Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
1M7. Július 30^ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 ,VWVS/VWWWWWVWVWVWWWWV\A| Egy kezdeményezéshez Halmi Erzsiké, a Középtiszai Állami Gazdaság KISZ alapszervezeti vezetőségi tagja beszélgetésünk közben egy levelet mutatott. Az alapszervezet tagjainak címezett írás arról tájékoztatja a fiatalokat, hogy a gazdaság vezetősége a párt-végrehajtóbizottsággal egyetértésben kül- és belföldi utazással és jelentős pénzösszegekkel jutalmazza azokat, akik a megjelölt követelményeket teljesítik. A kezdeményezés, a gazdasági vezetők törődése a fitalokkal, szükséges, jól kamatoztatható. Még akkor is, ha a levél tartalma jelenlegi formájában kissé bürokratikusnak tűnik. Eszerint ugyanis pontozzák azt, hogy ha a KISZ taggyűlésen sokan megjelennek, s külön azt is, ha felszólalnak, ha előadást tartanak, azt is, ha rendesen fizetik a tagsági díjukat, ha általános vagy középiskolába járnak stb. stb. Az így összegyűjtött pontokkal elnyerhetik a kecsegtető jutalmakat az alapszervezetek tagjai. Ezt a jelentős adminisztrálással járó módszert — bizonyos módosításokkal — bátran ajánlhatjuk közhasználatra mindazoknak a mezőgazdasági üzemeknek, ahol ifjúsági szervezet működik, s még nincs ennél jobb formája a ki- szesek ösztönzésének. Azért főleg mert a KISZ VII. kongresszusa után most aránylag nagy a csend a falusi ifjúsági szervezetekben. A KISZ VII. kongresszusa pedig olyan dolgokról szólt, amikről még a legnagyobb munkaidőben sem feledkezhetünk meg: A harmadik ötéves tervben mintegy 250 ezer fiatalt vár a mezőgazdaság. Ezért is szükséges, hogy megszilárduljanak s a jelenleginél tartalmasabb munkát végezzenek a falusi s főleg a mezőgazdasági üzemekben működő ifjúsági szervezetek. A tartalmas munkához pedig a „felnőttek” állandó, kifogyhatatlan segítsége kell. Idézzük a KISZ VII. kongresszusa beszámolójának egyik kitételét: „Alapszervezeteinket fel kell készítenünk arra, hogy ne csak egyes akciókkal, hanem egész tevékenységükkel a fiatalok szocialista nevelését szolgálják. Nevelőmunkánk egyik alapvető feladata: felkészíteni a kialakulóban levő szocialista paraszti osztály első ifjú nemzedékét a modern, nagyüzemi mezőgazdasági munkára, a közös gazdálkodásra, megszilárdítani a fiatalokban a választott életpálya szeretetét, a nagyüzemi gazdálkodás jövőjébe vetett hitet. Munkánk jellegzetessége, hogy nagyrészt még a tegnapban kell a holnapot megmutatnunk, a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tulajdonságokat kifejlesztenünk ...” A tartalom. Ez tehát az, amivel kiegészítve a bánhalmi vezetők kezdeményezése a fiatalok között sikereket hozhat, s amellyel együtt az eddig kidolgozott forma valóban jó irányba' serkentheti a kiszesek aktivitását (B) Az ezüst új korszaka Az ezüst mint dísztárgy hosszú ideig ..a szegényei aranya” volt. Az ércpénzeknél a kisebb értékű egységeket verették ezüstből. Sokan még nem tudják, hogy az amerikai pénzügyminiszter megtiltotta az ezüst kivitelét Csak azok a vállalatok vásárolhatnak ezüstöt az államtól, amelyek igazolni tudják, hogy munkájukhoz szükséges- Azt hogy az ezüst ilyen nagy becsben van, az elektronikai ipar és az űrkutatások céljait szolgáló eszközök előállítása teszi. Előfordulhat hogy a mai technika az ezüstöt többre becsüli, mint amennyit tulajdonképpen ér. vagvis azoknak a oénzegységek- nek az értékén felül taksálják. amelyekből az ezüstpénzek készülnek- Az amerikai kormány úgy határozott hogy az ezüstpénzeket más fémmel fogja helyettesíteni. Mindez fokozatosan történhetik meg. minthogy az átmenetet csak a jövő évre tervezik. Mindenesetre a tőzsde spekulánsai máris megkezdték az ezüst felvásárlását Londonban például ennek a fémnek az ára állandóan emelkedikKun Józsefnek híviák. kunsági ember és a ..Kunság mezeién” arat- Kunmadarason a falu alatt magányos. haragosan zúgó Piros gép halad a búzaföldön. Az tűnik féL, hogy egyedül van Története van ennek. Hét évig a Hortobágyi Állami Gazdaságban kombáinolt. Nem volt segéd vezetőie se. egyedül aratott- Most a kunmadaBarátit néni tehenei Uj Erdő 258. Elhagyott eperfákkal körülvett tanya a jászberényi határban. A száz évesnek becsült házikóban egy öreg házaspár, Baráth István és felesége lakik. A 62 éves férfi már keveset dolgozhat. Beteges, háromszor tört el a keze és a válla. — Azelőtt hat hold szántón és két hold szőlőben gazdálkodott. Most a Vörös Csillag Tsz tagja. Négy hold szőlőt, burgonyát és takarmányrépát művel részes alapon a szövetkezetnek. Kietlen, futóhomok ez a vidék. A határ távolabbi részén már aranyhomokká vált az Űj Erdő. Az állami gazdaság csemege és borszőlőt, gyümölcsöst telepített oda. Gazdagon fizet a munka gyümölcse. De itt, Baráthék tanyáján a fű sem él meg. Szinte perzsel az átforrósodott futóhomok. Mások elmenekülnének innen. Baráthék megszokták, nem kívánkoznak sehova. Megadták magukat a sorsnak. Különösen azóta, hogy 17 éves, gimnazista fiukat 1953-ban elveszítették. A Zagyvába fulladt, amikor egy társát akarta kimenteni. Baráth néni a három tehenével vigasztalódik, bajlódik. Igen szép jószágok. A környékben sem találni hasonlókat. Nem csoda, ha gvakran akad látogatójuk, még a szövetkezetektől is. — Az öregem nem kínlódna velük. Eladná őket, de én nem hagyom. Sok pénzt hoznak a házhoz... — Mióta vannak meg! — A Zsemle már tíz év éta. Még egyéni korunkban, a vásárban vettük. Törzskönyvezett volt. A borja- zás után 15 liter tejet adott. Azt'n fokozatosan felment 0 literig. — Hogy mondta? — Jól hallotta. Naponta 42 litert adott. Hat óránként fejtem. Még éjjel is felkeltem hozzá. Ennek a borja volt a másik kettő is. A Bimbó 27 litert, a Viola 28-at adott. Sajnos most mindegyiktől kevesebbet fejek, mert kevés a takarmány. .. A tejipari vállalat emberei naponta 50 liter tejet szállítottak el Baráthék tanyájáról. Szép pénzt, több mint 3000 forintot kaptak érte havonta. Ezenkívül a környező tanyák lakóinak is jutott tej; — Két hónap óta nem adunk a vállalatnak tejet, összevesztünk a zsírszáza- lék miatt. Azóta sajtot készítünk. Hetenként 20 kiló sajtot adunk el a földmüve sszövetkezetnek. Hiányzik a korpa, amit a tej után a vállalattól kaptunk. De megmarad a savó. Négy malacot és három süldőt nevelünk rajta... A három szép jószág egy- egy eperfa alatt hűsöl a déli kánikulában. Tavalyi, száraz kukoricaszárat rágnak. Közelükben kis kazal széna. De azt a télire hagyják. — Csak ettől tejelnek? — Zöldet nem kapnak, az nincs. Abrakkal pótoljuk a takarmányt A Zsemlének 11 kilót is adtam, amikor 42 litert fejtem tőle. Most hét kilót adok neki, így ad 32 litert, ősszel kukoricaszárat veszünk. A tsz-től háztájit és 1200 négyszögöl legelőt kapunk. Onnan van ez a kis kazal széna. Kapósak a tehenek szaporulatai. A borjakat a Rákóczi és Vörös Csillag Tsz vásárolja meg. A Zsemlével országos kiállításon sem vallanának szégyent De erre nem gondolnak Baráthék. Náluk a jószág, a jövedelem kiegészítője. Máthé László Íme I 42 Uteres Zsemle Káros jóindulat Elet csak ott lehetséges, ahol víz is VAN. HA EZ IGAZ, — MÁR PEDIG ÍGY VAN - AKKOR AZ IS IGAZ, HOGY OTT, AHOL KEVÉS A VÍZ, AZ ÉLET KIZÖKKEN A RENDES KERÉKVÁGÁSBÓL. SZOLNOK MEGYE EGYES TERÜLETEIN. DE FŐLEG A JÁSZSÁGBAN MA MÉG KEVÉS AZ IVÁSRA ALKALMAS JÖ VÍZ. A ivóvízben szegény helységek lakóinak örök és állandóan visszatérő problémája tehát a víz. Az egyéb igények növekedésével együtt jár a víz iránti fokozott igény, ami teljesen érthető. Nemcsak a városokban, de faluhelyen is modern, fürdőszobás lakások épülnek, s ezekben a családok személyenként naponta 100—150 litert is fogyasztanak főzésre, mosásra és tisztálkodásra. A fejlett lakáskultúrával rendelkező országokban ez a szám eléri, sőt el is hagyja a 250 litert Ma még talán illúziónak tűnik, hogy megyénkben ezt a vízfelhasználást valaha is elérjük, de állandóan és lankadatlan harc folyik — aminek sikere elsősorban népgazdaságunk anyagi erejétől függ — a jobb ivó- vízellátás biztosításáért Bár a jelenlegi helyzet korántsem kielégítő, érdemes visszapillantani, milyen szintről indultunk a felszabadulás után. Dr. Vitális Sándor a föld- és ásványtani tudományok doktora egyik kedves tanítványának dr. Urbancsek János főgeológusnak könyvébe, melynek címe „Szolnok megye vízföldtana és vízellátása” — így ír előszót: „A felszabadulás előtt Magyarország lakosainak ivóvízellátása nagyon siralmas képet mutatott Az ország lakosságának csak 25 százaléka ivott vízvezetéki vizet és 75 százaléka kútvizet. Az ország 3400 községéből 1 százalék volt központi vízművel, 4 százaléka körzeti vízvezetékkel ellátva és 95 százaléka ásott és fúrt kutakból szerezte be ivóvizét, hegrosz- szabb volt a helyzet a Nagyalföldön, ahol a lakosok nagy része (85 százaléka) ásott, sokszor fertőzött kutakból nyerte a vizet. A felszabadulás után a párt és a kormányzat felismerve az ország ivóvíz- ellátásában a tűrhetetlen helyzetet, nagyarányú beruházásokba kezdett. 1957- ig új vízművek, közkutak építésére, az ivóvízellátás megjavítására 700 millió forintot fordítottak, melynek eredményeképpen ma a lakosság 32 százaléka van vízműből, 31 százaléka a közkutakból és 37 százaléka főleg ásott kutakból ivóvízzel ellátva. Tíz év alatt (1957-ig) 39 városiközségi vízvezeték épült és a falvakban 2500 új közkút létesült. Az ivóvíztermelés az 1944. évi 100 millióról 230 millió köbméterre emelkedett. Mindez azonban még mindig nem elegendő. . ." Továbbra is, a nagy erőfeszítések ellenére is igaz: a legrosszabb az ivóvízellátás még ma is a Nagyalföldön. Ügy gondoljuk, megyénk községeinek lakói ezt minden kimutatásnál és statisztikai adatnál jobban érzik saját „torkukon”. Aki nyáron járja a községeket főleg a jászságiakat úgy győződik meg róla, hogy egy-egy közkút előtt ötven, nem ritka esetben száz embert is láthat hosz- szú sorokban kannákkal a kezükben. Sajnos, a múlt nyomorúságos örökségét majdnem mindenütt tovább rontotta az elmúlt években a hozzá nem értő jóindulat Vajon gondoltak-e arra mindazok a tanácstagok, akik időt és fáradtságot nem kímélve, választókörzetük lakóinak sürgetésére, „kijárták” egyes utcák vezetékes vízzel való ellátását, hogy ezzel a jóindulatukkal a község nagy részének kárt okoznak? Tegyük fel, nem voltak tisztában, hogy az adott kút egyre nagyobb túlterhelése egyre jobban csökkenti a víznyomást s hovatovább minden csapból csak csöpögni fog a víz. A tanácstag nem tudta. De tudni kellett volna az Illetékes vízügyi szakembereknek. Egyik városunkban történt hogy a vízhálózat bővítéséhez * régi kút már nem adott elegendő vizet A, régi — de megfelelő — szivattyút tehát egy háromszor akkora teljesítményűre cserélték fel és ezzel „erőszakolták” meg a víztároló réteget. Mondanunk sem kell, a hatás nem maradt el. A szivattyú — mivel túl erős volt —, még a homokot is felkapta, felszínre hozta és belenyomta a vízvezeték csöveibe. A megyei víz és csatornaműnek főmérnökétől tudjuk, a kár óriási volt Hozzá nem értés? Igen. Az ilyen „jóindulat" elrettentő példáját Tószeg jelenlegi ivóvíz helyzete is. Egy főre napi 35 liter víz jut nem számolva bele a háztáji állatállományt s mivel a sertés és a szarvasmarha nem teve, tetemes vízre van szüksége, Dr. Urbancsek János nagyszerű tanulmányában megírta, hogy „Az alsó pleisztocén rétegekből kitermelt víz közfogyasztásra megfelelő és mivel bőséges víz- mennyiség tárható fel, a helység vízkitermelési lehetősége kedvező. Ezzel szemben a lakosság vízellátása mégsem kielégítő, mert a szükséget vízmennyiségnek csak az 50 százalékát termelik kLm A tudományos megállapítást és a közkutas rendszert elvetve egyesek úgy gondolták, jót tesznek a községgel, ha minden egyes házhoz bevezetik a . vizet Megtettek mindent — többek között minden családtól beszedtek négyezer forint hozzájárulást kiépítettek 22 kilométer vízvezetékhálózatot — csupán kutat nem fúrtak. Így a meglévők kimerültek, s Tószeg népe csodálatos udvari csapjaival e nyáron öt hétig víz nélkül kínlódott Mindenki elismerheti, hogy az ilyenfajta jóindulatú buzgóság több kárt okoz, mint hasznot Bognál Ham A hőség eszi a kombájnost rasi Kossuth Tsz-ben tt- zenketten vannak kombájn vezetők. hat gépen- Mikor szóltak, hogv a vetőmag táblára csak két kombáin kell. gyorsan jelentkezett. Társa gépe elromlott. Így maradt magára. Csupa por. izzadt ember. — Ez haayján- Ma eaész nap rajtam volt az ina- Ilyenkor már a túlérett gabona pórja nagyon csip. nem mertem levetkőzni. A pótkocsi vezetője közbeszól. — A kánikulában látta volna- Mint. akit betapasztottak- A nagy por belepte. ráizzadt rászáradt Elviselhetetlen meleg van ezen a nyáron A kunmadarasa határban mértek már 34 fokot Ez kombájnon legalább negyven fokot jelent A gén áthevüi. odatűz a nap. mind a vezetőre nvamja a hőséget- A hűtőről a víz meleg párája csapja megA nap ellen, a por ellen felteszi a védőszemüveget Annál rosszabb. Az beizzad. nem lát tőle. Egyre vigyáz, ne igyon sokat A sok víztől rosszul lehet- Inkább gyümölcsöt fogyaszt- Naponta harminc ember munkáját végzi el génével. Bizony kijárna a főtt ebéd. A szövetkezet nem ad. esetleg ha a család hoz. Vagy otthon este. Csak az már nem nagyon esik jól- Féltíz. mire hazakerül. holt fáradtan, piszkosan. s hajnali háromkor már csörög az óra- Még büfékocsi se jár a határba. Fa is itt-ott van. ahová behúzódhatnának a rekke- nő melegben. Van egy tanulója. Ügyes kezű fiú. Inkább a reggeli órákban arat- Mikorra a hőség beköszönt Kim József ül a gépre, ő izzad rajta- Szokatlan. Különben a hűvös műhelyben dolgozik, csak nyaranta ül kombájnra. Három hete arat még megtart másfél hétig. Már lefogyott. Minden nyáron lead néhány kilót az amúgy is vékony szerelőA hőség eszi az embert Minden évben learat élesénél 70—80 vagonnal. Amit most vág. jól fizet Azt mondja, olyan 22 mázsát ad holdja. A magányos kom- bájnos felül a gépre- A vezetőülésről messzire ellátni. El a másik dűlőre, ahol a többiek vannak, s ahol még sok a talponálló búza. A hat gén között az övé aratott az első után a legtöbbet A magányos kombáinos szeret társaival is dolgozni. Ott mégsincsenek egyedül- Csakhát — ahogy a Kossuth Tsz gondoskodott róluk— magukmha sva tot- tan. B. L. Intézkedés a letétbe helyezett forintokról Illetékes helyen kapott tájékoztatás szerint az érvényben levő rendelkezések értelmében a forint kivitele Magyarországról tilos, abból a célból azonban. hogy a külföldről Magyarországra visszatérő utas forintban felmerülő kiadásainak fedezésére megfelelő összeggel rendelkezzen. devizarendelkezéseink lehetővé teszik, hogy a külföldre kiutazók személyenként 200 forintot vihetnek magukkal érmékben vagy 20 forintnál nem nagyobb címletű bankjegyekben. A 200 forintot meghaladó összegű vagy » 20 forintot meghaladó címletű forint bankjegyeket bejelentés esetén — a vámhivatalok letétbe veszik, és ezt az összeget a külföldről hazatérő magyar állam« polgár a kiléptető határvámhivataltól visszakaphatjaSokszor előfordult azonban. hogy az utas nem azon a határállomáson érkezett haza. mint ahol távozott. s ilyen esetben csak hosszadalmas utánjárással juthatott a kilépésnél letétbe helyezett forintösszegéhez. A letétbe helyezett forintösszegek visszafizetésének meggyorsítása és egyszerűsítése érdekében olyan intézkedés történt, hogy a vámhivatalnál augusztus 1. után a kilépésnél önként letétbe helyezett forintösszegeket — a vámszervektől kapott Igazolás alapján — az Országos Takarékpénztár bármelyik fiókja visaI
