Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
1W7. július 9. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP II Hírünk az országban /W/WWWWWWWWWVWWWNA/ Júniusban az átlagosnál is több közleményt találhatott megyénkről az olvasó, aki átlapozgatta az országos folyóiratokat. Néhány esetben a Magyar Rádió is sugárzott megyei vonatkozású műsort. Júniusban ült össze a Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kongresszusa. Az Ifjú Kommunista még a kongresszus előtt közölte Kőhidi László Szolnok megyei KISZ első titkár nyilatkozatát a megyei tapasztalatokról, a fiatalok megnövekedett aktivitásáról, fokozottabb felelősség- érzéséről. A kongresszus eseményeivel bőségesen foglalkozott a sajtó. — Rácz Lídia mezőtúri küldött hozzászólását a tanár—diák kapcsolatról az Esti Hírlap június 30-án ismertette, majd másnap majdnem minden lapunk szólt róla. Ezt megelőzően a Magyar Ifjú-* s á g június 3-i száma a Jászsági Állami Gazdaság hatvan fiatal traktorosának munkaversenyéről, valamint a Kunhegyesi Gépjavító Állomás KISZ-istáinak kongresszusi vállalásairól tudósít Tovább mélyük erősödik Tallinn és Szolnok megye barátsága. A Kossuth Rádió július 2-án, vasár1 nap egyórás műsort szentelt a baráti kapcsolatoknak. A műsor előzeteseként két képet közölt a rádióújság ez évi 26. száma. A hónap közepén öttagú párt- és tanácsi küldöttség utazott az Észt SZSZK fővárosába Fodor Mihálynak, a megyei tanács vb-elnökének vezetésével. Az utazásról a fővárosi lapok számoltak be. Az Asszonyok c. magazin két oldalas, fényképes riportban ismerteti a tallinni j,Szolnok” kávéházat. A szocialista internacionalizmus erkölcsi követelményének tesznek eleget, akik részt vesznek a vietnami nép megsegítésére kezdeményezett vietnami műszakokban. Megyénk dolgozói ebből is kiveszik részüket. Ebben a hónapban az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat jászberényi üzemvezetősége dolgozóinak vállalásáról ad hírt a Magyar Nemzet <11-én). Az Építők Lapja a Szolnok megyei állami építőipari vállalat szak- szervezeti tanácskozásáról tudósít június 19-i számában. Ebben a hónapban tartották meg a Pedagógusok Szakszervezetének VIII. kongresszusát is. A felszólalók között volt Hack Márton szolnoki gimnáziumigazgató. A szakszervezeti kongresszus eseményeivel a fővárosi lapok foglalkoznak. A Népszabadság Vita az üzemi pártmunkáról c. rovatában Bencze Ernő hozzászólása jelent meg a hónap közepén. A Szolnok megyei pártbizottság munkatársa a kádermunka eredményeiről számol be. „Jól dolgozik a nőbizottság Szolnokon” címmel 22-én közölt cikket a Kisiparos Újság. A III. Szolnoki Kulturális Hetek programja júniusban fejeződött be. Eseményei közül kiemelkedett a földművesszövetkezeti kórusok országos találkozója és az alföldi néptáncfesztivál. Az fmsz dalostalálkozóról a Népszabadság június 4-én, a Népszava 24-én közölt híreket. Részletes, egész oldalas tudósítás jelent meg a Szövetkezetben 18-án, Illés Antal tollából. A riportot a szolnoki és jászladányi kórus fényképe illusztrálja. A dalostalálkozó eseményeivel bőven foglalkoznak a megyei lapok is, főleg saját együtteseik szereplését tárgyalva, Debrecenben ebben a hónapban tartották meg a vidéki színházak orosz-szovjet drámai hetét. A Szigligeti Szímház a Cseresznyéskert előadásával vett részt a bemutatón és jó benyomást keltett. Berényi Gábor rendező díjat is kapott. A Népszabadságon ésa Népszaván kívül a Csongrád megyei Hírlap és a Hajdú- Bihari Napló foglalkozik a bemutatókkal. Horváth Sándor, a Szigligeti Színház tagja a vidéki együttesek nehézségeiről, túlterheléséről beszélt a Művészeti Szakszervezeteik VI. kongresszusán. Hozzászólását az Esti Hírlap június 6-1 száma ismertette. Debreceni jó szereplésével ellentétben igen rossz kritikákat kapott a színház a balatonfüredi találkozón bemutatott Hogy látva lássanak c. Bágyoni darab miatt. A Damjanich Múzeum legújabb kiállításáról ad hírta Magyar Nemzet és az Esti Hírlap. A múzeumban Iványi Grün- wald Béla emlékkiállítás nyílt meg a művész születésének századik évfordulóján. A Szocialista Művészetért c. lap Gácsi Mihály gyűjteményes kiállításáról emlékezik meg. Ez alkalomból közli a népszerű grafikus karikaturisz- tikus önarcképét, A Könyvtáros júniusi száma több megyei vonatkozást tartalmaz. Imre Lajos megyei könyvtárigazgató tollából nekrológot közöl Móra Sándor, a jászberényi járási könyvtár örökké tevékeny, fáradhatatlan könyvtárvezetőjének haláláról. A folyóirat ezenkívül megemlíti a jászberényi fiókkönyvtárak ügyét és a szolnoki Verseghy Könyvtár helyismereti bibliográfiáját. Közli a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak 1966. évi adatait, közöttük megyénk is szerepel. A Tiszát áj júniusi számában megjelent Szathmári Györgyné tanulmánya a történelmi regények könyvtári forgalmáról, valamint Imre Lajos könyv- ismertetése. A Népszabadság június 21-i száma az aratás előkészületeivel foglalkozik. A riporter kérdéseire Nyíri Béla, a Szolnok megyei tanács elnökhelyettese válaszol. A tiszaföldvári Lenin Tsz ez évben is elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját, amelyet dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adott át. Az ünnepségről részletes tudósítást közölt a M a - gyár Mezőgazdaság június 7-i_ száma. Három héttel később ugyanitt nagy terjedelmű írás jelent meg a szövetkezetről „A nyári munkák komplex szervezése” címmel. „Szarvasmarhaállományunk és az export” c. cikkében a Figyelő jó példaként a jászboldog- házi tenyészetet említi június 28-i számában. „15 év Szolnok me1 lett. Családi ünnep a vegyiparban” címmel a Népszavában a vegyiművekről jelent meg érdekes riport. Nagy nemzetközi. várakozás előzi meg a magyar gumiabroncsőrlő megjelenését a piacon. A nagy nyereséggel kecsegtető berendezés gyártását a jászberényi Aprítógépgyár vállalta el. A kísérletekről a Népszabadság június 17-i száma tudósít. Az új szolnoki MÁV'kór- ház átadásának hírével foglalkozik a Népszabadság, az Esti Hírlap, a Békés megyeiNép- újság, a Tolna megyei Népújság és a Petőfi Népe. A Népszava 9-én közli a kórház épületének fényképét. Mándy Gábor Kacagd mf és farmer nadrág Szilaj legények régen és ma ÍAAAAAAAWWWW, jl Késéssel ; !; bár, de ••• j I» Késéssel bár, de még- ( <• is megjelent a Jászban- < <| ság 1967. márciusi szá- < i, ma. Igaz, hogy júliust ' S írunk. Micsoda különb- ( S ség! Március helyett jú- , / Húsban. Még szerencse, t (' hogy a folyóirat cikkei < <| időtállóak, s a hossza- 1 dalmas nyomdai pihen- ' tetést is elviselték. , » Sok mindent meg- ( szokhat az ember az i <' életben. Sok mindenen < bosszankodhat. Ez sem j tartozik a felemelő dől- J S gok közé. Márciusi fo- < ]> lyóiratot júliusra elké- < szíteni? A szolnoki < <’ nyomda érdeme. Most * <> már csak az hiányzik ' S az impresszumról: a , kézirat nyomdába érke- ( ,• zett 1967. második hó < ([ elején, szedték ezek és < <| ezek, munkájukat szer- ' <, vezték és késleltették ] S ezek és ezek. < vwwvwwwww Van, aki egy ócska farmernadrág láttán háromszor megveri a mellét és elmondja az Ömagyar Má- ria-siralmat: — Ezek a mai fiatalok!?.?!.?! — Bezzeg az én időmben!.!.! — Ilyen azelőtt igazán nem volt!!..!!..!! A nyelvészet mást bizonyít. A múltban ezek a kifejezések : „arbiter eleganciarum” (Jókainál), a „fess ruha gyűrik”, „hódító dandyk”, „raccsoló, monoklis arszlá- nok”, „snájdig piperkőcök” és hogy a közismert Schneider Fanny „gigerlijét” se feledjük, egyáltalán nem valami szolidan öltözködő korosabb személyt jelöltek. Krónikában szinte szakmai pontossággal írja le a szilaj legények ruházatát Ingük borjúszájú volt, nadrágot sohasem hordtak. Lábbelijük a szőrös bőrből maguk készítette bocskor. Felsőruhájuk a kacagány, vagy hátibőr. Ugyanilyet viselt Árpád apánk is, csakhogy az övé párducbőrből készült. Szilaj pásztoraink beérték farkas bőrrel, vagy a még egyszerűbb, de melegebb juh- bőrrel. Ezt maguk kitörték, és azon mód a nyakukba kanyarították. Némelyik kettőt is hordott a háti bőrből, egyiket elől, a másikat hátul (mint nem is olyan rég a „dámák” az ezüst, vagy platina rókát) s a bőr lábait a vállán és a derekán összekötötte. És most jön a pláne: Hosszú, zsírtól csepegő, több ágra befont hajat viseltek, fejük tetején pedig másfél arasznyi magas, csákókra vágott karimájú kun süveget. Ehhez jött egy nagy bundának nevezett suba 10—12 juhbőrből. Ujjatlanul kanyarították a nyakuk köré. Hogy a víz, az eső, a nedvesség ne járja, hájjal kenegették. Fehérneműjüket, — bizonyára nem tőlük eredt a „fehér” szóval való megjelölés — még új korában juhtejjel kevert hamuba taposták, azután szalonnával kifényesítették, így szép fénj'es, fekete volt és mosni nem kellett. (Közbevetve: már látom lelki szemeim előtt 10 éves unokámat, amint fehér nylon ingét juh tejbe áztatja és hamuba tapossa). Kérdés, milyen hatást váltott ki általában ez az öltözet, vagy mai kifejezéssel élve: — Hogy estek pofára a krapekek ilyen szerelés láttán? Ehhez már szószerint idézem a Nagykunsági Krónikát: — Csalódnál kedves olvasóm, ha azt hinnéd, hogy a városi nép megvetette a szilaj pásztort külső megjelenéséért! Sőt ellenkezőleg, szívesen utánozta. A kun kapitány Karcagról, nem győzte tilalmazni azok „gyakorlott, zsíros, büdös, csömört és ondorodást gerjesztő öltözetét, mely undok viselet a csepegésig zsíros hajjal egyetemben nemcsak, hogy bizonyos tapasztalás szerint már magában a gyermeket becstelenségre, szilajságra, annál fogva minden gonoszra, ostoba pimasz kevélységre, bujaságra ingerli, de nemes nemzetünket is a palléro- zottabb népek előtt megvetésbe hozza s méltó rágalmazásokra kiteszi." Két tudomány, a nyelvészet és a néprajz bizonyítja, 200 éves távlaton, hogy nemcsak a mai, hanem minden kor ifjúsága, AZ IFJÚSÁG törekszik minden korban, sajátos formákat, sajátos öltözködési formákat teremteni magának. És ma már biztos nem érhet bennünket a „pallé- rozottabb” népek megvetése, mert ők is ugyanabban az öltözékben járnak. Dr, Magyarka Ferenc Nem ahad vállalkozó ... A karcagi vasútállomás dolgozóinak szociális helyzetén javítandó, a MÁV 1,8 millió forintot biztosított öltözők és fürdők építésére és felszerelésére, örülnek is ennek a jó hírnek. Ám úgy értesültünk, hiába van meg a pénz, mert ezidáig még nem akadt sem építőipari vállalat, sem kisipari szövetkezet, amelyik vállalta volna a szociális létesítmény kivitelezését. Igaz, nem nagy munka, de mégis reméljük: a karcagi építőipari ktsz segítségére siet az állomásiaknak. Így is megnyilatkozhat a lokálpatriotizmus!. A feltűnő öltözködés azonban szemben minden más előnnyel, a múltban nem volt a „jobb körök kizárólagos kiváltsága”/ Kétszáz esztendővel ezelőtt a Tisza 15—20 kilométeres sávon minden tavasszal elöntötte mindkét partmentét. A Körösök, a Berettyó, a Maros, még délebbre a Temes és a Bega köze szinte egyetlen sík, vízi világ. Ezeken a végtelen kiterjedésű területeken egyedül a szilaj pásztorkodás volt az egyetlen hasznothajtó foglalkozás. A szilaj pásztorok nem szívesen tartották be a ruházkodás szabályait. Más szabályt sem igen, — ezt pedig: éppen nem! Győrffy István az 1939- 4 ben megjelent Nagykunsági A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat villanyszerelői vezetéket cserélnek CserkeszéUő határában — NZs — Honismereti szakkör alakult Jász fény szaruban A közelmúltban Jász- fényszaruban a művelődési ház szervezésében megalakult a honismereti szakkör. Eddig is igen sokat foglalkozott a község történetével Kiss József tanár. őt kérték meg a szakkör vezetésére. Az első összejövetelen hatvanam vettek részt. Huszonnyolcán lettek tagjai a szakkörnek. Leginkább középiskolások, iparitanulók, olyan fiatalok, akikre a későbbiekben is számítani lehet. A község történetét dolgozzák fel az elkövetkezendő foglalkozásokon. A pedagógusok nyári üdültetése Már régen befejeződött a tanítás, elcsendesedtek az iskolák, a nyár azonban nemcsak a diákok jól megérdemelt vakációja, hanem ilyenkor pihenhetik ki magukat a pedagógusok is. A pedagógusi hivatás nagy szellemi erőfeszítést kívánó foglalkozás. így szükség is van arra, hogy a jövő generációját nevelő tanárok, tanítók a nyári időszakban új erőt gyűjtve kezdhessék meg a következő iskolaévet. Hogyan tölti „vakációját” megyénk közel öt és félezer pedagógusa? A pedagógusok nyári üdültetéséről kértünk tájékoztatást Szurgyi Istvántól, a pedagógus megyebizottság titkárától. — A pedagógus megyebizottság fenntartásában Balatonfüreden, Siófokon, Balatonkenesén, Berekfürdőn és Cserkeszöllőn van a nyári időszakban üdülőnk. Ezeket az üdültetési lehetőségeket igyekszünk jól kihasználni. A nyári időszakban önerőből három- százkilencven egyéni és kilencven családot beutalót tudunk biztosítani tagjaink részére. — Más szakszervezetekben nagy problémát jelent a családos üdültetés. Önöknél ezt a feladatot hogyan oldják meg? — Nálunk hasonlóképpen nagy probléma a családos üdültetés. Különösen kevés családos beutalót kapunk a SZOT-tói, egész nyárra 8 darabot. Éppen ezért önerőből próbáljuk fejleszteni a családos üdültetést. A megyebizottság közel félmillió forintot fordít tagjai üdültetésére. Az a kérésünk, hogy saját erőben történő üdültetési erőfeszítéseinket is ugyanúgy becsüljék meg, mint a központi beutalókat. Igaz, ebben az évben elmondhatjuk, hogy már valamennyi beutaló gazdára talált. A kapott információhoz még csak azt szeretnénk hozzátenni, hogy a Pedagógus Szakszervezet Szolnok megyei Bizottsága segíti üdüléshez százalékosan a legtöbb pedagógust, évente mintegy hét—nyolcszázat