Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

im. Július 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Karcagi birkagulyás és pörkölt Űj éttermek, ötven millió „husi* A szövetkezeti vendéglátó kereskedelem mind nagyobb szerepet vállal a hazai és külföldi turisták ellátásá­ban. A Balaton partján, a Velencei-tónál, a Duna-ka- nyarban s több országos fiőútvanal mentén jelenleg 260 olyan szövetkezeti étte­rem, autóscsárda, cukrászda és eszpresszó működik, amelyet rendszeresen láto­gatnak a turisták. Közülük jó néhányat a közelmúltban nyitottak meg. Az esztergo­mi kettős pince, a nemes- vámosi Betyárcsárda, a bé­kásmegyeri Aranybárány, az ácsi Erdőcsárda, az al- bertirsai Romantika és a tihanyi Fogas az idén szol­gálja először az idegenfor­galmat A szálláshelyek nö­gét bizonyítja, hogy például a karcagi birkagulyást és hirkapörköltet, a dunaköm- lődi halászlét, a nagyrédei pacalpörköltet a pásztói és a baktalórántházi körmös bablevest, továbbá a kapu­vári gulyást és a tokaji kor- hely-halászlét máris meg­kedvelték a fogyasztók. Az idén vásárolhatnak a ven­dégek először szövetkezeti éttermekben különböző em­léktárgyakat: a szöyosz hatszázezer forint értékű magyar ajándéktárgyat vett át értékesítésre a Népmű­vészeti Vállalattól. Olasz est a szabadtéri színpadon A múltkori nagysikerű dél-amerikai est után hét­főn este 7 órakor, a soro­zat folytatásaként, olasz zenés-verses műsorra kerül sor a szolnoki szabadtéri színpadon. Az olasz mű­sorban ugyanazok a művé­szek lépnek fel, akiket a dél-amerikai esten már megismert a szolnoki kö­zönség. Jose Arzamendia VIT-díjas, Mercsényi Ta­más és Gönczöl András gi­tárművészek, valamint Ko­vács P. József és Sólyom Ildikó előadóművészek. A műsoron szicíliai nép­dalok, szemelvények az olasz líra gyöngyszemei­ből és a San Remo-i fesz­tivál világslágerei szere­pelnek. A sorozat következő elő­adására júliua 18-án kerül sor. Szállítják a bort a tiszakürti pincéből a szegedi központba. — NZs — Isten veled, nyomorúság... Á szövetkezetek kulturosai velése érdekében bővítették az ábrahámhegyi Mikromo- telt, s a közeljövőben új motelt adnak át a Velencei­tó partján, a Cápa étterem mellett. A szövetkezeti vendéglá­tóipar az elmúlt fél évben körülbelül 100 millió fo­rintot költött hálózatfej­lesztésre. t Az idegenforgalmi ven­déglátóhelyek jó ellátásáról jóelőre gondoskodtak. Fe­jér, Somogy és Veszprém megyében a legtöbb vendég­lő, étterem megállapodást kötött a környékbeli terme­lőszövetkezetekkel, háztáji gazdaságokkal friss zöldség, gyümölcs és tejtermék köz­vetlen értékesítésére. A na­gyobb egységek mellett szikvíz és „hüsi’‘-üzemek is működnek. Az idei szezon végéig előreláthatóan 50 millió palackot töltenek meg különböző ízű hüsivel. Számottevően bővítik az üdítőital-választékot: a szö­vetkezeti éttermekben hamarosan kapható lesz egy gyengén alkoholos hűsítőital. Minden szövetekzetí étte­remben árusítanak egy-egy magyaros, tájjellegű ételt. Az intézkedés népszerűsé­A kőoszlopos tornác előtt élő, zöld falat képez a sző­lőlugas. A levegő mozgását nem gátolja, a napfény vi­szont a levelek között csak apró foltokban vetődik a kövezetre. Ideális hely ebéd utáni sziesztára. Itt az öb­lös, fonott karosszékben szokott egy keveset szundi­kálni a házigazda. S olyan­kor élete párja, a kedves szavú, ősz hajú asszony a konyhában óvatosan rakos­gatja az edényeket, nehogy felébressze. Felserken úgyis hamaro­san, mint ahogy minden reggel a hajnali kakas szóra ébred. S már egy jó sort tesz-vesz a ház körül, mire elérkezik az az idő, amikor a tanácsházára indul. Most, a hetedik X-et taposva is a közt szolgálja. Ki ez a fáradhatatlan, tevékeny ember? Jászjákó- halmán és járásszerte min­denki csak úgy ismeri, szó­lítja, Zoltán bácsi. Váradi Zoltán nyugdíjas pedagó­gus, a községi tanács vb társadalmi elnökhelyettese ezt a megszólítást a biza­lom, a szeretet jeleként fo­gadja. S hogy nem téved ebben, azt sok minden bizo­nyítja. Többek között az is, hogy már a második ciklus­„Hát ez is megvolna..." — mondta könnyű sóhaj­jal André Béla, a községi tanács vb titkára, amikor az átadási ünnepségről ha­zafelé ballagtak az építés- vezetővel és a műszaki ve­zetővel. „Most már nyu­godtan lerombolhatjuk az Ágói-újtelepen azokat a nyomorúságos putrikat...” Ágői-újtelep. így nevezik Jászárokszállás egyik kül­ső területét, s itt álltak azok a düledező putrik is. ahol hét család negyvenkét tagja lakott. Ezek a kuny­hók pontosan a vízparton sorakoztak. Az ár sokszor kimosta a lakókat, mint ürgéket a lyukból, Dehát nem is voltak tulajdonkép­pen azok nagyobbak egy Íjaiknál, csakhogy azokban emberek laktak. — ősszel a hátunkon hordtuk ki a gyerekeket a házból a csinált útig, hogy ne sározzák össze magukat, amikor iskolába mentek. — Este meg, amikor lefe­küdtünk, csak hallgattuk, ah'dgy mozog a víz. A két asszony — Keskeny Gézáné és Czuczu Lajosné — egymás szavába vágva mondta szenvedtetésük tör­ténetét ban tölti be a vb elnökhe­lyettesi tisztet. A hűvös tornácon elmon­dott halk szavakból, mint apró mozaikokból rakódik össze egy-egy kép Zoltán bácsi küzdelmes életéből. A jászárokszállási asztalos- mester fiának volt egy nagy álma: régész akart lenni. És falusi tanító lett. Negy­venöt évig nevelte, tanította a kis nebulókat, plántálta a jót és a szépet a jászjákó- halmi emberek leikébe. Hí­res férfikórust szervezett és sok egyéb olyan munkát magára vállalt, amiért nem járt fizetés. Volt tanítványainak az unokáit is tanította. Időseb­bek, fiatalok ma is őhozzá jönnek tanácsért, segítség­ért. Tudják, hogy megértés­re, támogatásra találnak. — Tavaly az egyik kis­lány sírva panaszkodott, hogy nem vették fel a taní­tóképzőbe. Ismertem a gye­reket. Az általános iskolá­ban tanítottam, tudtam, hogy élethivatásul válasz­totta a pedagógus pályát. De azért rögtön azt kérdez­tem, megfeleltél a felvéte­lin? Mert az ilyen dolgok­ban szigorú vagyok. Aztán együtt fogalmaztuk meg a levelet az intézet igazgató­— Tíz évig éltem ott — így Keskenyné. — Négy gyerekem van. Amikor a legkisebbet vártam, tél volt, nagy hó esett. Hiába hívtuk a mentőt, nem tu­dott kijönni az út miatt. Már jöttek a szülési fájdal­mak, amikor gyalog kellett bemennem a faluba. — A házavatásra eljöttek anyukámék is Szécsényből — újságolta Czuczuné. — Nem akarták elhinni, hogy mink építettük ezt a há­zat. örömünkben nagy házszentelőt tartottunk. Igen. Ezekben a modern, egy- és kétszobás, konyhás, kamrás, verandás lakások­ban már csak emlék a nyomorúság. Egyik család sem él könnyen, az igaz. De emberül, emberhez mél­tóan. Mindkettőjük férje Pesten dolgozik: kubikosok, a közlekedés építő vállalat­nál. Keskeny János megke­resi a havi 2500—3000 fo­rintot, Czuczu Lajos vala­mivel kevesebbet. Mennyit adnak ebből haza? — Innen tarisznyáznak fel minden héten, amikor visszamennek dolgozni Pestre. Fizetéskor elszá­molnak még a cédulával is. És Keskenjmé ekkor már arról beszélt: a szomszédok igencsak féltek tőlük, ami­jának, amelyhez kisérőle- vélként magam is hozzáfűz­tem mondandómat Mi lett az eredménye? A kislány már befejezte az első évet A vizsgák után szaladt hoz­zám, hogy beszámoljon eredményéről. Nagyon örül­tem a jó bizonyítványnak, hogy nem érdemtelent pro- tezsáltam — mondta Zol­tán bácsi. — Sok tanítványom élet­útját figyelemmel kísérem. Azokét is, akik elkerültek a községből katonatisztnek, orvosnak, magas beosztású vezetőnek, pedagógusnak. Egyikükkel nemrég még a televízióban is szerepeltem. Mondtam is neki: Amikám, bizonyára te sem gondoltad valamikor, hogy a tv-ben is együtt látnak majd öreg tanítóddal. Hogy ki ez az asszony? Kerékgyártó Mi- hályné, megyénk országgyű­lési képviselője. Ilyen népes az én csalá­dom. A falu minden lakó­jának sorsa érdekel. Velük örülök, s nekem is fáj ha valami baj éri őket. — Nem gondolt még a pi­henésre? — Nem tudnék tétlenül élni. Nyugtalan ember vsa­kor meghallották, cigányok építkeznek az utcában. At­tól rettegtek, hogy ők majd lopni fognak. Pedig dehogy is kell nekik a másé. Keres az uruk eleget Ha nem is fényesen, de szé­pen élnek belőle. Megnéz­tük a szobákat is. Mindkét háznál új hálószobabútor fényeskedett, Keskenyéknél még nylonfüggöny is volt az ablakon. Hét családnak épült új ház Jászárokszálláson. A tanács ingyen adta a telket erre lehetőséget ad a ren­delet, az OTP pedig huszon­öt évre szóló kölcsönt, 85—90 ezer forintot. S az a hét család „isten veled nyomorúság” jelszóval bú­csút mondott a régi élet­nek: a kormos falú kunyhó­nak. a törött ablakoknak, a vízpartnak. Van már otthonuk, igazi. Virágos- kerttel és 320 négyszögöles veteményes kerttel. Amikor Czuczuné búcsúzáskor arra biztatta négyesztendős kis­fiát, adjál kezet Lajoskám, hozzátette: „Tudja, tanítót akarok én nevelni ebből a gyerekből. Ne is legyen ku­bikos mint az apja. Mert már lehet a cigányból is tanító. Igaz-e7" gyök. Mindig hajt valami. Tervezgetek, még ezt is, azt is megcsinálom. El kezd­tem a község történetének megírását, s. ha minden si­kerül. jövőre már állandó jelleggel megnyithatjuk a falumúzeumot. A kicsiny létszámú honismereti szak­kör lelkes tagjaival sok mindent összegyűjtöttünk már erre a célra. A tanács­tól pedig épületet kaptunk és pénzt a renoválásra, rendbehozására. — Hogyan győzi mindezt a tanácsi munka mellett? — Győzöm, mert segítő­társaim is vannak. Azok, akiket már említettem és a tanácsi vezetők, az állandó bizottsági tagok, az egész község népe. A tanácsnál önálló munkaterületem van. A község kulturális, egész­ségügyi, szociális ügyeinek intézése. De ezen túl is min­denről tudok. Az elnökkel és a titkárral együtt beszél­jük meg, mit, hogyan Intéz­zünk, mi lenne jobb a köz­ség, a lakosság érdekében. Van valami, amiről Ő nem beszélt, én mégis le­írom: Egész dolgos életével, mindazzal, amit pedagógus­ként és tanácselnökhelyet­tesként tett és tesz a köz­ségért, többszörösen rászol­gált a megbecsülésre, a sze- retetre. Ügy vélem, hogy a jászjákióhalmi emberek, s mindazok, akik ismerik ezt a tevékeny, fáradhatatlan embert, egyetértenek velem. Nagy Katalin 1962-ben kezdték ki­építeni megyénkben a tsz népművelési ügyve­zetők hálózatát. Azóta sok helyen beigazoló­dott, hogy igen hasznos ennek a munkakörnek a létrehozása, illetve be­töltése. Megyénkben je­lenleg kilencvenegy tsz- ben dolgozik népműve­lési felügyelő. Persze nem mindenhol egyfor­ma körülmények kö­zött, s azonos eredmény­nyel. Néhány szövetkezetben ■— főleg ahol művelődé­si célokra alkalmas te­rem és könyvtár is van — függetlenítették az ügyvezetőt. így például a karcagi Dimitrov Tsz- ben. Máshol — s ez a gyakoribb — tiszteletdí­jasok töltik be ezt a funkciót* A népművelési ügyvezetők munkáját még korántsem mond­hatjuk teljes értékűnek. Több mindennek betud­ható ez. Részben annak, hogy nincs még kellő ta­pasztalatuk, s ráadásul többrétűbb a munkájuk, mint a községi kultur- otthonok igazgatóinak. A népművelés máshol is vég­zett munkái mellett rá­juk vár a szakmunkás- képzés, a mezőgazdasági szakpropaganda, s a fel­nőttoktatás megszervezé­se is. Ezért szükséges, hogy a mostanában munkába ál­ló ügyvezetők — sajnos a gyakori fluktuáció mi­att sokan vannak — igyekezzenek segítőtársa­kat találni maguknak. Széles körben tapasz­talható az is, hogy a tiszteletdíjas ügyvezetők egy része nem ismeri részletesen a szövetkezet termelési struktúráját, pedig a termelés szak­munkásképzéssel, szak­mai propagandával való segítése egyik legfőbb feladatuk lenne. Általában többet kellene forgolódni az ügyvezetőknek a tsz-ta- gok között, ismerni, mi érdekli őket kül- és bel­politikai vonatkozásban, s célkitűzéseink, politi­kánk magyarázásával elégíteni ki az emberek érdeklődését. Sokféle módszer alkalmas e cél érdekében. A kétpói ta­nyavilágban például ag- regátort vett a szövetke­zet, hogy a televíziót működtetni tudják, A kultúrális alap felhasz­nálása ilyen célokra a elsősorban a népművelé­si ügyvezetők dolga. Ne­kik kell az ilyesmit szorgalmazni. S azt Is; a távoli tanyaközpontok­ba is idejében kijusson az újság, szóljon a rá­dió minél több helyen. Nagyon sok pótolniva­ló van még a mezőgaz­dasági dolgozók iskoláz­tatásában. Főleg a fia­talok körében kell szer­vező munkát kifejteni az ügyvezetőknek. S főleg most, az új tanév előtt, a felnőttoktatás előké­szítése idején. Már utaltam arra* hogy az ügyvezetők erő­feszítése társak nélkül nem sokat ér. Segítséget pedig elősorban a szö­vetkezetek vezetőitől, a szociális és kulturális bizottságok tagjaitól kell hogy kapjanak. Sajnos, ilyen vonatkozásban sincs minden a legna­gyobb rendben. Jórészt ennek tudható be, hogy a tsz népművelési ügy­vezetőknek a megyei ta­nács vb művelődésügyi osztálya által szervezett tanfolyamán csak húszán vettek részt. Hasznos lett volna pedig a töb­biek számára is egy kis tapasztalatszerzés. Sokat jelentene az is, ha segítenék az ügy­vezetőket abban, hogy főhivatásként végezzék a népművelési munkát, le­hetőleg ne kelljen egyébbel foglalkozniok. Sok helyen lenne erre mód. A törökszentmik­lósi járásban most kísér­leteznek azzal, hogy kis községben „összedobják” a művelődési ház igaz­gatásáért, a könyvtár­kezeléséért, illetve a tsz ügyvezetői munkáért já­ró tiszteletdíjat, s abból függetlenítenek valakit ílymódon 1200—1400 fo­rintos havi fizetést biz­tosíthatnának neki. Ta­lán máshol is lehetne ezt a módszert alkalmazni. Kis községekben feltét­lenül haszonnal járna. As volna a jő, ha az ügjrvezetők a nép­művelési munkában mi­nél behatóbb ismereteket szereznének, hiszen csak változatos, jó módszerek­kel érhetnek el eredmé­nyeket. Ezért kellene szorosabb kapcsolatot tartaniok a községi-vá­rosi kulturotthonokkal, s egymással is. Az együtt­működés feltétlenül ha­szonnal jár. ílymódon szervezték több helyen — s Kunhegyesen, Tö­rökszeri tmiklóson jól is működik — a mezőgaz­dasági szakemberek klubját. Ez nem csak a szakmai ismeretek el­mélyítését szolgálja, ha­nem bázist teremt a nép­művelők számára is. ' Erre van most szükség minél szélesebb kör­ben, hogy kellően felké­szüljünk a következő népművelési évadra. i & B, Nyughatatlan nyugdíjas

Next

/
Oldalképek
Tartalom