Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-10 / 135. szám

1967, június 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s íül^ JAGUAR A HeJtaí Jenő regényéből készült új magyar film kesernyés humora, olykor-olykor felvillanó társada- iamkrltikája ellenére sem nyújt élvezetes másfél órák Élményünk sem lehet több, mint egy megpo­rosodott, megsárgult lapu operett szövegkönyv dal­lamainak eljátszása után. A komédiázni szerető szí­nészek, Garas Dezső (Csontos Szigfrid), Bodrogi Gyu­la (Comtesse), Major Tamás (Általános bácsi) is csak annyira szórakoztatnak, amennyi keveset Borhy An­na szövege megenged. Nem hat ez a film a bűnügyi vígjátékok izgal­mával, nem is szellemes, gúnyos, s sajnos nem is vígjáték. Jóllehet, a társadalom, a környezet, a fil­men látható újságíró szatócskodás nekünk már na­gyon messzetűnő múlt, s bizony-bizony, még meg se mosolyogjuk Mák István érzelgős hírlapírót, — a Krajcáros Igazság főszerkesztője —, aki a költői ba­bérok mellett a laptulajdonos. Általános bácsi feltű­nő szépségű leányának -bájaira is pályázik. Néhai kollegáink — már ami a szerepeket illeti — szenzációéhesen iszogatnak estétől reggelig. Aztán fordítva. Időközben meg-megfordulnak Vegyes Benő (Bárdi György) uzsorás, nem a legesztétikusabban berendezett lakásán, ahonnan is szívélyes beszélgetés után, némi váltócskák ellenében jó, de mindig ke­vés pénzzel távoznak- Pedig mintahogy kitűnik, van­nak még szenzációk, sőt csodák is, amikor egy négysoros blöff-verset ezer, azaz egyezer koronáért el lehet adni, igaz, hogy a vers is, meg hát a pénz is sikkasztott; És mert minden történetnek vége kell legyen, ezért aztán Jaguár az újságírók legújságíróbbika megszökik a bájokban gazdag Ellával, miközben a páncélszekrénybe rejtett jelentősebb összegről sem fe-. ledkezik el. A szerető és illedelmes gyerekek termé­szetesen levélben közük, a nászút után visszatérnek és az örökségből a boldog papa levonhatja majd eme kölcsönt; A reményvesztett újságírók mindezek átélése után igen mély mélabúval és józanul üldögélnek régi törzshelyükön, természetesen valami boldogító-boldog­talan szerelemre, sok-sok pénzre — még váltók elle­nében is — s igazi nagy-nagy szenzációra áhítoznak. (Hát kérem ez bennünk a közös.) L. I. Egyesüli kéi műszaki egyetem Roham a középiskoláért A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A „Kossuth Lajos” katonai főiskolát, a „Zal­ka Máté” katonai műszaki főiskolát és a „Kiüán György” repülő műszaki főiskolát a honvédelmi mi­niszter felügyelete alatt álló katonai felsőoktatási intézménnyé nyilvánította. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelettel egye­sítette a Budapesti Mű­szaki Egyetemet, valamint az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetemet; Az új oktatási intézmény Budapesti Műszaki Egye­tem elnevezéssel a műve­lődésügyi miniszter fel­ügyelete alatt működik, s az ország legnagyobb egye­teme és műszaki tudomá­nyos intézménye lesz. 8000 nappali tagozatos hallgató egyidejű képzésére alkal­mas; Az oktató-nevelő és tudományos munkában mintegy 1500 szakember vesz részt, nagy részük tu­dományos minősítéssel ren­delkezik. Az intézkedés lehetővé teszi az egyetemi oktató, nevelő és tudományos-al­kotó tevékenységnek a ko­rábbinál jobb hasznosítását és a népgazdaság gyakorla­ti igényeivel történő ösz- szehangolását. Lehetőség nyílik továbbá 9 műszaki tudományok koordináltabb oktatására és művelésére, valamint — a gyorsan fejlődő tudomá­nyos-technikai követelmé­nyeknek megfelelően — a párhuzamosan folyó szak-, illetve ágazati képzés meg­szervezésére. Az egyesített egyetem szervezete egy­szerűbb, működése gazda­ságosabb lesz. Nem változik a két egyetem jelenlegi kari ta­gozódása. Néhány kar el­nevezését azonban — az oktatási feladatok ponto­sabb megjelölése érdeké­ben — megváltoztatta a tör­vényerejű rendelettel egy­idejűleg nyilvánosságra ke­rülő kormányhatározat. Az egyesített Budapesti Mű­szaki Egyetemen az okta­tás az alábbi karokon tör­ténik majd; építőmérnöki kar (koráb­ban: mérnöki kar); gépészmérnöki kar; épitészmémöki kar; vegyészmérnöki kar; villamosmérnöki kar; közlekedésmérnöki kar (ko­rábban: közlekedési üzemmérnöki kar); Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Átfogóbb információ A Magyar Közgazdasági Társaság területi statiszti­kai szekciójának területi mérlegekkel foglalkozó munkacsoportja június 7- én Szolnokon tartotta ván­dorülését. A tanácskozáson résztvett dr. Lengyel Lász­ló, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság Statisztikai Szakosztályának titkára, — ezenkívül hét megye kül­döttei. A munkacsoport tanács­kozásán három előadás hangzott el a megyei villa­mosenergia-. a munkaerő- és az egyéb területi mérle­gek kidolgozásának lehető­ségeiről és problémáiról. Az előadásokban és az azt követő termékeny vi­tákban kifejezésre juttat­ták, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer irányel­veinek megfelelően a me­gyei vezetők az eddiginél jobb tájékoztatását tartják szükségesnek, melyet egy területi mérlegrendszer ki­dolgozásával kíván mégva­lósítani a munkacsoport. A naposbaromfi többsé­gét a Baromfiipari Orszá­gos Vállalat (BOV) török­szentmiklósi gyáregysége hozza forgalomba. A vál­lalat túra járatai viszik ki a napos jószágokat a ter­melőszövetkezetekbe és a földművesszövetkezetekbe. Az utóbbi adja tovább az árut az egyéni és háztáji termelőknek. A naposbaromfi ellátás alapvetően befolyásolja az értékesítést. Ezért érde­mes összehasonlítani, hogy ez év első öt hónapjában — a múlt év hasonló idő­szakához képest — meny­nyi naposcsirkét, libát, ka­csát és pulykát adtak fel­nevelésre. Tavaly 2 816 000 napos­csirkét, az idén 30 ezer­rel kevesebbet adtak a termelőknek. Az idén 203 ezer naposli­bát, 91 ezer kacsát és 101 ezer pulykát adtak át. Az utóbbi fajtánál a ter­melési kedv nagyobb, mint Hogy lehet az: szolnoki gyerekeket az újszászi gim­náziumba ,.utaltak át”? Er­re még nem volt példa, — mondotta egyik panaszo­sunk­at erre tényleg nem volt. De arra sem, hogy ennyi gyerek jelentkezett volna középiskolába. Ezért a Verseghy gimnáziumban és a Tisza-parti gimnáziumban a tervezetteken felül még egy első osztályt kellett szervezni S ráadásul az osztályok létszáma eléri a negyvenkettőt. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a Tisza- parti gimnázium 16 tanter­mes, s mégis 24 osztálynak nyújt otthont, A Verseghy gimnázium első osztályai­nak képzését csak délutáni tanítással tudják biztosí­tani. Nagy a helyhiány a a múlt évben volt. Ugyan­is 80 ezerrel több libát, 13 ezerrel több kacsát és 12 ezerrel több pulykát hoz­tak forgalomba. A szektoronkénti válto­zást is érdemes figyelem­mel kísérni. A közös gazdaságok 291 ezer naposcsirkével ke­vesebbet, az fmsz-ek, il­letve a háztáji gazdasá­gok 261 ezerrel többet fo­gadtak, mint tavaly. (Bár az említett mennyiség, bői hiányzik a bábolnai tiúshibrid és a saját kelte- tésű csirke. A húshibride­ket ugyanis nem a BOV forgalmazza a tsz-ekben.) A háztájiak igényét von­tatottan elégítették ki. — Gyakran kevesebb napos­csirkét kaptak, mint tavaly; így az fmsz-ek 450 ezer csibét a szövetkezet tisza­füredi, jászalsószentgyör- gyi keltető üzeméből és egyéb keltető állomások­ról szerzett be. Ebből 60 ezer a nagyhozamú, G—33- as tojóhibrid. Varga Katalin gimnázium­ban is. Ilyen körülmények kö­zött a zsúfoltságot nem lehet fokozni. Ennek következménye hogy néhány tanulót Üj- szászra kellett átirányíta­ni, ahová jó közlekedés van, s az étkezés, meg a tanulószobai foglalkoztatás biztosított. De nemcsak ennek a tízegynéhány gyereknek el­helyezése okozott gondot, hanem mintegy másfélszáz- / nak. Ezeket vagy helyhiány, vagy a rossz bizonyítvány miatt nem vették fel a jelentke­zési lapon feltüntetett he­lyekre. 3 ez kettős tanulsággal A naposlibát főként a háztáji gazdaságokban, a kacsát és a pulykát a tsz- ekben nevelik. Jellemző adat erre: tavaly csak 68 ezer, most 135 ezer naposliba került a háztájiba. A pecsenyekacsa nevelés egyre jobban terjed a szö­vetkezetekben. Nyolc hét alatt ugyanis elérik a 2,3— 2,5 kilós átlagsúlyt, s így 18,50 forintos egységáron adhatják el. A pecsenye- kacsa keresett exportcikk. A BOV törökszentmikló­si gyáregysége az idén 890 vagon élőbaromfit és 64 millió tojást tervez felvá­sárolni. Május végéig csak­nem száz vagon baromfit vettek át, jóval többet, mint tavaly. Tavaly 27,2 milliót, az idén 30 millió tojást vettek át a vállalat­nál. A tojásnak mintegy 80 százalékát a háztáji gazdaságok adják és a szövetkezetek vásárolják fel. szolgál a jövőre nézve a szülőknek. Elsősorban a jelentkezés­kor kell jól mérlegelni a sorrendet. Most többízben előfordult, hogy másodszor »zámbajövő iskolaként olyan intézményt jelöltek e felvételi lapon, amelyik ha- marabb zárta a felvétett mint az első helyen megne­vezett intézmény. Világos hogy ha helyhiány miatt aj első iskola nem tudta fel­venni a jelentkezőt, a má­sodik helyre már hiába küldték át a jelentkezés lapot A nevelők számára is adódik ebből a tanulság- alaposabban ismertetni a szülőkkel a lehetőségeket. S ami ennél is fontosabb tanulság a szülőknek: ne csak ilyenkor érdek­lődjenek a gyerekek iránt, hanem az alsóbb osztályokban is. Segítsék) gyermekeiket a minél jobb tanulmányi eredményének elérésében, hiszen a továbbtanulásnál az szinte nélkülözhetetlen. Lesz olyan gimnáziumi el­ső osztály, melynek felvé­teli tanulmányi átlaga 4.8. Érthető, hogy a 3—3,2 ta­nulmányi átlaggal rendel­kezőkért nem kapkodnak az iskolák. A fentebb említett száz­ötven gyermek elhelyezésé­ről jórészt gondoskodtak az illetékesek. Így is lesz azon­ban tíz—tizenöt szolnoki gyerek, akiket alacsony ta­nulmányi átlaga, rossz ma­gaviseleté miatt — a 2 imént vázolt körülmények között — nem tudnak el­helyezni középiskolában még Űjszászon sem. Jövőre méginkább szá­molni lehet ilyen esetek­kel. A legtöbb jelentkezőt ugyanis akkor várják a középiskolákba. A következő években vi­szont olyan hallatlanul nagy mértékben esik a tanulók száma, hogy ér­telmetlen lenne növelni a középiskolai osztályok számát, s újabb szakta­nárokat idetelepíteni. Annyi bizonyos: jövőre is a jó tanulóké lesz az el­sőbbség... S. B. A szakember Hónom alá csaptam a rádiót és úton voltam a szövetkezeti műhely felé. amikor találkoztam Christofor barátommal, aki bő­beszédű, szolgálatkész, minden­tudó ember. Megállított és azt mondta: — Hová mégy barátom, meg­terhelve mint egy teve? Mondom neki: — Viszem a rádiómat javíta­ni. Ügy látszik, elromlott. Nem énekel. — De beszél? Nevettem, mert láttam, hogy Christofor tréfál, ö azonban foly­tatta: — Hová viszed? — A szövetkezetbe. — Megbolondultál? — Miért bolondultam volna meg? — A szövetkezetbe mégy? Ott tartják egy hónapig, halogatják, ígérgetnek szédítgetnek Csak a bolond megy a szövetkezetbe, amikor Bukarestben él egy Scarlat. — Ki az a Scarlat? — Nem tudod, ki az a Scarlat? Oh, te szerencsétlen! A homlokomat megkopogtatta az ujjaival. — Marconi óta nem született olyan rádiószakember, mint Scarlat. Ha Scarlat meghal, sze­métre lehet dobni minden rádiót. — Mit csináljak én ezzel a Scarlattal? — Elküldöm hozzád, csinálja meg a rádiódat, amely olyan lesz, mintha új volna. Mikor ta­lál téged otthon? — Jöjjön délután 5 óra után. Hazamentem a készülékkel és másnap pontosan 5 órakor meg­jelent nálam Scarlat. Magas fér­fiú, síma pomádés hajjal, sötét ruhában, fehér ing, fehér gallér, zsebében fehér zsebkendő, ele­gáns nyakkendő. Én, feleségem és két gyermekünk valósággaj megbűvölten álltunk körülötte. Ö mosolygott. — Hol a beteg? No, gondoltam magamban — ez egy egyetemi tanár, akit be­teghez hívtak és eltévesztette az ajtót. — Miféle beteg? — Hát a rádiókészülék — mondta mosolyogva. Tehát ő volt. Odavittem a rá­dióhoz Leült egy székre. — Mi a baja? — Nem szól. — Aha. Mind a négyen ránéztünk. Lás­suk, mit csinál- Megforgatta a rádiót. Levette a srófokat, eltá­volította a fedőlapot és az ujjai­val úgy dolgozott, mint Liszt Ferenc a zongorán. — Van egy lámpa á háznál? Hoztam neki egy körtét. — Nagyobb nincs? Egy százas körte nincs a háznál? A fiam elrohant és vett egy százas körtét. — Rongy nincs a háznál? Hoztam egy rongyot, letörölte a port a készülékről, azután hümmögött. — Mi a baj? — kérdeztem tőle. — Nem szól. Ezzel ugyan nem mondott ne­künk semmi újat, de nem is csinált semmit, hogy szóljon. — Van egy harapófogó? Hát bizony harapófogó nem volt nálunk a háznál, de telefo­náltam a szamszédnak és az ho­zott egyet — Hát kalapács? Azt is hozott a szomszéd. A híres szakértő már kezdeti engem edegesíteni. Drót akad a háznál? Tartóztattam magam, hogy be­le ne rúgjak a híres szakértő­be. A kisebbik fiam egy másik szomszédhoz szaladt drót után. Közben a feleségem kifordított minden fiókot, hogy kalapácsot, drótot rongyot és minden egye­bet keressen a híres szakértő szá­mára. — Szigetelőszalag van? Felkaptam egy széket. hogy aozzávágjam. de a feleségem még kellő időben lefogta a keze­met. ö nem vett észre semmit. bedugta a fejét a készülékbe. — Nincsen szigetelőszalagunk, Ä feleségem volt tegnap a pia­con, de nem vett. Hanem, ha kell. van karfiol a háznál. A híres ember inkább az iráni érdeklődött, hogy van-e a ház­nál ólom. — Nincs kérem. Az utolsó da­rabot tegnap felhasználtam, ami­kor megragasztottam a mozdony kazánját. A nagy szakértő felhorkant — Mozdony, hát van mozdo­nyuk a házban? — Igen, a spejzban tartunk mozdonyt. Mindig azzal szoktunk vasárnap kirándulni. Azért tar­tunk) ólmot is, hogyha elromlik hát megragasztjuk Bambán bámult rám és ismét bedugta a fejét a készülékbe. Végre valami hangot hallottunk. A készülék énekelni kezdett. Diadalmasan felugrott. — Kész van, tessék. — Mivel tartozom? — Kétszáz. Nagyot nyeltem és elővettem a pénzt. Közben Cristofor bará­tomra gondoltam. De abban a percben, ahogy át akartam nyúj­tani a pénzt, a készülék megint elhallgatott. Visszahúztam a ke­zemet és a készülék többé egy szót sem szólt. De a szakember sem. Én sem. Csak kinyitottam az ajtót és ő eltávozott. Tegnap találkoztam Christofor barátommal. Nem szóltam neki semmit, de megbosszultam ma­gamat. Elromlott az órája és megkérdezte, nem tudok-e egy szakembert. Azt feleltem neki, hogy ismerek egy kiváló szak­embert. Másnap el is küldtem hozzá szomszédomat, a csizmadiát. S. R. (Az Urzicából fordította: Hegedűs Nándori Kevés a mafiosest eke 1 óbb libát, kacsát és pulykát kaptak a termelők 3G millió tojást veitek át a felvásárlók

Next

/
Oldalképek
Tartalom