszabályokban rögzített keretek között de a korábbinál szabadab­ban állapodhat meg. Az újításoknál a vállalatok a legkülönbözőbb formák­ban, de kellő ösztönzést adó módon díjazzanak min­den kiemelkedő műszaki teljesítményt, származzék az munkaköri kötelezett­ségből, vagy munkakörön kívüli tevékenységből. A szabályozás előfeltételei adottak, ezért kormányunk a törvényjavaslatot ez év­ben elkészíti. fejlesztésére és meg tudjuk javítani a lakosság sertés­hús ellátását. A többi fel- vásárlási áremelés 1968- ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meg­hirdetjük, hogy ennek is­meretében a mezőgazdasági üzemeket jobban orientál­juk! a társadalmi érdekek­hez. A felvásárlási többlet- költségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés­és marhahús, a zsír, a tej és tejtermékek fo­gyasztói ára tehát 1968­ban nem emelkedik. A fogyasztói áraknak el­vileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helyes. A munka szerinti elosztás ugyanis következe­tesen csak akkor érvénye­síthető, ha mindenki any- nyit fizet az általa megvá­sárolt termékekért és igénybe vett szolgáltatáso­kért, amennyibe azok tár­sadalmunknak a valóság­ban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása kü­lönböző okok miatt csak lassan és fokozatosan tör­ténhet. A termelői és a fogyasztói árak egységbe foglalása ugyanis a fo­gyasztói árak igen nagy arányú mozgásával járna. A fogyasztói arányok alap­vető megváltoztatása a je­lenlegi helyzetben — és még néhány évig — vég­eredményben veszélyeztet­né azt,az alapvető törekvé­sünket, hogy a dolgozó em­berek életszínvonala rend­szeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmi­szerek egy részét, továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolgáltatáso­kat továbbra is támogatjuk államilag, ezenkívül forgal­mi-adó refomot hajtunk végre. Mindezek eredmé­nyeként a termékcsoportok együttes árszínvonala lé­nyegében változatlan ma­rad. de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont alcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek árát vál­tozatlanul hatóságilag rög­zítjük, más termékeknél pedig megszabjuk az árak felső határát. A fogyasz­tási cikkek körében a rög­zített árak az áruforgalom­nak mintegy 45 százalé­kára terjednek ki. A lakos­ság ellátása szempontjából különösen fontos elsőrendű árucikkeknek ára lesz. — Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én köz- zétesszük, és ezek az árak — kevés kivételtől elte­kintve — megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mint­egy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági kor­látok között a kereslet és kínálat formáló hatására alakulhatnak, olyan ter­mékcsoportokra alkalmaz­zuk ezt az árformát, ame­lyeknél a technikai korsze­rűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a ter­mék ki van téve a divat változásainak és ahol az árak kialakításának ez a módja feltétele annak, hogy az ipar gyorsan rea­gáljon a társadalmi keres­letre. Azt azonban még ezek­nél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk akadályozni, hogy veszé­lyeztessék a lakosság élet- színvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tendenciák esetén az állam piacszabá­lyozó eszközeinek alkalma­zására kerül sor. A mostani 15 százalékos aránnyal szemben az áru­forgalomnak mintegy 25 százalékára terjednek ki majd: a szabad árak. Azokra — az életszínvo­nalat kevésbé érintő — termékekre vonatkozik ez, amelyeknek) termelése köz­pontilag nehezen ellenőriz­hető, s ha árukat rögzíte­nénk, eltűnnének a forga­lomból, csak időnként len­nének kaphatók, vagy fe­lesleges készletek képződ­nének. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben vázolt fogyasz­tói ármechanizmus jól fog­ja szolgálni a társadalmi érdekeket, úgy valósítja meg a fogyasztói árszínvo­nal stabilitását, hogy elma­radnak ennek káros ha­tását kéltségét a részesedési alap képzésének és felosztásá­nak rendszere. Az új gazdasági mecha­nizmusban a részesedési alap legfőbb forrása a sze­mélyi jövedelmek növelé­sének. Csak annak a válla­latnak lesz módja a bér- színvonalat növelni, nyere­ségrészesedést, jutalmakat stb. fizetni, amely jól gaz­dálkodik. A nyereség nö- növekedése esetén nagyobb lesz a részesedési alap. — Mindez a kereseteknek a végzett munkával arány­ban álló, az eddiginél je­lentősen nagyobb diffe­renciálódását vonja maga után, összességében pedig magasabb jövedelmet je­lent. Joggal vetődik fel olyan kérdés, hogy milyen kere­seti lehetőségek lesznek az olyan vállalatoknál, ahol a termelés költségei maga­sak a technikai színvonal elmaradottsága miatt. Ha a népgazdaságnak a ter­mékre szüksége van, akkor a dolgozók nem kerülhet­nek hátrányosabb helyzet­be, mint a technikailag magasabb színvonalon ál­ló vállalatoknál foglalkoz­tatottak. Mind a vállalat­nak, mind a felsőbb szer­veknek törekedniük kell a technikai körülmények megjavítására. A vállala­tot versenyképessé kell fejleszteni, hogy belátható időn belül megszüntethető legyen az állami támoga­tás. Tisztelt Országgyűlés! A reform bevezetésével fontos politikai és gazda­sági célkitűzésünket köze­lítjük; az üzemi és a ter­melőszövetkezeti demokrá­cia fejlesztését. A dolgo­zók az eddiginél nagyobb beleszólási jogot kapnak üzemük, vállalatuk, közös gazdaságuk munkájába. — Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a dolgozókat az eddigieknél is jobban át­hatja a felelősség azért, hogy jobban gazálkodja- nak munkahelyükön, ma­guk fognak őrködni azon, hogy lefaragják a fölösle­ges kiadásokat, ésszerűen növeljék a nyereséget, A dolgozóknak növekvő jogaik birtokában lehető­ségük lesz arra, hogy közvetlen fellépésükkel és beleszólásukkal bizto­sítsák a szocialista bére­zési és elosztási elvek megvalósulását, a jogok és a kötelezettsé­gek összhangját. Gondos­kodjanak arról, hogy fel­számolják az egyenlősdlt. többet keressen az, aki munkájával kiérdemli. — Szűnjenek meg a munka­erkölcsbe, általában a szo­cialista erkölcsbe ütköző nem kívánatos jelenségek. Mindezt akkor tudjuk el­érni, ha a vezetők a jelen­leginél jobban figyelembe veszik az irányításuk alatt álló kollektíva véleményét a dolgozók hasznos, építő javaslatait. Enélkül nem tudnak eredményesen és kiegyensúlyozottan dolgoz­ni Fontos előfeltétele en­nek, hogy az üzemi életben kialakuljanak a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek — a párt és a szakszervezetek — közötti jó kapcsolatok, A kormány beszámoló­jának arányai is azt kíván­ják érzékeltetni, hogy most a kormányzati tevékenység homlokterében a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése áll, A továbbiakban az okta­tás és. a kultúra, majd pe­dig az egészségügy néhány kérdésével foglalkozott az előadó, majd részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet. Befejezésül a következő­ket mondotta: — Szeretnék hivatkozni az alakuló ülésen elmon­dott beszédemre, amely­ben az országgyűlésnek — mint legfőbb törvényhozó szervnek — a bírálatát igényeltem az egész kor­mány nevében. Kértem, hogy az országgyűlési kép­viselők sokoldalú gyakor­lati tapasztalataik alapján tanácsaikkal, aktív ellenőr­ző tevékenységükkel se- sítsék a kormányzati mun­kát. Ehhez most hozzáte­szem: közéletünkben szám­űzni igyekszünk minden formalizmust. Ezzel szem­ben a szocializmus építé­sét szolgáló merész ötletek, bátor javaslatok, a fegyel­mezett, kitartó munka hí­vei vagyunk. Kérjük tehát, hogy a vitában adjanak hangot a népben élő sok okos teremtő gondolatnak, javaslatnak, bírálatnak, se­gítsenek bennünket mun­kánkban, a közös érdeke­ket szalgáló intézkedések­ben. Ügy vélem ez termé­szetes velejárója a kölcsö­nös bizalomnak. Köszönöm szíves figyel­müket. (Nagy taps!) Kállai Gyula ezután szü­netet rendelt el. Az ebéd­szünet után Vass Istvánné elnökletével folytatta mun­káját az országgyűlés, s megkezdődött a Miniszter- tanács beszámolója feletti vita. Megkezdő­dött a vita A vitában elsőként Rapa Gyula Baranya megyei képviselő szólalt fel, maid Reszegi Ferenc Hajdú-Bi- har megyei, Báli Ferenc Bács-Kiskun megyei, dr. Radnai Éva dunaújvárosi, dr. Beresztóczy Miklós bu­dapesti, Gódor János Pest megyei és dr. Szokola Ká- rolyné Somogy megyei képviselő következett. — A következő fel szó'aló Szurdi István belkereske­delmi miniszter, Pesír Ist­ván Bács megyei. Gazsó Sándor Zala megyei. Kiss Pál Békés megyei, Riss Je­nő budapesti, Varga Ti- borflé Nógrád megyei kül­dött volt. Ezzel a szerdai ülés vé­get ért. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor a Mi­nisztertanács beszámolója feletti vitával folytatja munkáját. Foglalkoztatottság, munkaerőhelyzet Széles körben vetődnek fel olyan kérdések a gaz­dasági mechanizmus re­formjával összefüggésben, miként alakul majd a fog­lalkoztatottság és az élet- színvonal. Számolunk azzal, hogy egyes ágazatokban a jelen­leginél kevesebb, illetve több dolgozót lehet foglal­koztatni. Ismeretes például, hogy megszüntetjük több bányaüzemben a nagyon költséges gyenge minőségű szén kitermelését, emiatt számottevően csökken a bányászok száma. A minisztériumok új ha­táskörének rendezése so­rán határozatokat hoztunk az év végéig végrehajtásra kerülő létszámcsökkenté­sekre. Várható az Is, hogy ha az üzemekben és a hi­vatalokban javul a munka szerevezettsége, szilárdabb lesz a munkafegyelem, hasz­nosítják a belső munkaerő­tartalékokat, akkor lehető­vé és szükségessé is vá­lik, hogy elbocsássanak olyan embereket, akikre ott már nincs szükség. A foglalkoztatottak szá­ma végeredményben még­sem csökenni, hanem nö­vekedni fog. Jónéhány területen a jelen­leginél több dolgozó fog­lalkoztatására lesz szükség. Számolhatunk azzal is, — hogy a gyermekgondozási segély hatásaként szép számban maradnak otthon átmeneti időre az anyák kisgyermekeik mellett, a javarészük helyett — ha időlegesen is — új dolgo­zókat vesznek fel. Az új mechanizmus a vállalatokat a szükséglet­nek megfelelő termelés di­namikusabb fejlesztésére serkenti, mi pedig arra ösztönözzük , a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékenységet ésszerűen fo­kozzák, bővítsék. — Ahol mindezek ellenére is lét­számcsökkentésre kerül sor. az emberekről való gondos kodás, a szocialista humá­num jegyében mindent megtesznek a vezetők, a szakszervezetek és az álla­mi szervek, hogy minden­ki, aiki dolgozni akar, mun­kához jusson. Átfogó intézkedéseket ho­zott a kormány, hogy biz- tasítsa a szénbányászatban feleslegessé váló dolgozók elhelyezését. Magától érte­tődő kötelezettsége volt ez a nép államának. Ugyan­úgy kötelezettségünknek te- kintiük más állampolgárok esetében is annak biztosí­tását, hogy tisztességgel végzett munkájuk alapján meg legyen a megélheté­sük. (Taps.) Továbbra is számolunk azzal, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a nem mezőgazdasági ágaza­tokban mintegy 260 ezerrel növekszik a dolgozók szá­ma. A mezőgazdaságban dolgozók száma körülbelül 80 ezerrel csökken, s ez a folyamat úgy megy vég­be, hogy javul az ott dol­gozók korösszetétele; az idősek élnek a nyugdíj le­hetőségével. A felnövekvő fiatalságnak az eddiginél nagyobb része választja a mezőgazdasági munkát élet­hivatásul és ezenkívül a városban dolgozó fiatalok közül is mind többen tér­nek vissza falura. Kiemelt gonddal foglal­kozunk az ifjúság elhe­lyezkedési lehetőségeinek javításával. Különösen fon­tos ez most, mert ettől az évtől kezdve lényegesen nő a tanulmányaikat befejező fiatalok száma, jelentkez­nek az úgynevezett de­mográfiai hullám csúcsai. Olyan intézkedéseket tet­tünk tehát és olyanokon dolgozunk jelenleg is, — amelyek lényegesen enyhí­tik ezeket az átmeneti gon­dokat. A közvélemény választ vár arra is, miként befolyásol­ja majd az új gazdasági mechanizmus bevezetése a dolgozók életszínvonalát. A reform eszköz: a cél, amit ezzel is’' el akarunk érni, hogy hazánk erősebb, gazdagabb legyen, polgá­rai pedig — végzett mun­kájuk értéke, hasznossága szerint — egyre kulturál­tabban, jobb körülmények között, jólétben éljenek! Az új gazdaságirányítási rend­szerben az eddiginél sok­kal határozottabban ér­vényre akarjuk juttatni azt az elvet, hogy mindenki legjobb képességei szerint dolgozzék és ennek meg­felelően részesüljön a ter­melt javakból. — Ezt biztosítják az egyént és a kollektívát ösztön­ző módszerek. A társada­lom számára hasznos mun­kával elért nyereséges gaz­dálkodásban közvetlenül érdekeltté válik a kollek­tíva egésze és annak min­den tagja. Bérek Űj bértarifa-rendszert dolgozunk ki, amely az ed­diginél jobban értékeli a kvalifikáltabb, nagyobb fe­lelősséggel járó munkát. A vállalatok a nyereségrésze­sedési alapból a kiemelke­dő egyéni teljesítményeket megfelelően díjazhatják és iutalmazhatják. Hasonló­képpen a termelőszövetke­zeteknél is az eddiginél sokkal inkább biztosítja majd a tagok anyagi érde­Azárak és életszínvonal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom