Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
1907, Június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Százezer csirkét nevelnek Három műszakban dolgozik az asszony brigád — 800 ezer forint a tsz nettó jövedelme A Baromfiipari Országos Vállalat embered tegnap előtt kezdték meg a csirkék elszállítását a tószegi Dózsa Tsz-ből. A 25 ezer csirke (bábolnai húshibrid) nyolc és fél hét alatt 1,20— 1.30 kilogramm átlagsúlyúra növekedett. Ez a második baromfi szállítmány az idén a közös gazdaságból. A húscsirkék nevelésére átalakított ólat február közepén adták át rendeltetésének. Bár a technikai felszerelése még most is hiányos. Keikét önetető lánc és az önitató hiányzik belőle. így vödörrel kell hordani az állomány felének a vizet, takarmányt Hat asszony azonban vállalta. hogy a nehézségeket leküzdi. s kiváló eredménnyel érdemli ki a szocialista brigád címet. Nagy László főállattenyésztő tájékoztatásából és a brigádnaplóból tudom, hogy az asszonyok rászolgáltak a dicséretre. Az első szállítmányt is 8,5 hét alatt 1,27 kg-os átlagsúllyal adták át. Az elhullás 2,16 százalék volt Ám a mostani szállítmánynál alig pusztult él csirkéjük. Egy kiló húst három kilónál is kevesebb takarmányból állítanak ©lő. Az asszonyok év elején elvállalták, hogy csökkentik a tartás költségeit takarékosan bánnak a takarmánnyal és a fűtőanyaggal. A szövetkezet vezetőségével szocialista szerződést kötöttek. Igénylik, hogy a szakemberek havonta képezzék őket. Szaklapot fizettek elő és tapasztalatcserékre mennék más gazdaságokhoz. CSALÓDÁS A kis Jutka lázas izgalommal készült életének nagy napjára, az iskolai beiratkozásra. Hat éves kis lelkének minden örömét, szorongását és aggodalmát sűrítette kérdéseibe, és apró kis praclijába, amely görcsösen szorította anyukája kezét. Aztán a nagy pillanat elérkezett, odakerültek a tanító néni elé. A kislány lelkészült. Már otthon megtanulta mit kell mondani, ha megkérdik, hol lakik, hová járt óvodába, vagy bármi mást. , A tanító néni átvette anyukától az iratokat, aztán száraz hangon érdeklődött a gyermek adatai felől. Jutka csak állt. állt az asztal mellett. A tanító néni jószerével rá se nézett. De a többi gyerekre se, Jutka türelmetlen lett. Hát a tanító nénit nem érdekli, hogy ő mit tud? Milyen szépen válaszol, ha kérdezik? Szája legörbült. majdnem sírva fakadt. Még szerencse, hogy a Zagyva-parti iskolában akadt egy jólelkű takarító néni. aki kedvesen elbeszélgetett a leendő új elsőssel. Aztán megnézték a folyosókat, az iskola kör. nyékét és elindultak hazafelé. S a kis Jutka megtanult valamit, abból, amit Életnek neveznek: a nagy élményekkel és nagy örömökkel együtt járnak a ki- sebb-naayobb csalódások is Azt már nehéz lett volna neki megmagyarázni, hogy egy kis figyelmességgel ezt a csalódást el lehetett volna kerülni. Telek Illésné vezetésével összeforrt ez a kollektíva. Ott jártunkkor Nász Pálné és Jándi Benőné volt szolgálatban. A többiek szabadidejüket töltötték, mert az ipari üzemhez hasonlóan három műszakban dolgoznak. Mindannyian régi baromfinevelők már. Ismerik a nevelés fortélyait, a szakvezetőktől is minden támogatást megkapnak. Anyagilag is megbecsülik a kollektívát. Jándinétól tudom: „Az első turnus után. kilenc hétre személyenként 3400 forintot kerestünk’’. A főállattenyésztő kiegészíti: „és hat-hat prémium csirke ára járt, ami 189 forintot tett ki”. A keltetőüzem szakemberei ellenőrzik a kihelyezett csirkék fejlődését, a technológiai utasítások betartását. Elégedettek a tószegi Dózsa Tsz asszonyainak eredményével. Ahogy ők mondják: „Nem az ittenieknek kell máshova tanulni járni, ide kell hozni a tenyésztőket tapasztalatcserére”. Nász néni a dicséred re úgy válaszol: „Más nem kell ehhez, csak a lelkiismeretes gondozásEbben pedig nincs hiány, mert mindannyian szeretik a jószágokat. A csirkék elszállítása után ismét takarítanak, fertőtlenítenek és várják az újabb napos baromfi szállítmányt. Az idén több mint 100 ezer csirkét visznek el Tószegről. Az asz- szony brigád jó munkájának eredményeként 800 ezer forint nettó jövedelme lesz a szövetkezetnek. Szolnoki Állami Gazdaság tiszavárkoyni üzemegysége szakképA Szolnok Megyei Tüdőbeteggyógyintézet zett. gyakorlattal renegészségügyi adminlsztdelkező rátör! munkakörbe — TEJHÄZKEZELÖT keres. gyakorlattal rendelkező Jelentkezés írásban, — gyorsvagy személyesen a gazdaság központjában. és gépírónőt Útiköltséget felvétel vesz fel. Jelentkezés: esetén térítünk; du. 14—15 óra között. KUBIKOSOKAT, kövezd szakmunkásokat azonnali felvételre keresünk Munkafelvételre az alábbi címeken lévő vízügyi építésvezetőségeken lebet jelentkezni: Balassagyarmat, Mikszáth Kálmán u. 34. — Pásztó. Hunyadi út 11. — Palotás, Vízügyi Igazgatóság Építésvezetőség. — Felsőgöd, II. Főépítésvezetőség, Jókai út 24. A dolgozókat változó munkahellyel vesszük feL Munkásszállást biztosítunk. • Hintőgyártő üzem Szenttamáson Tavaly ősszel hintógyártó üzem kezdte meg működését a Szenttamási Állami Gazdaságban. A kezdeményező készségükről ismert vezetők felújítottak egy kihaló félben lévő, régi iparágat. A gyakorlati élet bizonyítja, hogy a gépkocsik nem szorítják ki teljesen a hintót, mert a rossz föld- utakon ezzel jobban lehet közlekedni. A hintókat természetesen másnak készítik Szenttamáson. Az érdeklődés rendkívül nagy. Az ország különböző részéből keresik a hintót. A Szovjetunióból 1500 darabos megrendelést is felkínáltak, de kapacitás hiányában ennek nem tudnak eleget tenni. Év végéig 35—40 könnyű, ízléses, szép kivitelű fényezett, kárpitozott kocsi készül el. Eddig már 17 hagyta el a műhelyt A gazdaságban most kutatják a hintógyártás gépesítésének lehetőségeit. S bognár, fényező és kárpitos szakembereket szándékoznak neveint HARMADSZOR KULTIVÁTOROZZÁK A KUKORICÁT A TTSZAÖRSI BŰZAKALÁSZ TSZ-BEN Pista és Laci, az úton... A két fiatalember, Baranyi István és Rojkó László életének első nagy élménye egy tőről fakadt. Pár esztendeje, mint az ország legjobb iparitanulói jóval a tanév vége előtt kapták meg a szakmunkás bizonyítványt. Pista, a idősebb már negyedik éve dolgozik a szolnoki járműjavítóban. Lakatos. Laci hegesztő. 1965- ben állt munkába. Külsejük után ítélve akár testvérek Is lehetnének. Arcuk olajbama, szemük fekete. Magasak, izmosak. Barátok. M Pista. Mi lett vele? Hol tart most? Állunk a satupadnál. Rágyújt. Puha rongyban megtöri! a kezét, át ne ázzon az olajtól a cigaretta. — Mivel telt el ez a négy esztendő? — Tanulással. Az idén végeztem él a gépipari technikum harmadik osztályát. 3,8-es átlaggal. — Büszke rá? — Mire? — Arra. hogy a munka mellett... Közbevág. — Nem. Amíg a negyven évesek műszak után itt maradnak a gyári általános iskolában és gyötrik magukat. addig én jobb, ha csendben maradok. — Emlékszik még a újsághírre: „Baranyi István az iparitanulók országos versenyében, a járműlakatos szakma első helyezettje lett” Sok lapban megjelent ez a hir. Gyerekes mosoly telepedett az arcára. — Hát persze. Utána Lengyelországban üdültem, két hétig a tengerparton Sose felejtem el. Gyönyör) a tenger. — Ennyi az egész? — Az élet más. mint a tanműhely. — Milyen? — Keményebb. Sok mindent el kell viselni. — Például? Egészséges nevetés a válasz. Majd: — Nem szeretek panaszkodni. — Mégis? — Keveset keresek. Nem érem el az ezerötöt. Annyi órabérrel kezdtem, mint a többiek. Az első díj csak papíron számított. Nem neki kevés a pénz. hiszen egv fillérig hazaadja. Többet szeretne, mert az édesapját leszázalékolták. a nővére egyetemre jár. A nővérére büaefc ke. Dolgozott és emellett elvégezte a technikumot. Most másodéves közgazdász. Pista őt is jobban szeretné támogatni. — Nyaralni volt a négy év alatt? — Nem. Tizennyolc nap az egész szabadságom. Kell a vizsgákra. Jövőre érettségizem, tehát 1969-ben már mehetek pihenni. — S mi lesz azután, ha megkapja a technikumi oklevelet? — Maradok a gyáriján. Addigra talán lesz Diesel műhely. Remélem odakerülök. — Különben minden rendben van. —1 Minden, Huszonegy éves vagyok. Nálam ne lenne minden rendben? 0 Lacinak patakzott a verejték az arcán, amint kibújt a kazánból. Nyújtózott egy nagvott. Levette a sötét szemüveget, a bőrkesztyűket Hunyorgott és ropogtatta a csontjait. — Sokszor úgy érzem, nem is hegesztő, hanem vájár vagyok. Hanyatt, hason- fekve. térdelve. guggolva kell melózni a kazánban. Különben mi járatban van? — Beszélgethetnénk? — Persze. Menjünk az öltözőbe. Itt megsüketül az ember. Fe’meevünk és asztalhoz ülünk. Mellettünk két öregszaki reggelizik. — Mi történt magával két év alatt? — Semmi. Vagyis nem sok. Gürcölök és kész. Tudja, nekem nem él az apám. a mama meg beteg, nem dolgozik. A bátyámmal keresünk rá. De ő rövidesen megnősül. Mi együtt maradunk a mamával. Nehéz lesz, de kiálljuk. Látatlanban fogadni mertem volna rá. Lacinak kevés a jövedelme. — Mennyit keres? — kérdeztem mégis. — Ezerhármat Nem sokkal többet mint egy segédmunkás, Tudja mi tart itt? — Mi? — A vasúti szabadj egy. Szeretek utazni. — Igen. — Természetjáró vagyok. Sportszerűen űzöm. Az ejtőernyőzést is. Az üzemi színjátszó csoportban szerepelek néha. Ezek a hobby- jaim. Akinek nincs pénze, nem ugrálhat Szeretnék öltözködni többet szórakozni. mint a többi magamfajta srác. — Nem volt kedve továbbtanulni? Kifejezetten dühös képet vágott. Hadart — A bátyám nagyon nyomta. hogy tanullak, akartam is. általános gimnáziumban. de a gyárban nem engedtek, azt mondták, ez nem érdeke a vállalatnak. Ha tudni akarja, ezért nem tanultam. Tanult Elvégezte az őt- ven órás hegesztő továbbképző tanfolvamot. Leteszi a minőségi hegesztő vizsgát — A versenyre gondol még néha? — Gondolok, és akkor jobb?! Aki kettessel szabadult. az sem járt rosszabbul. Ez elkeserít Nagy marha vakolt hiszen elmehettem volna más helyre is. ahol jobban fizetnek. Ez igaz. A hegesztett gépszerkezetek gyárában biztos többet kapna. De Laci szeret utazni, és bizakodik, hogy lesz még másképpen is. Majd ő bebizonyítja, több órabért érdemel. Rámnéz. — Hamar rámszakadt a sok gond. Nem való nekem a lemondás. De a mamáért mindent Sietni kell...? Az aratás megkezdésekor még a dűlőutakon is szokatlanul nagy a forgalom. Ez még nem lenne baj, csakhogy az utak melletti akácfák tövében az elemó- zsiás kosarakból kikandikál a pálinkás üveg nyaka és az odapillantó traktorosok néha nem tudnak ellent- állni. A „tragikus aratás” megakadályozása érdekében az elmúlt hónapokban sok termelőszövetkezetben közúti balesetelhárítási bizottságot alakítottak. Milyen is egy ilyen bizottság, mit tekintenek feladatuknak? Erre kaptunk választ a szan- daszöllősi Vörös Mező és a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben. — Elsősorban a jószándékú munkatársat kell a bizottságok tagjaiban látni és nem a mumust, — vallották a Vörös Mező tagjai. — öle nem azért fogják fegyelmezni tsz-ünk gépjárművezetőit, hogy kényszeritett cselekedetre ösztökéljék, hanem azt igyekeznek elérni, hogy bólintsanak firmélmeztetésükre és ezzel fejezzék ki egyetértésüket. Az sem közömbös, hogy kik egy ilyen bizottság tagjai. A Vörös Mezőben három nevet említettek: Tasi Miklós, Tóth II. János és Kovács József. Egyetlen tsz-tagot sem láttunk, aki arcjátékával vagy szemének villanásával nem tetszését fejezte volna ki e nevek hallatakor. Ennek az a titka, hogy a bizottság tagjai köztiszteletben álló emberek, akiknek szakmai tekintélyét sem vonja kétségbe senki. A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben is hasonló jókat hallottunk. A bizottság már hetekkel ezelőtt felkészült feladatára. Elképzelésük szerint a reggeli munkakezdéskor egvtől-egyiq ellenőrzik a kiinduló erőgépek műszaki állapotát, főleg a kormányszerkezetet, a fékberendezést és az irányjelzést. Eltökélt szándékuk, nem fogadnak el egyetlen olyan hivatkozást sem. hogy sietni kell, mert az aratás nem várathat magára. — tóth — I KŐMŰVES segédmunkást azonnal alkalmazunk. Gyógyszertári Központ Szolnok, II. sz. Irodaház, Zagyvaré- kasi út. Pista és Laci. Az életben az első nagy élményük egy tőről fakadt. A sorsuk másképpen alakult. Felnőtté értek. Egyiknek sem könnyű. De férfiasán állják a sarat Egy úton indultak el. Csak lépéseik ritmusa más. Fábián Pét«
