Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

1927. Jinfas It SZOLNOK SreOTSS NÉPLAP f filmhírek Bemutató a belgrádi operett színházban Lovas Edit rendező vendégszereplése a jugoszláv fővárosban FILM CHAPLINRŐL A világ legfurcsább em­bere címen az Egyesült Államokban film készül Charlie Chaplin életéről. A film szeptemberben kerül bemutatásra, ☆ „ROSSZAK” OSCARJA A Filmművészeti Akadé­mia Oscar-díjainak kiosz­tásával egyidejűleg a Harvard Egyetem szintén kiosztja a maga Oscar- jait: a diákok az év leg­rosszabb filmjeit és leg­rosszabb színészeit „tün­tetik ki” díjakkal. A Natalie Wood-díjat a legrosszabb színésznőnek ítélik; a Kirk Douglas-dí- jat a legrosszabb színész­nek. Ezt 1966-ban Marion Brando kapta meg. Az idei filmek között ál­lítólag „A biblia” és a „Hawaii” a legesélyesebb a harvardiak „kitüntetésére”. ☆ KÉSZÜLŐ SVÉD FILMEK Ingmar Bergman pol­gárháborús témájú filmet készít Max Von Sidow és Liv Ullman főszereplésé­vel. Francia, olasz és ame­rikai és svéd koprodukció­ban film készül Krisztina királynőről. Svéd—ameri­kai koprodukcióban film készül Zelma Langerlöf Bősta Beríingjéből, Szombaton, június 3-án mutatta be a Belgrádi Kor­szerű Színház Kálmán Im­re Csárdáskirálynő című nagyoperettjét. Jugoszláviai magyar lap­társunk, a Növi Sad-i Ma­gyar Szó munkatársa a be­mutató előtt interjút készí­tett a darab Víndégrende- zőjével. I-ovas Edittel, a Szigligeti Színház tagjával. — Mit vár a bemutató­tól? — kérdezte többek között a riporter a szol­noki rendezőnőtől. — Merem remélni, hogy a belgrádi közönség szere­tettel fogadja majd az elő­adást. Erre lehet követ­keztetni abból is, hogy a bemutatóra és azt hiszem az első reprizekre is elkel­tek a jegyek. Hiszem, hogy megérzik Kálmán Im­re muzsikájában az érté­ket. A magyar operett-iro­dalom jelentős kultúrkincs, s remélem, sikerült belő­le kellő mértékkel és íz­léssel kóstolót adni. E néhányszavas nyilat­kozatból is a rendező mű­vészi felfogása csendült ki, az a szándék, amely alap­ján a több mint egy hó­napos munkával a belgrá­di előadás sikerén dolgo­zott. A negyvennégy napos jugoszláviai vendégszerep­lés után már itthon, Szol­nokon beszélgettünk a rendezőnővel. A munkában eltöltött napok emlékét, él­ményét idézte. A premier közönsége va­lóban rég látott melegség­gel fogadta a Kálmán-ope- rettet. És amire nem igen volt példa a belgrádi szín­házban, egy-egy számot többször is meg kellett is­mételni. — A sajtóvélemények még hátrál vannak — mondja Lovas Edit —, azt azonban már előre kö­zöl téki velem, hogy ami a darabválasztás megítélését illeti, abban meglehetősen hűvösen fognak nyilatkoz­ni az újságok. Most már csak) az a kérdés, hogy az előadásnak mennyire sike­rült megenyhítenie a kri­tikusokat. Lovas Editnek ez volt az első külföldi vendégsze­replése, és az első mindig emlékezetes marad. — Nem volt könnyű fel­adatom. Első külföldi ren­dezésem volt, mégpedig egy olyan országban, amelynek nyelvéből, ami­kor leszálltam a vonatról, egy szót sem értettem. Először csak tolmács segít­ségével tudtam a szereplők­kel is beszélni, de estén­ként szorgalmasan tanul­tam szerbül, elsajátítottam a legszükségesebb szava­kat. Ennek és elsősorban a belgrádi kollegák segítő­készségének köszönhettem, hogy ott tartózkodásom má­sodik részében már köz­vetítő nélkül is tudtam dolgozni velük. — Tudomásom szerint a jövő évadban megválik a szolnoki színháztól. Ho­va szerződött? — Nem tudom még, hol rendezek jövőre. Magyar- országi szerződésem egye­lőre még nincs. Az is meglehet, hogy a követke­ző darabomat ismét külföl­dön rendezem — teszi hoz­zá mosolyogva. R. G, PIHENŐ SZOLNOK FŐUTCÁJÁN 'Foto: Nagy Zsolti MŰI EREMLÁ Ispánky József szobrászművésznél A főváros legrégeb­bi művész kolóniájának, a Százados úti művésztelep egyik műterme# lakásában él és dolgozik ^Ispánky Jó­zsef szobrászművész, a kis­újszállási Arany-szobor al­kotója. Amikor nála jártam, nagy munkában találtam. A műterem közepén maga­sodó, majd két és fél mé­kintetemet. — Ha nem ha­ragszik, tovább dolgozom, míg beszélgetünk- Gyorsan szikkad az agyag, no meg az idő is nagyon sür­get már. Az arc karakterének ki­emelésén dolgozott a mű­vész. Először „leborotválta” a költőt, óvatosan leemel­ve a bajuszát, és közben magyarázott. Ispánky József a kisújszállási Arany-szobron dolgo­zik. tér magas agyag szobron dolgozott. A nagy magyar költő egészalakos portréja már teljes karakterességében bontakozott ki. A művész lelépett a lép­csőről, amelyen állva dol­gozott, és szabadkozva agyagos keze miatt, üdvöz­lésképpen a csuklóját nyúj­totta, — Nemrégen jártak ná­lam a kisújszállási tanács­itól, szobornéz'őben. ők már legszívesebben vitték is volna. Mindenesetre jó ér­zés a helyiek lelkes izgal­ma ~ mondta, hogy észre­vette szobron fürkésző te­— Figyelje meg, hogy mennyivel más így a karak­tere, mint bajusszal. Most a száj részeket kell kidol­goznom, alatta, aztán újra visszahelyezem. — Véleménye szerint a költő karakteres portréja leginkább Arany János fia­talabb, vagy idősebb élet­korához kapcsolódhat? — kérdeztem. — Ugyanúgy, mint ahogy Petőfiről, Aranyról is ki­alakult egy idealizált kép, eszmény. Én nem ezt’ az Arany eszményt akarom szobromban követni, bár természetszerűen bizonyos fokig köt engem is a költő Busó maszkok a szolnoki múzeumban legszélesebb körben ismert személyesített ábrázolása. Egészen mást, a kialakult képzetektől eltérőt nem le­het csinálni, hiszen már az is hozzátartozik a költlő karakteréhez, ahogy az em­berek tudatában az Arany János-i fogalom él. Én a fiatal és az öreg Arany Já­nos között, a férfikor tel­jében lévő költőben vélem felfedezni azt a karka tért, amelyet a legkifejezőbbnek érzek. — Kisújszálláson fiatal korában tanított Arany Já­nos. Ez nem befolyásolta esetleg a portré megfogal­mazásában? — Ha hű akartam vol­na maradni életkori sajá­tosságokban is a Kisúj­szálláson tanító Arany Já­noshoz, egy 17 éves vézna kamasz embert kellett vol­na megmintáznom. Ez mint szobrászi téma sem, a leg- esztétikusabb és főleg, nem lett volna a költő, éppen az előbb elmondottak miatt. A művész munka közben néhány szűkszavú monda­tot magánól is mondott. Hatvanegy éves, dunántúli származású, hat éves korá­tól Kaposváron nevelkedett- Talán a legtöbb műve is ebben a városban áll. A műteremben lévő váz iátok, fényképek nyomán lassan kibontakozik egy sok évti­zedes alkotói pálya nagyon kis töredéke. Hogy régebbi munkái kö­zül is említsek néhányat, a harmincas években ő ké­szítette a veszprémi Szt. István és Gizella királynő szobrokat. A Károlyi palo­tát díszíti ember-magasságú Batthyány eifogatását áb­rázoló domborművé. Nemrég emelték helyükre az Operaház hatalmas hom­lokzati szobrait, amelyek közül kettőt, Monteverdi és Smetana portréját Ispánky József készítette. Az ötvenes évek elején a szegedi tanítóképző előtt állítatták fel egy kétalakoa kompozícióját, az ő mun­kája a fóti gyermekváros parkjában álló kétalakos szobor, a kecskeméti kór­ház előtt lévő szimbolikus nőalak és még sorolhatnám tovább a művész köztéri szobrainak népes családját. A műteremben a vázla­tok mellett nagyon sok pla­kettnek és éremnek a gipsz negatívját is láttam. Ispánky Józsefet az 1937-es párizsi világkiállí­táson érmeiért és kisplasz­tikáiért egy arany, egy ezüst éremmel és egy el­ismerő oklevéllel tün­tették ki. (Tudósítónktól) Mohács nevét hallva mindenkinek az 1526-os nagy nemzeti katasztró­fa képe idéződik fel. Az utóbbi évek köztudatában azonban új, nevezetességet vittek az országszerte meg­jelenő, ijesztő maszkkal díszített színes plakátok: a busójárást. Vasárnap 11 órakor Szolnok lakossága közvetlenül is megismer­kedhetek a Damjanich Múzeumban nyíló kiállítá­son az országszerte nagy hírre emelkedett népszokás művészi termékeivel, a maszkokkal és a népszokás más eszközeivel, kellékei­vel. A busójárás ma ismere­tes és gyakorlott formája, már felújított, megválto­zott funkciójú népszokás. Ma inkább karneválszerű, öltik a hagyományos öltö­zéket, a kifordított, hosz- szúszőrű bundát, a külön­böző zajkeltő eszközökkel: fűzfából készült óriási kür­tökkel, kereplőkkel, ko- lompokkal vidáman jár­nak utcáról utcára. Ez a színes forgatag méltán kel­ti fel az idegenek érdeklő­dését, de megragadja a képzőművészek képzele­tét is. A szokáshoz fűződő he­lyi monda azt tartja, hogy a Mohácson élő sokácok ilyen maskarába felöltözve, isteni előjelek útmutatása szerint támadtak rá a vá­rosban lévő törökökre, s azok, azt hívén, hogy föl­döntúli lényekkel állnak szemben, megfutamodtak. A szép népmondának azon­ban nincs valóságalapja, mert a sokácok Mohácsra csak a törökök kiűzése után vidám szórakozás, hasonla­tos a velencei, spanyol, délamerikai, kubai karne­válokhoz. Mégis különbö­zik azoktól, mert eszközei, kellékei, teljesen egyéniek, hagyományosak, egyedül­állóak. A szokásban sze­replők színesre festett, fá­ból faragott, kosszarvval, tehénszarvval ellátott masz­kot tesznek arcuk elé, fel­telepedtek le. A néprajz­kutatók véleménye, bár nem teljesen egységes, — mégis megegyezik abban, hogy az európai népek nagy tavaszi ünnepkörének része, s éppen a tél tovaűzése és a tavaszi termékeny­ség-varázslás mágikus szo­kásának egyik formája. (Szabó László) — Milyen agyagba for­málja legszívesebben szob­rait? — kérdeztem, de a látottak alapján szinte biz­tos voltam a válaszban, hiszen az Arany portré művészi felfogása is egyér­telműen azt sugallta, hogy végső anyaga fém lesz. Nem tévedtem: — Legszívesebben bronz­ba dolgozom. Hogy így fe­jezzem kj magamat, bronz szoborral lehet a legszebb kontúrokat az égre rajzol­ni.. Nagyon fontosnak tar­tom ugyanis a szobor sziu- lettjét, azt a rajzosságot, amellyel a háttérből kivá­lik. — Az Arany-szoborral mikorra készül el a mű­vész úr? — Legkésőbb június 20-ig át kell adnom a kivitelező vállalatnak a kész gipsz szobrot, hogy időben elké­szülhessenek az öntéssel, hiszen október 10-én már szeretnék a kisújszállásiak fel is avatni­Rideg Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom