Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-07 / 106. szám
iWt. május 7. SZOLNOK MEGYW NÉPLAP s Több szövetkezet szakított a sertéshlzlalással jelentősen csökkent as anyakocaállomány — Mit tess as állati orgalmi vállalat, hogy tervét teljesítse? Modern huszárok Igen kedvezően indult erre az esztendőre a hízottsertések átadására szóló szerződések megkötése. Sajnos azonban, mint a jelenlegi adatok bizonyítja]!, az elmúlt évi, mintegy 174 ezer sertéssel szemben idei leadásra összesen 152 ezer hízóra történt meg a vállalás. Így aztán a Szolnok— Heves megyei Állatforgalmi Vállalat az élőállat felvásárlásával az 1966-os évhez viszonyítva kevesebb eredményt mutathat fel. Kézenfekvő a kérdés: mit tesz a vállalat, hogy éves tervét teljesítse? — Ma már köztudott, hogy a gazdasági mechanizmusra való felkészülés jegyében történt a vállalat és a termelőszövetkezetek közötti megállapodás, illetve szerződéskötés. Igaz, sokkal nagyobb önállóságot kapott vállalatunk, ugyanakkor önállóságot kaptak a közös gazdaságok is. így aztán egy sor üzemben változtattak a korábbi módszereken. szokásokon és jóval kevesebb sertés hizlalását vállalták. Sőt, néhány termelőszövetkezet szakított ezzel a jövedelmező üzemággal. így például a csataszögi Szebb Élet, a kunhegyesi Vörös Csillag, a tiszapüs- pöki Rákóczi és a jászdó- zsai Petőfi Termelőszövetkezet. Kiesést okoz az le, hogy számos gazdaság kevesebb hízó átadására szerződött, mint a korábbi esztendőkben. A jászárokszállási Táncsics Tsz 1965-ben összesen 1891 hízót, tavaly pedig 1947 hízót adott át. Ez évben viszont mindössze 1300-at akar értékesíteni. A besenyszögi Szőke Tisza, a kunmadaras! Kossuth, a ti- szaburai Lenin Tsz szintén lényegesen kevesebbet, mondhatni felét akarja meghizlalni, mint azt elvárhatnánk tőle — sorolja Janklovits Márton, a vállalat igazgatója. — Természetesen a rossz körülmények, kedvezőtlen tartási és takarmányozási viszonyok hatnak a sertés- hizlalásra. Az is igaz, a közös gazdaságok sertésállománya 19,2 szzalékkal csökkent az elmúlt évihez viszonyítva, s ezen belül az anyakoca-állomány 5,6 százalékkal. Persze nem általános ez a tendencia. Hiszen az új mechanizmus nagy lehetőségeket nyit a hizlalás, az állattenyésztés előtt is. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy jónéhány termelőszövetkezetnél, ahol már az adottságoknak megfelelően újra értékelték a helyzetet, növelni akarják az anyakoca-állományt. Így Megyénkben nincs olyan község, ahol ne lenne gázpalack. A főzésnek ezt a higiénikus és praktikus formáját jelenleg mintegy huszonötezer családban veszik igénybe. Míg azonban a gáz könnyít a háziasszonyok munkáján, gondot okoz a palackcsere. Kevés például a kunhegyesi Vörös Október és a kungyalui Zöld Mező Termelőszövetkezetben. Ez egyben azt is jelenti, hogy több hízottsertést értékesíthetnek, vagy ha süldőként adják el, akkor az alapanyag-ellátáson segítenek. — Ha kevesebb hízót tudunk is év végéig felvásárolni, ez nem jelenti azt, hogy az ellátásban probléma keletkezik. Hiszen különböző intézkedésekkel próbáljuk áthidalni a helyzetet. Nem beszélve a takarmány juttatásról, amellyel segítséget nyújtottunk a hizlaláshoz. Mindenképpen azon vagyunk — és ezt figyelembe vettük a takarmányelosztásnál is — hogy gazdaságosabb legyen a hizlalás és kevesebb az önköltség. Egy kiló sertéshús előállítását 4,5—4,7 kilogramm takarmányfelhasználással kell elérni. Nem kevesebb, mint 450 Hat hónapja; vezeti Főnyi Sándor a Szolnok megyei Erdőgazdaság fenyőgömbfa átdolgozó üzemét Száj ólban. „Ajánlólevele” e munkakörbe nem volt éppen a legjobb. A szolnoki erdészet vezetője volt mielőtt a száj öli üzembe került. A munkások már ott is panaszkodtak rá, — modorát nyersnek, durvának tartották. Az a vélemény alakult ki "róla, embertelen, megbántja, megalázza az embereket. Ezt a megyei erdőgazdaság vezetői nagyon is jól tudták. Mégis kinevezték őt üzemvezetőnek. Választásuk éppen ezért vitatható. Rideg fogadtatás Elődjének azonban^ távoznia kellett, az idő nagyon sürgetett, Fónyira úgymond mindenképpen szükség volt Száj ólban. A dolgozók ridegen, bizalmatlanul fogadták őt, mert híre megelőzte személyét. Az egyik művezető, aki a szolnoki erdészetben beosztottja volt, bosszúból „eláztatta” őt. Korábban ugyanis jogos fegyelmi büntetést szabott ki rá. Főnyi, ezért lett „rosszakarója”. helyen lehet ugyanis cserélni, s így olykor napokat kell várni a palackra. Ezen igyekeznek segíteni a földművesszövetkezetek, amikor az idén tizenkét községben építenek cseretelepet. Ezek egy része már elkészült, míg a többi év végére lép be a lakossági szolgáltatásba. vagon takarmányt lehet így megtakarítani, s ezzel tízezer sertést meghizlalni. Kétoldalú dolog: jól jár a termelőszövetkezet, hiszen kisebb lesz a felnevelési költség, s jól jár a népgazdaság, mert több hízót lehet ezzel a takarmánnyal meghizlalni. A vágómarha szerződés- kötésénél sokkal kedvezőbb a helyzet. Hiszen a szarvas- marhaállcmány 2,3 százalékkal növekedett az elmúlt évihez viszonyítva, ebből a tehénállomány 1 százalékkal. Különösen jó az eredmény az előhasú üszőknél. Az éves előirányzat 28—29 ezer vágómarha felvásárlását tervezte, s erre a fedezet meg is van. Ugyanis 22 500 átadására kötöttünk már szerződést. Így aztán remélhető, hogy nagy lemaradás nem történik az élőállat felvásárlásában — fejezte be tájékoztatóját az állatforgalmi vállalat igazgatója. A száz egynéhány munkást foglalkoztató üzemben — mint Marton Tibor, az erdőgazdaság megyei igazgatója elmondta — hihetetlenül laza volt a munkafegyelem, a művezetők szemet hunytak a normacsalás, a fával való manipulálás felett. A termelés leromlott. Magas béreket fizettek ki, amik mögött aránytalanul kevés munka állt. Az új vezető feladata röviden szólva: a rendcsinálás volt. De rosszul kezdte. Ahelyett, hogy igyekezett volna a bizalmatlanságot eloszlatni, rácáfolni rossz hírére, megnyerni támogatójául a pártszervezetet és a jószándékú munkásokat: az „erőpolitikát” választotta. Gyors sikereket akart. Mivel ez nem ment, fenyegetőzött, fölényeskedett, erőszakoskodott A bajtenqer nőtlen nőtt A rend csak nem akart helyreállni. Az üzem hónapról hónapra rosszabbul dolgozott. Főnyi teljesen elveszítette a fejét. A művezetők intézkedéseit többször keresztülhúzta, lehordta őket a munkások előtt. Ezek aztán összefogva hangulatot keltettek ellene, ami sikerült is, hiszen Főnyi Sándor a munkásokat sem kímélte szitkozódásai, durva kirohanásai közben. Szalóki József, a község párttitkára a következőket mondta el: — Főnyi durván bánik a munkásokkal. Hozzám fs többen jöttek el panaszkodni. Erdőmérnök. az egyszerű embereket lenézi, semmibe sem veszi. Félnek tőle, alig várják, hogy elmenjen. Bámer Jánosnak, az üzem párttitkárának a véleménye: — Elegünk van Főnyiből! Megmondom kereken, ezt az embert, noha párttag, mi kommunisták nem támogatjuk. Azt hiszi szó- ba&ll bárkivel, lehetett neki segíteni?! Kik vaqyunk mi az ő szemében? Tudatlan munkások. Hiába próbálkoztunk, mondtuk neki. egyedül semmire sem megy. nem használt a jő sző. A taggyűlésen megbíráltuk. Ígért fűt-fát, de nem változott meg. Mi az eredmény? Rosszul dolgozik az üzem, fél év alatt a kelleDélután van. Állunk a magas hegytetőn. Poros, döcögős utak, távolabb dombok. Acélkolosszusok, harckocsik, mozgó erődök tűnnek elő a szemhez szóiénál fél millió forinttal több bért fizettünk ki. — Főnyi rendet akart. — De milyen módon: le- hülyézve az embereket, megszégyenítve a művezetőket, lebecsülve, minden javaslatot, jószándékot, — erőfeszítést. Nem tud szót érteni az emberekkel Varga Sándor munkás egyenesen a szemébe mondta, ne restelljen közibük menni, szóba állni velük. Meg aztán hagyjon fel a dühösködéssel, az ordíto- zással. — Erre a képébe vágta: „Üljenek a helyembe, maguk az okosabbak”. Hát ilyen ember. Fenyegetőzni, a más önérzetébe belegázolni azt tud, de szót érteni a melóssal, arra nem képes. Hasonló véleményen volt Becze Ádám, Hermann Károly, Gulyás István, Erdős Balázs és még mások is. Meglepett viszont, hogy senki sem beszélt azokról a bajokról, amelyek Főnyit fogadták, és amik ma is égető gondok. Elszabadultak a szenvedélyek, a tárgyilagosságnak nyomára sem bukkantam. Főnyi az irodájában fogadott. Mindent elmondtam neki, amit tudtam, hallottam. Magas lóról kezdte. — örülni fogok annak n percnek, amikor leváltanak. Pedig én csak rendet akartam. — Ez igaz, de a munkások nélkül. Értetlenül nézett rám. — Mi az, hogy nélkülük?! Mit kellett volna „velük”. Kemény kézre volt és van szükség. Bár az igaz, hogy sokszor elragadott az indulat. — A kommunisták támogatták volna, de maga nem akarta. Így egyedül maradt. S miért? Azért, mert olyan módszerekkel akart rendet teremteni Főnyi az üzemben, amelyeket jó vezetőképességgel, politikai iskolázottsággal rendelkező ember elvetett volna a helyében. Mindmáig, a történtek ellenére sem értette meg, hogy a vezető a munkások bizalma, támogatása nélkül egyedül marad, zsákutcába jut. Fábián Péter ritott látcsőben. A harckocsizok kiképzőtere ez. Az egyik harckocsi mellett négyen állnak. Bevetésre készen, ök már bonyolult feladatot is végre tudnak hajtani: első lövésre, nagy távolságból, állva vagy menetközben megsemmisítik az ellenséget — Nen könnyű az út, melyet meg kell tenniök a katonáknak, míg idáig eljutnak — tájékoztat a kiképzési napot vezető vezérőrnagy. — Nemcsak magas színvonalú technikát, hanem magas képzettségű embereket is kíván a feladat végrehajtása. Olyanokat, akik a tudás mellett fegyelmezettek, bátrak, egészségeseké Ezekről a tulajdonságokról adnak tanúbizonyságot Miklós András őrvezető, harckocsi irányzó és Kir- ják Gyula töltőkezelő is, akik néhány hónappal ezelőtt még Törökszentmik- lóson civilben sétálgattak a lányokkal. Hogyan is kezdődik itt az élet? Az alaki kiképzés, a szükséges orvosi vizsgálatok mellett a technikai eszközök kezelésének, a pontos célzásnak megtanulásával; — Sok kiképzési segédeszköz segít elsajátítani mindazt, ami szükséges — mondja az irányzó. — Híradóeszközök, stabilizáto- rok, vezérlődobozok, elektromos berendezések... Az elektromos berendezéseknél álljunk meg egy pillanatra. A lövést tanulják itt — lövés nélkül. A harckocsi a ringatón áll, s olyan mozgást végez, mint a terepen. A benne ülők a tájat figyelik, eredeti célra tüzelnek. A dörrenés azonban elmarad. Az ágyú csövére szerelt különleges szerkezet jelzi, ha jó volt az irányzék. A találatkor vörös lámpa gyullad kb Miklós András őrvezető ül az irányzó helyén. Drukkolok egy kicsit a Szolnok megyei fiúnak. Ö azonban szurkolás nélkül is, biztos szemmel és kézzel irányítja a csövet. A lámpa minden célzás után kigyullad. — Az ott a „borítékolás” gyakorlása — veszi át a szót Kirják Gyula, aki még csak töltőkezelő. Nem sokáig. Irányzó lesz ő is, A Héki Állami Gazdaság azonnali belépéssel felvesz 1 fő járművillamossági, 1 fő kovács, és 1 fő hegesztő szakmunkást. Jelentkezés a gazdaság martfűi központjában. de földije akkor már a harckocsi parancsnoki teendőit látja eb A két törökszentmiklósi katonával egy másik harckocsi mellett találkozom újra. Eltörpülnek a behe- mót alkotmány mellett. Parancs érkezik, s néhány másodperc alatt elnyeli őket a harckocsi gyomra. A Diesel motor valósággal ontja a füstöt Reszket körülötte a levegő. Majd a gép, mint valami szilaj paripa, nekirugaszkodik a Felkészülés a víz alatti átkelésre. terepnek. A benne ülő „modem huszárok” derekasan megülik a nyerget. Száguldanak a hepehupás terepen. Dörrenés rázza meg a levegőt. A távcső keresztjén látni a becsapódást. Találat. Űjabb cél tűnik fel, újabb dörrenés. Füstfelhő jelzi: az ellenség megsemmisült. S bár félelmetes a látvány, a dörrenések, az erős motorzúgás, a füstfelhő, mégis megnyugtató. Biztonságérzetet ad: katonáink mesterei a harkocsik- nak, értik, uralják a gépeket békében — és háborúban is, ha kell. Majnár József TISZAMENTI VEGYIMŰVEK érettségizett, katona idejüket letöltött, lehetőleg szolnoki lakással rendelkező DOLGOZÓKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT vesz feL Jelentkezés a Munkaügyi Osztályon. Gyapjúátvétel! Májas és június hónapokban minden hétfőn a hajóállomás mellett, a Tisza-parton lévő Terményforgalmi raktárunkban. Gyapjúforgalmi Vállalat L. L Zsákutcába került Út gázcserétől epek
