Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-28 / 124. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967, május 3L Légi bicikli | Lehet-e emberi izomerővel repülni ? j A repüléstudomány az elérhető legnagyobb sebes­ségek és teljesítmények ta­nulmányozása mellett igen élénken foglalkozik a szél­sőségesen kis telejsítmé- nyek kérdésével is. Erre le­het következtetni azokból® hírekből, amelyek az izom­erővel működő repülőgé­pekkel folytatott kísérle­tekről számolnak be. Oly­annyira komolyan foglal­koznak a kérdés megoldá­sával, hogy pL Angliában külön e kísérleteket támo­gató szervezet létesült. Az angol tervezőket az ún. ni Ha viszont az élőlény súlya és szárnyfelülete megfelelően „összehangolt”, akkor nő az izomerő-repü­lőgép megvalósulásának esélye. A modem aerotechnika a könnyű műanyagok, a nylonszerű számyborítások stb. alkalmazásával igyek­szik az egyik lényeges kér­dést : a súlycsökkentést fo­kozni: így pl. egyszemélyes gépeknél a holt súlyt kb. 53 kg-ra, kétszemélyesek­nél kb. 68 kg-ra sikerült le­szorítani. Ez azonban még „Kremer-díj”— ötezer font — elnyerésének vágya is ösztönzi. Az összeget az az izomerő-repülőgép szerzi meg, amellyel először sike­rült kb. 1.6 km hosszúságú pályán legalább 3 m magas­ban hurokrepülést végre­hajtani. De érdekes konst­rukciókat próbálnak ki 3 szovjet repülőamatőrök is. Legújabban a japán kísér­letek kecsegtetnek jó ered­ménnyel. Az „izomrepülőgép” meg­alkotása évszázadok óta foglalkoztatja a feltaláló­kat és fantasztákat. A ko­rábbi repülések azonban gok esetben kudarccal vég­ződtek. Ezek után joggal kérdezzük az újra megin­dított kísérletekről hallván: lehet-e egyáltalán emberi Izomerővel repülni? Az állandóan folyó ter­mészeti megfigyelések alap­ján született az az ered­mény, hogy a madár repü­lés közben kifejtett telje­sítménye izomzatúval, azaz testsúlyával arányos. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a nagyobb súlyú madaraknál repülési prob­lémák adódnak és egy bi­zonyos súlyhatáron túl élő­lény már nem képes repül­& japánok izomerővel működtetett repülőgépe a hangár előtt. nem minden. Miután az Izomerővel működő gépek pilótája kerékpárszerűen hajtja a légcsavart, a dön­tő kérdés az: mekkora tel­jesítmény szükséges a re­püléshez és mekkora a ren­delkezésre álló emberi tel­jesítmény? Vagyis a szá­mított szükséges teljesít­ményt kell összehasonlíta­ni a rendelkezésre álló, az emberi izomerő által való­ban előállítható teljesít­ménnyel. A legújabb gép­típusok közölt adatai alap­ján magyar szakemberek kiszámították, hogy egy két­személyes gép levegőben tartásához kb. 1.7 lóerő teljesítmény szükséges, Biz tehát egy-egy embertől 0.85 lőerő körüli tartós teljesít­ményt kíván. Ilyen erőki­fejtésre azonban egy edzett kerékpárversenyző is csak kb. egy percig képes. A to­vábbi kísérletek egyik cél­ja tehát — ugyanúgy mint a soorteredmények javítá­sánál is — az emberi izom­erő-teljesítmények fokozá­sa. Ezzel egyidőben viszont a modem szerkezeti anya­gok felhasználásával to­vábbra is célszerű csökken­teni a gépek súlyát és nö­velni a szárnyfelületet, a légcsavar hatásfokát stb. Kun Béla múzeum Szimferopolban A Krim-félsziget köz­pontjában, Szimferopolban múzeum ismerteti Kun Bé­lának, a magyar és nem­zetközi munkásmozgalom kimagasló alakjának életét és munkásságát. Kun Béla 1920-ban a krimi Forradal­mi Bizottság első elnöke volt. Az emlékét őrző mú­zeumot a szimferopoli is­kolások „Tudományos Aka­démiája” szervezésében — nemrég nyitották meg. „Kun Béla elvtársunk, olyan kommunista, aki Oroszországban a bolse- vizmus egész gyakorlati útján végigjárta” — Lenin­nek ezek a szaval köszön­tik a bejárattal szemben a látogatót. Ebben a múzeum­ban gyűjtötték össze a kri­mi levéltárakban fennma­radt dokumentumokat és fényképeket, valamint azo­kat a kiállítási tárgyakat, amelyeket a Magyar Szo­cialista Munkáspárt köz­ponti pártarchívuma kül­dött ajándékba. Itt őrzik a forradalmár feleségének és lányának, Kun Ágnesnek néhány levelét. Kun Béla leánya 1965-ben a követke­ző levelet írta Szimíero- polba, apja emléktáblájá­nak felavatása alkalmával: „Különösen kedves szá­momra az a tudat, hogy az emléktáblát a Lenin nevét viselő utcán állították fel. Lenin hatására alakult ki végérvényesen Kun Bélá­nak a bolsevik forradal­márnak világnézete. Vla­gyimir Iljics Lenin min­denkor közel állt szívéhez és mindenkor drága volt neki”. A Kun Béla múzeum em­léket állít sokezer magyar internacionalistának, akik harcoltak Oroszországban a szovjet hatalomért. Sz. Santir (APN) Világot átfogó telefonhálózat A Nemzetközi Elektro­mos Hírközlési Szövetség Genfben tartott konferen­ciáján jóváhagyták a2 egész világra kiterjedő automata telefonösszeköt­tetés 2000-ig történő kiépí­tésének. tervét Az országok index-számot kapnak. A föld bármely részén — Alaszkától a Fidzsi-szige- tekig — bármelyik előfize­tő felhívásához elegendő lesz az ország index-szá­mát, azután az illető tele­fonszámát tárcsázni. Ä J Ö G ¥ Ä E (Rzunyoghy András rajza) Vetélkei lő autók Egyesek szerint sport, mások szerint „kacérko­dás” a sebességi, rekordo­kért való szüntelen ver­senyfutás. A világ legis­mertebb küzdőtere a Bon­neville melletti (Egyesült Államok) Sóstó partszakasza. Az egyenletesen sima, száraz sóréteg és a kör­nyék klímája megfelő fel­tételeket nyújt a hatalmas rekordkocsik féktelen szá­guldásához. Közúti gépjárműveinknél a 100 km/óra sebességi ér­ték sokáig „bűvös határ” volt Ma már ugyan csak­nem minden forgalomban lévő gépkocsi képes ezt a sebességet elérni vagy túl­szárnyalni, s 150—180 km7 óra értéket mégsem lépik túl az autóvezetők, első­sorban azért, mert ilyen sebességnél az ember már nem uralkodhat teljes biz­tonsággal a jármű felett Több mini 600 km óránként Ezek után elképzelhet­jük, milyen kockázatot vál­lalnak azok az autóver­senyzők, akik az óránkénti 600 km-es sebességet is meghaladják járműveik­kel. Hiba lenne az álta­lunk ismert gépkocsikhoz hasonlítani ezeket az „autó-csodákat”, hiszen mind formájukban, mind szerkezeti felépítésükben különlegességnek számíta­nak. Míg a közúti személy­járművek önsúlya a közép- kategóriákban kb. 1000— 1400 kg, addig például a „Kékmadár” elnevezésű vi­lághírű versenyautó 4000 kg súlyú, hossza mintegy 9 méter, gumiabroncsainak átmérője 132 centiméter. A hagyományos dugattyús motorok már régen „ki­vesztek” ezekből a ver­seny-kategóriákból, helyü­ket a gázturbinák foglal­ták el. A közúti gépkocsi­jaink 50—100 lóerős mo­torjai helyett a „Kékma­darat” például 4250 ló­erőst ?) turbinaszerkezet gyorsítja fel a félelmetes sebességre. Az üzemanvag- fogyasztás is elképesztő ér­tékekre rúg. Ez ugyan a sebességért folyó harcban csak másodrendű szempont, A legújabb „Kékmadár” 4 cars sír rejtelmei Rettenetes Iván csontvá­zát jó állapotban találtuk meg a Kreml Arhangel ká­polnájában- Épp úgy, minta többi koporsóban, itt is a koponya szenvedte meg leg­jobban az idő múlását. Alaposan szemügyre ve­hettem. le is fényképeztem és megállapítottam, hogy Rettenetes Iván állán és homlokán csupán néhány szál szőrzet maradt. Jó fel­építésű férfi volt. Fiatalko­rában sokat adott fizikai erőnlétére. 54 éves korában még mindig komoly fizikai erővel rendelkezett: ismere­tes, hogy két évvel halála előtt egyetlen csapással megölte fiát. Hogyan hall meg a cár? Vajon, hogyan halt meg a cár? Az bizonyos, hogy hirtelen állt be a halál, de támadható az a sokáig val­lott nézet, hogy a cárt ked­venc udvaroncai, Bogdan Belskij és Borisz Godunov megfojtották. A teljesen épségben feltárt nyakcsigo­lyák ugyanis ellentmonda­nak ennek. Méreg? A kor legismer­tebb és a szervezetben so­káig megmaradó mérge az arzén volt és ezt a kutató­csoportunk vegyészei igye­keztek kimutatni a cár ma­radványaiban. Ám arra az eredményre jutottak, hogy a csontokban található ar­zén mennyisége nem halad­ja meg a normális szintet. A további vegyelemzés viszont Rettenetes Iván ma­radványaiban nagy menyi- ségű higanyt mutatott ki, míg az egyidejűleg feltárt tetemeknél ilyen anyag nem fordul elő. Vajon, mi ennek az oka? A szájhagyomány, s a fel­jegyzések is megőrizték, hogy Rettenetes Iván vala­milyen betegségben szenve­dett, amelytől szőrzete megritkult és teste a halálos ágyon rendkívüli mérték­ben felpuffadt. A gerincoszlop végének vizsgálata most kimutatta, hogy a cár szenvedéseit cisoubBL rince, sőt egész teste meg­merevedett, természetelle­nes tartással nyakát hátra­vetve tudott csak járni. Ennek oka valószinűleg a cár mértéktelensége volt, hiszen ő sohasem tartóztat­ta meg magát az evéstől, ivástól. Nyilvánvaló, hogy utolsó éveiben nagy kínjai voltak és ezeket különle­ges keleti gyógyken őcsöltkel próbálta enyhíteni. Ez utób­biak magas higanytartal- múak — ime, ez a magya­rázata a cár maradványai­ban talált nagy higany­mennyiségnek; s mivel a hi­gany gyakran okoz kopasz­ságot, a cár szőrzetének majdnem teljes elvesztése Is erre vezethető vissza­Az utolsó napjai A cár hajzatának repro­dukálásánál két portréra tá­maszkodhattam, az egyik a bécsi könyvtárban talál­ható, fába vésett, realiszti­kus képmás, a másik egy konvencionális festmény, mely Koppenhágában talál- luttóii RfttfivHff Xváfi v&­RETTENETES IVAN. AZ ELSŐ OROSZ EGYED- - URALKODÓ FÖLDI MARADVÁNYAIT LABORATÓ- - RIUMBA SZÁLLÍTOTTÁK, AHOL MIHAIL GERA- ‘ SZIMOV, A HÍRES SZOBRÁSZ, TÖRTÉNÉSZ ÉS ANT- Z ROPOLÖGUS HOZZÁFOGOTT A CÄR ARCVONA- Z SAINAK A REKONSTRUÁLÁSÁHOZ. AZ ALÁBBI- | A KB AN AZ Ő LEÍRÁSÁT KÖZÖLJÜK — RÖVIDEN. | konstruált hasonmása sok azonosságot mutat a XIX. század orosz festőinek róla készült alkotásaival. Kutatómunkánk során azt is észrevettük, hogy Iván szarkofágját a temetésre ki­szélesítették. Ez is alkalmas rá, hogy fényt derítsen a cár betegségének természe­tére. Az uralkodó ugyanis valószínűleg annyira teátes volt, hogy nem fért bele a koporsóba. Mit tudnak a történészek Iván utolsó napjairól? Egy­kori szemtanúk szerint a cár halála napján jobban érezte magát, forró fürdőt vett és leült sakkozni ked­venc udvaroncával. Kedé­lyes és nyugodt hangulat­ban volt, ama igen szokat­lan lehetett nála, utolsó évében ugyanis görcsös fáj- dalmák rohamai gyötörték. K tanúik azt állítják, bogy a sakkjátszma közben érte a halálos kimenetelű roham. Rejtélyt jelentenek szá­munkra Rettenetes Iván fo­gai. Orvosi jelentések sze­rint a fogak húsz esztendő­vel fiatalabbak, mint maga a cár: valamennyi erős, ép, a kopásnak s a használatnak igen kevés jelét mutatja. Az alsó állkapocs görbü­lete túl meredek és az ilyen esetekben a nyelv viszony­lagosan nagyon hátul van az ajkakhoz képest. Ebből arra ” következtethetünk, hogy Iván cár selypített, vagy más beszéd-rendelle­nességekkel küszködhetett. Ha teljesen befejeztük Iván cár vonásainak re­konstruálását, maradványa­it visszahelyezzük a sírba, de mi, történészek, régészek, antropológusok tovább dol­gozunk az Artiangel kápol­nában talált többi, felbecsül­hetetlen értékű leleten, s tovább vallatjuk a múltak mégis említést érdemel, hogy a „Kékmadár” a ke­rozinnak nevezett speciális üzemanyagból 2,5 kilométe­res útra 4,5 litert használ el (180 liter/100 km). A (öld és víz leg­gyorsabb embere Donald Campbell a világ legismertebb sebesség-re­kordere volt 1967. január 4-én bekövetkezett halá­láig. A 45 éves angol sport­ember az utóbbi tíz eszten­dő során hétszer volt bir­tokosa „a föld és a víz leg­gyorsabb embere” büszke címnek. 1960-ban érte az első figyelmeztetés, ami­kor a legendás „Kékma­dárral” a 700 km/óra se­bességet szerette^volna el­érni. Egy hirtelen támadt szélroham vetett véget a kísérletnek, de Campbell akkor még túlélte a sze­rencsétlenséget. Már 627 km/óra sebességnél tar­tott a száguldásban, ami­kor a gépjármű 250 mé­teres! !) ugrással oldalára zuhant és roncsoltan, „élet­telenül” terült el. Á ver­senyző annak köszönhette az életét, hogy a verseny­kocsi vázszerkezetét sok, tapasztalatokban gazdag év után „karambolbiztosra’' építették meg a tervezők) Végzetes katasztrófa A korábbi, 1964-ben fel­állított 648,7 km/óra se­bességi rekordot így nem sikerült megdöntenie, de a száguldás megszállottja ez­után sem adta fel a küz­delmet. A végzetes ka­tasztrófa azonban mégsem a bonnevillei Sóstó pályá­ján érte, hanem a vízen. Az észak-angliai Coniston- tavon próbálta megdönteni saját 441 km/óra sebessé­gű világcsúcsát. Már elér­te az óránkénti 480 kilo­méteres átlagot, amikor egy kereszíhullám levegő­be emelte a vízi „Kékma­darat”. és a szétrobbanó gázturbina előidézte a vég­zetes tragédiát. Campbell esete nem ar. egyedüli a sebességi re­kordért küzdők táborá­ban. Levegőben, vizen és a szárazföldön egyre újabb csúcsok és tragédiák „szü­letnek”. B. L Kardfogú vértigris a Vértesben A Vértes-hegységben, né­hány száz méternyire a félmillió éves vértes­szőlősi ősemberi település­től, de körülbelül azonos korú rétegben új, igen értékes ős­lénytani lelet került a kuta-i tók birtokába. A múlt hét végén egy kö­rülbelül négy centiméteres ló­gat találtak, egy hozzávető­leg félmillió évvel ezelőtt éli kardfcgú tigris metszőfogát. A léiét vitathatatlanul azono­sítható arról, hogy az előre és a torok felé néző két el­lentétes oldala fűrészelt élben vékonyodik el, mint az újab­ban divatbaj ött fűrészkések. Ez a méreteiben a majd orosz­lánhoz hasonló fenevad, vér­szívó lehetett, ráugrott a nagy növényevők hátára, borotva- *les fogaival feltépte az ere­ket és úgy szívta ki a vért. A lelet tudományos értéke igen nagy. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom