Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-22 / 171. szám
1367. július 22, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A közősben és a háztájiban is sok az állat 3ászbo!dogházán A kis jászsági település Szolnok megye, s az Alföld legnevesebb állattenyésztő falvai közé tartozik. A boldogháziak állattenyésztő kedvére vall: az Aranykalász Termelőszövetkezetnek 1380 szarvasmarhája van. De majdnem ugyanennyi a háztáji állomány is: 1225. A szövetkezet tehenei 3300 liter tejet adnak átlagosan. Ám a törzsállományban 4300 liter tejet fejnek tehenenként. A közös gazdaság bevezette a szabadtartásos növendékmarha nevelést. Ezzel a módszerrel egy gondozó 100 növendékállatot tud ellátni. Szalmakazlazógép Cibakházán Naponta SO ho'dat fess „fisstába” a szovjet homlokrakodó (Tudósítónktól.) A szalmát jónéhány országban nem takarítják be. hanem leszecskázva kint hagyják a tarlón, pétisóval leszórják, leszántják- Magyarországon nem ez a módszer terjedt el. S igen nagy gondot jelent a tábláról lehúzott szalma kaz- lazásaA cibakház! Vörös Csillag Termelőszövetkezetben egy okos gép segítségével végeztetik ezt a munkát. Hat ember egy MTZ gép homlokrakodóval elintézi a 2100 hold kalászos szalmaZabmotorral ■ gumikeréken A három vendég vágyakozó szemmel nézi a hegyek között búvó gyár udvarán sorakozó, mintegy száz kocsit. Ötöt szerettek volna venni belőlük, de most már adnák alább is, legalább hármat, kettőt. Szomorúan hallják, hogy a gyár csak az AGROKER-'-el üzletel. Pedig kétszáz kilométerről távolabb szálltak vonatra, három tsz-vezető, hogy eljöjjenek a Szentendrei Kocsigyárba, az áhított kocsikért. Nem Skoda vagy Moszkvics, nem is Fiat lett volna a vásárfia, hanem — zabmotoros. Az országban csak Szentendrén készítenek sorozatban gumikerekes „stráfko- csit”, hivatalos nevén fú- vottkerekes platókocsit. Néhány éve megkondult fölötte a lélekharang: nem lesz sz.ükség rá a közös gazdaságokban, vélték sokan. Nemrég kiderült, hogy korán szólt a lélekharang. Mert a kocsi hiánycikk lett, s még ma is az. Pedig ebben az esztendőben már ötszáz másféltonnás kocsi kelt útnak Szentendréről az ország valamennyi megyéjébe... A szekér többezer éves. A kocsi alig múlt — ötszáz. Még a középkorban a Komárom megyei Kocs községben készítették a „prototípust’*, innét a neve, s karrierjét mi sem jelzi jobban, mint hogy a német nyelv Kutsche-je, s az angol csach-ja is a Kocsi, kocsik nevéből származik. Itt a gyárban is a szekeret kény- szeri tette nyugdíjba, s úgy utána — ha látszott, maga is megy, de karrierje némi megtorpanással is — tovább folytatódik, mert a kis távolságú szállításban ma még nélkülözhetetlen, gyors, könnyen húzzák a lovak, nehéz terepen is elboldogul, igénytelen a karbantartása, háznál az orvos, mert minden közös gazdaságban van bognár vagy kovács, s nincs olyan alkatrésze, amit cserélni ne lehetne. akár házilag fabrikálttal is. Többféle típusa készült, másfél tonnástól a négy és féltonnásig. Most is lenne igény nagyobbakra, de csak a másféltonnáshoz van abroncs, azaz felújított gépkocsikra már nem használható gumi. Mi kell még hozzá? Több tucat fajta faanyag, vasgerendákból formált alváz, kis és nagy rugó, vörösen villogó prizma, s még vagy ötszáz egyéb alkatrész. Mert szemre egyszerű alkalmatosság ugyan, de „összerakosdija” gyári, s szalagszerű munkát kíván. Behemót prés sajtolja az alkatrészeket, távolabb fűrész vijjog, hegesztőpisztoly lángja lobban, kalapács kopog, keréktárcsát illesztenek, festéket szórnak, gurul le a szerelőszalagról a kocsi. Naponta négy-öt darab. Tavasszal kétszázat vittek tíz megyébe, most, július 15-ig háromszáz készül — száznál több már ott sorakozik katonás rendben az udvaron, hogy még a nyáron szolgálatba álljon. M. O. termésének kazlazását. Ez a gép az úgynevezett SzM— 0,5 tonnás szovjet gyártmányú homlokrakodóEzt egy MTZ gépre szerelték fel és naponként 50 hold szalma termését rakja kazalba, hat ember közreműködésével. Egy munkás kezeli a traktort és a munkagépet. öt ember pedig igazítja a kazlat- Markolásonként 5 mázsa terhet képes felemelni és 8 méter magasra tudja feltenni a gép, arra a helyre, ahová a kazalmesterek parancsolják. Gazdaságosságát illetően néhány adat. Eddig a ka- zalrakók holdanként egv munkaegységet kaptak, most 0,4 munkaegységet Pénzben ez a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet esetében eddig 105 ezer forintot jelentett, most pedig 42 ezer forintot A munkagép ára mindössze 30 ezer forint- Csak a szalma összerakásánál két ilyen homlokrakodót tudnak a megtakarított pénzből vásárolni. Arról nem szólva: olvan kazlakat raknak. amilyet akarnak. Érdemes megnézni munka közben- Használható szálastakarmányok kazlazá- sára. átszereléssel trágva rakodásra, sőt földrakodásra is. Vágási Kálmán A pártmunka alapja: a pártcsoport őszinte, szókimondó eszmecserére került sor a közelmúltban egyik nagy üzemünkben. A párt végrehajtó bizottság tagjai s az alapszervezetek titkárai arról beszélgettek; mi az oka, annak, hogy a gyár alapszervezeteinek egyrészében jól halad a munka, másutt pedig éppen csak döcög, holott az alapszervezetek lényegében azonos adottságok és körülmények között dolgoznak. A beszélgetés sum- mázata az volt, hogy a jól dolgozó alapszervezetekben nagy gondot fordítanak a pártcsoportokra, míg a többi alapszervezet vezetősége nem kamatoztatja azt a nagyon fontos erőt, amelyet a pártcsoportok aktivitása jelent. Az egyik titkár úgy fogalmazta meg a pártcsoportok jelentőségét, hogy „velük igen, nélkülük nem; csakis így képzelhető el a minden kommunistát mozgásban tartó, területünk minden emberét érintő politikai munka”. Velük igen, nélkülük nem: kézenfekvő, természetesnek tűnő tapasztalat, mégis, pártszervezeteink egy részénél figyelmen kívül hagyják. A pártcsoport — ahogy erre a IX. kongreszszuson is nyomatékosan rámutattak — a párt építőköve. Egy-egy műhelyben, termelőszövetkezetben, a hivatal egy-egy részlegében elsősorban a pártcsoportban tömörült kommunisták képviselik a pártot. A jól dől' gozó pártcsoport döntő tényezője, formálója a légkörnek. Fórum A pártcsoport sokrétű lehetőséget rejt a munka elmélyítésére, tartalmi-formai gazdagítására. Így többek között megfelelő fórum arra, hogy a kommunisták valamennyien elmondják véleményüket egy-egy kérdésről, hiszen a taggyűlésen — érthető okokból — nem mindenki szólal fel. Helyes tehát, ha a taggyűlések előtt összejön a pártcsoport, de a csoportélet természetesen nem korlátozódhat csupán erre. Az említett üzem példásan dolgozó pártcsoportjai megteszik azt is, hogy egy-egy hirtelen felmerült politikai kérdésben tanácskoznak, olykor még előadót is kérnek, aki jól ismeri a témát, s húsz perces összefoglaló Nyári „arany eső szorgalomért ff 99 Hetvenöt kitüntetett - nemzedék a városért Három A szolnoki városi tanács nagytermében tegnap délután 4 órakor bensőséges kis ünnepségen Csorna Kálmán vb-elnök a társadalmi munkában kiemelkedő teljesítményt elért lakosoknak köszönetét mon. dott és átadta a ..Társadalmi Munkáért” kitüntető jelvény arany, ezüst, bronz fokozatát és az elismerő okleveleket Előtte elmondotta, hogy 1964 óta a megyeszékhelyen körülbelül duplájára emelkedett a társadalmi munka értéke és megduplázódott azok száma, akik szeretett városuk érdekében munkálkodtakTizennégyen vették át Bódi Csaaz arany fokozatot: István. Bíró Ferenc, tári József. Kállai József, Nagy József, S. Papp Mihály, Szekeres Ernő. Szekeres István, Urbán István, Tomakovszki Józsefné. Rácz Gyula. Hegedűs Lajos. Kerekes Ferenc és Kovács Mihály- Huszonnégyen ezüst huszonhatan bronz fokozatot kaptak, tizenegyen pedig elismerő oklevélben részesültek; A tanácsterem padjaiban három nemzedék ült- Az ezüst hajú Hegedűs Lajos bácsi, aki 70 esztendős, arany jelvényt a kis Balázs Mária volt nyolcadikos tanuló bronz jelvényt tűzhet a mellére. Karcagon jól „fisét9* a szudáni fű A Nagykunsági Kísérleti Intézet témái közé tartozik a takarmánytermesztés is. A tudományos kutatók annak megállapításán fáradoznak, a tájjellegnek megfelelően mely takarmány- növények milyen műveléssel a leghasznosabbak. Kísérleteznek többek között szudáni fűvel. Az eredmény igen jó. Három éves megfigyelésre alapozva e növény 394 mázsa zöldtakarmányt adott holdanként számítva. A kutatók azt tapasztalták, ha kukoricával társítják a szudáni füvet, ennél még lényegesen nagyobb zöldtömeget képes adni. után a kérdéseké — a véleményeké a fórum. Vélemény Egy eszmecsere egyik résztvevője fontos dologra mutatott rá: azt hangsúlyozta, hogy az alapszervezet vezetősége a tagfelvételnél nem támaszkodik a pártcsoportokra, holott a tagjelöltség megszűnésével nagyobb a felelősség, s indokolt ezt megosztani a jelentkező közvetlen munkatársaival. Való igaz, nélkülözhetetlen a pártcsoport kollektív véleménye a fölvételnél, mint ahogy az alapszervezet vezetőségének munkája is csak akkor lehet igazán kollektív, ha időről időre bevonják bizonyos kérdések eldöntésébe a pártbizalmiakat is. Már az eddig elmondottak is körvonalazzák, mimindenre terjedhet a párt- csoport tevékenysége, milyen hasznos erőket szabadít fel, s állítja azokat a közös célok szolgálatába. Szólni kell azonban arról is, hogy a pártcsoport a legjobb ellenőrzője annak, hogy: minden kommunista vállalt-e pártmunkát, s rendszeresen, becsületesen teljesíti-e azt? Itt egymás szeme előtt dolgoznak a kommunisták, s jól látják, hogy társuk, aki például az egyik szocialista brigád pat- ronálását vállalta, eleget tesz-e ennek. Bírálat Jó dolog, s általában arra is kell törekedni, hogy azonos területen dolgozó kommunisták kerüljenek egy- egy pártcsoportba. Hasznos s ezt több helyen ma már megvalósították, ha a műhellyel foglalkozó technológus, műszaki osztályon dolgozó mérnök is a „lenti”, tehát a műhelybeli pártcsoport tagja. Az ilyen csoportösszetétel elősegíti a kérdések többoldalú megismerését, a valóban elemző vitát, s annak elkerülését, hogy — azokat bírálják, akik nincsenek jelen. A kongresszus óta eltelt hónapokban pártalapszerve- zeteink jórészében már előtérbe került a pártcsoportok munkája. Pozitív vonás ez, jól bizonyítja, hogy az új feladatokra, az új mechanizmus teremtette körülményekre pártszervezeteink új erőforrások föltárásával készülnek. Mészáros Ottó TAKARÉKOSSÁG Az ürüaprólék Amikor 1713. február 25- én I. Frigyes porosz király meghalt, fia és utódja Frigyes Vilmos könnyező szemekkel távozott a halálos ágytól. Szobájába érkezve hívatta a főudvarmestert és takarékossági szándékkal egyetlen tollvonással eltörölte az összes addigi udvari hivatalokat és méltóságokat. Csak a temetés utánig volt szabad szolgálatban maradniok, hogy a megboldogult királyt utolsó útjára még az általa annyira szeretett pompában kisérjék el. Egyszer sétája közben így kertészlakba tévedt, «hol a kertész felesége éppen ürüaprólékot főzött A király meghívatta magát ebédre és jóízűen ette a számára szokatlan népi ételt. Ebéd végeztével megelégedetten kérdezte a házi asszonytól: *■» Jóasszony, mibe került neked ez a tál étel? — Két és fél garasba, fenséges uram. Frigyes Vilmos elismerően bólintott: — Ez pompás eledel volt és nem is került sokba. Add ide a receptjét majd megfőzetem magamnak az udvarban. Este magához hívatta az udvari szakácsot és átadta a kertészné ürüaprólék-re- ceptjét azzal az utasítással, hogy másnap ebédre készítse el. Az ebéd végeztével beadatta a számlát és csodálkozott, hogy az udvari szakács két tallért írt be kiadás gyanánt. Felhívatta a szakácsot és mérgesen rákiáltott: — Két tallért mersz felszámítani! Ez a tál étel két és fél garasba került! Hol a többi pénz?!... Ami ezután következett, az már nem kívánkozik a krónikába. Á ló túlsó oldala Mikor Massimo d’ Azeg- lio olasz minisztert hivatalától felmentették, eladta lovait. Leánya ezért súlyos szemrehányást tett neki, mire a volt miniszter Így felelt: — Ami a lovakat illeti, nagyon igaz, hogy kissé nehezen váltam meg tőlük, mert mint szeretetreméltó jószágok szolgáltak engem. De gyakorlatba kellett átültetnem azt az elvet, amelyet veled szemben alkalmaztam, mikor többet költöttéi, mint havi zsebpénzed lehetővé tette és ezt mondtad nekem: „Én mindig olyan dolgokat veszek, amelyek szükségesek!”... Én pedig azt feleltem: a szükséges dolgok között az első, hogy ne költsék el azt, amink nincs! Már pedig most. amikor már nincs miniszteri fizetésem, ha lovakra költenék, azt költe- ném el, amim nincs és úgy tennék, mint azok, akik jól tudnak a takarékosságról másoknak prédikálni, de maguk nem gyakorolják azt. A „nadrágfolt" kormányzó Marcy, amerikai demokratikus államférfiút a múlt század dereka táján a maga államában (New York) — patch in the breecheus- nak, magyarul: nadrágfoltnak nevezték. Történt ugyanis, hogy Marcy, mikor kormányzónak választották, a napi díjakat nem fogadta el, és minden hivatalos útjának költségeit eredeti számlákkal nyújtotta be. Az egyik ilyen útja során az ebédnél leöntötték a kormányzó nadrágját, s a folt tisztítását szabályosan bevezették a szállodai számlába. Az évvégén a kormányzó számadásait bizottság vizsgláta felül. Jóváhagyta a benyújtott számlahegyet, csupán a 35 centet nem, a nadrágfolt tisztításáért. Hivatalos átiratot is készítettek, melyben a kormányzót felszólították, bizonyítsa be okmányszerűen, hogy a „hivatkozott folt valóban a hivatalos teendői ellátása közben jutott a nadrágra”, különben a 35 cent kifizetését legnagyobb sajnálatukra, nem teljesíthetik. A sajthéj és qyertyavéni Gladstone angol pénzügyminiszter 1895 ben fivérének ezeket irta: r,.-Pénzügyi hitvallásom első és fő feltétele a takarékosság, úgy ahogyan én értelmezem. Nemcsak milliós tételekben kell hősiességet tanúsítani. A pénzügyminiszternek részletekben is bátran kell érvényesítenie a takarékosságot. Csirke szíve van annak a pénzügyminiszternek, aki azért riad vissza a takarékoskodástól, mert csak két-három ezer fontos tételekről van szó... Nem érdemli meg a sót sem, aki nem kész arra, hogy az ország ügyében megtakarítsa még azt is, amit gyertyavégnek és sajthéjnak neveznek...” Kérte a külügyminisztériumtól a légyfogó papíroknak, vagy az iratcsomók vastag borítékainak, továbbá a levelek és táviratok korláfozását, mert mindezeket dossziékba kell gyűjteni, ezekhez iratszekrények kellenek, az iratszekrények épületeket kívánnak, az irattárak pedig irattárosokat. Korfui utazása alkalmából elrendelte, hogy az utána küldött okmány* ás- kákru alkalmazott, pergamenpapírra írt cimjelzése- két nem szabad eldobni, hanem meg kell fordítani és az üres oldalra írt új címzéssel visszaküldeni a londoni gyarmatügyi minisztériumba. Egy alkalommal, amikor titkára éppen azon szorgoskodott, hogy a címzés-megfordítással néhány pennyt a birodalomnak megtakarítson, egy magasrangú külügyi tisztviselő lépett be, aki bérelt külön hajón érkezett Triesztből Londonba. A hajó bérlete az egyetlen tisztviselő számára nem kevesebb, mint 800 font költséget jelentett. A menetrendszerű személyhajóval való utazása — az említett összeg töredékéért — csupán néhány órányi késedelmet okozott volna. Gladstone mérgelődött, de az összeget engedélyezte... Keynes, a világhírű angol közgazdász, filléres bölcsességnek nevezte a Glcd- stone-i pénzügyi vezetést... —z.—r.
