Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-18 / 167. szám

1967. Július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s KÁMKVLÁB4Nt Húzóiéval a Kőrösön „A komp napkeltétől napnyugtáig szükség sze­rint közlekedik.” — hirdeti a tábla a szelevényi átke­lőhelynél. — Mit jelent az, hogy napkeltétől? — kérdezem a révészt, Sóvári Jánost, aki irigylésre méltó nyugalom­mal álldogál a kompon, várva az utast a tűző nap­sütésben. Olyan forróság van, hogy szinte perzsel a lyevegő. A révész szerint 34—35 fok lehet. Hirtelen úgy érzem, mintha talpa­mat forró vas sütögetné, ha nem szégyellném elfutnék. A révész látva, mint emel­getem lábamat, megszólal: — Áttüzesedett a komp olajos padlója, az égeti. — S ő áll tovább mozdulatla­nul, mint egy bronzszobor. — Fél négykor kezdek, az­tán este fél nyolc, nyolc amikor leteszem a lantot. Ketten lennénk, csak most beteg lett a társam. — Csak nem akarja egyedül áthúzni ezt a hatal­mas alkotmányt a folyón? — ijedtem meg egy kicsit — Hát, tulajdonképpen egyedül kellene, de mindig van, aki segít. Mármint férfiember, mert asszony nem igen bírja. Száznyolc­van mázsa az önsúlya, any- nyit is bir ez a komp. Ép­pen elég ezt húzókával át­vonszolni a túlsó partra. Közben befut három vi­dám kedvű menyecske, meg egy fiatalember. No, van már segítség. Elindulunk. Méltóságteljesen siklik kompunk a víz tetején, a kötélpálya mentén. A ré­vész, meg az alkalmi segí­tőtárs ütemes mozdulatok­kal húzzák, s néhány perc múlva már ki is kötünk a túlsó parton. Az utasok elköszönnek, mi újra vá­runk egy kicsit, hátha akad visszafelé Is utazó. Közben már úgy érzem, mintha ke­resztül sültem volna a nagy forróságban. Meddig lehet ezt bírni? — Mióta révészkedik itt a Körösön. — Ügy tíz esztendeje. Azelőtt halász voltam. — Szoktak erre fürdeni is? — Hajaj, de még meny­nyien. — S baleset nem történt még? — Az idén Itt nálunk szerencsére még nem. De hallottam, hogy Kunszent- mártonnál egy tizenkét éves kislány belefulladt a vízbe. Sirathatják az any- jáék. Ilyen helyen, így víz­parton sokszor látjuk, mi­lyen felelőtlenek az embe­rek. Még a felnőttek is úgy játszanak az életükkel, mint lánygyerek a babával. Aztán csak eltörik és nincs tovább. Most már igazán nem bánnám, ha erre vetődne valaki, csak egy ember le­galább, hogy visszaindul­hatnánk. Irtóztató ez a me­leg. S mintha meghallot­ták volna néma sóhajtáso­mat, két ember érkezik ke­rékpárral. Evődnek a ré­vésszel, hogy mégis csak jobb ugye a tavasz, meg hogv miért nem jár inkább csónakkal, az könnyebb. Azt már tudom: ha még egyszer születnék se lennék révész. Pláne nyáron. V. V. A Tisza Cipőgyár fel­vételre keres gépipari technikust 2—3 éves gyakorlattal. Jelentkezni lehet írás­ban, vagy személyesen Martfűn, a Tisza Cipő­gyár személyzeti osztá­lyán. A JÁSZFÉNYSZARUI BÉKE TSZ 2560 KATASZT- RÁLIS HOLD KALÁSZOSSAL RENDELKEZIK. AZ ARATÁST JÚLIUS 3-ÁN KEZDTÉK MEG 6 KOM­BÁJNNAL. AZ ŐSZI ÁRPA KÖZEPESNEK, MÍG A BÚZA JÓNAK ÍGÉRKEZIK A SZÖVETKEZET TE­RÜLETÉN. Tóth Sándor növénytermesztési agronómus és Kui Al­bert brigádvezető az árpa minőségét ellenőrzi. Nagy gondok, biztató jelek... A megye szövetkezeti iparában 1965-től napjain­kig csaknem ezerötszázzal növekedett a női munka­erők száma, továbbá, a be­dolgozókkal együttesen a nők aránya 57.9 százalékot képvisel. A bedolgozók nél­kül a szövetkezeti iparban Az a kérdés tehát, hogy a női munkaerő emelkedé­sével arányban megterem­tették-e a szociális felté­teleket? A legutóbbi nőkongreszr szuson számos problémát vetettek fel a küldöttek, szép számmal hangzottak el javaslatok is. Szó volt ar­ról, hogy az új munkahe­lyek betöltésénél a család- fenntartó anyákat részesít­sék előnyben. Indokoltnak tartották a nők testi épsé­gének fokozott védelmét, fizikai adottságainak mesz- szemenő figyelembevételét. A szakmai oktatást úgy kellene megszervezni a nők számára, hogy az egyben a keresetük emelkedését segítse elő. Mit tettek mindezek megvalósításáért a megye szövetkezeti iparában? A KÍSZÖV jóvoltából negy­venegy szövetkezet erre vonatkozó adatainak birto­kába jutottunk. A tapasz­talatok a következők. Az egydülálló, tehát család- fenntartó édesanyák nehéz helyzetén több szövetkezet­ben igyekeznek enyhíteni. A két műszakos termelési rendből származó hátrá­összesen csaknem három­ezer asszony, lány kap munkát. De azt is tudjuk, hogy a dolgozók szociális ellátása éppen a szövetke­zetekben a leggyengébb, színvonala meg sem köze­líti az állami vállalatokét. nyoktól megkímélik őket például a Kunszentmártoni Ruházati K tsz-ben úgy. hogy állandó délelőttös be­osztást kapnak. Anyát éj­szakai műszakra nem osz­tanak be a jászkiséri ve­gyesipari szövetkezetben. A legelőbbre a szolnoki Vas- és Faipari Ktsz ju­tott: biztosítja az anyák számára az öt napos mun­kahetet. Erre térnek majd át a kisújszállási háziipari és a szolnoki hulladékfel­dolgozó szövetkezetben. — Egyedülálló családanyát ké­résére bedolgozóként fog­lalkoztat a jászberényi mű­szerész ktsz; A jászladányí vegyes és a karcagi általános szerelő szövetkezet biztosítja a rendelés szerinti élelmi­szerbeszerzést, illetve lehe­tőséget ad arra, hogy az asszonyok hetipiac alkal­mával a reggeli étkezési szünetben bevásárolhassa­nak. A nők fizikai alka­tuknak megfelelő beosz­tást kapnak a jászárokszál­lási faipari ktsz-ben. Csa­ládanyának nem kötelező munkába állni vasár- és ünnepnapon a TEMPÓ Ksz-néL nos és csak mint követen­dő példa, említhető meg. Álig két-három szövetkezet vezetőségének figyelmessé­gét dicséri, hogy lehetővé tette a háztartási gépek kölcsönzését, holott érré mindenütt volna anyagi fe­dezet. Műveltség, társadalmi megbecsülés Néhány szót a nők mű­veltségi szí vonaláról, társa­dalmi megbecsüléséről. A szövetkezeti iparban foglal­koztatott nők közül két­száztizenegy érettségizett, a marxizmus—leninizmus egyetemet ketten végezték ei, középiskolában hatvan­ötén tanulnak. A szövetke­zetek választott szerveiben mindössze kilencvenhárom nő kapott 'tisztséget, süni igen kis arány a foglalkoz­tatottak számához viszo­nyítva. A termelést irányí­tó munkakörbe harminc asszony, lány került* A nők munkájának er­kölcsi elismerése sok he­lyen elmarad a férfiakétól* Eddig tizenhatan kapták meg közülük a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója, ha­tan, a kiváló dolgozó ki­tüntetést Ezek szerint a nők erkölcsi megbecsülése nincs arányban a végzett munkájukkal. Arról nem beszélve, hogy a bedolgo­zók lényegében semmiféle társadalmi elismerést nem kapnak. Mindez valószínűleg azért alakulhatott így, mert a szövetkezeti iparban eddig nem épült ki még a nők érdekvédelmi és képvise­leti. szervezete. A nőbizott­ságok. illetve csoportok megszervezése ma már A vezetők figyelmessége Érdekes, hogy éppen olyan szövetkezeteknél, — ahol nők vannak többség­ben (mint a szolnoki fod­rász, minőségi szabó) a ve­zetőség nem tulajdonít kel­lő jelentőséget ügyüknek Mint a KISZÖV-nél hallot­tuk, több más szövetkezet vezetőségére jellemző még ez a felfogás. a megyei szövetkezetek többsége nem rendelkezik elfogadható öltözőkkel, für­dőkkel, étkezőkkel. Mosdó, zuhanyozó — egyszóval a minimális tisztálkodási le­hetőség még a kifejezetten .szennyező munkát” vég­zőknek sincs biztosítva* Néhány jászsági ktsz-nél javítottak a nők szociális Családanyák előnyben Békési Mihály bizonyult eddig a legjobb kombájnos- nak O takarította be a legtöbb gabonát. (N. Zs.) A nők szociális ellátása általában nem megfelelő. Ez abból következik, hogy „Hotel Aranyhomok" Tabdi Nagykőrös, Kecskemét, Kiskőrös, Izsák, Tabdi. Amerre gépkocsink elha­ladt, homok, homok és ho­mok. S a homokon millió­nyi nemes szőlőtőke zöldéi. Megérkeztünk a Kiskő­rösi Állami Gazdaság II. számú üzemegységébe, Tab- diba. Érdeklődtünk a Lé­kai János építőtábor után. Azt mondta az egyik ad­minisztrátornő, hogy az iro­dák mögött megtaláljuk. Nos a jelzett helyen sem­miféle tábort nem talál­tunk. Két lapostetejű, im­pozáns külsejű földszintes épület állt ott. Az egyik még teljesen vakolatlanul, a másikon kőművesek dol­goztak, közel állt a teljes bepucoláshoz. A munkások világosítottak fel, hogy ne sátortábort keressünk, mert a diákok itt laknak, ebben a két épületben. Ekkor döntöttem el, mi lesz a riport címe: „Ho­tel Aranyhomok” — Tabdi. Azt hiszem, nem is járok messze az igazságtól ha (a hagyományos sátortá­borral szemben) ezt a min­den igényt kielégítő — tá­gas szobák, fehér ágyak, paplanok, remek fürdési le­hetőség, orvosi rendelő, be­tegszoba. stb — szállót a kecskeméti Hotel Aranyho mekhea hasonlítom. A tábor vezetője, a szol­noki Tisza-parti Gimnázi­um tornatanára, Pethő Já­nos is áradozva beszélt a fiúk elhelyezési lehetősé­géről. — Csak Szolnok megyei diákok vannak a turnus­ban? — kérdeztem tőle. — Nem, Tolna megyei­ekkel közösen táborozunk. — A létszám? — Kétszázharminc, fele­fele arányban. Délelőtt tizenegy óra volt. Kértem, kalauzoljon ben­nünket egy-két munkahely­re. Harminc fok meleg volt, a nyitott ablakok ellenére, a gépkocsiban fulladoztunk a hőségtől. Az áttüzesedett homok felett vibrált a levegő. — A törökszentmiklósiak- hoz megyünk — határozott Pethő János. — Nemcsak azért, mert közel vannak, hanem azért, mert az egyik legjobb brigádunk. A hat tagból álló néger- barna csapat a szőlősorok között hajladozott. Horol- tak. A legnehezebb munka. A gyümölcsszedés, de a kö­tözés is könnyebb. Szem­mel láthatóan nem vették rossz néven a kényszerpi­henőt. amire a táborvezető Invitálta őket. Nem tudom melyikük, talán Fazekas Feri a brigádvezető félhan­gosan dünnyögte: — Mi lesz a teljesítménnyel, le­maradunk... De azt hi­szem, ezt maga sem vette túl komolyan. A jó húsét adó akácfák alatt ültünk. Körülöttem Barna Sanyi, Nádas Illés, Kovács Tibi, Fazekas Fe­ri, Veres Miklós és Gvt- mann Pista. — Hány fok lehet a na­pon fiúk? — Nem tudom — mond­ta Kovács, — de kutya me­leg van. — Hallom, jól álltok a versenyben — néztem a brigádvezetőre. — Elég jól. Kétszáz szá­zalék alatt nemigen vol­tunk még. — A kapa mindenesetre nagyon otthonosan mozog a kezetekben. — Ez az igazság — mondta Gutmann Pista —, mert otthon is dolgozunk a szőlőben. Azután meg nem első ízben vagyunk tá­borban. Tavaly Kecelen voltunk. — Harmadikosok vagy­tok? ellátásán, külön fürdőt, öl­tözőt rendeztek be a szá­mukra De ez nem ált alá­zni nden,k éppen halasztha­tatlan feladattá vált F, P, Hideg kútvíz (útja a szórajukat — Voltunk. A Bercsényi Miklós gimnázium negye­dikesei vagyunk. Mielőtt elbúcsúztunk, mi is jót húztunk a kannafe­dőbe öntött vízből. Jó hi­deg volt. A fiúk sorban a kannához járultak, azután vissza a szőlőbe, s húzták a kapát az izzó homokban. Az autóban azon gondol­koztam, hogy ettől a nagy hőségtől és nehéz munkától délután biztosan fáradtan heverésznek majd ágyaikon a hűvös szobákban a gye­rekek. S mennyire csalód­tam. Ebéd után már vígan, teljes erőbedobással rúgták a labdát, folyt a fejelőbaj- nokság. Szeretném, hogy ha ró­luk esik szó, ne az a leki­csinylő és elítélő hangsúly kísérje a megszokott és oly sokszor elismételt monda- tocskát: „Ezek a mai fiata- ioki”; Bognár Siam

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom