Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
1 m. június 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 A MINI ÉS A VATIKÁN Az Osservatore Romano megmagyarázza... A mennyország és a pokol is itt van a földön A teológusok I véleménye ff* Claudia Cardinale miniszoknyája vihart kavart a Vatikán körül. Az Osservatore Romano kénytelen volt megmagyarázni miért tűrték meg a művésznő alig-szoknyáját a Szent Péter Bazilikában. Néhány nappal ezelőtt VI. Pál pápa a Szent Péter templomban fogadta a sajtó, a televízió, a rádió a film, a színház gondosan megválogatott képviselőit. A művészek között feltűnést keltett a még mindig gyönyörű Gina Lollobrigi- da tökéletes elganciája, amelyen a legszigorúbb bíráló sem találhatott kifogásolnivalót. Még nagyobb feltűnést keltett Claudia Cardinale, mert egészen miniszoknyában jelent meg — fekte kiskosztümben, fején fekete spanyol fátyollal. Talán maga sem gondolta volna, hogy valóban merész méretű szoknyája heves vitát vált ki — különösen az asszonyok körében. A plébániákat, a lapok szerkesztőségeit valósággal elárasztották a tiltakozó levelek, amelyekben a nők elpanaszolták, hogy a templomokba nem léphetnek be rövidujjú ruhában sem, a világhírű színésznőt pedig „botrányos” öltözékben beengedték a Szent Péter templomba, sőt a pápa mosolyogva üdvözölte. Helyes- li-e tehát az egyház a miniszoknyát? — tették fel a kérdést a hiúságukban megsértett nők. A Vatikán az Osservatore Romano utján végül is azzal igyekezett megnyugtatni a háborgó nőt kedélyeket, hogy „a vendég” öltözéke ugyan „többet mutatott meg a megengedettnél”, de ebben nem vezette gonosz szándék. Az apostolok félreérthetetlenül leszögezték: az érdemes halandóra halála után földöntúli, örök boldogság vár, a bűnösre örök kárhozat. Mégis, számos teológus ma más értelmet igyekszik adni a mennyország, illetve a pokol fogalomnak. A paradicsom, a pokol szerintük nem földöntúli hely, hanem lelki- állapot, méghozzá az élő ember lelkiállapota. Ügy tartják, hogy a hívőnek a „földi életben kell keresnie a mennyországot. 4 mennyei élet csak ábránd volt John Mackenzie, a párizsi teológiai egyetem professzora szerint a földöntúli életről szóló elmélet 95 százaléka közönséges mítosz. Ügy véli, hogy az elmélet, amely szerint a mennyország fent van az égben, az ember a középen, a földön, a pokol pedig alatta — ma már tarthatatlan. A múltban, amikor az élet csupa kín, baj, szenvedés volt, csak a meny- nyei élet ábrándja volt a vigasz. Ma azonban, amikor az ember lassanként meghódítja, és igába fogja a természetet, a mennyország fogalma értelmetlenné válik. A földi boldogság szükségtelenné tette a földöntúlit — állítja Ettore Albini teológus. — A civilizáció,. a kultúra kiterjesztése boldogságot nyújt az embereknek, ha felületes boldogságot is. Ma már senki sem akar hallani a pokolról. Esztelenség az örök kárhozatban hinni Mi több, a modern teológusok elismerik, hogy az emberek hitetlensége a síron túli életet illetően teljesen indokolt. A San Franciscó-i teológiai egyetem tanára, Francis J. Marién mondja: — A mennyország, mint hódító álom, mint a földi szenvedés jutalma, ma már senki számára sem vonzó. Davie Napier stanfordi teológus úgy tartja, hogy sértő az emberre, de az Istenre nézve is, ha azt hisz- szük, hogy jó viselkedésünkkel megvásárolhatunk „egy kellemes kis zugot a mennyországban”. Ami a poklot illeti, Napier bizonygatja, hogy az örök kárhozat esztelenség, mert akkor az Isten nem is isten volna, hanem démon. A modern teológusok elvetik a régi görög filozófusok által szorgalmazott tant a test és a lélek dualizmusáról, szétválaszthatóságáról. Peter Riga, kaliforniai teológus: — Csak az egységes ember létezik, így is teremtetett, és így is nyeri el büntetését vagy jutalmát. Méghozzá itt a földön, és nem valahol az égben. Az újító teológusok szerint a pokol nem olyan, amilyennek például Dante ábrázolta. Az ember elem- bertelenedése, elidegenedés se az itteni gondolattól és egyben felebarátaitól, a kétkedés — ez a pokol szerintük. És fordítva: a paradicsomi élvezetet nem a mennyországban leli meg a hívő, hanem itt a földön becsületssége, jóakar at úsá- ga, önzetlensége és szere- tete által. A mennyország nem a földi élet folytatása, — véli Karl Barth svájci teológus — hanem a földi lét kiteljesedése. Ha elfogadjuk, hogy a paradicsom és a pokol tulajdonképpen itt van a földön, akkor a keresztény etikának lényegesen meg kell változnia, mert akkor a hívőknek is a „földi” életre kell helyezniük a hangsúlyt. És ezentúl nemcsak a „bűnösök” félnek majd a haláltól, hanem azok is, akik eddig azt hitték, hogy már megszerezték a belépőjegyet a földöntúli paradicsomba. (Time, New York) 'gm- ' j.i i... jjjh" Miért lázadoznak a skótok? A nacionalizmus új hulláma A skót nemzeti mozgalom régi múltra tekint vissza. A skót nacionalizmus azonban újabb jelenség, az utóbbi években szítják a forrófejűek. A nacionalisták közé tartoznak olyan tekintélyes emberek is, mint Lord Boyd-Orr, Sir Compton Mackenzie és az író Eric Linklater. Híveik gyakran terjesztenek elő a parlamentben nacionalista jellegű törvényjavaslatokat. A mozgalomnak objektív okai vannak. Skóciában nagy a munkanélküliség, a szigeteken, a hegyvidéken egyre csökken a népesség, a bérek rendkívül alacsonyak Anglia más vidékeihez viszonyítva. Mindezekre a problémákra Londonban keresnek (illetve nem keresnek) megoldást, és a skótok úgy érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a központi hatalomnak. Az utóbbi egy-két évben egyre gyakrabban esik szó Angliában a regionalizmus- ról. Arról, hogy több jogot kellene adni a tartományoknak, és ezáltal csökkenteni a londoni központi Kormány hatalmát, A skót nacionalisták ennél sokkal többet akarnak, — mozgalmuknak mégis újabb lendületet adott az új elgondolás. A skótok természetesen felfigyeltek arra, hogy az elmúlt években egyre-más- ra kaptak függetlenséget a volt brit gyarmatok. Olyan országok is, amelyek gazdaságilag, társadalmilag, az iskolázottság tekintetében sokkal elmaradottabbak Skóciánál. Miért kaphatott függetlenséget például Malawi, Málta és Észak-íror- szág,' ők meg tudnak állni saját lábukon, Skócia nem? — kérdezik. A skótok ezer éven át megőrizték nemzeti mivoltukat. Kétszázötven évvel ezelőtt a skótoknak külön kormányuk Is volt. Ma is vannak saját törvényeik, egyházuk, iskolarendszerük, saját irodalmuk, zenéjük. Noha a skótok csak tíz százalékát teszik az ország lakosságának, mégis az angliai értelmiségieknek húsz százaléka skót származású. Nagyon sok tehetséges fró. művész, orvos, mérnök és politikus skót. Itt van aztán Nagy-Britannia Közös Piac-i tagságának kérdése is. Egyre több skót üzletember nagyiparos követeli, hogy Skócia érdekeit is vegyék számításba, vagy engedjék meg, hogy önállóan tárgyaljanak az európai országokkal. — Skóciának történelme folyamán sokkal jobb, közvetlenebb kapcsolatai voltak a kontinens államaival, mint Angliának. Különösen Franciaországgal voltak jó viszonyban. Egy időben skót királynő ült a francia trónon is. Megeshet, hogy a Közös Piac ismét kikosarazza Angliát, és akkor az ország kénytelen lesz Amerikával fűzni szorosabbra kapcsolatait. Ebben az esetben szabad kezet kellene adni Skóciának, hogy maga intézze ügyelt a kontinenssel — vélik a skót üzletemberek. Valószínűleg több sikerük lenne, mint Londonnak. Egyre több skót vallja magát elsősorban skótnak, és csak azután britnek. Újra felfedezték nemzetüket. Az Angliában annyira elterjedt huliganizmus, szervezett banditizmus, narko- mánia és homoszexualitás — Skóciára egyáltalán nem jellemző. Az „édes élet” pontosan Skócia határán ér véget. A skótok séríőnek tartják, ha a külföldiek az angolokkal azonosítják őket. Egyre jobban bebizonyosodik, hogy a „britannizmus” értelmetlen dolog. Másképpen állt az ügy, amíg a skótok is osztoztak az angolokkal a gyarmatokon. Ma azonban széthullt az impérium. Mi tehát az. ami még egymáshoz köti Skóciát és Angliát? A szigetország védelme? Igen. ez még közös maradhat. A külpolitika? Itt már különböznek az érdekek, például a Közös Piachoz való csatlakozás kérdésében. Mi még a közös? A BBC? A brit légiforgalmi társaság? Az államvasutak? Igen, de ezek lényegtelen dolgok. A skótok úgy tartják, hogy a királyság, amely egykor — segítségükkel — világhatalomra tett szert, egyre inkább szétzüllik, Anglia maga felé fordult, az egybetartozásnak ma már nincs semmi értelme. Nagy-Britannia széthullt, London nem elég erős ahhoz, hogy egybe tartsa az impériumot. A gyarmatok, tartományok egymás után nyerik el függetlenségüket. A skót nacionalisták szerint most Skócián és Wal- lesen a sor. A szekszualitás a hétről hétre szinte észrevétlenül növekvő progaganda révén gazdasági tényezővé fejlődött Nyugat-Németország- ban. A nemi tanácsadást, a férfierő fokozását, a szexuális tárgyú könyveket és képeket ma már nemcsak álcázva terjesztik, hanem a rádió és a televízió is propagálja. Különösen a képes folyóiratok tftltak a sex szolgálatába. Míg a rádió és televízió a tudomány öltözetében elsősorban a fogamzásgátlás és a nemi felvilágosítás kérdéseit taglalja szinte bizalmasan a késői órákban, addig a képes-sex széles skáláját nyújtja annak, ami e téren elképzelhető, vagy — a kortól és a neveléstől függően — már szinte el sem képzelhető. A képes folyóiratok szerkesztőségi részei és hirdetései nagyszerűen kiegészítik egymást: mindkettőnek központi témája a szexualitás. Az egyik nyugat-német képes folyóirat, amelyet hétről-hétre kétmillió háztartásban olvasnak, 90 oldalon 15 egész- vagy féloldalas olyan jelenetet közöl, amely szembeötlő módon ezt a témát tárgyalja. A szerkesztő felelőssége mellett közük a lapok a figyelmeztetést: „Ne csináljatok a házasságból gyakorlóteret!” A pap figyelmeztetése mellett: ^Szeressétek egymást hangosan”, ott búvik meg az aggodalmas kérdés: „Vajon a német férfiak nincsenek-e (szexuális tekintetben) túlzottan igénybe véve?” E kérdésekre a hirdetési rész ad választ: 26 könyvet — a „Szerelem álarc nélkül”- tői kezdve egészen az „Erkölcsök történeté”-ig, féltucat fényképalbumot, erősítő- és karcsúsító szert ajánlanak jutányos áron. Az örök „1. számú téma” — amelynek gazdasági hivatásait évszázadokon át elsősorban a világ legrégibb iparával hozták ösz- szefüggésbe — észrevehetően nagy hullámokat ver. Óvatos becslés szerint évente több mint egyhar- mad milliárd márkát adnak ki az emberek ezekért a dolgokért, túlnyomórészt fogamzásgátló szerekre. A szakma legnagyobb elosztó központjában csupán e szektor hagyományos cikkeinek forgalma 1966-ban több mint 75 százalékkal emelkedett. A sex-piacon, nevezetesen az erősítőszerek piacán a férfi kerül egyre inkább előtérbe. Azt a potenciát fokozó készítményt, amelynek . receptjét Otto > Kaes- bach hamburgi gyógyszerész állította össze, s amelyet róla rövidítve Okasa- nak neveztek el, hónapról hónapra 70 000 nem egészen fiatal férfj szedi, akinek többnyire fiatal felesége van. Haimhoff berlini Okasa-gyáros az utóbbi két esztendőben nyolcmillió márkára növelte fo-galmát. Ennek az ösz- szegiiek csak .töredéke esik a nők részére készített Okasa Gold forgalmára. A piackutatók feltételezik, hogy az Okasa Goldot tulajdonképpen csak azért dobják piacra, mert ellensúlyozni akarják a hírt, hogy a sex-készítmény kizárólag csak a férfiakon segít. A potencia mesterséges növelésének még mindig kissé rossz híre van. E téren mindenki szívesebben áll a saját lábán. Hogy ez a gyakorlatban milyen nehéz lehet, kiviláglik az Okasa-gyáros Ha- imhoff megjegyzéséből, aki azt állítja, hogy éppen a gazdasági válságok idején emelkedett a készítmény iránti kereslet. WorwSrtat (Observer, London) 4 tnéier díiadalútja Anglia közelmúltban ismét előtérbe került Közös Piac-i tagságának számtalan akadálya között nem egy olyan szerepel, amely az általános politikai és gazdasági nehézségeken túlmenően n kisebbek közé tartozik ugyan, de már most is súlyos gondot okoz. Ilyen például, hogy Nagy-Britannia nem az általában elterjedt decimális mértékrendszert rendszert”,, a métert használni. Elterjedését elősegítette a nemzeti államok létrejötte, ahol az általánosan használt mértékrendszer az egységes nemzeti piac kialakulásának egyik feltétele volt. A második világháború után kialakult helyzetet a gazdasági kapcsolatok nagy mértékű kiszélesedése és elmélyülése jellemzi. Ilyen körülmények között a- (vTN Méterrendszerre áttéri Nem méterrendS2ert . ” ~ 1 országok _______________használd országok _ h asználja, hanem még mindig hüvelyben, yardban, mérföldben, acreban, unciában és gallonban számol. Tavaly ugyan elrendelték a decimális mértékrendszer bevezetését, azonban még hosszú időnek kell eltelni ahhoz, amíg ennek végrehajtása befejeződhet. A fejlett ipari államok közül jelenleg már csak az Egyesült Államok és Kanada tart ki: a hagyományos mértékrendszerek mellett. A decimális, tizedes-felosztású mértékrendszer 1790-ben indult „világhódító” útjára, mint a Francia Forradalom egyik vívmánya. Az eddigi tapasztalati mércék helyett (a yard pl. I. Henrik angol király kardjának hossza) ekkor kezdték a Föld délkörének negyvenmilliomod részét, mint „természetes mértékkülönböző mértékegységek természetesen gátolják az együttműködést. Gondoljunk csak a szabványosításra, vagy az ipari kooperációk kivitelezésére. A gazdasági kapcsolatok fejlődése változtatta meg Nagy-Britannia nézeteit is. Az ötvenes évek elején még az ipar és kereskedelem képviselői ellenezték a méter-rendszer bevezetését. Ekkor még a Brit Birodalom nagy területekre terjedt ki és az angol áruknak monopóliumuk volt a „belső piacon”. Az eltelt 10—15 évben azonban ez a piac erősen leszűkült és arra kényszerítette a brit kormányt, hogy máshol keressen kereskedelmi partnereket. Ehhez viszont már új' „gazdasági nyelvre”, a méterre is szükség volt. sex ÉS ÜZLET
