Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-16 / 140. szám

!8#T. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Országos törzstenyésstői napot tartottak Jászboldogházán Sok elismerést kapott az Aranykalász Termelőszövetkezet E héten szerdán, országos esemény színhelye volt Jász- boldcgháza. Megyénk ne­ves állattenyésztő gazdasá­gában, az ottani Aranyka­lász Termelőszövetkezet­ben találkozott hazánk mintegy négyszáz állatte­nyésztő szakembere, köztük legalább százan Szolnok megyeiek. Az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség rendezvényét Konkoly Bé­la, a közös gazdaság elnöke nyitotta meg. Utána te­nyészállat bemutató követ­kezett Konkoly Mihály fő- agronómus és Lengyel Gyula, a Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelő­ség vezetőjének irányításá­val. A jászboldogházi gazdák 70 magyartarka és szimen- táli tenyészüszője, bikája igen nagy elismerést vál­tott ki a látogatókból. Tud­valévőén Magyarország leghíresebb szarvasmarha­tenyésztő vidéke Baranya. Nos, a baranyaiak mond­ták: nem is hitték, hogy az Alföldön ilyesmire akad­nak. Nagyon elismerően szólt a látottakról dr. Tö­rök Imre, a Mezőhegvesi Állami Gazdaság törzsállat­tenyésztője és mások is. Délután szakmai vitát tartottak a bemutató alap­ján. A tapasztalatcsere elő­adását ekkor tartotta meg dr. Magas László, az Or­szágos Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója — megyénk volt főállatte­nyésztője — a törzs tenyé­szetek szerepéről, a szarvas­marhaállomány korsze­rűsítésének és nemesítésé­nek időszerű teendőiről. A tanácskozás befejeztével az­zal búcsúztak az idesereg- lett szakemberek a jászbol­dogházi vezetőktől: amit itt láttak, felért egy kicsi­nyített mezőgazdasági ki­állítással. Gyakorlókért és nagyüzemi gyakorlat Megyénk 96 általános iskolájában tanítják a „mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok” szaktan- tárgyat. Lényegében ar­ról van szó, hogy a fia­talok megfelelő ismerete­ket és jártasságokat sajá­títsanak el mind a növény- termesztésben és kisállat- tenyésztésben, mind pedig a műhelymunkákban. Ez megfelelő gyakorlókeret nélkül elképzelhetetlen. A legtöbb helyen nincs is hi­ba, gondoskodtak megfele­lő területről és bekerítették: leljék örömüket bennük a tanulók, hasznukra váljon. Sok helyen a KOFA alap­ból áldoztak a kertekre, nemcsak bekerítették, ha­nem a legszükségesebb építményekkel is ellátták. Igaz, nem mindenütt ilyen megnyugtató a hely­zet. Kunszenmártonban a Deák Ferenc úti iskolában sem. Korábban a termény­forgalmi vállalat juttatott gyakorlókertet a fiatalok­nak, ám miután az iskola is áldozott rá, visszavette. Akkor egy vizes területet adtak a tanulóknak. Nem a legszerencsésebb elhatá­rozás szerint. Most ismét újabb helyre járnak az is­kolások. Talán segítséget kapnak a gyakorlókért be­kerítéséhez is. Tiszaroffon igen sokat tettek már a pedagógusok a mezőgazdasági oktatás érdekében. Nagyon jól fel­szerelték a műhelyt, de a gyakorlókertet még mindig nem sikerült bekeríteni. Tiszagyendán sem. Hiába lelkesednek a gyerekek és tanáraik, nyáron búcsút vesznek a megmunkált tet­szetős kerttől, ősszel vi­szontlátják letaposva, leti­porva, kifosztva. Libák, malacok piszkítják a ker­tet. Sokszor a felelőtlen emberek is. Őszibarack fákat telepítettek, de egyik napról a másikra kihúzgál- ták a csemetéket. Tószegen hasonló a helyzet. Hiányzik a kerítés. Igaz, nem mindenütt ál­dozhatnak a KÖFA alapból» mert sok mindenre kell ez a pénz. Jó példaként em­legetik megye szerte azt. ami Bánhalmán történt. Az állami gazdaság segí­tette az iskolát. A gyakorlókertet példásan körülkerítették. Tószegen is akadhatna ilyen segítő partner. Esetleg a gépja­vító állomás. Sajnos, ma még a kerti termelés nem tud annyi pénzt produkál­ni, hogy abból nagyobb ösz- szegeket fordítsanak léte­sítmények vagy éppenség­gel a kerítések megvásár­lására, felállíttatására. Az is igaz viszont, hogy ki­sebb összegből is lehetne fokozatosan vásárolgatni. Egyik esztendőben ezt, a másikban pedig mást. Karcagon is akad még tennivaló. Hiszen a gya­korlókért távol esik az is­kolától. Félórai járás. Oda, vissza egy óra. Az iskolások nagyüzemi gyakorlaton is résztvesz- nek. Üzemlátogatásokon. Négyszer félnapos üzemi gyakorlatot ír elő a tan­rend. Egy-egy jól szerve­zett, sikerült üzemlátoga­tás nagy segítséget jelent az oktatásban. Ehhez az is szükséges, hogy a közös gazdaság törődjön a fiata­lokkal. Mint például Tisza- ugon. Az erre kijelölt szak­ember előző napon bement az iskolába, s már ott elő­készítette a gyerekeket a határban történő munkák­ra, felhívta a figyelmet a legfontosabb látnivalókra. Követendő példa ez. A szakszerű tanácsadással egybekötött nagyüzemi lá­togatás maradandó élményt nyújt és elhatározó erejű lehet. Sajnos, negatív pél­dákkal is találkozhatunk. Mint például a nagyüzemi trágyakezelés. Hiába ma­gyarázzák azt a tanárok a diákoknak, hogyan helyes a trágyakezelés, ha a gyakor­latban a szövetkezetben en­nek épp az ellenkezőjét látják. Sokat javult, fej­lődött a mezőgaz­dasági gyakorlat okta­tása. Ehhez hozzájárult az is, hogy egyre több szak­tanár irányítja ezt. A ti­szafüredi járásban jelenleg 27 nevelő tanítja a szaktár­gyat, s tízen megszerezték már a szaktanári képesítést. A törökszentmiklósi járás­ban huszonhatan tanítják a mezőgazdasági ismereteket, közülük kilenc szaktanár. L. L Ezernégyszázan jelentkeztek az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szakmai rendezvényeire Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága (Tudósítónktól) Az 19(77. augusztus 25— szeptember 14. között tar­tandó Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon másod­ízben rendeznek meg a me­zőgazdasági szakemberek részére szakmai napokat, bemutatókat. Megyénkből e rendezvényekre 1400 szak­ember jelentkezett. A kétnapos növényter­mesztési bemutatóra két­százötven, a gépesítési be­mutatóra pedig kétszázhet­A termelőik, a felvásár­lók, a hatóságok újs erű kapcsolatának kóla ulásá- ra vall az a megállapodás, amelyet Tiszakürtön kötöt­tek meg. Az a nevében és szellemében is szocialista jellegű vállalkozás mind­három aláírójának jó. Jól jár vele a Hunyadi Ter- rr. elősző vetkezet, mert égé 2 éven át ingyenes szakta­nácshoz és többletjövede­lemhez is jut. A megyei növényvédő állomás egész évre szóló védekező prog­ramot dolgoz ki a közös ven személy jelentkezett Igen nagy az érdeklődés a termelőszövetkezeti üzem- szervezési témakör iránt melyre csak százharmincas keretet kapott a megye. Hasonló a helyzet a két­napos kemizálási bemuta­tóval is. A szakmai rendezvények­re járásonként, váro­sonként csoportosan utaz­nak a jelentkezők. A kiállításon országos hírű szakemberek tartanak szakami előadásokat, s ren­dezik meg a bemutatókat. gazdaságnak. Mikor, mi ellen, mivel védekezzenek. A kenderesi növényvédők fénycsapdát helyeztek el Tiszakürtön, s a beleeső rovarok a’apján jelzik a gazdaságnak, m korra, mi­lyen fertőzés várható, mi­vel készüljön fel. A termelőszövetkezet en­nek evenében vállalta, min­den zöld- és gyüm lesáru termékét a MÉK-en ke­resztül értékesíti a lehető legjobb minőségben. Mire a MÉK viszont ígérte: két százalékos export, illetve Az országgyűlés szociá­lis és egészségügyi bizott­sága csütörtökön dr. Pesta László elnöklésévél ülést tartott a Parlament Go­belin-termében. Az ülésen részt vett dr. Szabó Zol­tán egészségügyi minisz­ter és Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke is. A bizottság megvitatta az országgyűlés munkájá­nak továbbfejlesztésére vo­natkozó elképzeléseket, va­lamint második félévi munkatervét. A vitában minőségi felárat juttat a szövetkezetnek szállítmá­nyai után. A közhasznú megállapodás egyébként er­re az esztendőre szól. Ed­dig mindhárom szerv igye­kezett az írásban foglaltak­hoz tartani magát. S így végső soron a nagy közös­ség, a népgazdaság látja majd ennek legtöbb hasz­nát. Ebből kiindulva mond­juk hát ki gondolatunkat. Jó dolog ez a tiszakürti szerződés. Legyen belőle jövőre minél több, s minél több esztendőre szó'jón. felszólalt dr. Bene Zoltán, megyénk képviselője is. Az elfogadott munkaterv szerint augusztusban meg­vitatják a rehabilitáltak, a csökkent munkaképességű­ek foglalkoztatásánál: prob­lémáit. — Szeptemberben meghallgatják az egészség- ügyi tárca 1968. évi költ- ségveiésének összeállításá­ról az Egészségügyi Mi­nisztérium előzetes tájé­koztatását. Novemberben az ifjúság egészségügyi ne­velésének problémái sze­repelnek a napirenden, de­cemberben pedig az egész­ségügyi tárca 1968. évi költségvetését vitatják meg. Az egészségügyi bizott­ság két albizottságot kül­dött az ifjúság egészség- ügyi nevelésével kapcsola­tos kérdések tanulmányo­zására, illetve az elmebe­tegek és az alkoholisták problémáinak megoldására kiadott jogszabályok vég­rehajtásának ellenőrzésére. 4 Jászságban a legtöbb a külterületi iskola A kedvezőtlen települési viszonyok miatt az összes általános iskolák több mint fele külterületen mű­ködik Szolnok megyében, egy tanév eleji felmérés szerint. Ezek az iskolák, személyi és dolgi adottsá­gaiknál fogva hátrányban vannak a belterületiekkel szemben. A külterületi is­kolákban sok a képesítés nélküli pedagógus, kiugró­an sok van belőlük a jász­berényi járásban, itt a ne­velők csaknem egyötöde képesítés nélküli. Á kül­területi iskolák egy negye­de, a tanulók csaknem egy harmada található a Jászságban. A felsőtagozatos tanulók aránya csaknem 25 száza­lékkal alacsonyabb a me­gyei aránynál. Ez részben a körzetesítés eredménye. A tanyai felsőtagozatosok száma azonban még így is jelentős, csaknem ezerkét­száz. Ezek közül hétszázan nem részesülnek szakrend­szerű oktatásban. — (Far­kas Lajosné tanulmánya nyomán.) A Könnyűipari Minisztérium Cipőipari Tanintézetében Martfűn, szerdán kez­dődtek meg a gyakorlati vizsgák. A szóbeli vizsgák pedig csütörtöktől szom­batig tartanak. — Képünkön az egyik szoba kollektívája közösen készül a vizsgákra — (Foto: N. Zs.) Szocialista szerződést kötött a MÉK és a növényvédő állomás a tiszakürti Hunyadi Tsz-szel Kaland Ha tudtam volna, milyen kelle­metlenségben lesz részem, nem ülök fel a MÁVAUT autóbuszra inkább gyalog megyek a közeli községbe a névnapi murira. A busz, mint mindig, ezúttal is tele volt. Gömbölyűre tömött akta­táskát nyomott az oldalamba a mel­lettem ülő utas, és amikor egy gö­dörnél nagyot zökkent a kocsi, az előttem álló nagy darab férfi egyen­súlyát vesztve hátralépett, éppen a lábamra. Száz kiló lehetett, úgy hogy a fájdalomtól felszisszentem. Ösztönszerűen igyekeztem őt el­tolni magamtól, nehogy újra a lá­bamra lépjen. Dühösen rám kiál­tott: — Hogy merészel engem lökdös- ni? Ha kényelmesebben akar utazni, menjen autón, vagy helikopteren. Nem vagyok türelmes ember és most nagyon mérges lettem. Rálév a lábamra és még ő pirít rám’ „Alaposan lehordom” — gondoltam. Pillantásom péklapát nagyságú te­nyerére esett. Elhatároztam, takti­kát változtatok és a gúny fegyveré­vel harcolok ellene. De nem volt időm ezt a láthatatlan fegyvert igénybe venni, mert a százkilós újabb támadásával megelőzött. — Az ilyen alakok akadályozzák a szocialista közlekedés fejlődését! — mondta mély meggyőződéssel. Tátva maradt a szám. Rálépett a lábamra és ezzel én akadályozom a közlekedés színvonalának felfelé ívelését? A méregtől megjött a han­gom. — Bocsásson meg, hogy a lábam­ra lépett, — mondtam. Sajnos, nem értette meg, mit akartam ezzel mondani, mert így válaszolt: — Maga azt hiszi, hogy önkritiká­val elintézheti ezt az ügyet? Majd én megtáncoltatom magát! Az autóbusz közben menetrend- szerű sebességgel közeledett a má­sik község, utazásom célja felé. A járási tanácsház előtt akartam te- szállni. Az volt közelebb barátom házához, ahol az ünnepséget tar­tották. Á körülöttem állók nem tud­ták, mi történt, a? én halk, gúnyos hangomat sem hallották a motorzú­gás miatt, csak annak voltak szem­tanúi, hogy egy tagbaszakadt utas erélyes hangon lehord engem. Egy néniké, aki az ablaknál ült, rám mutatott és így szólt a szomszédjá­hoz: „A szeme sem áll jól neki!” Ennek a fele se tréfa — gondol­tam és elhatároztam, hogy a köz­ség első megállójánál, a postánál leszállók és onnan gyalog teszem meg a hátralévő utat. A százkilós, aki nyilván azt hit­te, hogy előle menekülök, még han­gosabban kiáltozott: — Az ilyeneket le kellene csukat- ni! Már utazni sem tud miattuk ö tisztességes ember! — Igaza van, — szólalt meg valaki. — A nézése is gonosz, — hallat­szott ismét a nénike hangja. — Csengessük le a?, autóbuszt és igazoltassuk! — mondta egy bor­ízű hang. Közben az autóbusz a postához ért. a kocsi megállt, én az ajtóhoz vergődtem. Miközben a lépcsőre tettem a lábam egy utas felháboro­dottan mondta: — Miért engedik leszállni est a zsebtolvajt? Gyorsan leugrottam, mert úgy éreztem, a következő megállóig könnyen veszedelmes bűnözővé fej­lődnék és talán életfogytiglani alatt meg sem úsznám ezt. a kalandot. Palást] László

Next

/
Oldalképek
Tartalom