Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-07 / 132. szám

1967. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A IV KÉPERNYŐJE ELŐTT Cirkusz vállalat — vállalati cirkusz Ezt az alcímet adhatnánk Sós György szombaton es­te hemutatott tévé-komé­diájának, amely — bizo­nyára sokan emlékeznek is rá — eredetileg hangjáték­nak született, s közel egy esztendeje hangzott el a rádióban. Most, mint az utóbbi idő­ben annyi társa, az átdol­gozás, helyesebben a tévé- sítés sorsára került. Kikelt hangsírjából és életre tá­madt a képernyőn. És ami csodálatos, mitsem válto­zott. Hacsak annyiban nem, hogy feltámadását ■ kissé megsínylette. Tévés formában túl sok jel árulkodott arról benne, hogy egy másik mű­fajban érte el sikereit. Ez önmagában talán még nem lenne baj; ám hogyha ez a jelenség a nézőre gyako­rolt hatás rovására van, akkor már szót kell ejteni róla. Egyetlen példát: mi­lyen mulatságos látvány lehetett volna — még bi­zonyos nehézségek árán is — s a képi humornak mi­csoda gazdag lehetőségét nyújthatta volna a roz­zant királyi állat betusz- kolása a porondra. Elől a szakmai becsvágytól fűtött botcsinálta igazgató, hátul a főkönyvelő-bohóc, amint cirkuszi mutatványba illő módon igyekeznek meg­menteni a hírnevet és fő­leg a bevételt. Mindezt azonban csak elképzelhet­tük, a bohóc szavai révén jutottak el hozzánk. Rá­dióban mindez természetes, képernyőn mást vár az em­ber. Máskor az volt az ér­zésem, hogy lefotografált hangképeket látok, erre engedett következtetni a rádióból itt maradt poén­zene, s a jeleneteket (hang- képeket) elválasztó eléggé elavult központozási mód, az elsötétítés. Sós György társadalmi szatíra igényével is kacér­kodó komédiája több gon­dot érdemelt volna az át­dolgozásban, akkor a fent említett műfajbeli problé­mák miatt erejéből és ha­tásából korántsem vesztett volna annyit, mint így. Mert amiről szó.1, ma is időszerű. Tudniiilik, hogy hogyan válik előbb nevet­ségessé, később környezeté­re „veszélyessé” az, aki többre, illetve másra vál­lalkozik, mint amire képes, vagy mint amihez ért. Da- rócz Lajos-féle igazgatót, aki máról holnapra — mert jól szervezte meg va­lamikor az üzemi Ki mit tud?-ot —1 a kerékgyártás­tól egyenesen a bakra ke­rült, s szakmai hozzáértés és rátermettség híján olyat produkál, ami még egy igazi cirkusznak is sok — aligha találhatunk. Főköny­velőt is keresni kellene bi­zonyára, aki elérné az Aranyfácán bohóc főköny­velőjének cirkuszi ügyes­ségét, akinek egy-két buk­fenc meg se kottyan, sőt akkor érzi magát elemé­ben, ha csillogtatja buk­fenc-tudományát. És sorol­hatnám tovább. De hasonló jelenségekre, mint amilye­neknek torz képét kapjuk ebben az író által terem­tett cirkuszvilágban, társa­dalmi életünk egyik-másik területén, esetleg perifériá­ján még rábukkanhatunk. Ezért hasznos a televízió vállakózása, hogy bemutat­ta millióknak Sós György elgondolkoztató vígjátékát. Hogy nem szerzett mara­déktalan élvezetet, arról sem a kitűnően komédiázó Feleki Kamill, sem a ha­sonló feladatokat dereka­san megoldó Zenthe Fe­renc, sem a helybéli kul- túrbarát húsboltvezetőt alakító Farkas Antal nem tehet. Legfeljebb az író, az átdolgozó és a rendező. Film-műemlékvédelem — jó értelemben — a té­vé filmmúzeumának az a törekvése, hogy klasszikus filmalkotások ne merülje­nek végképp feledésbe. — Eizenstein utolsó színes filmremekének, a Rette­gett Ivánnak televíziós be. mutatása még fekete-fehé­ren is illúziót, tudott kel­teni. Kifejező képkompözí- ciói, a fény-árnyék drámai alkalmazása, a nagyszerű színészi alakítások így is fel tudták villantani egy Hamlet-i méretű tragédia mélységeit, s egy világhí­rű alkotóművész egyedül­álló erényeit. Kevésbé mondhatjuk ugyanezt a Kifulladt vadról. A film kezdetén még reális társa­dalmi rajzban reményked­tünk, amolyan amerikai Félelem bérében. — De ahogy teltek a percek, úgy zsugorodtak össze remé­nyeink, s végül meg kellett elégednünk egy érzelmes, hamisan romantikus histó­ria tanulságaival. Az angol filmbohózat könnyű faj­súlya ellenére is jóval többet tudott elmondani a kutyatartó gazdagok életé­ről és a kapitalista világ természetéről. Röviden Többet vártunk Bokodi Béla riportfilmjétől, me­lyet a fold alatt töltött harminc napról készített. A felszíni interjúkat sok­nak éreztük benne. Kerek, jól szerkeszett riportban láthattuk meg III. Béla és feleségének feltárt sírját és a királyi ékszereket. Űj sorozat indult, spanyol hont mutatja be Boldizsár Iván, az ízes szavú utazó-író. — Reméljük, a kővetkező adásokban gazdag tény- és ismeretanyag bi rtokába jut­tat bennünket. Komlós Já­nos nem akar a műemlé­kek sorsára jutni; amiről most beszélt: élő hagyo­mány. Ökölvívást is láthat. tunk, döntőt, nélkülünk. Kár, hogy az előmérkőzé- seket nem láthattuk — ahol mi is szerepeltünk. (A románok közben is adtak közvetítést Rómá­ból.) Tovább nőtt a ripor­tervetélkedő közönség-sza­vazatainak száma, a vetél­kedők viszont már csak négyen maradtak. Nyári vakációra mentek Fehér Klára és Papp Péter (Szü­lők, nevelők egymásközt), valamint a Kukkantó gár­dája. Viszontkukkantás csak ősszel. A Hotel Victoria falára pedig kirakhatták volna a Műemlék-táblát. V. M. Hirdetmény A BM. Szolnok megyei Tűzrendészeid Parancs­nokság 23—30 éves polgári személyeket felvesz tűz­oltónak, Szolnokra. Feltétel: tényleges katonai szolgálati kötelezettségé­nek eleget tett VIII. ált. iskolai végzettsége van, leg­alább 165 cm magas, orvos egészségügyileg BM. szolgálatra alkalmas, büntetlen előéletű. Kezdő illetmény: 1350,— Ft., ezenkívül egyen­ruha ellátást biztosítunk. BM. Szolnoki Járási és Városi Tűzrendészet! Parancsnokság Régi rendelkezések, új szellem színes este veit F Énekesek A kungyalui termelőszö­vetkezet elnöke benn járt a megyeszékhelyen. Mellék­üzemági tevékenységre kért volna engedélyt a megyei tanács ipari osztályán. A hivatalnok, akihez fordult, elutasította. Még a régi ren­delkezések vannak érvény­ben — mondta, ami szerint a termelőszövetkezet ter­meljen, a többi az ipar, a kereskedelem dolga. Ennek a hivatalnoknak a maga gondolkodása szerint igaza van. A rendelkezések még a régiek- De a szellem már új. Az pedig egyenesen buz­dítja erre á mezőgazdasági üzemeket is. Azt sugallja, a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok ipari, keres­kedelmi, feldolgozó, szolgál­tató munkája szoros vele­járója, kiegészítője a ter­melésnek. Segíti befejezni azt, pontot tenni rá. Igen nagy gazdasági haszonnal. Ami érthető, ha csupán né­hány példát tekintünk is át. A megyében mintegy 30 termelőszövetkezetnek van saját takarmánykeverője. Ez így ésszerű. A tsz ter­meli a takarmányt, az is eteti fel állataival. Logikus, ha helyben, maga állítja elő a keveréket is. Logikus ? Pár évvel ezelőtt ország­szerte — sajnos a megyé­ben is — központi nagy ta­karmánykeverő gyárak épültek. A takarmánykeve­rés ugyanis szigorúan az akkori Élelmezésügyi Mi­nisztérium vállalatainak tárcafeladata volt. A szö­vetkezet nagy távolságra beszállította a takarmányt, feldolgoztatta, fizetett érte, aztán fuvarozhatta vissza, így a költség megközelítette a takarmány értékét. Azóta az Élelmezésügyi Minisztérium összeolvadt a földművelésügyivel- Ezzel is jelezve: a két folyama­tot, a mezőgazdasági ter­melést és feldolgozást nehéz szétválasztani. A munka- megosztás természetesen nagyszerű dolog. Ám csak bizonyos körülmények kö­zött és bizonyos mértékig. Nálunk a mezőgazdaságban annyira eltávolodtak egy­mástól összetartozó terme­lésfolyamatok, hogy már egészségtelen volt. A terme- íiőszövetkezeteket merev rendelkezések tiltották el a termékek elő- féldolgozásától, gyári elő­készítésétől, gazdaságpoliti­kai rövidlátással. Csak egy jelentéktelen eset, mint a szilvaaszalás is. Világos, hogy ott a legokosabb és legcélszerűbb tartósítani a gyümölcsöt, ahol terem, ahol leszedik. De nem ez történt. A termelőszövetke­zet nyersen, a legtöréke­nyebb állapotban szállíthat­ta legjobb esetben a föld­művesszövetkezetnek, ahol megtörtént a gyümölcsasza­lás. Koncepció volt ez, de nem jó. Emlékezzünk visz- sza azokra az időkre, ami­kor a termelőszövetkezetek­nek saját gépeik sem lehet­tek. Aztán már gépet vásá­rolhattak, ele maguk nem javíthattak, mert az már ipari tevékenységnek szá­mított. A kormányzat fel­ismerte, kiigazította és azon fáradozik, hogy megszün­tesse e torzításokat. Tudva­lévőén most készül az új szövetkezeti törvény, amely a rengeteg minden mellett erre is kitér és nagy köny- nyítéseket hoz e tekintet­ben is. Természetesen addig a mértékig, ameddig ész­szerű- Nyilvánvalóan buta­ság lenne, ha a termel Sszö­vetkezet hozzá kezdene ci­garettát gyártani, csak azon az alapon, mert a do­hányt ő termelte. Ám a végletek nélkül is se szeri, se száma az olyan kiegészítő tevékenységnek, amely akkor a leggazdasá­gosabb, ha maga a termelő végzi. Visszapillantva a kis­paraszti gazdaságokra, em­lékezzünk csak: a jó gazda sose sietett a nyers termé­ket értékesíteni. Lehetőleg feldolgozta vajnak, túrtónak a tejet. A kukoricán sertést hizlalt, épületeit maga húz­ta fel, seprűért, kasért nem igen járt boltba. Valószínű azért, így volt a legkifize­tődőbb. Mellesleg a nagy­üzemben is így van. A Keszthelyen székelő Mező­gazdasági Tervező és Ter­melésfejlesztési Intézet ada­tai szerint: a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekben az egy holdra jutó mellék­üzemági jövedelem 382 fo­rint. S most jön egy nagyon figyelmeztető, elgondolkod­tató szám: ugyanez a gyen­ge termelőszövetkezetekben csupán 72 forint. Egyszóval összefüggés van a termelőszövetkezet gazdasága és a között, fog­lalkozik-e a termelő üzem termékeinek bizonyos mér­tékű feldolgozásával. Nyil­vánvalóan nemcsak munka- alkalmat adhat ezzel, hanem jövedelemre is szert tehet. ,. Méghozzá olyan jövedelem­ből van szó, amely nagyjá­ból a termény addigi utaz­tatásának költségével azo­nos. Nemrégiben felmérték a megyei tanácsnál: milyen kiegészítő üzemági tevé­kenységet terveznek a kö­zös gazdaságok. Noha korántsem pontos összesítésről van szó. elárul valamit. Csupa életképes elgondolások A nagyiváni Űj Élet Terme­lőszövetkezetben és Csépán sok a nád. Az ottani két kö­zös gazdaság maga akarja ezt feldolgoztatni ezután te­RÓZSA-TÖVIS Szolnokon a kertészeti vállalat Kossuth úti virág­üzletében öt szál rózsára várakoztam a minap. Nem egyedül. Majdnem annyian voltunk vevők, mint a pult túlsó oldalán az eladók. A gyors kiszolgálás remé­nyében — öt bolti dolgozó láttán ebben joggal bíztam — a sor végére álltam ne­gyediknek. Az első vevő tíz pere múlva távozott, a má­sodik tizenöt percig válo­gatott. A négy elárusító oda se figyelt, csupán egy foglalkozott velünk. Így rövid háromnegyed órás várakozás után végre, mint negyedik én is sorra ke­rültem. öt szál szép rózsát kér­tem. öt szálat kaptam, de nem valami szépet. Gyű­röttek voltak színtelenek. Idegesen léptem ki az üz­letből. Bosszantott, hogy ilyen sokat kellett várni a véleményem szerint másod- osztályú áruért. E bosszú­ságot fokozta, hogy nem sokkal később a piac felé volt dolgom. Gyönyörű ró­zsák kínáltatták magukat, sorbaállás és várakozás nél­kül, jóval olcsóbban, mint a virágüzletben. Nem a kertészeti vállalat rózsái voltak. lm) lente. A cserkeszöllői Ma­gyar»—Román Barátság Tsz szőlőjéről híres. Teljesen méltányos a gazdaság veze­tőinek szándéka, hogy a jö­vőben saját tartósítá&ú mus­tot is forgalmazhassanak. A jászágói szövetkezet és a jászfényszarui Lehel kürt Tsz területe homokos-. Ök homokbányát szeretnének nyitni. A megyében mint­egy harminc társas üzem szándéka: tejfeldolgozással foglalkozni. A kungyalui Zöldmező és a jászkiséri Kossuth Tsz kenyeret sütne, a környék jó kenyérellátá­sának segítésére. A kun­szentmártoni járás közös gazdaságai maguk készíte­nék a lucernalisztet. A jász- szentandrási Haladás, a kunmadarasi Kossuth, s még sok tsz a paradicsomlé gyártás előkészítésére gon­dol, a jászladányi Petőfi Tsz csibekeltetésre. Seregnyi terv feltételes módban Igen. a rendelkezések még a régiek, a gazdaságpolitika már más. Követik majd a módosított, írásbafoglalt törvények is. Nagy a vára­kozás. Amíg törvény nincs, addig a bátorság is keve­sebb? A karcagi termelőszö­vetkezetekre, a kunszent­mártoni Zalka Máté Tsz-re, s néhány jászsági közös gaz­daságra jellemző, hogy már eléggé világos elképzeléseik vannak a kiegészítő üzem­ágra vonatkozóan. A jövőben anélkül nem is élhet szövetkezet. Sőt úgy lehetne mondani: amelyik élni akar, nem teheti e nél­kül- A melléküzemági tevé­kenység egyre inkább ko­rántsem lesz mellékes. Sőt, szerves kisegítője a terme­lésnek. Borzák Lajos hangversenye (Tudósítónktól) A szolnoki zeneiskola ének tanszaka a Barátság klubban jól sikerült tanév­zárd hangversenyt rende­zett hétfőn este. Cs. Ka- zatsay Irén művésztanár kitűnő nevelő munkája és Nagy Pál igazgatóhelyettes értékes korrepetitori tevé­kenysége nyomán a szerep­lő növendékek figyelemre­méltó eredményeket értek el. Széplaki Katalin teljesen beérett, kiegyenlített hang­gal, zeneileg teljesen meg- eldottan énekelte nehéz műsorát: Kodály Zoltán két, nem problémamentes népdalfeldolgozását és a bravúros Madárdalt Leon­cavallo Bajazzok c. operá­jából. Hallottunk a hang­versenyen nagy ígéreteket: Bujdosó Máriát, aki színes átéléssel, kulturáltan szép hangon szólaltatta meg Giordani Ö drága lény cí­mű dalát. Illés Gabriella hajlékony, végtelenül moz- 1 gékony. maradéktalanul muzikálisain szólaltatta meg Offenbach virtuóz Olym­pia áriáját. Tóth Zsuzsan­na is kitűnő adottságokkal, ígéretesen hajlékony hang­gal énekelte az Éjkirálynő­je egyik nehéz áriáját Mo­zart Varázsfuvolájából. Arany János zengő orgánu­ma, Krasznai István érces, sokat ígérő tenorja, Szo- koly Lajos meleg líraisága, Kerékgyártó József mag­vas, igényes feladatokra ké­pes tenorja mind komoly értékek. Tetszett még Lengyel Klára hangulatos, szép éneklése, Székely Ildikó szép színű hangja és a hangversenyt bevezető han­gulatos kettős Farkas An:n kó és Herédi Judit előadá­sában. Hangulatos, színes este volt Eredménye az alapos nevelő munkának, a szívós, következetes, céltudatos ta­nulásnak, ötven éve a szakmában dolgozik Sütő Lajos, a karca­gi Lenin Tsz esztergályosa. Tizenhárom éves kora éta vasmunkás. — (Foto: N. Zs)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom