Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

im. f&fh» so, SZOLNOK MEG TH NSPLAP 5 Szombatot: és vasárnap Cegléd és Törökszentmiklús között sűrűn látható a „sárga angyal”, az autóklub kocsija. A bajbajutott gépkocsivezetőknek gyors segítséget nyújtanak a kitűnő tudással rendelkező szerelők —NZs — Vendelke töltőtolla Katonai szolgálat az egyetemi tanulmányok előtt Mint egy riadt őzikének, ol van volt a két nagy bar­na szeme, amikor a nagy fekete autó sűrű port ver­ve befordult a Szondi ta­nyába és alig ef»v kartávol­ságra megállt mellette- Szaladna ő is. futna mint az öccse meg a káshuga. a biztonságot jelentő tornác oszlopai mögé. de nem en­gedi a föld. tizenegy esz­tendeié. ho"- húzza magá­hoz és vastag bőrt kérgeit már mindkét tenyerére. S lábacskái, melyeket a ke­gyetlen kór. a oaralfzis szí­vott két ulinvi vékonyra, élettelenül vergődnek felső­teste után­A három óriás. — mert a kis Vendéinek minden felnőtt óriás a földről néz­ve — kilépett a kocsiból és körülfogta őt. — Mi a neved, kisfiam? — kérdezte az eevik. aki­nek 1 egvzetfűzet volt a ke­zében. meg töltőtoll. Bizto­san édesanvi is ilven töl­tőtollat (gért. ha 6 éLmegv valahova, messzire, ahol maid írni. olvasni tanítják­Nagyon szép a bácsi töltő­tolla. ilyennel biztosan na­gyon könnven tanulna írni. — Hány éves vám? — Nem tudom — hajt­ja még mélyebbre a fejét. — Igaz. hoov ez a te kisborjúd? — kérdezi a bá­csi. — Igen — kapja fel a szemét. — A Miska. — Na és ki viseli gond­ját, a Miskának, ha te el­mész az iskolába? — A Jóska — felell­A bácsi észrevette, hogy milyen sóvárogva nézi a töltőtollat és most lehajol hozzáia. Mennyivel mások így a felnőttek, ha Ilyen közel van az arcuk. Milyen kedvesek Ez la nyújtja fe­léje a tollat­— Tudsz-e valamilyen betűt Imi. Vendelke? Itt van. fogjad a tollat. Tétovázva nyúl a toliért- Megfogla. azután igazít egyet rajta a má­sik kezével és az öccséré néz- Jóska arcáról határtalan szeretet sugár­zik feléje. — No. Vendel — biztatja az- — A nagy E-t Tudod!? Megindul kezében a toll. Kis nyelvét kidugja, úgy igyekszik, hogy beleizzad, s a papíron kirajzolódik a nagy E. — Nagy szerű. Vendelke. Fog ez menni- Elmész-t az iskolába? — EL Az a fekete autó. ame­lyik kifordult a tanváróL már nem is olyan hatal­mas. a bácsik, akik benne ülnek, nem is olyan félel­metesek. inkább jószívű óriá­sok. Hátha még Vendelke hallaná, hogy miről is fo­lyik a szó útközben — A tavasszal láttam meg a kisfiút — mondta Süveges Laios. a kunhegye- si Vörös Csillag Tsz fő­könyvelője. — Fridrich Vendel tagunknak a gyer­meke Mindjárt mondtam is Vendelnek, nem lehet, hogy a kis Vendel így nőjön féL Ha kell. a szövetkezet ha­vonta hozzájárul az inté­zeti ellátáshoz is. Bognár János Az 1966 nyarán egyetemi felvételt nyert és katonai szolgálatra bevonult fiata­lok, 11 hónapi szolgálat után, augusztus 2-án lesze­relnek — tájékoztatták az MTI munkatársát a Hon­védelmi Minisztérium ille­tékesei. — A katonai szolgálat ellátása mellett a fiatalok­nak módjuk volt arra is, hogy kapcsolatot tartsanak azokkal az egyetemekkel, illetve főiskolákkal, ame­lyeknek szeptemberben hallgatóivá válnak. Okta­tók segítségéved készültek tanulmányaikra. Meggyőző­désünk, hogy ez előnyös a fiataloknak, és a tanév megkezdéséig mintegy 5—6 hét szabadidő is áll ren­delkezésükre, s ez idő alatt kipihenhetik a katonai szolgálat fáradalmait. — A honvédelmi törvény értelmében a 18. életéveit betöltött fiatal — ameny- nyiben alkalmas katonai szolgálatra — köteles kato­nának bevonulnL A felsőoktatási intézmé­nyekre felvett fiatalok­nál az egyetemi tanul­mányokra való tekintet­tel a szolgálati idő tar­tama 11 hónap. Évről évre nő a honvédség­nél azoknak a fiataloknak a száma, akik egyetemi ta­nulmányaik megkezdése előtt vonulnak be katonai szolgálatra. Az idén máraz egyetemekre felvett és ka­tonai szolgálatra alkalmas fiatalok túlnyomó többsé­ge, egyes karokról minden fiatal, bevonul katonának. Augustus utolsó napjai­ban megkapják a behí­vót és szeptember 1-én megkezdik a katonai szol­gálatukat. — A Művelődésügyi Mi­nisztérium és az egyetemek tanári karának egybehang­zó véleménye: a honvéd­ségből kikerülő egyetemis­ták, főiskolások magatar­tása, fegyelmezettsége és szorgalma előnyösen érez­teti hatását a tanulmányi előmenetelükben. A Honvédelmi Miniszté­riumban elmondták még, hogy a sorkatonák bizonyos feltételek mellett — egye­temi felvételre jelentkez­hetnek. Amennyiben a pályázót felvették vala­melyik felsőoktatási in­tézmény nappali tagoza­tára, úgy katonai szolgá­lati idejének letelte előtt, vagyis a tanév kezdete­kor, leszerelik. A tapasztalatok szerint e fiatalok szorgalommal, jó tanulmányi eredménnyel megállják a helyüket. Elő­fordult ugyan, hogy akad­tak, akik visszaéltek a „korai leszereléssel” s az egyetemet csak arra hasz­nálták fel, hogy megrövi­dítsék katonai szolgálatuk idejét és alapos indok nél­kül abt>ahagyták a ta­nulást Amennyiben egyetemi kimaradásuk indokolat­lan, ismét be kell vonul- niok és ki kell tölteniök katonai szolgálati idejü­ket ugyanúgy, mint azoknak a „11 hónaposoknak”, akik a leszerelés után ok nélkül otthagyták az egyetemet „Szépeti szól a hegedűje*4 Azt tartják a külföldiek, a magyar dalban minden benne van. Öröm, bánat keserűség, harag, az egész magyar néplelkület. Van most Szolnokon egy em­ber, aki ezáltal lett na­gyon népszerű. Horváth Bélának hívják a vékony szál férfit a szolnoki Ha­lászcsárda prímását. — Az úton elkapják őket gra­tulálnak nekik. Egy széles­kedvű vendég azt mond­ta: meg is öltelek volna benneteket ha Dem ti lesztek az elsők. Horváth Béláék tettek azért valamit hogy Szol­nokot jó hírnevéről ismer­je az ország, s még a ha­táron túliak is. Két eszten­deje rendezik meg Bala- tonbogláron a földműves­szövetkezeti zenekarok or­szágos versenyét. Hazánk­ban legalább négyszáz szövetkezeti zenekar mu­zsikál esténként. S eddig még mind a két évben a szolnokiak húzták a leg­szebben. Olyan zsűri előtt mint Grabócz Miklós, Já­róka Sándor, Vuicsics Ti­hamér, s mások. Harminc percig állhat­ták a dobogón. Ha túllé­pik a műsoridőt, az már pontlevonás. Majdnem úgy jártak. De észbekaptak, s az Orfeusz nyitánvt ki­hagyták. Így Verdi Traviá- ttjából muzsikáltak, a Vígözvegy Vilja dalát s magyar nótacsokrot adtak. Előzőleg, amikor 19 me­gye népzenészei vetették össze tudásukat, a szolnoki táj Tisza-menti nótáival arattak sikert. Játszanak mindent. Ope­ranyitányokat operettmu­zsikát magyar népdalt magyamótát cigánydalo­kat verbunkosokat keser­gőket, csárdásokat frisse­seket, adnak hegedű, cselló, cimbalomszólókat, muzsi­kálnak keringőket bécsi dalokat román dalokat a úiabban bolgárokat is. — Három esztendeje, fél évig a szófiai „Magyar Étte- rem”-ben muzsikáltak. On­nan sok kedves élményt hoztak magukkal. Egy német kereskedő a szolno­ki Halászcsárdában gyako­ri vendégük volt. Egyik este Szófiában meglöki Szabó Gusztáv bőgős Hor­váth Bélát: nézd. csak lei van itt. A német volt. Egv szófiai hallgatójuk meg­ígérte. felkeresi őket Szol­nokon. EH is jött Ugyan­csak bolgár sztori. Eljárt hozzájuk az olasz követ. A szolnokiak kedveskedni akartak olasz opera szá­mokkal A követ vissza­üzent. 0 a magyar nótá­kért jött. Balatonbofdárop * Járóka Sándor azzal tisztelte meg Horváth Bélát: meghívta A szolnokiaknak saól Horváth Béla hegedűje segédprímásnak zenekará­ba. A szolnoki zenészek akkor este még a szállodá­ban tölthették volna az éjszakát. Este kimentek az állomásra, s a legköze­lebb induló vonatra fel­szálltak. Azt mondják, mindenütt jó, de legjobb Szolnokon. Horváth Bé­láék 1200 számot tudnak. S hogyan? A zsürielnök úgy mondta: mintha egy ember állna a dobogón. A szolnokiak így: jaj, de szénen húzzák. A szolnoki Tisza Szálló­ban sok a külföldi vendég. Magyar muzsikát keresnek. Ilyenkor a portás megad­ja az útirányt a Halász- csárdába. Nemrég éjsza­ka szalajtottak Horváth Béláért, aki szabadnapos volt éppen. Menjen azon­nal a Tiszába egy magas­rangú külföldi vendég magyar nótákat szeretne hallani. Horváth Béla már 14 éves korában a Rajkó­zenekar tagja volt Pesten. Tizenhét évesen segédprí­más a Deák kávéházban. Mikor meghalt Szolnokon Farkas Jancsi bácsi, a nagynevű prímás, pályáza­tot hirdettek helyére. — Már ide is versenygyőztes­ként kerültek. Most bol­dogok nagyon. Szeptem­berben a televízióban ven­dégszerepelnek. Még erre az évre külföldi turnét is ígértek nekik. örülünk neki. De félünk is. Ha elkerülnének Szol­nokról, nekünk ki hege­dűje szól majd olyan szé­pen, mint a Horváth Bé­láé? » boraik — QfLtfsíni Tószeg, eszpresszó. Több mint 30 fok árnyékban. — Hideg gyümölcslevet kérek. — Nincs — feleli a ki­szolgáló. — Hideg bambi? — Nincs. —i Hideg sör? — Nem hidegek az ita­lok. — A fagylalt biztosan az. Bólint. Kifelé menet: — Ez az üresen álló Zúzmara hűtő­vitrin üzemképes? — kér­dezem. — Igen. Miért? Meditálok magamban: most áruljam el neki? Ho­gyisne. Akik pár órával utánam lépnének a presz- szóba, már hideg italhoz jutnának. ö eddig irigy volt, én is az leszek. Szó nélkül ki­léptem. 2 a A berekfürdői strandfür­dőről távirati stílusban: Nagyszerű gyógyvíz, holt­versenyben a hajdúszobosz- lóivaL Tisztaság. A sok pa­vilonban mindent lehet kapni, amire egy strandon szüksége van az embernek. Még jégbéhűtött tejet is. Pedig az már nagy szó! Megfelelő számú kabin. A kabinok tágasak. Csóna­kázó tó. A tavon elegendő csónak. Még vízibicikli is van. A strand területén szálloda. Ez még hagyján, kempingezni is lehet Rengeteg fa, bokor. A fáktól a levegő... Na, itt van egy kis bökkenő. Mert a sok fától a levegő való­ban jó lenne, de a strand közepén éktelenkedő ósdi illemhely, a strand eddig felsorolt összes előnyét le­rontja. Pedig a tágas, mo­dem és higiénikus WC már régen készen ált * a Megy a kombájn vágta tarlón, az öreg emberek­nél mindig megcsodált ki­tartással. Hajlong és szedi az elmaradt kalászokat. —* Hány éves a néni'? — Hetven. — Minden esztendőbej; kijár? — Már harminc éve. — Mit csinál a búzával? — Csirkéknek, kacsáknak, szedem. Enyhít a takar­mány gondon. — Mennyit gyűjt egy nap alatt? — Jő, ha fél zsákkal lesz. Nagyon jók már ezek a gé­pek — néz szemrehányóan a nem messze poroló kom­bájnra. Miért halnak meg a fák? Azért mert fülledt melegek az esték? Azért, mert ilyen­kor duplán fűt a szesz? Július 11-e. Hajnalodott Abádszalókon. Az első já­rókelőket gyászos kép fo­gadta. Huszonhét, ősszel ültetett gömbakác koroná­ját törték le és tették a megcsonkított vékony törzs mellé a barbár kezek. Egy fiataltól megkérdez­ték: — Vajon miért tehet­ték, akik tették? Közömbös vállrándítás: — Talán szórakozásból. A községi tanács 22 ezer forintot fordított az el­múlt esztendőben fásításra. A fák pedig meghalnak, mert hónapok óta nem tud­ják elcsípni a rongálókat Lehet ez? w bogáéi <■»

Next

/
Oldalképek
Tartalom