Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-30 / 125. szám

19GT május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÖSSZETARTÓ MUNKÁSNŐK Ä mezőtúri Villamos és Képtechnikái Cikkek Gyá­rában öt évvel ezelőtt né­hány asszony összefogott, brigádot alakított és meg- küzdött a szocialista cí­mért. Merész vállalkozás volt ez, hiszen előttük már férfiak is próbálkoztak, de megtorpantak, nem értek célba. Magda Mária, aki az asszonyok Vörös Csillag bri­gádjának első vezetője volt, tartotta a lelket társaiban. A VIII. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlása­ik teljesítéséért keményen megdolgoztak. Érezték, nemcsak a szocialista cím a tét, hanem rajtuk múlik, meghonosodik-e a mozga­lom a gyárban vagy sem. Az összetartásnak, aka­rásnak, becsületes munká­nak beérett a gyümölcse: kivívták a szocialista cí­met. Szabó Mária ma a brigád vezetője (ugyanis Magda Mária időközben a gyár párttitkára lett) el­mondotta, az októberi for­radalom 50. évfordulójára kettőzött igyekezettel ké­szülnek. Háromszáznyolc­van munkaórát ajánlottak fel az esetleges termelési zavarok munkaidőn belüli leküzdésére. illetve más üzemrészek megsegítésére. Bért természetesen nem kapnak ezért. A brigád négyszer érde­melte ki a szocialista cí­met. Példáján az üzem dol­gozói nekibuzdultak, több kollektíva lépett a nyomá­ba, érte el a megtisztelő címet. A Vörös Csillag nemcsak a munkában állja meg a helyét. Tagjai seré­nyen tevékenykednek a közéletben, és társadalmi megbízatásaiknak becsület­tel eleget tesznek. Tréfá­san ..funkcionárius” brigád­nak nevezik magukat. Így igaz. Akad közöttük tanácstag, népi ülnök, szak- szervezeti bizalmi több is, pártvezetőségi tag, velük dolgozik Magda Mária, a párttitkár. Ki gondolná, hogy asszony, családanya létükre ennyi terhet vállal­nak, hiszen otthon is akad dolguk bőven. Adler Tiborné erről csak ennyit mondott: „Ne féljen, elbírjuk. Jó az időbeosztá­sunk.” Csak ezen múlna? Dehogy. Inkább azon, amit a brigádvezető fejtegetett: „A társadalmi munka csak annak terhes aki lélekte- lenül, meggyőződés nélkül vállalja. Mi nem ilyenek vagyunk.” Igen. A Vörös Csillag brigád méltó maradt ön­magához. a szocialista cím birtokosához méltóan dol­gozik mind a termelésben, mind a társadalmi élet­ben Tekintélynek örvend az üzemben. Mindenki vall­ja: ezeknek a munkásnők­nek köszönhető, hogy a szocialista brigádmozgalom gyökeret vert a gyárban cs kiteljesedett. Miben rejlik e kollektíva ereje? Szabó Mária így vá­laszolt: „Az összetartás­ban és a barátságban”. F. P. Munkavédelmi őrségei szerveznek Tanulnak a tégla és cserépipari dolgozók Üjabb brigádok csatla­koztak a munkaverseny mozgalomhoz a megyei tég­la- és cserépipari vállalat­nál. Tavaly 74 brigád ver­senyzett a szocialista cí­mért és 29 el is nyerte. Most újabb 56 brigád vál­lalkozott a vetélkedésre és a pontos munka mellett a munkavédelmi őrszolgálat megszervezésére, valamint a szakszervezeti oktatásban való részvételre tettek ígé­retet. Három üzemrész is csatlakozott a versenyhez. Módszertani fapasztaiatcsere A marxizmus—leniniz- rous oktatásának módszer­tanáról tartanak egész na­pos tanácskozást június 1 fi­án a marxista—leninista esti egyetem tanárai és elő­adói Szolnokon. A mint­egy nyolcvan résztvevő előtt Tóth Tibor, a megyei tanács vb művelődésügv-' osztályának vezetője mond referátumot. Ez lesz az el­ső alkalom, amikor az egyetem tízéves működésé­nek módszertani tapaszta­latait ilyen szinten elem­zik, összesítik. Nők békeqyűlése Szolnokon Hétfőn délután nők béke­gyűlését rendezte meg Szol­nokon a nőtanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága. A városi tanács nagytermében sorrakerülő rendezvényen Sándor Lász­ló, a városi pártbizottság titkára mondott beszédet a több mint száz résztvevő előtt. Bővítik a kunszent­mártoni Ruházati KíSz-t Ezer fiúruhát készítenek havonta tavaly szeptember éta a kunszentmártoni Ru­házati Ktsz-ben. Akkor fe­jezték be ugyanis a munka szalagrendszerű átszervezé­sét. Az idén tovább fej­lesztik a ktsz-t. Üzemrészek felújításával tanműhelyt es s.Tabásza termet létesítenek és újabb munkatermet is alakítanak ki. A felújításra 260 ezer fo­rintot fordítanak és a munkálatokat őszig be is fejezik. Ezzel lehetőség nyí­lik arra is. hogy a szövet­kezeti tagok létszáméi nyolcvanra növeljék. Így mintegy harminc embernek teremtenek munkalehetősé­get. Az 50. évforduló tiszteletére Százötven lakás terven felül Munkavédelmi verseny 0 A brigádok vállalták ... § Panaszkodnak az elemgyár építői (Tudósítóinktól) Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói 1965. évi munká­jukkal kiérdemelték az él­üzem címet. Bár tavaly is eleget tettek ennek a köve­telménynek, egy halálos baleset, illetve a balesetek számának növekedése miatt elestek a kitüntetéstől- Nem véletlen tehát, hogy az első negyedévet követő termelési tanácskozásokon sok szó esett a balesetek megelőzéséről. De nemcsak beszéltek a munkások, ha­nem cselekedtek is. A szol­noki vasúti rekonstrukción dolgozók elhatározták, balesetmentes munkahely lesz az övék. A segédipari építésvezető­ségnél szintén erre vállal­koztak. Csipái Sándor épí- 1 tésvezetőaégénél munkavé­delmi versenyt kezdemé­nyeztek, melyhez a társ­munkahelyek dolgozói is csatlakoztak. A termelési tanácskozá­sokon az 50. évforduló tisz­Üres a tábla, üvegét beverték, a menetrendet kilépték belőle ismeretlen tettesek Szolnokon a cukorgy éri autó­buszmegállóban. Nem hisszük, hogy egyéni hasznuk származott volna ebből, viszont a közönséget, a tár­sadalmi tulajdont megkárosították. Jó lenne nevüket tudni e barbároknak! teletére kibontakozott ver­senyben több olyan felaján­lást tettek, ami nemcsak a szűkén vett vállalati érde­ket szolgálja, hanem a köz­érdeket is.. A brigádok vállalták, hogy a tervezett lakásokat az évfordulóra átadják, sőt százötvenet terven felül építenek fel az idén. Pálinkás László brigádja ígérte, hogy a Kulich Gyula utcai 18 KISZ lakást fél év végéig tető alá hozza, sőt az ugyanott épülő két, egyen­ként húszlakásos házban be­fejezi a válaszfalazást és el­helyezi az ajtókat, ablako­kat is. Farkas Jánosék vállalták, Szolnokon a Vöröscsdllag úti lakóházat, kiváló minő­ségű munkát végezve, egy hónappal a határidő előtt átadják. Az épületelemgyárat épí­tő dolgozók sokat panasz­kodtak termelési tanácsko­zásukon. Kifogásolták, hogy a tervedokumentációkkal valló ellátottságuk gyenge, emiatt nehezen haladnak a munkával. Kevés a cement, nincs elegendő perlit... Ennek ellenére bíznak ab­ban, hogy a vezetők segíte­nek rajtuk. Harmincöt munkahelyen tartottak termelési tanács­kozást. Ezeken több mint 2500 dolgozó tett munkavál­lalást az 50. évforduló tisz­teletére. Két építésvezető­ség, négy üzem dolgozói és nyolcvan brigád küzd a szo­cialista címért, S. T. Úttörőavatás a Körös-parton (Tudósítónktól.) Vasárnap reggel a kun­szentmártoni Vasvári Pál és Zrínyi Ilona úttörőcsa pat tagjai együtt vonulta;? az avatás színhelyére, a járási művelődési otthon parkjába. A bensőséges ünnepségen százharminc kisdobos nya­kába kötötték fel a régvárt vörös nyakkendőt. Az ün­nepi beszéd után a megyei KISZ-bizottság képviselő­je elismerő szavak kíséreté­ben adta át a kunszent­mártoni 1371. Vasvári Pál úttörőcsapatnak a Vörös zászló hőseinek útján moz­galomban elért kimagasló eredményeiért a vörös se­lyem zászlót. A fogadalom­tétel után Lázi Károly. Pil­lér Margit. Sászár Csilla. Tóth Mária, Tóth Margit. Rákóczi István és Bakos Márta pajtásoknak „Kiváló úttörő munkáért” kitünte­téseket adtak át. Példamutató tanulmányi eredményeiért. valamint őrsvezetői beosztásában ta­núsított magatartásáért Kiss Papp Erzsébet kéthe­tes jutalomüdülést kapott a csillebérci úttörőtáborba. Az ünnepség után filmvetí­tés. majd bambi-bál kö­vetkezett. — ibolya —• Teniszlabda nagyságú gyémánt A dél-afrikai Lesotho északkeleti részében új, ha­talmas gyémántra bukkan­tak, amely nagyságrend­ben valószínűleg a hatodik azok közül, amelyeket ed­dig találtak. A johannes­burgi Daily Mail című lap szerint az új gyémánt 601,25 karátos (120,3 gram­mos), világosbarna színű, teniszlabda nagyságú. — A lap szerint a gyémánt a Jonker elnevezésű, 726 karátos és a Jubileum el­nevezésű, 650,8 karátos gyémánthoz hasonlítható. Az eddig ismert legnagyobb gyémánt a Cullinan (3024,75 karátos), amelyet 1905-ben találtak a dél­afrikai Pretoria közelében levő egyik bányában. Egy férfi fütyörész Irta: Sásdi Sándor Ha négyszemközt mondja, azt is nehéz lenyelni, kiváltképpen az olyan nyakas embernek, mint Vince. Hogyne pirosítaná meg arcát a düh. amikor a népek elótt szégyenítette a tulaidon felesége: — Ha százszor, ha ezerszer brigádvezető vagy. akkor se pa­rancsolsz nékem. De nem ám! Szószerint így: legalább há­rom tucat asszony és ember előtt. A harminckét holdas kukorica- táblán. amelynek sem elejét, sem a végét nem lehetett látni. És miért e szájalás? Nagyrészt a kapa miatt. Igaz. hosszúnyelű. parádés szerszám: aki kézbe ve­szi. annak a derekát annyira megkíméli, hogy hajnaltól csil- lagköltéig nótaszóval kapálhat vele. Vince sajátmaga faragta a nyelét és illesztette a kapájára. Könyvben olvasta, az is lehetsé­ges. hogy a két év előtti jutalom­utazáskor látta a Szovjetunióban, de egy bizonyos: érdemes volt megcsinálni. A brigádbeliek, tő­késít az öregebbje. irigykedve nézi a derekat megkímélő alkot­mányt és némelyik fogadkozik: „Ha találok az Érczi-erdőn jóko­ra hosszút és kevésbe tykűt. levá­gom a cserfáról, le én!” Csakhát az a nyél olyan legyen. hogy belesimuljon a tenyérbe a fája rém hirtelen szár dó; szívós, me­rev legyen, mint a vas. amellett könnyű. „Vincénk, hadd próbál­jam meg” — kérleli valamelyik, de Vince, aki a brigádjabeliek- nek a lelkét kitenné, mérgesen dobja a szót: — Ha az ingemet kéri. Má­tyás bátyám, ebben a percben le­vetem, de a kapát nem adom! Javában folyik a kukoricaegye- lés és, hogy másfelé irányítsa a figyelmet rákezdi: — Két éve láttam a Szovjet­unióban olyan masinát, amelyik a kukoricaszárat leszecskázza, a fejeket nemcsak letöri, hanem fosztja is. Gadóék nagyobbik lánya, az amelyik daueroltatja a haját és olyan rövid szoknyában jár, hogy a hajolásnál a combja java ré­sze látszik, hangosan nevet: — Vince bátyám, ide ne ho­zasson olyan masinát: a fosztást hagyja meg nekünk, mert nincs szebb, mint az őszi csillagok alatt nótaszóval kopozni a csöveket. „Szégyentelen — gondolja Ma­ri — törleszkedtél tavaly az uramhoz, kényeskedve sikongtad az őszi csillagok alatt: „Nyug­hasson, Vince bátyám, ez a bri­gádvezetőnek is tilos.” Süt a nap. verejték futja meg az arcokat, de milyen a fiatal­ja? Olyan hogy harsogón dalol. Mari összecsukja a száját, vala­miféle szitkot is mormog magá­ban, amikor látja, hogy az ura tekintete megragad a dauerolt- hajún. Addig-addig. amíg mellé­je sündörög. súgnak-búgnak. aminek a vége az. hogy Vince a lány kezébe csúsztatja a fél­tett kapát. Mari fújtat, mint a gőzgép, el­kapja az ura karját: — Nékem tilos kézbe fogni, más dolgozhat vele? — Tartsd a szádat — így visz- sza az ember és következne a többi, de motorbiciklijén a föld alól bukkan elő Janár Jani a tsz-elnök. Tárgyal a brigádve-’-’ tővel, aminek a vége az — ak kor már a föld megint elnyelte a Csepelt, gazdástól együtt — hogy Vince parancsba adja: — Tizennégyen a konyhakerté­szetbe, paradicsomot kaccsolni! Sorolja a neveket. Mariét har­madiknak említvén és akkor buggyan ki az asszony száján az. hogy néki a brigádvezető nem parancsol. — Nem parancsolok? Éppen ne­ked nem? Akkor ezt érdemied! A pofon csattant. Vince adta. Mari kapta. Az asszony ledob­ta a kapát, indult hazafelé. Vége a dalolásnak, nem hallat­szik más, csak a kapák csatto­gása, néha egy-egy nyögés. Vincének hirtelenjében sürgős dolga akadt. A tanácsházán ajtót nyitogat. veri az asztalt bizo­nyos megígért, de meg nem ka­pott pétisó miatt, alkonyaikor tolvajként nyitja otthon a kaput, kémlel a ház felé. Az anyja csen­desen megkérdezi: — Megütötted? — Szégyenített a népek előtt. — Kötötte a bugvrot. kézenfog- ta a kisgyereket, ment, vissza se nézett. A vacsorát inkább tűriák. mint eszik. Reggel mondja az öreg­asszony: —7 Éccaka hallottam a sóhaj- ícteásodat. — Csalt azért, meri a kisgye­reket is elvitte-•• — Nem csak azért... Igaz-e, fám? — Ne faggasson, eredjen a dolgára. Eteti a baromfit, ki-be jár. Vince ül a pitvarszélen, beletúr a hajába, rángatja a bajusza rö­vid szálait, egv-egv sóhajtás is megnyitja a száját. Hallja, hogy az öregasszony szekrényt nyito- gat, sublótfiókot huzieál. nagv- ünnepi, barna szövetruhában lép ki az ajtón, mintha misére ké­szülne. — Elmegyek, Vincém. — Hová, édesanyám? — Ha sietek, elérem a hatórás vonatot-.. Az állomásramenet. veszek a közértben a kisunokám- nak csokoládét, a nászasszonvom- nak sósborszeszes cukrot ” Sie­tek. nem akarom az éccaka me­gint a sóhajtozásodat hallgatni-•• Ne félj. hazahozom őket. Inkább futott, mint sietett a gyalogűton, amelyre ráhaiolt a harmatban ázott vadszegfű, mé- het rejtő szopóka és a fénylőle­velű lósóska. Vince nézett utá­na. Először halkan, aztán egyre hangosabban fütyürészru kezdett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom