Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-14 / 112. szám
lím. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szélesebb jogkör, nagyobb felelősség A IX. pártkongresszuson elfogadott új szervezeti szabályzat egységesen határozza meg a pártszervezetek jogait és kötelességeit. „A pártszervezetek joga és kötelessége a területükön folyó munka átfogó ellenőrzése, a vezetők beszámoltatása'’ — szól a tömör megfogalmazás, s ez a kongresszus által hozott módosítás főleg a hivatali pártszervezetek életében jelent változásokat. Ugyanolyan jogokat kaptak, mint a termelő egységekben működő pártszervezetek. A szélesebb jogkör azonban egyre új feladatokat, magasabb követelményeket is jelent ezekben az alapszervezetekben. A kongresszus óta fél esztendő telt el, ez idő alatt már elég sok tapasztalat összegyűlt, viszont az új körülmények új gondokat is felszínre hoztak. Ezért hívtuk meg szerkesztőségünkbe beszélgetére néhány, a megyeszékhelyen működő hivatal pártszer-, vezetének titkárát: mondják el, hogyan élnek jogaikkal, hogyan tudnak eleget tenni a megnövekedett feladatoknak a párt- szervezetek. Beszélgetésünkön résztvett Bencze Emőné, a Szolnok városi tanács és Héber Imréné, a Magyar Nemzeti Bank Szolnok megyei fiókja alapszervezetének titkára, Nádházi Zoltán, a földrendezési és térképészeti hivatal párttitkárának helyettese, Sándor Pál, az OTP-fiók, Palánki Zoltán, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság, Tacopu- losz Nikosz, a megyei tervező iroda alapszervezetének titkára, Sándor László, a szolnoki városi pártbizottság titkára és Bencze Ernő, a megyei párbdzott- ság munkatársa. Az új és megnövekedett feladatokról Sándor László tartott tájékoztatót, figyelembe véve azt is, hogy az eltelt fél év után milyen tapasztalatokat lehetett már összesíteni. Elmondta, hogy a szervezeti szabályzat módosításának fogadtatása általában mindenütt jó volt. A kongresszusnak ez a határozata feloldotta a hivatali pártszervek eddigi bizonytalankodását, elősegítette, hogy több legyen a kezdeményezés, hatásosabb legyen a pállmunk». Azokban az alapszervezetekben is újabb lendületet, maga- biztosságot adott ez, ahol eddig sem tétlenkedtek, hanem a lehetőségeken belül keresték, milyen segítséget nyújtsanak a hivatal működéséhez. Az intézkedések megismerése a hivatalokban alapvetően fontos ahhoz, hogy annak szellemében tudjanak dolgozni. S ahhoz is, hogy ezek a rendelkezések igazán hatásosak legyenek. Lehet például egy rendelkezés jó, a lelketlen végrehajtás megfékezheti hatását. Volt olyan hivatal, ahol p. pártszervezetek tagjai kötelességérzetüktől vezettetve eddig is szővátettek olyan dolgokat, amiket nem tartottak jónak a munka szervezésében, az intézkedésekben. Ebből esetenként hosszantartó viták keletkeztek. Most a párt- szervezetek beszámoltatási jogot kaptak s ez lehetőség arra, hogy beleszóljanak a mindennapi munkába. Ezt azonban még elvétve sem értelmezték úgy sehol sem, hogy most már a pártszervezetnek csak beszámolnak, s az helybenhagy, vagy nem. Sok jóindulat, segítőszándék, a gondok megosztása jellemzi a hivatalok vezetőinek és a párt- szervezeteknek a viszonyát. Ebben segíti az előbbredu- tást az is, hogy vannak szervek, ahová most már nemcsak a hivatali egységek vezetőit hívják meg tájékoztatásra, hanem a párttitkárokat is. Ugyanakkor, ha beszámoltatják a vezetőt, meghívót kap arra a pártvezetőség vagy a párttitkár is. A városi tanácsnál és több más helyen is, ahol sokszor gyorsan kell dönteni, ahol a vezetőségnek újabb és újabb gondokkal kell szembenézni, mostanában a legkényesebb ügyekben is, pl. áthelyezés, leváltás, kinevezés, stb. meghallgatják a párttitkár és a pártvezetőség véleményét Hivatalnak és pártszervezetnek egy lehet a célja — ebből az elgondolásból a legjobb kiindulni. Az, ha a pártszervezet azt keresi: miben tud legtöbbet segíteni a közügyek intézésében. Sok helyen az alapszervezet tagjainak egy része a hivatalon kívül dolgozik. Fontos tehát, hogy az alapszervezet se- gít-e ezeknek a „kinti embereknek”. Csak úgy tudnak viszont a távolabb dolgozó párttagoknak megbízást adni, csak úgy tudnak tőlük pártmunkát megkövetelni, ha a vezetőség jól ismeri faladataikat, s ezek megszabásában együttműködik a hivatalvezetéssel. Nehezítő körülmény viszont az, hogy felsőbb szervektől sokszor befejezett tényként érkeznek az alsóbb szervekhez olyan intézkedések, amelyekben hasznos lenne az előzetes véleménycsere, de ezt nem tették meg. Az ilyen eset azután többnyire magában rejti a felelősségérzet csökkenését is. Azt a jogkört, amit kaptak a hivatali pártszervezetiek, azt az erőt. ami ezekben a kommunista kollektívákban van, okosan kell felhasználni, — hangzott egy másik megállapítás. A pártszervezetek erejükhöz mérten vállaljanak feladatokat. Ebből a meggondolásból a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjánál is ezt tartják legfontosabbnak. Ezért ott az új gazdasági mechanizmussal összefüggő eddig ismert rendeletek alapos tanulmányozását és azok pontos betartására serkentést tartja fő feladatának az alapszervezet. A feladatokat sehol sem lehet előzetesen receptre írni, hiszen mindig a hivatal jellegéből adódik az, hogy mikor, mi a fő tennivaló. Elengedhetetlen viszont, ohgy amihez hozzáfognak, azt sohase hagyják befejezetlenül, mindig számoljanak el önmaguknak is azzal, amit elvégeztek. Sokan a kongresszus határozatának olvasása után azt is megkérdezték, meg- oszlik-e mostmär az egyszemélyi felelősség, csorbul-e a hivatali , vezetők felelőssége, vagy sem. Azóta — sokszor élénk vitákban — az is tisztázódott, hogy a munkát kell megosztani. A hivatal tevékenysége érdekében megtenni mindent, ami hasznos, ami jó. Ez a hivatalvezetők csorbítatlan felelőssége mellett is erkölcsi kötelezettségeket ró arra a kommunista kollektívára, amely ott dolgozik. Még egy nagyon érdekes kérdés merült fel a vita során: mi adhat a magasszínvonalú pártmunkához biztonságérzetet? A választ egyértelműen fogalmazhatjuk meg: a magas szakmai és politikai képzettség. E nélkül elképzelhetetlen egy hivatali pártszervezet eredményes működése. A rendszeres művelődésre, tájékozódásra pedig ismét csak a párt- szervezet biztathatja, ösztönözheti legjobban minden Időben tagjait. Borsi Eszter Útban, a piacra Megyénk szövetkezeti ipara az idén kereken 640 millió forint értékű termelést valósít meg. Ehhez az anyagot részben központilag (körülbelül 50 százalékban), a KISZÖV közreműködésével biztosítják a „keretek” lebontása útján, részben a szövetkezetek saját maguk gondoskodnak a szükséges alap- és segédanyagok beszerzéséről. Ebből az arányból már kitűnik, hogy a szocialista iparon belül a szövetkezetek hátrányosabb helyzetben vannak mind a nrn- nisztériumi, mind a tanácsi vállalatoknál. Azonban ez a feszültség lassan-lassan oldódni kezdett az idén, a piaci mechanizmusban pedig meg is szűnik. Az új gazdasági irányítási rendszer előszeleként máris jónéhány olyan intézkedés született, amelyek következtében a szövetkezetek nagyobb lélegzethez, önállósághoz jutottak, [gy az anyagbeszerzést illetően is. Az építőipari szövetkezetek anyagszükségletét még tavaly is a KISZÖV „elégítette” ki, vagyis elosztotta a rendelkezésére álló anyagalapot. Ebben az évben a korábbi bürokratikus vonal megszakadt, a szövetkezetek közvetlenül a TÜZÉP-től vásárolnak, úgy is mondhatnánk, a piac árnyékába kerültek. Ez az atmoszféra már kedvezőbb számukra, hiszen a készletezővel léptek üzleti kapcsolatba. A cipő és bőriparban is egyszerűbbé, rugalmasabbá vált az anyagbeszerzés. A Jászsági Egyesült Cipőipari Ktsz, mely éves termelésének 85 százalékát exportálja, egyenest a Bőripari Vállalattal köthetett szerződést. míg a többi szövetkezet a készletezőtől kap anyagot Újdonság az is, hogy a negyedéves anyag lebontás rendszere megszűnt, a szövetkezetek éves szükségleteiket jelentik be partnerüknek. [gy az anyagbeérkezés üteme egyre inkább szinkronba került a termelési program jukkaL A megrendelések lökésszerűek, az anyagot ennek ellenére pontosan leszállítják. Megduzzadnak a készletek. A jászsági szövetkezet emiatt nehéz pénzügyi helyzetbe került, mert a bank 6—9 százalékos kamatkondícióval ad hitelt. Egyfelől anyagbőség, másfelől rendeléshiány. A szituáció szokatlan, melyből a szövetkezet nyilván úgy kerülhet ki „bántódás” nélkül, ha szerez magának megrendelést, ha kutatja a lehetőséget a piacon. A munkát a jövőben még inkább nem kínálja majd tálcán a kereskedelem. A vasiparban talán a legmostohább a szövetkeztek helyzete. A törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ktsz évente 5—600 építőipari gépet ad el. Anyagszükségletének azonban csak 30—35 százalékát biztosítja a KISZÖV, a többit úgy szerzik be, ahogy tudják. Általában a rúd- és idomacél, zománchuzalok, fekete finomlemezek, horgonyzott lemezek, csavarok alig-alig kaphatók... Néhány szövetkezet elnökével, műszaki vezetőjével beszélgettem az anyag- ellátás problémáiról. Főként arról, hogyan képzelik el a jövőt. Általában bizonytalanságot tapasztaltam. Az egyik azt mondta, a kooperáció a legjobb üzlet, mert ahhoz a megrendelő ad anyagot. A másik a 90—180 napos előreren- delési kötelezettséget tartotta idejét múltnak. Hallottam olyan véleményt is, hogy a készletnormákat felül kellene vizsgálni, mert adott viszonyok között tarthatatlanok« Érdekes volt hallgatni, amint az anyagellátásról beszéltek. Ellátás: lassan két évtized gyakorlata tapad ehhez a fogalomhoz. Valaki (vagyis az állam) legalább is részben, központilag, keretek formájában, közvetlenül gondoskodik arról, hogy legyen anyag a termeléshez. Ha nincs elegendő, akkor rossz, ha van, akkor zavartalan az ellátás« Nos, a leckét a szövetkezeteknek is feladta a Gazdaság; Bizottság 13/1967. sz. határozata: az új gazdasági mechanizmusban a termelő vállalatok szabadon dönthetnek arról, hogy termékeiket kinek adják el. Szállítási szerződést köthetnek a feldolgozó vállalatokkal, a nagykereskedelemmel, a készletezőkkel és természetesen a kisipari szövetkezetekkel is. A jövő évtől a határozat szellemének i megfelelően feloldják mindazokat a tilalmakat, amelyek a szövetkezeteket az anyag- beszerzésben ma még korlátozzák. Mindebből egyenesen következik, hogy megyénk szövetkezeteinek bővíteniük kell piaci kapcsolataikat, már most keresniük kell azokat a szálakat, amelyek az alapanyag gyártó vállalatokhoz, a készletezőkhöz a nagy- és kiskereskedelemhez vezetnek. Anyagszükségleteik kielégítéséről az új gazdasági mechanizmusban — mondhatni teljes egészében — önmagoknak kell majd gondoskodniuk. A jövőben nagy jelentőségűvé válik a piackutatás, mely kétségkívül nem szorítkozhat kizárólag a készáruk elhelyezési lehetőségeinek vizsgálatára. Az anvagplac alapos ismerete nélkül a vásárlás is nehéz lesz. A szövetkezetek vezetőinek erre szintén gondolniuk kell az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés során. F. P. Barátságból becsületesen ?! Ha pénz- csillan, már nem is gondolkozunk ? K i hinné, hogy az emberi butaság, korlátoltság, ostobaság ilyen méreteket ölthet? Ki hinné, ha pénz csillan meg valahol, egyesek minden ostobaságnak bedőlnek? Pontos számokról, hirtelenjében még a szolnoki postahivatal vezetője sem tudott beszélni, annyi azonban bizonyos: néhány nap óta százával kell továbbítaniok a postásoknak nyolc forintról szóló pénzesutalványokat. Az úgynevezett Piramid játékról van szó, amelyet lelkiismeretlen terjesztői „Barátságból becsületesen” címmel illettek. A játék lényegéről annyit: küldj 8 forintot egy embernek, a másiknak küldd el az igazoló csekket — ezzel bizonyítsd, hogy te valóban becsületesen játszol —, s akkor a te neved is felkerül a listára, s neked is küldenek majd pénzt az embereit, ha rád kerül a sor. Ilyen értelmű felhívó leveleket kapott sok száz szolnoki lakos. Sőt, a levélben az is benne van, hogy ebben a játékban mindenki nyerhet. S mily előrelátó gondoskodás: még azt is odabiggyesztették: vegyél kétforintos okmánybélyeget, azt ragaszd rá a csekkre, mert a nyereségből ez az államot illeti, A szélhámosok szerint ez mutatja, hogy a játék engedélyezett És mit tett erre sok száz naív szolnoki honpolgár? Elözönlötték a trafikokat okmánybélyegekért, * a szolnoki postahivatalokat hogy minél előbb feladhassák: a kért összeget Néhány ember olyan sürgősnek tartotta a pénz elküldését hogy táviratilag adta fel azt, további nyolc forintot fizetve a távirati költségért Csupán a Kossuth fajos utcai trafikból naponta körülbelül 300 forint értékű 2 forintos okmánybélyeget vásároltak meg ahelyett, hogy inkább megerőltették volna agyukat; elővették volna az általános iskolában tanult számtan tananyagot ismétlésre. Ugyanis: ahhoz, hogy ama figyelemreméltó levél szerint közölt 8192 forintot megnyerje X, vagy Y, ahhoz 1024 személynek kell elküldenie a pénzt. Na már most! Örök igazság, hogy a forint magától nem fiadzik, mégha egész éjszaka ül is rajta a nyerni óhajtó. Tehát ahhoz, hogy az a bizonyos 1024 ember is megnyerje egyenként a maga 8192 forintját — mert nekik is azt ígérték, hogy nyernek —, ahhoz már 4096 embernek kell kinyitni a bukszáját. S ha netán a- listán már nyolcadiknak szereplő, magukat nagyon okosnak tartó emberek is meg akarják kapni ids pénzüket, ahhoz pontosan 22 millió 369 ezer 280 embernek kell elküldeni a 8 forintot. Csak az a nagy baj, hogy egész Magyarországnak nincsen ennyi lakosa, s még akkor sincs ennyi ember, ha összeadjuk Magyarország. Dánia, Ausztria lakosságát. (Vagy azok valutában fizetnek majd?) Nyilvánvaló, hogy itt csalásról van szó. Néhány ember szélhámosságáról, akik bízva az emberek hiszékenységében, maguk akarnak tetemes összeghez Jutni. Mi is kaptunk a játékban való részvételre felhívást. Mi azonban nem küldjük el a 8 forintot a levelünkön szereplő személyeknek; a névsorban első helyen álló Sztojanov Károlynak, a szolnoki hajóállomásra. Sem ifj. Cseh Gyulának, a Beloiannisz utca 11. sz. alá, sem Kovács Istvánnak, a Petőfi utca 4. sz. alatti játékosnak sem. Így azután természetesen Muhart Istvánné Szolnok, Szivárvány utca 36. sz. alatti lakos sem kaphatja meg az igazoló csekket. Helyette inkább ezt az újságcikket küldjük mindazoknak, akik részt vettek ebben a csalásban, akik bedőltek az ügyeskedőknek. A Barátságból becsületesen nevű játék államilag nem engedélyezett. Sőt! Mindazok, akik ezt elindították, terjesztették, a BTK ide vonatkozó paragrafusa értelmében kimerítették a csalás bűntettét és szabadságvesztéssel is sújthatok. Reméljük, hogy az érteim, szerzők el is nyerik majd méltó büntetésüket a hiszékeny emberek becsapásáért. Azoknak pedig, akik pénzsóvárgásból bedőltek ennek a szélhámosságnak, nem ártott egy kis lecke. V. V. EBÉDSZÜNET A HÁTAKBAN — N. Zs —
