Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP un, jűbob n. a világpolitikában Közel-keleti holtpont az ENSZ-ben — Arab csúcsmegbeszélések Kairóban — Költségvetési krízis Bonnban - Szovjet figyelmeztetés — „Fehér könyv" a brit katona- politika változásairól E!\SZ JeSxnyű'én Elfogadták a semlegesek szavazatát 1. Mint ama bizonyos júniusi nap óta állandóan — ezen a héten is a közel- keleti válság állott a nemzetközi figyelem középpontjában, Az Egyesült Nemzetek Szervezetének színhelyén lázas munka folyt — ám elsősorban a kulisszák mögött, a külvilág kizárásával. Hétfőn elnapolták a világszervezet rendkívüli közgyűlését, — amely csak pénteken folytatta munkáját. Az elnapolás célja az volt, hogy időt adjanak olyan kompromisszumos határozati javaslat kidolgozásához, amely megkaphatja a szükséges kétharmados többséget. A jelek szerint erre — legalább is a legközelebbi jövőben — nem sok kilátás van: az ENSZ adós olyan határozattal, amely megfelelő formában és gyakorlatilag is keresztülvihető módon követelné az izraeli megszálló csapatok kivonását az elfoglalt arab területekről! Az izraeli kormány magatartása nehezíti akcióival ilyen ENSZ-határozat létrejöttét Hiszen a Jeruzsálem óvárosának kiürítésére hozott, majd ismételten megerősített elfogadott határozatot sem hajtotta végre. Erre a magatartásra hívta fel a figyelmet Gromiko szovjet külügyminiszter levele, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökéhez intézett, s amely arra int hogy az utóbbi napokban sorozatosan kirobbant konfliktusok, amelyek a Biztonsági Tanács tűzszünet! határozatának izraeli megsértését jelentik — „rendkívül veszélyesek és nagyobb arányú katonai konfliktussá fajulhatnak”. Az izraeli kormány a Gromiko-levéllel kapcsolatban válaszlevelet intézett az ENSZ közgyűlés elnökéhez, amelyben a maga részéről az arab államokat vádolta agresszióváL 2. Az ENSZ-ben bekövetkezett - „közel-keleti holtpont” háttere előtt zajlottak le az „arab csúcs” tárgyalásai Kairóban. Ezeket a tanácskozásokat váltakozó számú résztvevővel folytatták. Jellegzetességük azonban az volt, hogy Husszein Jordániái király csak a tanácskozások legelső fázisában vett részt, Szaud-Arábia, Líbia, Marokkó és Libanon képviselői pedig távolmaradtak a megbeszélésektől. Hvmődon e tanácskozásokon a vendéglátó Nasz- szer elnökön kívül az algériai, a szíriai. az iraki és a szudáni államfő vett részt. A megbeszélések csúcspontián Bumedien algériai és Aref Iraki államfő a hét elején Moszkvába utazott. ahol tárgvlásokat folytatott Brezsnvewel és Kosziginnel. A moszkvai látogatás után visszautaztak Kairóba, ahol beszámoltak a Szovjetunióban folvtatott eszmecsere eredményeiről. Az arab csúcstalálkozóról hivatalos közleményt nem adtak ki, de Bumedien, Aref és Azhari szudáni elnök sajtónyilatkozatot tett Bumedien a saltónvilatko- zatban azt mondotta, hogy „teljes megegyezés lőtt létre. az Izraeli agresszió következményeinek felszámolása érdekében hozandó intézkedésekről”. Ez kétségkívül haladást jelent. — miután a csúcstalálkozó korábbi periódusában úgy tűnt, hogy az aktivitását erőteljesen növelő Algéria és Szíria a fegyveres harc valamilyen formában történő folytatása mellett emelt szót míg Egyiptom hosszabb lejáratú, összehangolt politikai-gazdasági akciókkal kívánja elérni a közös politikai célokat A hét utolsó napján kairói sajtóinformációk nyilvánosságra hozták, hogy augusztus 7-én Szudán fővárosában külügyminiszteri szinten tartanának konferenciát Ezen azonban — a jelek szerint — csak a határozottan állás foglaló arab államok megbízottai vehetnek részt. Így valószínűnek látszik, hogy az EAK, Szíria, Irak, Algéria és Szudán külügyminiszterei lesznek a tárgyalások biztos résztvevői, 3. A hét figyelemre méltó és mélyebb összefüggéseket is felvető eseményei közé tartozik, hogy Nyugat-Eu- rópa két vezető országában, Nagy-Britanniában és Nyugab-Németországban kiéleződött a belpolitikai helyzet. Ez az éleződés sok azonos vonást mutat, bár a két ország nemzetközi és katonai helyzete különböző. Ami Nyugat-Németorszá- got illeti, a kiindulópont az, hogy a gazdasági stagnálás, sőt visszaesés veszélye pénzügyi lépésekre kényszerítette a kormányt, s ennek során hozzányúltak az eddig „tabu”-nak tekintett katonai költség- vetéshez is. Noha a csökkentés nem volt jelentős, nyomban kétirányú válságot robbantott ki. Egyrészt Schröder hadügyminiszter a nyugatnémet tábornoki kar nyomását kifejezve tiltakozott, sőt állítólag lemondással fenyegetőzött. Másrészt az Egyesült Államok nyíltan kifejezte elégedetlenségét. Schröder fellépése magában hordja egy esetleges kormányválság csíráit, az újabb amerikai—nyugatnémet nézeteltéréseket pedig Kiesinger kancellár és Brandt külügyminszter augusztus 15-i washingtoni utazása során kellene rendezni 4. A nyugatnémet krízis napvilágra hozott olyan belső feszültségeket, — amelyek különösen időszerűvé teszik a bonni alkotmányjogi tervekkel kapcsolatos, e héten nyilvánosságra hozott szovjet állásfoglalást. A TASZSZ- nyilatkozat arra hívja fel a figyelmet, hogy a kivételes törvények rendszere, amelynek kidolgozását a jelenlegi bonni kormány is folytatja, súlyos fenyegetést jelent Európa biztonsága szempontjából, — A rendkívüli törvényhozás módot adna a kormánynak, hogy a lakosság elemi jogainak hatálytalanításával kezébevegye a teljes végrehajtó és törvényhozó hatalmat, bírói szervek jóváhagyása nélkül letartóztatásokat eszközöljön és a szövetségi köztársaság egész politikáját gyökeresen militarizálja. 5. Ugyancsak a hadügyi költségvetés körül bontakozott ki e héten az angol politikai válság. A kiindulópontot az úgynevezett „védelmi fehér könyv” nyilvánosságrahozatala jelentette. Ez előirányozza a katonai kiadások fokozatos és lassú csökkentését és a hírhedt „Szueztől keletre” politika fokozatos felszámolását. A fehér könyv világossá teszi, hogy nem elvi vagy erkölcsi meggondolásak alapján hozták ezt a határozatot, hanem egyszerűen azért, mert Nagy-Britannia gazdasági helyzete nem bírja elviselni a „Szueztől keletre” politika tehertételeit, s így a 70-es évek közepéig bezárólag Londonnak katonailag visz- sza kell vonulnia Délkelet- Ázsiából. Ez a dolog lényegét tekintve az Aden, Malaysia és Singapore területén lévő katonai bázisok felszámolását jelentené. — Feltűnést keltett, hogy Wilson a fehér könyv nyilvánosságra hozatala után (amely szerint még mintegy 7—8 évig fenntartanák a jelenlegi állapotot) arra célzott: a változásokat esetleg már korábban végre kell hajtani. Ebből Londonban azt a következtetést vonták le, hogy a kormányon ' belül nézeteltérések merülnek fel a brit katonai politika megváltoztatásával kapcsolatban, s hogy esetleg Wilson kénytelen lesz átalakítani kormányát. E kombinációk szerint a kormányátalakítás középpontjában Healey hadügyminiszter személye áll majd, aki más megbízást kapna. A „helvcserés átalakítás” esetleg érintheti Callaghan pénzügyminiszter és Brown külügyminiszter pozícióját is, Gömöri Endre Kongói tiltakozni* as ENSZ-ben Bomboko kongói (Kinshasa) külügyminiszter levelet intézett U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához, — amelyben tiltakozott az ellen, hogy portugál és dél- rhodesiai repülőgépek többször is megsértették az ország légiterét A külügyminiszter tiltakozott az éllen is, hogy az angolai és a dél-rhodesial hatóságok, az ENSZ-hatá- rozatokkal ellentétben engedélyt adnak területükön a zsoldosok gyülekezésére. A kongói kormány kérte a főtitkárt, hogy a levél tartalmát juttassa a Biztonsági Tanács tudomására. De Gaulle francia köz- társasági elnök St. Pierre Miquelon szigetén tett néhány órás látogatás után a 11 500 tonnás Colbert cirkáló fedélzetén ma érkezik meg a kanadai hivatalos látogatásának első állomáshelyére Quebecbe. A francia elnök, Kanada első „anyaországának” államfője hivatalos látogatását Quebecben, Kanada francia anyanyelvű tartományának fővárosában kezdi meg. Francia kormánykörökben az utóbbi években nagy fontosságot tulajdonítanak Kanada francia származású lakosságával való kapcsol at-tartásnak. mind politikai, mind kulturális, mind pedig gazdasági téren, — A Az ENSZ-közgyűlés péntek esti ülésén a szünet után — magyar idő szerint éjfél után egy órakor — Finnország képviselője bejelentette, hogy Svédország, Finnország és Ausztria által közösen beterjesztett határozati javaslatból az ülésen elhangzott ellenvetések alapján kihagyták azt a bekezdést, amely azt javasolta a Biztonsági Tanácsnak. hogy sürgős kérdésként foglalkozzék a köA kiadatási okmányokról már csak Bumedien elnök aláírása hiányzik és Csom- bét, a Kinshasában távollétében halálra ítélt volt miniszterelnököt repülőgépen Kongóba szállítják — jelentette szombaton reggel a Reuter iroda Algírból. Alig félórával azután, hogy az Algériai Legfelsőbb Bíróság pénteken Csőmbe kiadása mellett döntött, a kinshasai rádió így tudatta hallgatóságával a hírt: „Az áruló Csőmbe hamarosan itt lesz, Afrika ügye meghallgattatott. Az igazságos ítélet bebizonyította, hogy az afrikai szolidaritás nem szavakból áll csupán, hanem a valóságban gyökerezik. Az újságírók Mobutuval még péntek este találkoztak. A tábornok-elnök kijelentette: „Csombét a mi bíróságunk már halálra ítélte, számunkra Csőmbe már halott”. A UPI hírügynökség kinshasai tudósítója szerint a volt miniszterelnök sorsa megpecsételődött: Mihelyt az algériaiak kiadják őt Kongónak, nyilvánosan fel fogják akasztani. A hír- ügynökség azonban úgy vélekedik, hogy Csőmbe és barátai — elsősorban a Kelet-Kongóban rejtőző zsoldosok — ennek megakadályozására mindent meg fognak kísérelni. Maga Csőmbe pénteken az algériai bíróság előtt értésre adta, hogy reménykedik még egy utolsó megbeszélésben: „Szeretném, ha Mobutu legalább egyórás kihallgatást adna nekem” — mondta. Csőmbe támogatói pénteken a következőképpen reagáltak: 1. Jean Schramm belga zsoldos-őrnagy a kelet-kongói Puniában, ahol megerősített tábora van, nem adta ki az általa fogva tartott húsz európai túszt a Vöröskeresztnek. A mentőnagy szomszéd, az Egyesült Államok gazdasági függőségében levő észak-amerikai ország köreiben is szívesen látják az irányukban megnyilvánuló francia érdeklődést, amely ugyan nem teszi lehetővé az amerikai gazdasági uralom alóli kiszabadulást, de erősítheti az ezzel szembeni ellenállási törekvéseket. ' A francia elnök hétfő reggel gépkocsin folytatja útját Montrealba, ahol megtekinti a világkiállítást, majd csütörtökön Ottawában, a kanadai kormány székhelyén tesz rövid hivatalos látogatást. De Gaulle tábornok még az nap este különrepölő- gépen visszautazik Párizsba, zel-keleti helyzet vizsgálatával. A szavazásra bocsátott módosított semleges határozati javaslat 63 szavazattal 26 ellenben és 27 tartózkodás mellett elfogadták. Ezzel az ENSZ-közgyűlés sürgős rendkívüli ülését meghatározatlan időre elnapolták azzal, hogy azt a közgyűlés elnöke bármikor összehívhatja, amikor annak szükségességét látja. repülőgép dolga végezetlenül tért vissza Kinshasába. 2. Csőmbe felesége egy amerikai ügyvéd közvetítésével táviratban kérte Mobutu t, hogy halassza el a halálos ítélet végrehajtását amíg ők az ENSZ-hez fordulnak. TIZENÖT esztendővel ezelőtt, 1952. július 23-án forradalmi változás történt az ősi Egyiptom életében. Hazafias érzelmű fiatal katonák, az úgynevezett szabad tisztek csoportja vette kezébe a hatalmat. Mozgalmuk legismertebb alakja az a Gamal Abdel Nasszer volt aki ma az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Ez a tiszti szervezet — az illegalitás körülményei között — már 1939 óta működött Tagjai nem tartoztak Egyiptom uralkodó, ezer családjához, s a Faruk király udvarában tivornyázó magasrangú katonai vezetőkhöz. Többségük közép- és módos paraszt, köztisztviselő fia, hiszen a tiszti pálya zárva volt a legszegényebb dolgozó rétegek fiai előtt őszintén áthatotta őket a gazdasági- és társadalmi reformokra való törekvés igénye, ugyanakkor származásuk és helyzetük következtében nem mindig voltak következetesek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy másfél évtízeddel ezelőtt másként festett a világ politikai arculata, különösen Afrikában és Ázsiában. JÜLIUS 23-A mindenképpen megteremtette a változások lehetőségét De meg kellett küzdeni a gyarmati múltból adódó elmaradással, a belső- és külső nehézségekkel, az ellenség aknamunkájával. A fejlődés korántsem volt töretlen, előadódtak válságos napok, voltak gondok, sőt, belső meghasonlások is. A világban és a Nílus mentén bekövetkező változások azonban átsegítették az akadályokon, s az elmúlt néhány évben Egyiptom egyike volt azoknak az országoknak, amelyek legkövetkezetesebben haladtak a nem-kapitalista fejlődés útján. Kairó nagy erőfeszítéseket tett a földreform végrehajtása érdekében, több, mint egymillió feddant (1 feddan—0,42 hektár) osztottak fel, a művelhető földterület jó egyhatodát. Mivel Egyiptom nagykiterjedésű területének 95 százaléka sivatag, megkezdték a termőföldek elhódítását a homoktól. Az asszuáni- nagygát — 17 piramis kőanyagát foglalja magába! — ugrásszerűen növeli majd a művelhető területeket Iraki katonai küldöttség Moszkvában Saker Mahmud Sukri vezérőrnagy, nemzetvédelmi miniszter vezetésével iraki katonai küldöttség tartózkodik a szovjet fővárosban. A küldöttség szombaton látogatást tett Andrej Grecsko marsallnál, a Szovjetunió honvédelmi miniszterén éL A küldöttség szívélyes baráti légkörben megbeszélést folytatott kölcsönösen érdeklődésre számot- tartó kérdésekről. Grecsko marsall villásreggelit adott az iraki katonai küldöttség tiszteletére. 3. A dél-afrikai Durbanban élő Mike Hoare volt kongói zsoldos-ezredes (ismert gúnynevén „Vad Mike”) Mobutuhoz intézett táviratában a polgárháború kiújulásával fenyegetőzött, ha Csombét valóban ki- végzik. Államosították a nehézipari üzemeket, a bankokat, a biztosító társaságokat, a könnyűipar jelentős részét, és a külkereskedelemnek csaknem kilenctizedét. Először Afrikában társadalombiztosítási törvényt hoztak; polgárjogi törvénnyel szabályozták a nők helyzetét; sikeresen léptek fel a pusztító népbetegségek ellen; 2000 kulturális-tájékoztatási központot létesítettek a falvakban. Ebben a nagy munkában — ez ismét az utóbbi évek eredménye — sikerült mindinkább egységbe tömöríteni Egyiptom belső haladásának erőit. KAIRÓ tevékenyen részt vett a nemzetközi események formálásában is. Anti- imperialista külpolitikájává] megbecsülést és tekintélyt szerzett világszerte. Élharcosa az arab népek összefogásának erre utal az ország megváltozott neve: EAK is. jóllehet az arab egységtörekvések nemcsak sikereket, hanem kudarcokat is hoztak. Érthető, ha az imperialista ellenlökések olyan gyakran vették célba az EAK-ot. 1956 őszén a szuezi agresszió idején angol—francia—izraeli támadás érte. Később a gazdasági zsarolást alkalmazták, kihasználva a fejlődés, a növekedés következtében előállott problémákat. Néhány alkalommal, nyugati sugallatra, belső összeesküvéseket szőttek. Ezek a kísérletek azonban elbuktak, s így néhány héttel ezelőtt ismét a nyílt agresszió került előtérbe. Az Egyesült Államok és a NATO rokon- szenvét élvező Izrael rátámadt Egyiptomra, s megszállta területének egyré- szét. Az imperializmust azonban megint csalódás érte: az egyiptomi nép a nehéz órákban ismét kifejezte akaratát, hogy tovább halad az eddigi úton. AZ ŰJ EGYIPTOM és a szocialista országok között bensőséges baráti kapcsolatok alakultak ki. Hazánk is minden tőlünk telhetőt megtett az antiimperialista és nem-kapitalista utat jéró EAK támogatására. Ott állunk most is mellette e nem könnyű időszakban. A nevezetes évfordulón, ennek szellemében küldjük jókívánságainkat és szolidaritásunkat a Tisza mentéről — a Nílushoz. De Gaulle Kanadában Mobutu: „Számunkra Csőmbe már halott I” Évforduló a Nílusnál K. &
