Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-11 / 161. szám
/ IS®?. f«8us USZOLNOK MEGYEI NÉPLAP $ Újabb kedvezmény az OTP hiteligénylőknek Most már a kereskedelmen a sor A változásokat az idő érleli A GAZDASÁGI REFORMMAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN MOSTANÁBAN FEL-FELBUKKANÖ KÉRDÉS: MIÉRT ÉPPEN MOST ILLETVE: MIÉRT „CSAK" MOST KERÜL SOR AZ ÚJ GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS BEVEZETÉSÉRE? A hitelre vásárlás megkönnyítésére az OTP átutalásos kölcsönfolyósításra hatalmazta fel megyei fiókjait. Ez a vásárló számára azzal az előnnyel jár, hogy hitelkérelem benyújtása, előleg lefizetése és az •iadás egy időben, egy “7 '"re kijelölt üz- "olítható le. kölcsön- iltvezető, tja ala át, és 'Z. Az meg- i, ki- uiánaj a Hétfői .ik. Kérdés: Sí. vezeti-e ezt az új itaaszert az ügyfelek érdekében? Választ Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója adott. Elmondta: minden üzletben a boltvezetőnek kell felelősséget vállalnia az ily módon kiadott áruért, mivel mindenki csak fize- tésének 33 százalékáig vásárolhat OTP hitelre. Ha tehát valakinek a fizetése egyharmada már le van kötve hitelfizetésre, és a boltvezető mindezt nemtudva kiadja az árut, neki kell vállalni a következményeket, mert az OTP már nem adja ki az illetőnek a hitellevelet. Természetesen ők örömmel fogadnák, ha mind a kiskereskedelmi vállalat, mind az állami áruház jelentkeznének náluk mondván, hajlandók résztvenni az új akcióban. A megyei OTP fiók ez év első felében csaknem hétezer áruvásárlási kölcsönt folyósított. S bár a vidékieknek rendszerint azonnal, a szolnokiaknak egykét nap alatt elintézik a hitellevél kiadását, ez mégis jelentős utánjárást jelent. Sok munkából kiesett órát a hiteligénylőknek. Véleményünk szerint a felelősségvállalás nem olyan nagymértékű, mint ahogyan az első hallásra tűnik. Hiszen jogilag mindenkit felelősségre lehet vonni, ha visszaélést követ el. Nem szólva arról, hogy például a Képcsarnok Vállalat boltjaiban akár tízezer, vagy tizenötezer forint érték vásárlásához még hitellevél sem kell, csupán elegendő a személyi igazolvány felmutatása. Az OTP megtette az első lépést, hogy újabb kedvezménnyel szolgáljon á lakosságnak. Most már a keSzabó Ilona, Jászberény, Kossuth Lajos utca 2. alatti lakos bejött a szerkesztőségbe, hogy elpanaszolja: fiát, Sztárek Istvánt — akit születése óta egyedül nevel takarítónői fizetéséből — nem szerződtette fogtechnikus szakmunkás tanulónak a jászberényi Általános Műszerész Kisipari Szövetkezet. Pedig írása van róla, hogy a gyerekét felvették. A fényképmásolatát nyomban előadja. Ez áll benne: „Értesítem a t. Címet, hogy a jászberényi Általános Műszerész Ktsz-hez az 1967-es ipari tanuló szerződtetési évben fog- technikus szakmára ipari tanuló felvételt nyert...” Aláírás: Papp Pál elnökhelyettes. A tisztelt cím az ő fia. „Hiába az írás — mondja sírva — másik két gyereket szerződtettek, Ist- vánkámat nem.” Pedig Szabó Ilona a havi ezer forintos fizetéséből, amit e szövetkezetnél keres a takarítással az érettségit is a gyerek kezébe adta. Két nappal később Jászberényben Zsolnai Lászlónak, a szövetkezet elnökének elmondtuk az asszony panaszát. „Ez az Ilonka néni! — csodálkozott — hiszen tudtára adtam, bármelyik más szakmára felvesszük a fiát. Csak két gyereket szerződtethettünk fogtechnikusnak. Azok szüleinek már régen megígértem.” Megmutattuk neki a levél fotókópiáját. „Én erről nem így értesültem” — volt a válasz. Az elnökhelyettes nem mondta hogy már felvette a fiút? Bekéreti Papp Pál elnök- helyettest. Vitatkoznak. Az ügy ettől még nem jutott előbbre. Végül megígérte az reskedelmen a sor, hogy megbeszélje a teendőket a takarékpénztárral, s minél előbb kijelölje azokat az üzleteket Szolnokon, ahol már az új hitelrendszerben vásárolhatunk. elnök, hogy amennyiben kapnak engedélyt, fel. veszik a fiút Szolnokon Ipolyszegi Mihálynak, a KISZÖV műszaki osztályvezetőjének is előadtuk Ilonka néni történetét Már tudja mit kell tennie. Felhívja Bányai Jánost, a jászberényi városi tanács vb elnökét. Kéri, hogy bár nincs engedély, írják alá a szerződést. A vb-elnök határoz, rajtuk nem múlik a dolog. Még egy telefon. Zsolnai László a vonal túlsó végén. Rövid eszmecsere. Megállapodnak: a szövetkezet szerződteti Sztárek Istvánt. Azonnal értesítik erről az édesanyját, ne nyugtalankodjék tovább. Az engedély? Ipolyszegi Mihály magára vállalja, biztos abban, hogy megszerzi. Az ügy ezzel befejeződött. Csak az érthetetlen előttünk, hogy miért kellett egy asszonnyal ilyen kálváriát járatni, miért kell hivatalos szerveknek is közbenjárni azért, hogy egy elnökhelyettes írásban adott Ígéretét beváltsa? Célszerű rendet tartanunk az érvek bőségében, ezért kezdjük a sort — időbeli folyamatossággal — a „régi” mechanizmus néhány stílusjegyének ábrázolásával. Kétségtelen, hogy ez az irányítási rendszer magán viseli azokat a vonásokat, amelyek kialakulásának történelmi gazdasági körülményeit tükrözik. Hadd fordítsuk le ezt a kissé általánosan hangzó megállapítást, a kortársak, valamennyiünk személyes emlékeire. Másfél-két évtizede alighanem távolról sem az okozta legfőbb vásárlási gondjainkat, hogy kapni-e ilyen vagy olyan színű, mintájú minőségű ruhát, és cipőt, hanem hogy egyáRa1*-! jut-e mind@r) állampolgárnak valamilyen lábbeli, vagy ruha! Ez a természetesen csak fokozatosan szűkülő hiány volt tehát a gazdálkodási módszerek egyik meghatározó tényezője. A másik sem kevésbé fontos: a gazdálkodás olyan jellegű, irányú megszervezése, hogy az adott anyagi eszközök felhasználásával lehetőleg minél több ember számára nyíljék foglalkoztatási lehetőség. Gondoljuk át alaposabban. miről van itt szó a hiányokkal küzdő, beruházási javakban szegény országban azokra a létesítményekre kellett fordítani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek egyrészt: a lehető legtöbbet „adják vissza” az országnak, másrészt : amelyek segítségével gyorsan bővíthető a foglalkoztatás. Az elvi meggondolásokon túl is, az ipar volt kedvező terep ehhez — jóllehet, természetesen, a mezőgazdaság fejlesztése is elsőrendű érdek volt, ám az iparba beruházott forintok lényegesen gyorsabban növelték a nemzeti jövedelmet, egyszersmind úgyszólván korlátlanul rendelkezésre állt a munkaerő, amellyel a termelés emelhető. Időközben azonban — nem utolsó sorban az említett beruházási, fogalkoz- tatási stb. módszerek hatásaként —, alapjaiban változtak gazdálkodásunk körülményei. Az ipari termelés mintegy ötszörösére nőtt, és egész sor, valamennyiünk életéből ismert ténnyel biztosítható, hogy a mai iparirányítás kinőtte azt a keretet, amilyennel az ötödrésznyit termelő vállalatokat vezették egykor. A boltokban ma már korántsem az a főkérdés: kapni-e, — természetesek ezek a kérdések is: milyen színben, fazonban, minőségben ? Más szóval: a piaci kereslet rendkívül erőteljesen nőtt és változatossá vált. Tegyük hozzá: a mi gazdasági életünkben különösen jelentős arányú külkereskedelemben — tehát a világpiacon — még erőteljesebben teszik fel ugyanezeket a kérdéseket, amikor eladni akarunk. Aligha kell most már mindehhez hozzátenni, hogy lényegében különbözik a hiánnyal, illetve kifinomult piaci igényekkel számoló gazdálkodás irányítási rendszere. Pontosabban: ameddig csak arról van szó, hogy mindenkinek jut-e, mondjuk elegendő cipő, addig a cipőtermelés egyetlen központból is irányítható, hiszen — némi egyszerűsítéssel — csak a lakosság számát és a cipőgyárak maximális teljesítőképességét kell ismerni, s kitűzni azt a célt, hogy termeljék a lehető legtöbbet. Az elemi igények kielégítése után azonban ez az utasítás odavezethet — közismerten vezetett is, — hogy eladhatatlan cipő- készletek halmozódnak fel, miközben egyik-másik típust, fazont hiába keresünk az üzletekben, Mindebből az következik, hogy a gazdaságirányítás korszerűbb rendszerének — történelmi értelemben vett — startidőpontjához előbb arra volt szükség, hogy elérjük a gazdasági fejlődés bizonyos szintjét. , Természetes azonban, hogy az említett tárgyi, tehát gazdasági feltételek és folyamatok „megérése” mellett, bizonyos szubjektív körülmények is szükségesek voltak az új mechanizmus történelmi ,.színrelépéséhez”. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságirányítás alapvető megváltoztatásához tapasztalatszerző k’sérleti periódusra is szükség volt — Közismert, hogy lényegében már 1957—58-tól egész sor olyan gazdálkodási változást /Vezettünk be, amelyek, ha csak lépésekben haladva is, de már a mai új gondolatok és módszerek előhírnökei voltak, (elég csak a nyereségrészesedési rendszerre, a tervezés változásaira, a vállalati bér és létszámgazdálkodás egész sor módosítására utalnunk). Ezek alkalmazásából leszűrt tapasztalatok nélkül aligha kerülhetne sor a szándékolt nagyhorderejű változtatásokra. A nézetbeli, szubjektív tényezők sorából nem hagyhatók ki azok a feltételek sem, amelyek összefoglalóan a párt által mind kedvezőbb hőfokra hevített politikai atmoszféra címszóval jellemezhetők, s amelyek megteremtették a társadalmi gazdasági folyamatok megalapozott kutatásának, bátor gondolatok által su- gallt új módszerek széleskörű megvitatásának, » vizsgálódás-kísérletezés ■légkörének feltételeit. A kérdésre, hogy miért most, sőt: miért „csak” most — az a válasz is hozzátartozik, hogy a „most” korántsem fogható fél az idősor egyetlen pillanataként. Bár az új gazdaság- irányítás bevezetése időhöz kötött, a start: 1968 január elseje, hiba lenne ezt statikusan és nem folyamatnak értelmezni. Valójában ugyanis, január 1 — szinte úgy mondhatnék jelképesen értendő, az új mechanizmus egész sor eleme akkor kezd működni, ám a korszakváltás összhatása, a korszerűbb gazdaságirányítás teljes fogaskerékrendszerének működése csak hosszabte időszakban bontakozhat ki. Tábori András Hivatás, vagy csak állás? Társadalmi és gazdasági életünk bármely területét tekintjük, mindenütt nagy fontossága van a vezetők politikai, szakmai és általános műveltségének. Nem kivétel ez alól a népművelés sem. Szolnok megyében áprilisban a végzős hallgatók elhelyezésekor 10 népművelői munkakör maradt üresen, ma már 20-on felüli azon könyvtárak, művelődési otthonok száma, melyekben várják a népművelési szakembereket. Némelyik művelődési otthonban egy év alatt 2—3 igazgató is váltotta egymást. Mi lehet ennek a rendkívül nagy fluktuációnak az oka? A népművelők egyrésze maga tehet arról, hogy nem sikerült kivívni a társadalmi megbecsülést. Rendelet kötelezi azokat az előírt végzettség megszerzésére, akik nem rendelkeznek egyetemi vagy főiskolai képesítéssel. Jónéhány népművelőnk mégsem törődik ezzel, előfordult, hogy az egyetemi felvételi vizsgára egy nappal később állított be az egyik művelődési otthonunk képesítés nélküli igazgatója. Másik nagyobb művelődési házunk vezetője is elégedett a maga általános iskolai végzettségével, és nincs is szándéka továbbtanulni. Á gyakori változást az is előidézheti, hogy az illetékes községi vezetők maguk sem tettek meg mindent annak érdekében: a művelődési otthon igazgatója, vagy a könyvtáros megfelelő munkát tudjon végezni. Gyakran előfordul, hogy rokoni, családi szempontok érvényesülnek a beállításnál. Az is megtörténik, hogy a népművelő magáramarad, és így nem tudja egyedül megoldani a község előtt álló kulturális feladatokat. Persze az sem ritka, hogy az igazgató, Vagy a könyvtáros sem keresi a társadalmi szervek segítségét. A megyei és járási művelődési intézményeknek is több támogatást kellene adniok a községekben tevékenykedő népművelőknek, több tanácsot, módszerbeli javaslatot, akkor talán csökkenne ez a nagymérvű fluktuáció. Maguk a népművelők azzal járulhatnak ehhez, hogy nem állást, hanem hivatást látnak munkájukban és így is dolgoznak! F. P. ÖNTÖZIK A PARADICSOMOT AZ ÖCSÖDI SZABADSÁG TSZ MELEGAGYAIBAN a NZS a* Mit ér az elnökhelyettes ígérete ? Packá.sás egy aggódó anyával
