Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Jóska elment meglátogatni! barátiét a kórházba Mielőtt még belépett volna a kórterembe. így szólt a folyosón álló nővérhez.! — Nagyon kérem, mondja meg őszintén aa igazat. Reménykedhet-« a. barátom? — Nem, — válaszolta as ápolónő, — Egyrészt hozzám már túlságosan öreg. másrészt nekerrt van már komoly udvarlóm. Albérlőit Megjelent Harmincüoros humores»- ket írtam. Spéciéi az a véleményem, hogy közérdekű problémáról: a tyúkszemről. Az első helyről kurta, megjegyzéssel kaptam visz- sza. — Érdektelen! Nem közölhető. Miért estem volna kétségbe? Űjra lemásoltam a egy másik szerkesztőségbe továbbítottam. — Hol van ebben az írásban a ma és ml benn« az előremutatás? — Ezzel a szűkszavú kérdéssel érkezett vissza az írás. Lehet, hogy Igaza van a szerkesztőnek. Biztosan nem minden mai embernek A § H.UM.OR.A Az anya így szól leányához. aki a tükör előtt tetszeleg igen rövid és mélyen dekoltált estélyi ruhájában! — Ha ilyen ruhát vettem volna fel, amikor annyi Idős voltam, mint te- • — Óriási sikered l«t* volna! — Lehet De te I» tíz évvel idősebb lennél ■fr Smith. New Yorkból visa- azatért vidéki városkájába. Másnap lázasnak érezt® magát és hivatta az orvost. alti megállapította« hogy influenzás és tíz napig kezelte őt Néhány nappal azután, hogy Smith a betegágyból felkelt az, orvos találkoaott volt páciensével az utcán és így szólt hozzá: — Mister Smith, ön fl* vizit árával tartozik nekem. — Ellenkezőleg — tiltakozott Smith — ön tartozik hálával nekem., — Miért? — Mert az égés« várost megfertőztem. ☆ A színházban egyszer kifütyültek egy darabot Csalt egy ember akadt aki tapsolt. Miért tapsol? — kérdezte a szomszédja, — Azoknak tapsolok, akik fütyülnek. •k — Képzeld! A bádogost aki a háztetőnket javította, tegnap elütötte egy autó. — Réme«! Már a háztetőn is veszélyei sétálni! kr Jean a. parkban, karonfogva sétál egy lánnyal. Szám- közt Jön velük egy hölgy, akit Jean mély tisztelettel köszönt. — KI volt ez a hölgy? — kérded Jean tói a lány. — Ne 1« kérdezd — sóhajt Jean. — Elég kellemetlenségem lesz. amikor majd ő kérded meg hogy ki vagy te. A modern bútor előny« Pech Kérdés A kis André sokáig nézegette a ketrecében le-fel sétáié oroszlánt, majd megkérdezte apját: — Minden esetre szeretném tudni, hogy ha egyszerre kiszabadul és felfal téged, hányas autóbusszal menjek haza? fáj a tyúkszeme, bár elég sokan lépegetnek feltűnő óvatossággal a kecsegeoml cipőkben. Az Is megáll« hogy azj írás nem mutat előre. Mit tudom én, hogy a hatodik ötéves terv keretéljen hogyan fogják a tyúkszemet Irtani a szocializmusban. — Bőbeszédű! — kaptam egyszóban a tájékoztatást a következő szerkesztőségtől.. Pontosan egy> hét múltán azzal lepett meg a válás?). — Nem kell. Az értelmetlenségig szűkszavú. Sok helyt járt a jobb sorsra érdeme« kézirat. Ennek ellenére ragaszkodtam a közléshez. Nem j* hiába. A tizedik próbálkozás sikerült. — A vasárnapi számban jön! — hallom a Kültelki harsona szerkesztőjének hangját a telefonban. És miután fájdalmasan felnyö- gött. még hozzátett egv mondatot. — Ember gyorsan mondja meg annak * I t'-úkszemvágó mesternek a I címét! R. Stabótiál Feltálalhatják a feleségemet A meiSehúsáf és a püspckfa?atoí tegyék félre nekem — MINIKRIMI — Kép szöveg nélkül M.OR.Z Paul Permethe, a nyomozó, a házban talált bűnjelekből, nyomokból, ujjlenyomatokból, az óra ketyegéséből, a macska nyávogásából, az öleb farkcsóválásából a következőket állapította meg és jegyezte fel jegyzetfüzetébe, „Labelle de Petit 1954, október 11-én este 7 óra 23 perc és 8 másodperckor ment be a konyhába. A pontos időt a kaporszósz maradékának hőmérsékletéből sikerült megállapítanom, jól ismert detektív módszeremmel. Phíllphe, az öleb akkor még nem volt a házban, ezt pedig onnan tudom, hogy Marion, a cirmos cica benn volt. John de Petit, a férj, 1954. október 11-én este 7 óra 49 perc 20 másodperc és 12 i i zed másod perckor tért haza és ment be felesége után a konyhába Előzőleg vett egy bárdot, két bonckést, egy kisebb és nagyobb vakarót, fenőkövet, hurka- töltőt és két kilő fokhagymát Hazafelé menet betért a Beteg Böllérhez címzett fogadóba és megivott három deci kevertet hat kocka jéggel, szalmaszál nélkül. A lakásban a kőpaliban minden a helyén volt, a hamutartó szélén Pétiké, a papagáj ült és a legújabb államellenes vicceket mesélte, a társalgóban a rádióban Beethoven számomra ismeretlen szimfóniáját játszották, onnan tudtam, hogy Beethoven volt, mert a falon az ő képe függött. A hálószobában Kuchi, az erőművész képe leesett a falról, mer a szög kifáradt. A pincében a krumpli csírázott.” Paul Permethe, a nyomozó pontosan megállapította tehát, hogy Labelle de Petit 1954. október 11- én este 7 óra 23 perc és 8 másodperckor bement a konyhába és este 10 óra 5 perckor onnan főve és körítve jött ki. A vendégek 10 óra 30 perckor érkeztek. A gyilkosságra mégis a következő távirat derített fényt: „Feleségemet feltálalhatják. Fogyasszák egészséggel. A mellehúsát és a püspökfalatot tegyék félre nekem. Üdvözlettel; John de Petit." Azt pedig, hogy a férj a gyilkos, Paul Permethe abból állapította meg hogy az elkészített ételek nem voltak megsózva. Mindenki tudta ugyanis, hogy John de Petit gyomorbeteg lévén sós ételeket nem fogyaszthat. A termelőszövetkezetben elnökválasztásra készülnek. Az elnökjelölt így búcsú-, zik a feleségétől: — Viszontlátásra, Vagy elnökként, vagy józanul jövök haaa, <r Az egyik bacilus dicsekszik a másiknak: — Barátocskám! Ha látnád, milyen csodálatosan szép asszonyt fektettem íj. múlt hétén az ágyba. •S.Á'K A vendég a pincérbe*» — Nem látja, hogy ott n sarokban tüzet fogott a papírkosár? Miért nem öli* ja el? — Az nem az ón terül«* tem. TÖT Orvos a beteghez; — ön kleptomániáa, — Igen, doktor úr, a diagnózisa helyes, — UH! szedjek? — Szedni? Isten mania, ár Párizst orvos a pácienshez: — Ha szüksége lenne i> műtétre, meg tudná fizetni? — S ha nem tudnám megfizetni, szükség lenn.« a műtétre? Az egyik spanyol straae dón napozó amerikai hölgyhöz lép a rendőr, e szavait kíséretében: —■ Hölgyem, nagyon aajH nálom, de Spanyolországban kétrészes fürdőruha viselése tilos. — Nem baj. csak áss? mondja meg, hogy melytlt részt vegyem le. A Egy háziasszonyt megkérdezik, hogyan tehetséges az, hogy mindig mintaszerű rend van a lakásában. Így válaszolt: — Reggel mindig arra gondolok, hogy váratlanul megjelenik az anyósom.
