Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-11 / 109. szám

1967. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP £ Védőnéni — 1967-ben KONKURRENCIA Mikor a fia még ki­sebb volt, hívta játszani, így szabadkozott: „Ugyan kisfiam, öreg vagyok én már a játékhoz.” „Öreg? ’ — szólt a kisgyerek. — „Hiszen kicsi vagy, most fogsz még nőni, úgy mint én...” — amikor ez a je­lenet eszébe jut, mindig nevetnie kell. Ami igaz, az igaz: nem áldotta meg a természet valami robosztus testalkattal Szinte hihetet­len, hogy bírja ez a kicsi, vékony kis asszonyka azt a nehéz munkát, amit vé­gez. — A védőnői munkánál nincs szebb! — állította. — S nekem itt igazán remek mamáim vannak. Szófoga­dók, a védőoltásokra ponto­san bejönnek... S ő? Ö is pontosan lá­togatja a kisbabákat, kis­mamákat, pedig a legtávo­labb lakó család 5 kilomé­terre van a falu központ­jától. — Két pici, egyhónapos baba van ott. Ezért leg­alább minden hónapban egyszer meg kell néznem őket. Mekkora a területem? Tizenhatezer hold, há­romezerháromszáz lakos. — S mivel járja a terü­letét? — Legtöbbször kerékpár­ral. Amikor az állami gaz­daság megsajnál és ad lo­vaskocsit, hát azzal. — Régóta? — öt évvel ezelőtt köl­töztünk ide a férjemmel. Ö itt pedagógus, a kisfiam akkor volt hat esztendős. Most meg már nagyfiú. — Jól érzi magát itt Tiszasülyön? — De még milyen jól — hangzott a derűs válasz. — Tudja itt van mit csinál­nom. Tavaly ötvenkét kis­baba született a faluban. Aranyosak. És már ebben az évben tizenhat, de je­lenleg is tizenhét asszony vár kicsit. Egy védőnő ak­kor boldog, ha sok gyerek van, akikre vigyázhat... És az új rendelkezés a gyer­mekgondozási segélyről­— Gondolja, hogy ennek következtében több gyerek születik majd itt is? — Azt hiszem, igen. Van egy kismamám: Kosikné. Az Érdért vállalatnál dol­gozott Budapesten. Nemrég született a kisbabája. ö azt mondta, igénybe veszi a segélyt. Sőt! Közben sze­retne még egy gyereket. így az elsővel öt évig otthon maradhat, s a második is már bölcsis lesz. amikor Ismét dolgozni megy. Tu­dok egy másik kismamáról is, aki már számol a gyer­mekgondozási segéllyel. Csak, nálunk itt a faluban kevés anyuka dolgozik. In­kább otthon vannak, mert a férjek jól keresnek az állami gazdaságban, nin­csenek olyan nagyon rá­szorulva az asszony kere­setére. Beszélgetés közben a fala­kon levő fényképeket néze­gettem: pufók babák képei néztek vissza rám. Észre­vette pillantásomat: — A mamáktól kaptam. Nem is gondolja, mennyi kedves történet esik meg velem. Amikor elhozzák a kicsi fényképét, vagy ami­kor védőoltásra hozzák a gyerekeket, és a nagyob­bacskák azt kérik, a védő­néni adja az injekciót, mert akkor nem fáj... ez azért van, mert ismernek, s talán egy kicsit szeret­nek... és én is-szeretek itt. Most kaptunk pedagógus lakásépítési kölcsönt. Itt Tiszasülyön szeretnénk épí­teni... Híven az igazsghoz: a beszélgetés alatt egy na­gyon csinos 19 éves leány is ott ült mellettünk, s nagy buzgalommal jegyezgetett egy óriási könyvben. Szin­tén védőnő? — Csak leszek — mond­ta. — Kosztolányi Hajnalka most tölti a gyakorlati ide­jét nálunk — szólt a köz­ségi védőnő. — És én nem tudok en­nél szebb pályát elképzel­ni sem — mondta a kis­lány. — Szegeden tanulok, az idén államvizsgázom. Szeretnék valahová ide a környékre kerülni. Itt olyan melegszívűek az em­berek. Ha kimegyünk a babákat megnézni, minde­nütt megköszönik a látoga­tást, leültetnek, látszik, örülnek a törődésnek. Nem mindenütt van az így.­— S a vizsga? — Csak sikerüljön. Nem lesz könnyű, de Valika nénitől nagyon sokat ta­nultam a gyakorlati idő alatt. Delet harangoztak, ami­kor búcsúztunk. Hajnalka elindult ebédelni, s az asz- szony kerékpárra ülve ment az iskolába... ifjú egész­ségőr tanfolyamot tartani az általános iskolásoknak. Tudom, hogy óra után gyorsan bekapja az ebé­det s már indul is a ta­nyákra, ahol nagyon vár­ják Agócs Ferencnét. a kicsinyek védőnénijét. V. V. Azon a napon „kettős premier” volt Tomajmonos- toron. Akkor vetített elő­ször a mozi. Zsúfolásig megtelt a terem. A tanács­tagok a színpadon a vetí­tőgép mellett kaptak helyet részben a tisztelet miatt, részben azért, mert így többen befértek a terembe. — Nekem is premierem volt. Akkor vetítettem elő­ször önállóan. Régi típusú gépet kaptam, nyolc ládá­ból kellett összeraknom. A nagy izgalomban az egyik tömítőgyűrűt rossz helyre tettem. Kép volt de hang nem. Elsírtam magam Sze­rencsére táncos, látványos filmet vittem, tetszett az hang nélkül is. Nagy tap­sot kaptam. A kudarc elszomoríthatja, de nem csüggesztheti az embert. Főleg akkor nem, ha sokan számítanak rá. — Telefonon beszéltem e férjemmel. Aztán szétszed­tem a gépet, összeraktam megint. Akkor már voll kép is, hang is. De örültem. Másnap délelőtt zenét szol­gáltattam a sétálóknak, es­te megint vetítettem. Hetente két előadás volt Berekfürdőn, kettő Tomaj- mono'Storon. Zötyögős pa­rasztszekér hordta a be­rendezéssel együtt Berek­fürdőről Tomajmonostorra. — Így ment ez november hátuljáig. Majd lefagytunk már a húsz kilométeres úton a kocsiról. Akkor az­tán az inas inasából is mes­ter lett a két településen, nem vetítettem egészen öt­venhatig. Akkor hívtak a karcagi MEDOSZ kultúr, házba mozigépésznek. Az­óta ott vagyok. Pedig csak rövid ideig tartó helyettesítésre gon­dolt. A khrcagi Déryné mű­velődési ház kapott két új vetítőgépet. A férje fel­hagyott a vándorélettel. He­lyette vállalta, s folytatta később helyben a szakmát. — Most már nem sírja el magát soha? — Nem. Két géppel ve­títünk, de ma este is majd nem egész idő alatt egye­dül kezeltem azokat. A kisebbik lányom segített. Tanítgatom néha őket. Mo- zígépész család vagyunk mi kérem. Most már nagyok a lá­nyok, a fiúk pláne. De ami­kor kicsik voltak! — Rájuk zártam az aj­tót, amikor vetíteni men­tem. Az ablakot verték, ott sírtak. Azt kiabálták, nem engednek. A lányok csak akkor sírtak, ha Ferike is sírt. Mondtam a Ferikének, hogy ha nem enged el a moziba, én sem engedem őket oda. Ez hatott Sírtak, de elengedtek. A férj — engedtessen meg a kifejezés — régi ró­ka a szakmában. Harminc éve foglalkozik a mozigépé­szettel. Nos, az ő útja sem volt eseménytelen. Negy­venötben hetenként kétszer utazott Pestre filmekért. — Csináltam egy ládát — mondja a férj, Rigó Fe­renc. — Hatvan tojás fért bele. A végére elemmel működő lámpát szereltem, így nem törték össze a sö­tétben a tojásokat, s he­lyet is kaptam. A kártyá­sok mindig szereztek ülő­helyet azért, hogy világít­sak nekik. Pesten több helyen lehe­tett akkor filmet szerezni. Az amerikai filmeket for­galmazó cég a Gutenoerg téren volt, a MAFILM rak­tár a Lenin körúton. Az­zal szemben a Borsodi cég szintén magyar filmeket forgalmazott és amerikai burleszk-filmeket. A Sarló filmeket a Rákóczi úton forgalmazták a Gutmann sarokkal szemben. — Mindenütt a tojás, vaj. szalonna volt a tarifa. Az előkelőbb filmeket, sonká­ért adták. Űj filmek nem­igen voltak, nagyjából is­mertem mindegyiket. így sikerült alkudnom. Néha százötven helyett csay száz tojást adtam egy-egy fil­mért. Később a megyei tanács művelődésügyi osztályára került Rigó Ferenc. Persze, csak állományilag. Beren­dezéssel együtt kirakták olyan községekbe, amelyek­ben nem volt mozi. Ö volt a gépész, a propagandista, a jegyszedő, a fuvarozási ügyeket intéző. A községek határában lovaskocsival közlekedett. Járta a „fehér foltokat”, egyforintos, egy­séges helyárakkal vetített. Holnap délután 2 órakor kezdődik a III. Alföldi Néptánc Fesztivál, amely a kiírás értelmében két rész­ből áll. Az együttesek és a koreográfiák versenyéből. Ezzel a kiírással úgy tűnik, véglegesen körvonalazódott a szolnoki fesztiválok profil­ja. Már az előző két feszti­vál is jobbára a fiatal ko­Tibor, az öccse suttyó le­gény volt. Iskolai szünetek­ben mindig velejárt. — Szerettem ott csellen­geni Feri mellett. Emlék­szem, Tiszaszöllősön egy nap alatt hat előadást kel­lett tartanunk. Azt mond­ták, játszunk, ne törődjünk semmivel. Szó szerint fél­méteres kolbászt nyomtak a kezünkbe, hogy ne éhez­zünk közben Persze nem volt minden­hol kolbászból a kerítés. Mesterszálláson még pén­zért sem adtak nekik enni három napon át. mert „hogy gondolják, nagypén­teken zenélni, meg mo­zizni”. A nagyarányú tsz-szer- vezés időszakában „avan­zsált” a Rigó-család. Kap­tak egy „kultúrbuszt”. A tűrkevej gimnázium tizen­három lánytanulója járt velük. Értettek azok a színjátszáshoz, a zenéhez, a bábjátékhoz. Fergeteges si­kerük volt. ötvenhat óta a házas­pár ott vetít Karcagon, a „két szomszédvárban”. Elő­adás után megvárják egy­mást, sétálnak még egyet a csendes utcákon, úgy mennek haza. Az idill mégsem teljes. A két művelődési ház ri­valizálása sokszor elrontja a hangulatukat, s a közön­ség is kárát látja a konku­rencia-harcnak. Az még a kisebbik baj, hogy néha ne­gyedórát várnak a másik moziból érkező híradóra. Az már viszont bosszan­tóbb. hogy ebben a hónap­ban három filmet vetítenek párhuzamosan. Ideje lenne, ha az illeté­kesek az évek óta tartó tortúra után végre egyesí­tenék a város művelődési intézményeit, mert —amint látható — családi alapon kevés az eredmény. Pedig az összhang pél­damutatóan megvan... Simon Béla vélyes Géza, a Magyar Táncművészek Szövetségé­nek főtitkára és Maácz László, a Magyar Táncmű­vészek Szövetsége elnöksé­gének tagja tartanak refe­rátumot. A szakmai tanácskozás előzetesének tekinthetjük azt a kedd esti megbeszélést, amelyre a I Á i kereskedő | A karcagi Agyag- $ ; ipari Htsz 15 éves { ; jubileumi ünnepsó- I :: gén felszólalt a X :; Hajdú-Bihar—Sza- Z !; bolcs-Szatmár me- X <: gyei Vas- és Műsza- t • ■ ki Nagykereskedelmi Z ; Vállalat kereskedei- * • • mi főosztályvezetője * ;; is. Gratulált a sző- ♦ ■; vetkezetnek az eddi- f j gi sikerekhez, örö- f mét fejezte ki, hogy I osztozhatott örö- Z műkben, és beje- £ lentette, hogy | komoly és megfontolt X üzleti szándékai van- 2 nak. Szeretne egy na- X i gyobb tételt rendelni * a karcagiak új, most ;; kikísérletezett gyárt- ;; mányából, a hordoz- ;! ; ható cserépkályhá- :: ; bóL Ezeknek a gyár- I ; tájához a vállalat ne- • ; vében messzemenő j! : segítséget is ígért. : Ahogy ő mondta; •; ' bár Karcag nem ;; Hajdú-Bihar megye- ;; • 1 ben van, de a jó űz- ;; • let kedvéért mész- ;; szebbre is elutaztak ;; ■ már. !! : A Hajdú-Bihar me- j > i gyei nagykereskedel- ;; 1 má vállalat főosz- ;; ■ tályvezietőjének pél- ;; • dáját a Szolnok me- ;; gyeiek is követhet- ;; nék. Igaz viszont, ;; hogy a Bács-Kiskun— ! I ;1 Szolnok megyei Vas- ! I ; és Műszaki Nagyke- < ’ ;: reskedelmi Vállalat ;; ;: képviselőjének tovább ;; :t tartott volna az út, ;; X hiszen Karcag köze- ;; * lebb van Debrecen- ;; ♦ hez, mint Szolnok­* hoz. Vagy talán a ;; * távolságon kívül, a ;; ♦ jó kereskedőszellern ;; J is közrejátszott eb- !! | ben? 2 A A A A AA A] X >•» W WWWW WW WWWWWW f »vV| kedhettek a Tisza Tánc- együttes két versenyszámá­val, az így szeretünk mi című tematikus és a Válasz­út (dévaványai táncok) cí­mű folklór kompozíciókkal. Az már a próbán is kide­rült, hogy régen volt a szolnokiaknak két ilyen igé­nyes műsorszámuk. A ko­rábbi évekkel szemben ei5­Huszonnégy órával a III. Álföldi Néptánc Fesztivál előtt Országos első a jász fény szarui takarékszövetkezet A hír meglepetésként ha­tott a községben. „Klárika, igaz? Elsők lettek?” — kérdezték az emberek az utcán, benn az irodában. Klárika, pontosabban Biich- ler Józsefné a jászfénysza- rui takarékszövetkezet ügy­vezetője a megszokott csen­dességgel, nyugodtsággal, de annál nagyobb belső iz­galom közben válaszolt: Igen, igaz. Ez az izgatottság érződik akkor is. amikor arról ér­deklődöm: mit tettek ezért az első helyért? — Semmi különöset, dol­goztunk — igyekszik le­egyszerűsíteni a választ. Alig múlt három éves ez a falusi bank. Az első év­ben az emberek a pénzü­ket inkább vitték a postá­ra, vagy Jászberénybe, — mintsem a szövetkezetbe. Idegenkedtek az újtól. Az 1965-ös esztendőt ne­vezik a fordulat évének. Ugrásszerű volt a fejlődés. Ekkor került ügyvezetőnek Büchler Józsefné. Év végé­re már túljutottak az egy­millió forintos betétállomá­nyon, s kedvessége, az em­berekkel való gondos fog­lalkozás egy év múltán végképp beérett. — Mindig szerettem el­végezni azt amit rám bíz­tak — mondta Büchlerné. Igyekeztem most is, de mit értem volna egyedül, ha munkatársaim nem segíte­nek. Azt hiszem úgy helyes megfogalmazni, hogy az országos elsőség egy község lakóinak sikere. Tulajdonképpen ml is ez a siker? A több mint két­milliós betétállomány, a kihelyezett kölcsön. Tavaly százötven igény­lőnek nyújtottak építési kölcsönt, több mint egy­millió forint összegben, 280 ezer forinttal segítették a háztáji gazdaságokat, s fél­millió forintot adtak ki fo­gyasztási, áruvásárlási köl­csönként. Jól forgatták te­hát a lakosság pénzét, amelyből hármas haszon származott: segíteni tudtak a rászorulóknak, kamato­zott a bevitt forint és több mint 50 ezer forint nye­reség lett a takarékszövet­kezetnek. Ezért hát a kitüntető cím. S hogy azt ki is ér­demelték, azt a község la­kói bizonyíthatják. reográfusok vetélkedésének jegyében zajlott le. Most ezt a vonalat erősítették meg a hivatalos versenyfel­tételekkel is. Az együttesek versenyébe 16 együttes ne­vezett. Folklór és cselekmé­nyes kompozíciókkal vetél­kednek Szolnok város ván­dordíjáért. A koreográfiái versennyel párhuzamosan szakmai tanácskozásra is sor kerül, amelyen dr. Kőrt­Tisza Táncegyüttes nyilvá­nos próbája után került sor a Ságvári művelődési ház­ban. Ezen a megbeszélésen jobbára nem tánc szakem­berek vettek részt, hanem olyanok, akik véleményük őszinte kinyilvánításával a szolnoki együttes sikeresebb szerepléséhez kívántak hoz­zájárulni. A nyilvános próba meg­hívott vendégei megismer­relépést jelent a szolnoki fmsz énekkar lelkes közre­működése is, amely minden bizonnyal segít megoldani a táncegyüttes krónikus ze­nei problémáit. A látottak alapján re­méljük, hogy a Tisza Tánc- együttes hagyományaihoz méltóan fog helytállni az alföldi néptánc fesztiválon. A KIOSZ Jászberényi Járási Helyi Csoport Ve­zetősége értesíti a hozzátartozó KIOSZ tagokat, hogy ma, 11-én 19 órai kezdettel a városi úttörő házban: Jászberény, Kossuth Lajos u. 2. sz. alatt tartja vezetőség és küldöttválasztó tagg yű lését, melyre az illetékeseket ezúton is szeretettel meg­hívja és elvárja a VEZETŐSÉG Jelenet az együttes Válaszút című kompozíciójából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom