Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-08 / 133. szám
1WT. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Mi lesz veled emberke ? 4 szolnoki „Balti tenger" „Szeretette, okos szeretette van szüksége. Mindig. Pályás. beszélni kezd, jár, iskolába megy, ifjú emberré serdül. Féltjük és szeretjük, követelünk tőle és szeretjük. Mindannyian. Szülei, testvérei, ismerős és ismeretlen embertársai. Mi: felnőttek Mindannyian felelősek vagyunk érte.” Az ügy még nem zárult le. A pereskedés tovább tart, holott egy kis'jóindulattal, emberséggel, a tények reális mérlegelésével a felek megegyezhetnének. Néhány héttel ezelőtt egy asszony kopogtatott a szerkesztőségbe. Tanácsot kért és egy kis segítséget. Elmondta: már nem volt fiatal lány, amikor 1965 februárjában házasságot kötött egy tiszajenői férfival, aki éveken át a MÉK-nél munkatársa volt. Kezdetben jól megvoltak egymással, csak azt kifogásolta férje, hogy nincs gyermekük. Ekkor az asszony orvoshoz ment, kezelésre járt és decemberben már megmondta urának: .gyereket vár. Ám három hónappal később érthetetlenül, éppen ezt kifogásolta a férfi, s ettől a perctől kezdve nem volt otthon maradása az asz- szonynak. A férj többször megverte, üldözte. Amikor az asszonynak — mert veszélyeztetett terhes volt — be kellett feküdnie a szolnoki kórház szülészetére, a férj beadta a válópert. A gyermek megszületett, de az anyának nem volt hová vinni, mert a férj nem engedte haza többé. Ott állt egy szál ruhában csecsemőjével. A férfi még személyes holmijait sem adta oda neki. Akkor mindkettőjüket állami gondozásba vették, majd az asszony testvére beengedte őket lakásába. Pénze nem volt a nőnek, hisz a férje annakidején otthagyatta vele állását, ft — Tudomásom szerint a férj az első három hónapban akarta, hogy gyerekük legyen. Ezért nem szakíttatta meg a nő a terhességét — mondta dr. Bene Zoltán szülészfőorvas. oki annakidején az asszonyt kezelte. — Főorvos úr tudott arról, hogy közben mi történi az asszony családi életében? — Igen. elmondta. De hozzátette, ő élő gyereket akar, inkább kifekszi itt az intézetben a hat hónapot, s ha a gyerek megszületik, ő gondoskodni fog róla. Szerintem abban reménykedett, ha megszületik a kicsi, a férje visszafogadja, ft — Amikor megszületett a kisfiú, s az anyának nem volt hová mennie, mi vettük állami gondozásba mindkettőjüket, azzal az indokkal, hogy a férj nem engedj be őket a lakásba - adta meg a felvilágosítást Varga László, a szolnoki járási tanács gyámügyi előadója. — Mi történt a továbbiakban? — Tóthné Szapárfaluba került a kisfiával együtt, de a gyermek ott beteg lett és kórházba került. ft — Miből él az asszony? Munkába nem mehet, mert a gyermek beteg. Állandó, fokozott gondozásra szorul. Mi is adtunk segélyt Tótb- nénak és szappant,. hogy fürdetni tudja gyerekét, meg hintőport. Tudja, milyen körülmények közötté! az a szerencsétlen? — Nem. — Győződjön meg róla. Fgyszoba konyhás lakásban, a konyhában van egv ágy. Az az otthona. A testvére beteg, epilepsziás és ott lakik idős édesanyjuk is, aki tbc-s. — Dr. Dósa Béláné, a Szolnok városi Vöröskereszt titkára mondotta ezeket, mivel jól ismeri az ügyet. ☆ Eszes László, a tiszajenői községi tanács vb elnöke. Ismeri Tóthékat, úgy is mint a falu egyik vezetője, úgy is mint szomszédjuk. Elmondása szerint Tóthné egyik éjszaka hozzájuk menekült, mert a férje fojtogatta, de: „Én nem szeretem az ilyesmit” — mondván, vajmi keveset törődött az üggyel. — Megkérdeztem én Tóth Miklóstól, miért nem kell neki az asszony — mondta, — Azt felelte, mert zugivó, s mert templomos. Én többször voltam velük egy társaságban, de egyiket sem tapasztaltam. Azt viszont láttam, ahogy az asz- 5zony odakerült, rendesebb- tisztább lett a lakás. — Tud róla, hogy a szülés után az asszony az utcára került volna a gyerekkel együtt . ha nem veszik állami gondozásba őket? — Tudom, hogy Miklós nem engedte be őket a lakásba, de állítólag azért, mert nem övé a gyerek. — Miből él Tóth Miklós jelenleg? — A MÉK-nél dolgozott, most itthon gazdálkodik. — És véleménye szerint, mennyit keres? — Hát... jogilag nehéz kimutatni, mennyi a havi jövedelme, de feltételezhető, hogy ezer forintnál több. Igaz, hogy az első házasságából született gyemek után is fizet tartásdíjat és most itt van ez a második ügye. És szegény nagyon beteg. Lábtrombózisa van most is. Feküdnie kellene neki. — És az asszonyról mit tud? Hol él és miből? Miből tartja el a gyerekét? — Hát úgyszólván semmit sem tudok. Egy alkalommal adtunk neki segélyt. Gyorsan jár a hír Ti- szajemőn. Tóth Miklóst nem találtuk otthon, de néhány perc múlva előkerült. Szétnézett a szőlőben egy kicsit, de már tudta honnét jöttünk, miért keressük. (Furcsa, pedig ezt mi csak a tanács vb elnökének mondtuk meg.) Nagy hangon, de ugyanakkor kedélyeskedve kijelentette: Az ő ügyük nem téma a Néplap számára. Egyébként is, ő csak három hónapra (!) vette feleségül ezt a szenteskedő, rosszakaratú vénlányt. A bíróság most megítélte a gyerektartást, de igazságtalanul. mert a gyerek nem az övé! Nem, és nem. Vigye az a nő, ahova akarja. Igen* itt van az asszony holmija nála, de nem adta ki, mert ő nem hajlandó részletekben pakolni. Vigye egyszerre! Hogy nincs hová? „Mit érdeke] az engem!” fr Csáti Lajos, a MÉK személyzeti osztályának vezetője. ö így nyilatkozott: „Mindkét embert ismerem. Az asszony becsületes, rendes ember, jó munkaerő volt. Kérem, évekig senki nem tudja titkolni, hogv zugivó. Amikor férjhez ment Tóth Miklóshoz, a férje hagyatta itt vele a munkahelyét. Ezért nem kaphat tőlünk most egy fillért sem, ezért nem kaphat segélyt. Nagyon sajnáljuk azt a szerencsétlen nőt. ft És a pereskedés tart, lakásleválasztásért, vagyonmegosztásért. Egy asszony küzd a jogaiért, s a férfi, — ki tudja miért, S a gyermek? Vele anyján kívül ki törődik? Mi lesz veled, emberke? Varga Viktória L __________.______________— A z emberek azért mennek a strandra, hogy a meleg nyári napokon hűsítsék magukat. A tiszaligeti fürdő nagymedencéjében ezt egész a fogvacogásig művelhetik. Aki pedig nem szereti a hideg vizet, az átmehet a termálmedencébe, ott langyosat talál. A Tisza a ludas? A fürdőtől mintegy kilométerre lévő kút percenként 200 liter vizet ad- Ez azoknak soknak tűnik, akik nem ismerik a fürdő melegvíz igényét, amely ennek a négyszerese. A kútfejnél még 55 Celsius fokos víz 48—49 fokra hül le, mire a fürdő területére érkezik. Különösen árvíz idején, amikor a szandai rétet hidegvíz borítja. A lecsökkent hőmérsékletű vízből percenként 200 liter jóformán arra sem elég, hogy a termálmedence ellátását biztosítsa. így azután hiába csavargatják a zuhanyok csapjait, csak hidegvíz folyik a rózsákból. Ezek után érthető, hogy a nagymedence vizét miért nem tudják felmelegíteni. Az ideális keverési arány szerint a víz 30 százalékának meleg víznek kellene lenni. A megfelelő keverés hiányában a nagymedence vizének hőmérséklete alig különbözik a Balti tengerétől. A Szolnokra látogató külföldiek — akik közül sokan az Északi-tenger strandjának hőmérsékletéhez szoktak — nem is panaszkodnak, de a Tisza- vidék lakiói a legalább 22— 24 Celsius fokú vizet igénylik. Ismeretlen Rákóczi dokumentumok kerültek elő Kij evben Baráti történész találkozó Szolnokon Muzeológusoknak, történészeknek, a történelmet szeretőknek szerzett kellemes délutánt kedden Szolnokon a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Azzal ugyanis, hogy történelmi szakosztálya baráti találkozóra hívta meg Váradi Stenberg János docenst, az uzsgorodi állami egyetem tudományos munkatársát. Váradi János munkásságára várakozással tekint a magyar történész társadalom. Ö a világhírű egyetemes történész, Jevgenyij Tarle egykori leningrádi professzor tanítványa volt. Már a diploma-dolgozatát az orosz—magyar történelmi kapcsolatokról írta. Tarle professzor népünk történetének jó ismerője és publikálója is biztatta magyar származású tanítványát; szép hivatás e nép históriáját kutatni. A Szovjetunió szocialista nemzetiség-politikájának köszönhetően az uzsgorodi állami egyetemen magyar fakultás működik 1962 óta. Itt tanít, itt munkálkodik Váradi Stenberg is. Szolnokra érdekesen jutott el. Az Esze Tamás ünnepségeken kinn járt megyénkből a Szovjetunióban Kaposvári Gyula múzeumvezető. — Majd az ónodi országgyűlés megemlékező ülésén találkoztak újra Magyarországon, ahová Váradi Jánost meghívták, hogy beszámoljon nagy értékű felfedezéséről. Ott kapott invitálást, látogassa meg a szolnoki múzeumot. A docens magánlátogatáson járt itt, bár mint mondta, olyan kellemes benyomásokat szerzett, hogy erről feltétlenül írni fog a „Kárpáti Igaz Szó”-ban. Számunkra azonban az volt a nagyon érdekes, amit a tudós arról mondott, hogyan találta meg a hamarosan Magyarországon is napvilágot látó, a Rákóczi szabadságharcról szóló emlékiratot, amelyet kézzel, latin nyelven írt a fejedelem írógenerálisa, Forgách Simon. A napló a magyar történelemben eddig ismeretlen dokumentumokat tisztáz Rákócziról. Bercsényiről, a szabadságharc csatáiról, a rodostói bujdosók életéről. Az emlékirat különös úton jutott Kijevbe. A szerző ugyanis Lengyelországban bújdosott, ott is halt meg. Nagy értékű kézirata a zsitomiri kolostori levéltárba került. Onnan az ukránok Petőfije, a hazánkban is jól ismert és szeretett Sevcsenkó mentette meg, s az ő révén került Ukrajna fővárosába. Itt lelt rá Váradi János, aki a Szovjetunió levéltáraiban (közte a Szovjetunió külügyminisztériumának levéltárában is) a magyar vonatkozású anyagot dolgozza fel. Váradi János egyébként egy Szolnokot érintő momentumról is számot adott. Tudományos kapcsolatai vannak ugyanis Észtországgal. Észt barátaink állami egyetemén ugyancsak van magyar nyelvoktatás. Több kedves esetet mesélt el bizonyságul, az észtek menynyire ismerik és szeretik a magyarokat. A szolnoki történész találkozó legnagyobb érdeme az volt: most egy vidéki városban hamarabb értesültünk olyan tudományos szenzációról, amelyet az ország közvéleménye még csak ezután Ismer meg. Nem dárius a beruházó A tiszaligeti intézőbizottság néhány tagja, illetve a szakemberek a nehézségek láttán azt javasolták, hogy hasznosítsák a vízzel feltörő gázt és ennek elégetésével biztosítsák a hiányzó meleg víz mennyiséget. Elvileg ez lehetséges, de gyakorlatilag annyiba kerülne a berendezés, hogy annak árából akár már egy új kutat is lehet fúratnij Az utóbbi megoldás egyébként is reálisabb, mert véglegesen csakis így lehet enyhíteni a vízhiányt. Volt olyan javaslat is, hogy a Damjanich uszoda ellátására fúrott bővizű kútból vezessék át a felesleget a tiszaligeti strandra. A javas- lattevők azonban elfelejtet- | ték, hogy tern Dárius király a béruházé, hanem a megyei fürdő vállalat. A rendelkezésükre álló pénzösszeg olyan kevés, hogy abból nem lehet egy új kutat fúratni' Ezért csakis a megyei, vagy a városi tanács segíthet. Köztudott, hogy a tanácsok anyagi lehetőségei korlátozottak. Ettől függetlenül mégis úgy véljük, hogy egy új kút fúrására előbb-utóbb sort kell keríteni. Milliókba került már eddig a tiszaligeti strand, amely az egész város büszkesége. Nem szabad megengedni, hogy vízhiány miatt értelmét és értékét veszítse.- tóth — JEROMOS A csontváz a fizikaterem utcai ablakánál állt. A diákok, akik róla tanulták az emberi test felépítését Jeromosnak hívták. Egyébként a hivatalos neve 82-es számú oktatási segédeszköz volt. Az utcai járókelők amikor észrevették, különféleképpen reagáltak a látványra. öregasszonyok ijedten kapták el szemüket az ablakról és keresztetvetve továbbsiettek, volt aki szinte kéjesen aprólékosan végigmustrálta. Megint mások miközben merően néztek az ablak felé, félresandítva azt figyelték, hogy milyen arcot vág a következő járókelő. Félelmetesnek inkább csak este látszott. A gyéren világított utcán a sötét ablakból valóban meghökkentően bukkant az emberek elé a hófehér műanyag csontváz ft A férfi már ötödik napja hiába próbálkozott. Vitte az asszonyt étterembe, táncos helyre, borkóstolóba, mégsem jutott dűlőre. Pedig már az első alkalommal amikor hazakisér- te a kapualjban megcsókolta. A férfi biztosra vette, hogy másnap már minden sikerül. Az azóta eltelt éjszakákon minden alkalommal a legsötétebb utcákon bolyongtak. Megálltak a sötét sarkokon, ültek a folyóparti kihalt sétányon a padokon. Mindent megengedett az asz- szony — de azt nem. A férfi elhatározta, hogy ez az utolsó este. Ha most sem, akkor nagyon sajnálja, de... Pedig érzi, hogy már-már majdnem, de az utolsó pillanatban mindig összeszedi magát az asz- szony, és makacsul megfeszíti a testét. ft Ezen az utolsóra tervezett napon jöttek először az iskola felé. Az asszony hátravetett fejjel nevetett valamit, amikor észrevette a csontvázat. Az arcán — ahogy az írók mondják — egy pillanat alatt megfagyott a mosoly. Rémülten kapta el a férfi karját, egész testén végigszántott a hideg. Megálltak. Az asszony az első rémület után már tudta, hogy csak egy iskolai csontvázat lát, de a kísérteties hasonlóság, a hirtelen előbukkant látvány teljesen lenyűgözte. — Nézze, hogy világítanak a bordái — suttogta, hangját önkéntelenül halkra fogva. A férfi még csak meg sem lepődött. Sokszor járt már errefelé, jó- néhányszor nappal is, amikor a diákok kalapot nyomtak nagy kacagásokkal Jeromos fejére. Meglepte viszont, hogy az asszony ennyire megijedt. Próbálta nyugtatni a karjába görcsösen kapaszkodót: — Ugyan, ne gyerekeskedjen, műanyag az egész. Nem kell félni tőle, néha köszönni is szokott az erre járóknak — mondta. Aztán, mintegy ördögi (vagy talán csontvázi) sugallatra hangot váltott. Súgva beszélt: — Látod, ennyi az élet. Dolgozunk, gürcölünk, alig néhány évnyi öröm és mi marad a testünkből? Évszázadok, évezredek múlva ilyen csontokat találnak belőlünk és elgondolják, hogy milyen nagy idők tanúinak maradványát tartják kezükben. Pedig tévedni fognak. Rövid élet. kevés öröm — ennyi az igazság. És ezt a keveset is féltjük, tiltjuk magunktól. Átkarolta az asszonyt. Gyengén magáhozszorította. Védte, óvta a csontváztól. Elindultak. És beszélt, beszélt, beszélt, egy pillanatra sem hagyta abba, nehogy megtörjön a varázs, a hangulat. Az iskola végében, az elhagyatott kis parkban hallgatott csak el, de már nem is volt szükség egyetlen szóra "’'mAmikor visszafelé mentek, a férfi az asszony válla felett átkacsintott Jeromosnak. És bár nem hitt a csodákban, de most úgy láttu, hogy a csontváz visszakacsintott. Erdélyi GyBfV
