Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP un, jűbob n. a világpolitikában Közel-keleti holtpont az ENSZ-ben — Arab csúcs­megbeszélések Kairóban — Költségvetési krízis Bonnban - Szovjet figyelmeztetés — „Fehér könyv" a brit katona- politika változásairól E!\SZ JeSxnyű'én Elfogadták a semlegesek szavazatát 1. Mint ama bizonyos jú­niusi nap óta állandóan — ezen a héten is a közel- keleti válság állott a nem­zetközi figyelem közép­pontjában, Az Egyesült Nemzetek Szervezetének színhelyén lázas munka folyt — ám elsősorban a kulisszák mögött, a külvi­lág kizárásával. Hétfőn el­napolták a világszervezet rendkívüli közgyűlését, — amely csak pénteken foly­tatta munkáját. Az elna­polás célja az volt, hogy időt adjanak olyan komp­romisszumos határozati ja­vaslat kidolgozásához, amely megkaphatja a szükséges kétharmados többséget. A jelek szerint erre — legalább is a leg­közelebbi jövőben — nem sok kilátás van: az ENSZ adós olyan határozattal, amely megfelelő formában és gyakorlatilag is keresz­tülvihető módon követelné az izraeli megszálló csapa­tok kivonását az elfoglalt arab területekről! Az izraeli kormány ma­gatartása nehezíti akciói­val ilyen ENSZ-határozat létrejöttét Hiszen a Je­ruzsálem óvárosának kiürí­tésére hozott, majd ismé­telten megerősített elfoga­dott határozatot sem haj­totta végre. Erre a maga­tartásra hívta fel a figyel­met Gromiko szovjet kül­ügyminiszter levele, ame­lyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökéhez in­tézett, s amely arra int hogy az utóbbi napokban sorozatosan kirobbant konfliktusok, amelyek a Biztonsági Tanács tűzszü­net! határozatának izraeli megsértését jelentik — „rendkívül veszélyesek és nagyobb arányú katonai konfliktussá fajulhatnak”. Az izraeli kormány a Gromiko-levéllel kapcso­latban válaszlevelet inté­zett az ENSZ közgyűlés elnökéhez, amelyben a maga részéről az arab ál­lamokat vádolta agresszió­váL 2. Az ENSZ-ben bekövet­kezett - „közel-keleti holt­pont” háttere előtt zajlot­tak le az „arab csúcs” tár­gyalásai Kairóban. Ezeket a tanácskozásokat váltako­zó számú résztvevővel folytatták. Jellegzetessé­gük azonban az volt, hogy Husszein Jordániái király csak a tanácskozások leg­első fázisában vett részt, Szaud-Arábia, Líbia, Ma­rokkó és Libanon képvise­lői pedig távolmaradtak a megbeszélésektől. Hvmődon e tanácskozá­sokon a vendéglátó Nasz- szer elnökön kívül az al­gériai, a szíriai. az iraki és a szudáni államfő vett részt. A megbeszélések csúcs­pontián Bumedien algériai és Aref Iraki államfő a hét elején Moszkvába uta­zott. ahol tárgvlásokat folytatott Brezsnvewel és Kosziginnel. A moszkvai látogatás után visszautaz­tak Kairóba, ahol beszá­moltak a Szovjetunióban folvtatott eszmecsere ered­ményeiről. Az arab csúcstalálkozóról hivatalos közleményt nem adtak ki, de Bumedien, Aref és Azhari szudáni el­nök sajtónyilatkozatot tett Bumedien a saltónvilatko- zatban azt mondotta, hogy „teljes megegyezés lőtt lét­re. az Izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámo­lása érdekében hozandó in­tézkedésekről”. Ez kétség­kívül haladást jelent. — miután a csúcstalálkozó korábbi periódusában úgy tűnt, hogy az aktivitását erőteljesen növelő Algéria és Szíria a fegyveres harc valamilyen formában tör­ténő folytatása mellett emelt szót míg Egyiptom hosszabb lejáratú, össze­hangolt politikai-gazdasági akciókkal kívánja elérni a közös politikai célokat A hét utolsó napján kai­rói sajtóinformációk nyil­vánosságra hozták, hogy augusztus 7-én Szudán fő­városában külügyminiszte­ri szinten tartanának kon­ferenciát Ezen azonban — a jelek szerint — csak a határozottan állás foglaló arab államok megbízottai vehetnek részt. Így valószí­nűnek látszik, hogy az EAK, Szíria, Irak, Algéria és Szudán külügyminiszte­rei lesznek a tárgyalások biztos résztvevői, 3. A hét figyelemre méltó és mélyebb összefüggéseket is felvető eseményei közé tartozik, hogy Nyugat-Eu- rópa két vezető országá­ban, Nagy-Britanniában és Nyugab-Németországban ki­éleződött a belpolitikai helyzet. Ez az éleződés sok azonos vonást mutat, bár a két ország nemzetközi és katonai helyzete külön­böző. Ami Nyugat-Németorszá- got illeti, a kiindulópont az, hogy a gazdasági stag­nálás, sőt visszaesés ve­szélye pénzügyi lépésekre kényszerítette a kormányt, s ennek során hozzányúl­tak az eddig „tabu”-nak tekintett katonai költség- vetéshez is. Noha a csök­kentés nem volt jelentős, nyomban kétirányú válsá­got robbantott ki. Egyrészt Schröder had­ügyminiszter a nyugatné­met tábornoki kar nyomá­sát kifejezve tiltakozott, sőt állítólag lemondással fenyegetőzött. Másrészt az Egyesült Államok nyíltan kifejezte elégedetlenségét. Schröder fellépése magá­ban hordja egy esetleges kormányválság csíráit, az újabb amerikai—nyugatné­met nézeteltéréseket pe­dig Kiesinger kancellár és Brandt külügyminszter au­gusztus 15-i washingtoni utazása során kellene ren­dezni 4. A nyugatnémet krízis napvilágra hozott olyan belső feszültségeket, — amelyek különösen idősze­rűvé teszik a bonni alkot­mányjogi tervekkel kap­csolatos, e héten nyilvá­nosságra hozott szovjet ál­lásfoglalást. A TASZSZ- nyilatkozat arra hívja fel a figyelmet, hogy a kivé­teles törvények rendszere, amelynek kidolgozását a jelenlegi bonni kormány is folytatja, súlyos fenyege­tést jelent Európa bizton­sága szempontjából, — A rendkívüli törvényhozás módot adna a kormány­nak, hogy a lakosság elemi jogainak hatálytalanításá­val kezébevegye a teljes végrehajtó és törvényhozó hatalmat, bírói szervek jóváhagyása nélkül letar­tóztatásokat eszközöljön és a szövetségi köztársaság egész politikáját gyökere­sen militarizálja. 5. Ugyancsak a hadügyi költségvetés körül bonta­kozott ki e héten az angol politikai válság. A kiindu­lópontot az úgynevezett „védelmi fehér könyv” nyilvánosságrahozatala je­lentette. Ez előirányozza a katonai kiadások fokozatos és lassú csökkentését és a hírhedt „Szueztől keletre” politika fokozatos felszá­molását. A fehér könyv vi­lágossá teszi, hogy nem el­vi vagy erkölcsi meggon­dolásak alapján hozták ezt a határozatot, hanem egyszerűen azért, mert Nagy-Britannia gazdasági helyzete nem bírja elvisel­ni a „Szueztől keletre” po­litika tehertételeit, s így a 70-es évek köze­péig bezárólag Lon­donnak katonailag visz- sza kell vonulnia Délkelet- Ázsiából. Ez a dolog lénye­gét tekintve az Aden, Ma­laysia és Singapore terü­letén lévő katonai bázisok felszámolását jelentené. — Feltűnést keltett, hogy Wilson a fehér könyv nyil­vánosságra hozatala után (amely szerint még mint­egy 7—8 évig fenntartanák a jelenlegi állapotot) arra célzott: a változásokat esetleg már korábban vég­re kell hajtani. Ebből Lon­donban azt a következte­tést vonták le, hogy a kormányon ' belül nézetel­térések merülnek fel a brit katonai politika meg­változtatásával kapcsolat­ban, s hogy esetleg Wilson kénytelen lesz átalakítani kormányát. E kombinációk szerint a kormányátalakí­tás középpontjában Healey hadügyminiszter személye áll majd, aki más megbí­zást kapna. A „helvcserés átalakítás” esetleg érinthe­ti Callaghan pénzügymi­niszter és Brown külügy­miniszter pozícióját is, Gömöri Endre Kongói tiltakozni* as ENSZ-ben Bomboko kongói (Kins­hasa) külügyminiszter le­velet intézett U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához, — amelyben tiltakozott az el­len, hogy portugál és dél- rhodesiai repülőgépek többször is megsértették az ország légiterét A külügyminiszter tilta­kozott az éllen is, hogy az angolai és a dél-rhodesial hatóságok, az ENSZ-hatá- rozatokkal ellentétben en­gedélyt adnak területükön a zsoldosok gyülekezésére. A kongói kormány kérte a főtitkárt, hogy a levél tar­talmát juttassa a Biztonsá­gi Tanács tudomására. De Gaulle francia köz- társasági elnök St. Pierre Miquelon szigetén tett né­hány órás látogatás után a 11 500 tonnás Colbert cir­káló fedélzetén ma érke­zik meg a kanadai hivata­los látogatásának első ál­lomáshelyére Quebecbe. A francia elnök, Kanada el­ső „anyaországának” ál­lamfője hivatalos látogatá­sát Quebecben, Kanada francia anyanyelvű tarto­mányának fővárosában kezdi meg. Francia kor­mánykörökben az utóbbi években nagy fontosságot tulajdonítanak Kanada francia származású lakos­ságával való kapcsol at-tar­tásnak. mind politikai, mind kulturális, mind pe­dig gazdasági téren, — A Az ENSZ-közgyűlés pén­tek esti ülésén a szünet után — magyar idő szerint éjfél után egy órakor — Finnország képviselője be­jelentette, hogy Svédor­szág, Finnország és Auszt­ria által közösen beterjesz­tett határozati javaslatból az ülésen elhangzott ellen­vetések alapján kihagyták azt a bekezdést, amely azt javasolta a Biztonsági Ta­nácsnak. hogy sürgős kér­désként foglalkozzék a kö­A kiadatási okmányokról már csak Bumedien elnök aláírása hiányzik és Csom- bét, a Kinshasában távol­létében halálra ítélt volt miniszterelnököt repülőgé­pen Kongóba szállítják — jelentette szombaton reg­gel a Reuter iroda Algír­ból. Alig félórával azután, hogy az Algériai Legfel­sőbb Bíróság pénteken Csőmbe kiadása mellett döntött, a kinshasai rádió így tudatta hallgatóságával a hírt: „Az áruló Csőmbe hamarosan itt lesz, Afrika ügye meghallgattatott. Az igazságos ítélet bebizonyí­totta, hogy az afrikai szoli­daritás nem szavakból áll csupán, hanem a valóság­ban gyökerezik. Az újságírók Mobutuval még péntek este találkoz­tak. A tábornok-elnök ki­jelentette: „Csombét a mi bíróságunk már halálra ítélte, számunkra Csőmbe már halott”. A UPI hírügynökség kinshasai tudósítója szerint a volt miniszterelnök sor­sa megpecsételődött: Mi­helyt az algériaiak kiadják őt Kongónak, nyilvánosan fel fogják akasztani. A hír- ügynökség azonban úgy vé­lekedik, hogy Csőmbe és barátai — elsősorban a Kelet-Kongóban rejtőző zsoldosok — ennek meg­akadályozására mindent meg fognak kísérelni. Ma­ga Csőmbe pénteken az algériai bíróság előtt ér­tésre adta, hogy remény­kedik még egy utolsó meg­beszélésben: „Szeretném, ha Mobutu legalább egy­órás kihallgatást adna ne­kem” — mondta. Csőmbe támogatói pén­teken a következőképpen reagáltak: 1. Jean Schramm belga zsoldos-őrnagy a kelet-kon­gói Puniában, ahol meg­erősített tábora van, nem adta ki az általa fogva tar­tott húsz európai túszt a Vöröskeresztnek. A mentő­nagy szomszéd, az Egyesült Államok gazdasági függő­ségében levő észak-ameri­kai ország köreiben is szí­vesen látják az irányuk­ban megnyilvánuló fran­cia érdeklődést, amely ugyan nem teszi lehetővé az amerikai gazdasági ura­lom alóli kiszabadulást, de erősítheti az ezzel szem­beni ellenállási törekvése­ket. ' A francia elnök hétfő reggel gépkocsin folytatja útját Montrealba, ahol megtekinti a világkiállí­tást, majd csütörtökön Ot­tawában, a kanadai kor­mány székhelyén tesz rö­vid hivatalos látogatást. De Gaulle tábornok még az nap este különrepölő- gépen visszautazik Pá­rizsba, zel-keleti helyzet vizsgála­tával. A szavazásra bocsátott módosított semleges hatá­rozati javaslat 63 szavazat­tal 26 ellenben és 27 tar­tózkodás mellett elfogad­ták. Ezzel az ENSZ-köz­gyűlés sürgős rendkívüli ülését meghatározatlan időre elnapolták azzal, hogy azt a közgyűlés el­nöke bármikor összehív­hatja, amikor annak szük­ségességét látja. repülőgép dolga végezetle­nül tért vissza Kinshasába. 2. Csőmbe felesége egy amerikai ügyvéd közvetíté­sével táviratban kérte Mo­butu t, hogy halassza el a halálos ítélet végrehajtását amíg ők az ENSZ-hez for­dulnak. TIZENÖT esztendővel ezelőtt, 1952. július 23-án forradalmi változás történt az ősi Egyiptom életében. Hazafias érzelmű fiatal ka­tonák, az úgynevezett sza­bad tisztek csoportja vette kezébe a hatalmat. Mozgal­muk legismertebb alakja az a Gamal Abdel Nasszer volt aki ma az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Ez a tiszti szervezet — az illegalitás körülményei között — már 1939 óta mű­ködött Tagjai nem tartoztak Egyiptom uralkodó, ezer családjához, s a Faruk ki­rály udvarában tivornyázó magasrangú katonai veze­tőkhöz. Többségük közép- és módos paraszt, köztiszt­viselő fia, hiszen a tiszti pálya zárva volt a legszegé­nyebb dolgozó rétegek fiai előtt őszintén áthatotta őket a gazdasági- és társa­dalmi reformokra való tö­rekvés igénye, ugyanakkor származásuk és helyzetük következtében nem mindig voltak következetesek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy másfél évtízeddel ezelőtt másként festett a világ politikai arculata, kü­lönösen Afrikában és Ázsiában. JÜLIUS 23-A mindenkép­pen megteremtette a válto­zások lehetőségét De meg kellett küzdeni a gyarmati múltból adódó elmaradás­sal, a belső- és külső nehéz­ségekkel, az ellenség akna­munkájával. A fejlődés ko­rántsem volt töretlen, elő­adódtak válságos napok, voltak gondok, sőt, belső meghasonlások is. A világ­ban és a Nílus mentén be­következő változások azon­ban átsegítették az akadá­lyokon, s az elmúlt néhány évben Egyiptom egyike volt azoknak az országoknak, amelyek legkövetkezeteseb­ben haladtak a nem-kapita­lista fejlődés útján. Kairó nagy erőfeszítése­ket tett a földreform vég­rehajtása érdekében, több, mint egymillió feddant (1 feddan—0,42 hektár) osz­tottak fel, a művelhető földterület jó egyhatodát. Mivel Egyiptom nagykiter­jedésű területének 95 szá­zaléka sivatag, megkezdték a termőföldek elhódítását a homoktól. Az asszuáni- nagygát — 17 piramis kő­anyagát foglalja magába! — ugrásszerűen növeli majd a művelhető területeket Iraki katonai küldöttség Moszkvában Saker Mahmud Sukri ve­zérőrnagy, nemzetvédelmi miniszter vezetésével iraki katonai küldöttség tartóz­kodik a szovjet főváros­ban. A küldöttség szomba­ton látogatást tett Andrej Grecsko marsallnál, a Szovjetunió honvédelmi miniszterén éL A küldöttség szívélyes baráti légkörben megbe­szélést folytatott kölcsönö­sen érdeklődésre számot- tartó kérdésekről. Grecsko marsall villásreggelit adott az iraki katonai küldöttség tiszteletére. 3. A dél-afrikai Durban­ban élő Mike Hoare volt kongói zsoldos-ezredes (is­mert gúnynevén „Vad Mi­ke”) Mobutuhoz intézett táviratában a polgárháború kiújulásával fenyegetőzött, ha Csombét valóban ki- végzik. Államosították a nehézipari üzemeket, a bankokat, a biztosító társaságokat, a könnyűipar jelentős részét, és a külkereskedelemnek csaknem kilenctizedét. Elő­ször Afrikában társadalom­biztosítási törvényt hoztak; polgárjogi törvénnyel sza­bályozták a nők helyzetét; sikeresen léptek fel a pusz­tító népbetegségek ellen; 2000 kulturális-tájékoztatási központot létesítettek a fal­vakban. Ebben a nagy munkában — ez ismét az utóbbi évek eredménye — sikerült mindinkább egy­ségbe tömöríteni Egyiptom belső haladásának erőit. KAIRÓ tevékenyen részt vett a nemzetközi esemé­nyek formálásában is. Anti- imperialista külpolitikájává] megbecsülést és tekintélyt szerzett világszerte. Élhar­cosa az arab népek összefo­gásának erre utal az or­szág megváltozott neve: EAK is. jóllehet az arab egységtörekvések nemcsak sikereket, hanem kudarco­kat is hoztak. Érthető, ha az imperialista ellenlöké­sek olyan gyakran vették célba az EAK-ot. 1956 őszén a szuezi agresszió idején angol—francia—izraeli tá­madás érte. Később a gaz­dasági zsarolást alkalmaz­ták, kihasználva a fejlődés, a növekedés következtében előállott problémákat. Né­hány alkalommal, nyugati sugallatra, belső összeeskü­véseket szőttek. Ezek a kí­sérletek azonban elbuktak, s így néhány héttel ezelőtt ismét a nyílt agresszió ke­rült előtérbe. Az Egyesült Államok és a NATO rokon- szenvét élvező Izrael rátá­madt Egyiptomra, s meg­szállta területének egyré- szét. Az imperializmust azonban megint csalódás érte: az egyiptomi nép a ne­héz órákban ismét kifejezte akaratát, hogy tovább ha­lad az eddigi úton. AZ ŰJ EGYIPTOM és a szocialista országok között bensőséges baráti kapcsola­tok alakultak ki. Hazánk is minden tőlünk telhetőt megtett az antiimperialista és nem-kapitalista utat jé­ró EAK támogatására. Ott állunk most is mellette e nem könnyű időszakban. A nevezetes évfordulón, ennek szellemében küldjük jókí­vánságainkat és szolidaritá­sunkat a Tisza mentéről — a Nílushoz. De Gaulle Kanadában Mobutu: „Számunkra Csőmbe már halott I” Évforduló a Nílusnál K. &

Next

/
Oldalképek
Tartalom