Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

IS67 június S, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szellemi befektetés is kamatozik Nyolcvanezer fo­nni szép pénz, ki nem fo­gadná el? Igenén^ de mi­ként lehet hozzájutni ilyen nagy összeghez? Ügy, mint az egyik szolnoki munkás, aki újításáért ennyi pénzt kapott. Szinte látom, a kiábrándí­tó kézlegyintést, s hozzá a megjegvést: ugyan már. nem újíthat mindenki. S van is ebben valami. De önképzéssel mindenki könnyíthet sorsán, s jöve­delmét is növelheti. S még- inkább így lesz ez az új gazdasági mechanizmusban, mikor a tanult, jólképzett embereket fokozottabban megbecsülik. Ezek szerint azt hinné az ember, hogy tömeg mére­tekben igyekeznek a felnőt­tek pótolni a fiatal korban elmulasztott iskolai tanul­mányaikat. Sajnos, koránt- sincs így. A megye felnőtt lakosságának majdnem hetven százaléka nem vé­gezte ed az általános isko­lát. s a tanulásra önként jelentkezők száma mini­málisra csökkent Ugyan­akkor az általános társa­dalmi igény az érettségizett szakmunkás. Ezért kell az okta­tással foglalkozó szervek­nek, a tanácsoknak és a munkaadóknak összehan­golt erőfeszítést kifejteni a felnőtt-oktatás sikeréért. Sajnos, esetenként a kezdet kezdetéről kell indulni. A második ötéves tervben 1136 analfabéta tanult meg ími-olvasni a megyében, de még mindig elég tekin­télyes a számuk. A jász­berényi járásban például — csupán a 16—39 év kö­zöttieket tekintve — há­romszáz analfabéta van, a szolnoki járásban pedig kétszázharminc. Megyénk­ben kétezerre tehető az em­lített korban levő analfa­béták száma. Ha Török- szentmiklós. Jászladány, Kunmadaras példáját te­kintve községenként folya­matosan csak néhány anal­fabétát vezetnénk be az írás-olvasás rejtelmeibe, rövid időn. belül akkor is szép eredményeket érhet­nénk el. Az sem törvényszerű — a cikkünk elején említelt helyzetet tekintve —, hogy csökkenjen a szervezett fel­nőtt oktatásban résztvevők száma. Jászberény és Tö- rökszentmiklós a példa rá. hogy növekedhet is. Csak ahhoz kellő akaraterő, a munka fontosságának felis­merése és a szervek közöt­ti jó összhang szükséges. S emellett jó módszerek, kezdeményezésele, felelős­ségérzet is. A kunszent­mártoni járásban például a felnőttek tanulásáért a munkahely vezetője, illet­ve valamelyik társadalmi szervezet kollektívája vál­lalt felelősséget. Csakis így, együt­tes erővel, a hivatali és a jóismerősi kapcsolatokat is gyümölcsöztetve érhetünk el eredményeket. S kell is, hogy elérjünk, hogy meg­szüntessük a felnőtt okta­tásban tapasztalható vis szaesést, hiszen, az iskolá­zás lehetőségei igen na­gyok. A 16—39 év közöttie­ket tekintve például a szol­noki járműjavítóban nyolc­száz, a papírgyárban ötszáz, a MÁV helyi munkahelye­in nyolcszáz dolgozó nem rendelkezik általános isko­lai képzettséggel sem. Ezért kellene az üzemek­nek az eddiginél nagyobb segítséget adni oktatási in­tézményeinknek a kihelye­zett osztályok szervezésé­ben. Tapasztalat sze­rint az általános iskolát befejező felnőttek folytat­ják tanulmányaikat Fi­gyelemre méltó, hogy kö­rükben az esti tagozat — nagyarányú lekötöttségük miatt — kevésbé kedvelt. Inkább a levelező tagozat iránt érdeklődnek. Néhány év múlva — amikor az emeltszintű szakmunkás- képzés országosan kibonta­kozik: — várható a közép­iskolai felnőttoktatás na- gyobbmérvű felvirágzása. Persze, sokkal jobb az érettségin minél hamarabb túlesni. A középiskolák azonban joggal várják a vállalatoktól, hogy csak azokat javasolják tovább­tanulásra, akiki munkájuk­kal, magatartásukkal azt kiérdemlik. Több üze­münkben — követendő jó példaként — üdüléssel, fi­zetésemeléssel vagy egyéb módon jutalmazzák a.kivá­ló tanulmányi átlagot él­éit dolgozókat. Ezeken a helyeken felismerték, hogy az általános műveltséggel rendelkező ember jobban dolgozik. Ezt az új gazda­sági mechanizmus előkészí­tése idején nem árt hang­súlyozni. hiszen üzemeink egy részében csupán terme­lési ügyekkel foglalkoznak, s nem gondolnak arra. hogy a szellemi befektetés is bőven kamatozik majd. S ehhez a témakör­höz kívánkozik még egy gondolat: a népművelés és a közoktatás módszereinek összehangolása a felnőtt oktatás jobbátételéért. Tö- rökszentmiklóson például a művelődési házban két éve igen eredményesen mű­ködik a nevelők akadémi­ája. Ehhez hasonlóan más­hol is lehetne segíteni a nagyszerű cél — a kiművelt emberfők sokasága — el­érését. I. B. Parasztfiatafok jogosítvánnyá! A tószegi szövetkezetben — mint a megye sok más közös gazdaságában is — nagyon szépen haladt az utóbbi években a nehéz paraszti munka gépesíté­se. A Dózsa nevet viselő közös gazdaságnak példá­ul már 50 erőgépe van a munkagépeken kívül. Ez­zel teljesen gépesítették a gabonatermesztést. A szö­vetkezet rendszeresen és tervszerűen közel egymil­lió forintot költ évenként a géppark fejlesztésére. Náluk most is ötvenhét ember, minden tizedik tsz- tag gépeken dolgozva ke­resi kenyerét. A traktoro­sok nagy többsége egyéb­ként fiatal. A szövetkezet ugyanis minden évben ta­níttat traktorosokat tagjai közül. Az idén tizennyolc ottani parasztfiatal szer­zett jogosítványt. A társas üzem e tavaszon is három DT, két Sz—100-as trak­tort, négy kombájnt vásá­rolt többek között. Most épül egyébként a szövetkezet nagy gépjaví­tó műhelye. Erre egymillió­kétszázezer forintot áldoz a közösség. Elkészülte után a főjavítások ' kivételével minden gépjavítást maga végez el a tószegi Dózsa Tsz. Olcsóbb nyári rucának való Kétxlet kiárusítás az ú'lanti áruházban Igen nagy az érdeklődés az Alföldi Állami Áruház június 7-én kezdődött sze­zonális áru, pamut és se­lyem méteráru kiárusítása iránt. Az áruház mintegy kétszázezer forint értékű nyári ruhának, blúznak va­ló árut ad 30 százalékkal olcsóbban . a szabott árá­nál. A kiárusítás érdekessége, hogy nincs meghatározva hány napig, hétig tart. Az olcsóbban értékesítendő méterárut ugyanis az ipar a jövőben nem gyártja, s ezért az áruház az össz- készletét „leárazta” és ki­árusítja. Légi felvételek készültek a tiszafö'dvóri Lenin Tsz-ről A közelmúltban repülő­gépről készítettek felvétele­ket a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet major­jairól, határáról. Ezt a ki­állítási iroda rendelte meg a Magyar Távirati Irodá­tól. Az őszi mezőgazdasági kiállításra az ország négy­öt legjobban gazdálkodó társas üzeméről kértek fel­vételeket. Megyénkben ez a tisztesség egyedül a ti­szaföldvári Lenin Tsz-t érinti. A piaci árak szabadok, a kereslet és a kínálat függvényei A Szolnok megyei Nép­lap június 7-i számában „Maximálni kellett a piaci zöldség- és gyümölcs ára­kat” című írásunkban a „Szolnokon éppen a napok­ban ismét maximálni kel­lett a zöldség- és gyümölcs- félék árát, mert nagyon drága volt” mondat, vala­mint a már említett cím félreértésre adott okot. A meghatározás ugyanis álta­lános volt, és nem tett kü­lönbséget a kereskedelem­ben érvényben lévő árak, valamint a szabadpiaci árak között. A jelenlegi árrendszer­ben két árszabályozási for­ma érvényesül. Az egyik a hatóságilag rögzített, fix ár, a másik a szabad ár. Az előbbit az állam köz­pontilag szabályozza, csök­kenti vagy emeli. Eseten­ként hatósági jogkörrel bí­ró testület irányárakat ál­lapít meg. Ezzel szemben a szabad ár, azaz a piaci ár mindenkor a kereslet­től és a kínálattól függ. Azaz, ha az árufelhozatal nagy, s a kínálat a keres­lettel szemben növekszik, az áru olcsóbb lesz. For­dított a helyzet, ha kevés az áru. Vagyis ez azt jelen­ti, hogy az árak csökkené­sét vagy emlkedését a ke­reslet-kínálat aránya dön­ti el. Ebbe az állam nem szól bele. Legfeljebb köz­vetve, a felvásárló erő vál­tozó kibocsájtásával. Az említett cikkben a fentiekből következtetve ar­ról van szó, hogy a maxi­mális, helyesebben az irányár megállapítás kizá­rólag a kereskedelemben — földművesszö vetkezet, álla­mi kiskereskedelem — for­galomba hozott zöldség- és gyümölcsfélékre vonatko­zik. Következésképpen az említett intézkedés nem ha­tározza meg, hogy a pia­con a termelő mit, meny­nyiért adhat. A piaci ára­kat továbbra is a termelő és a fogyasztó viszonya, kapcsolata határozza meg, amely mindenkor az áru mennyiségétől függ. Kémek — diverzánsok hazaárulók 1 § A'sgrsikerű B W kiállítás jjfj Szolnokon A nézőközönség vissza­fojtott lélegzettel figyeli a filmet. A vásznon fran­cia kémek elfogásának mozzanatait lehet látni. Akinek nem jutott hely, türelmesen megvárja a vetítés végét, hogy utána megnézze a kiállítási tab­lók egyedülálló felvételeit. A cukrászdában uszított Az egyik tabló fényké­pe a celdömölki járásbí­róság ítéletének gépelt anyagáról készült: „Torma Tibor 1965. rio- vembr 4-én érkezett Duda- pestre, majd rokoni láto­gatásra Bakonypölöskére utazott... A helyi esz­presszóban uszított társa­dalmi rendünk ellen. Töb­bek között kijelentette, hogy „nálunk a köszönés most is Heil Hitler!”, és jobb karját magasra len­dítve, fasisztaként köszönt. Az eszpresszó vendégel felháborodtak magatartá­sán és felszólították, hogy hagyja abba amit csinál, majd értesítették a rend­őrséget. ..” Torma Kanadából érke­zett egykori hazájába, s itt uszított az államrend ellen. Évről ‘ évre többszázezer turista fordul meg Ma­gyarországon, akiket ál­lampolgáraink valóban magyaros vendégszeretet­tel fogadnak. Egyesek — mint például C. L. angol és L. H. luxemburgi ál­lampolgárok — kihasznál­ják népünk természetes vendégszeretetét és békés turista mivoltukat hang­súlyozva tőrkést, pisztolyt, golyókat és hamis pecsé­teket hoznak magukkal táskájukban. Allamvédel- münk több olyan személyt is letartóztatott, akik ha­zánk területéről embere­ket akartak kicsempészni. Érdekes foto mutatja be, hogyan akarta Wiprecht Walter NSZK állampol­gár autójának hátsó cso­magtartójában kicsem­pészni B. Czajka NDK-be­li nőt, akivel nálunk ta­lálkozott, Kétszáz márka júdáspéns A látogatók megismer­kedhetnek a vegytintával készült titkos írással, ami­kor is látszólag semmit­mondó leveleket írnak egymásnak, de a sorok kö­zött az előhívás után meg­jelenik a kémjelentés. A vitrinekben bemutat­ják a hírszerző szervek ál­tal küldött magnetofono­kat, rövidhullámú adó- és vevőkészülékeket, min­dennapi rádiókat, amelyek azonban speciális hullám­sávra vannak átállítva. Do­kumentum felvétel igazol­ja, hogy egyesek havonta 200 márkáért állják el ön­magukat és árulják el ha­zájukat. A kiállítás egyik legérdekesebb fényképe az osztrák „Volkstimme” cí­mű lap egyik cikkét is­merteti. amely a napnál világosabban elmondja, hogy: „Ausztria évek óta a kémkedés egyik fő köz­pontja. Feltételezések sze­rint országunkban ötven­ezer ember a titkosszolgá­latok részére dolgozik. A nyugati kémszervezetek nagyon otthonosan beren­dezkedtek, mivel azzal a kedvező feltétellel rendel­keznek, hogy bedolgozhat­nak a szocialista orszá­gokba. Ebben nem egyedül Ausztria földrajzi helyzete játszik közre, hanem te­vékenységüket az osztrák hatóságok részéről zavar­talanul folytathatják, ellen­tétben Svájccal, ahol a kémkedést büntetéssel sújt­ják. ..” Ilyen és ehhez hasonló érdekességeket láthatnak és olvashatnak a látogatók a kiállításon, amelyet a szolnoki Ságvári művelő­dési ház színháztermében rendeztek meg és minden nap délelőtt 10 órától es­te 8 óráig megtekinthető. — tóth — A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat jászfénysza­rui sajtüzemében jelenleg juhtejböl Kaskavál sajtot készítenek exportra. Az ér lelő pincében egyszerre 115 mázsa sajt van, melyet nap onta kezelnek Divat-bumeráncr Exportálunk tokajit, mint speciális ma­gyar italt. Szereti a nagyvilág — zama- táért, illatáért, színéért. Ugye, legutóbb a svéd király is, milyen jót ivott belőle, amikor megkínálták azon az ottani ma­gyar rendezvényen. Gusztáv felség csak királyi önfegyelmének köszönhette, hogy nem két kézzel kapott a pici pohár toka­ji után. Ismeri, ezt rendelt neki az orvo­sa is — mondotta. Cuppogott hozzá, s rán­colta a szemöldökét. — Hogy is szokták ilyenkor a magya­rok? — szürcsölte az utolsó cseppet, majd kiderülve verselte: „A tokaji csúszik, — a pénzem úszik.” Hasonlóképpen speciális kiviteli cik­keink a fürdőkád. Ami megint népünk egészségügyi kultúrájának hírnevét iga­zolja. Szép, és szívet melengető tudat, hogy nemzetek tucatja tanult meg tőlünk fürdeni — szinte egy évtized alatt. Csak a csecsemőmosdatásnál nem kerülhették el ők sem a kezdeti malőröket. A tanuló­éveket nekik is meg kellett fizetni. Ök is sokszor kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket is. Előszeretettel vásárolják a népek a mi népművészeti remekeinket. Ausztráliától Kanadáig, Ghánától Japánig minden jobb bazárban előkelő polcon mosolyognak a matyóbabák, sárközi legények, kalocsai lányok. Hogy a lánykababáknak milyen ellenállhatatlan a varázsa, mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy babakivitelünk lankadatlanul tartja a megszokott keres­leti nívót... Pedig tudott, hogy az idegen­forgalmi szemlélet modernizálódása foly­tán a bennünket felkereső turisták kor­látlan számban juthatnak magyar népi babákhoz — természetben is. Ó, ifjú legénykorukat taposó magyar f érfiaink micsoda kultuszát honosították meg például a Texas-nadrágnak. Ha rájuk jött a bírálhatnék, hogy mennyire nem értik meg a konzervatív vének a mai fia­talokat, majdhogynem ilyesmiben látták a kiutat a bozontos fejű nyilatkozók: „Mi­ért nem látjuk a miniszter elvtársat far­mernadrágban a parlementi üléseken? Miért nem Texas-nadrágos küldöttség avatta fel az Erzsébet hidat? Mert ma­radiak. .. Igenis. És ez fáj nekünk. Fáj! Fáj! Fáj! Fáj!” Jól van már, jól van. Mindjárt elérzé- kenyül a cikkíró is, pedig most jön a fenélcre-ülés. Addig-addig nőtt a nim­busz a farmernadrág körül, — mint ami eklatáns külföldi viselet — hogy észre se vettük, mennyire eljárt az idő, hogy megfordult a Texas-nadrág áramlási irá­nya. Ügy felkapták nálunk, hogy — amint legújabban értesülünk — a Pápai Ru­házati Ktsz-től ezerszámra rendelik meg nyugati országok, ilyenek mint Nyu­gatnémetország, Anglia és Chile. Mit tehetünk? Az üzlet — üzlet. Nem vagyunk bolondok felvilágosítani őket, hogy a farmer- és Texas-nadrág nem ma­gyar népviselet. Tóth is tvás

Next

/
Oldalképek
Tartalom