Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-28 / 124. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 IWt május 28 A gondolkodás szűzföldfel E gy tanulmányban, amely az emberiség jövő táplálkozásával, pontosabban a századfordulóra várhatóan hatmilliárdnyi emberiség kenyér-problémájával foglalkozik, igen érdekes gondolatot találtam: „Az az új föld, amelyet az élelmiszer-termeiéi fokozása céljából meg kell hódítani és termővé kell tenni, elsősorban az emberek fejében található meg”. A gondolatot, illetve a nagyszerű könyvet, amiben erre rábukkantam (Otto Rühle: HatmiUiárd ember kenyere) most azok a szavak juttatják eszembe, amelyeket a minap mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterünktől hallottam, így fogalmazott, amikor az űi minisztérium létrehozásának szükségességét indokolta: több más ok mellett, a termelőerők hatékonyabb kihasználása, a beruházási lehetőségek koncentrálása és a mezőgazdaság és élei- mezésügy rendelkezésére álló szellemi kapacitás jobb felhasználásának lehetősége miatt volt rá szükség. Magyarországon a megművelhető földterület minden négyzetcentimétere már hasznosítva van. Hazánkban tehát különösen igaz, hogy a lakosság élelmezésének alapját képező mező- gazdasági termelés jelentős növelésének lehetősége nagy mértékben függ a tudománytól, képletesen szólva: az „emberek fejében található sz&zfoldek megművelésétől", Serfia nem volt még olyan helyzetben a magyar me tógazdaság, mint most, amikor majd érvényesülni kezd a gazdasági mechanizmus reformjának a hatása. Most valóban minden feltétel adva lesz ahhoz, hogy a tudományos eredmények a korszerű eljárásmódok minél gyorsabban érvényesüljenek a mezőgazdaságban. Nem utolsósorban ezt diktálja majd oz egyéni, szövetkezeti, állami érdek gazdasági eszközökkel kialakított összhangja. Talán ez a magyarázata annak, hogy amikor a minisztérium jövő terveiről, munkamódszereiről volt szó. a miniszter elvtárs oly sokat beszélt egy újfajta mezőgazdasági-közgazdasági szemlélet kialakításának szükségességéről. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium már az új gazdasági mechanizmus újszülöttje. Érthető, hogy annak minden jellemző vonását magán viseli — ha még nem is kiforrott, begyakorloí t munkamódszerként, de szervezeti felépítésében és szándékaiban ' mindenképpen. E cikk elején nem véletlenül említettem az elkövetkező századfordulót. Egyrészt: nincs is olyan messze, hisz alig három évtized választ él tőle bennünket. Másrészt: ezzel is arra utalok, hogy mennyire nem rövidtávra szóló, tol- dozó-foldozó szándékú, amolyan „javítsuk ki hibáinkat” jellegű dolog a rövidesen bevezetendő új gazdasági mechanizmus. Ami a mezőazdaságot illeti, ma már nem csupán és Felveszünk: gyakorlattal rendelkező esztergályos, marós, elektroműszerész, mechanikai műszerész szakmunkásokat. Jelentkezés: Finommechanikai Vállalat 2. ez. gyáregysége Török- szentmiklós, Dózsa Gy- u. 17. Vidéken dolgozó helyi lakosok előnyben. egyszerűen a népgazdaság egyik ágazata, hanem fejlesztése egész gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése. Hosszú időszakra szólóan kulcskérdésnek kell tekintenünk a mező- gazdasági hozamoknak. a termelési és értékesítési eredményeknek a következetes növelését Az élelmiszeriparnak — és mögötte a mezőgazdaságnak mint legfontosabb termelési bázisnak — ki kell elégíteni a bel- és külföldi fogyasztói piac igényeit kellő mennyiségben. megfelelő minőségű és választékú áruval. A már idézett könyv mintegy jajkiáltásként szólítja az emberiség lelkiismeretét. Igen izgalmasan és szemléletesen mutatja be a világ élelmezési problémáját. A modem európai nagyvárosok lakói el sem tudják képzelni, hogy a .világnak ma még több mint fele éhezik. Vajon miért? Teszi fei a kérdést a szerző. Talán nem tudná a föld eltartani mintegy há- rommilliárdnyi lakosát? És mi lesz a század végére? Amikor a tudósok szerint ax emberiség eléri a hatmilli- árdot. Bebizonyítja Otto Rühle, hogy Földünk olyan mérhetetlenül gazdag, hogy még ennél is sokkal több embert tudna eltartani. A mezőgazdaságnak még óriási tartalékai vannak. De ezeknek kiaknázása ma még sok — eredendően a társadalmi viszonyokban rejlő — akadályba ütközik. Elméletileg régen tudott, de a gyakorlatban számunkra most válik bízo- nyíthatóvá, hogy a szocializmus rendszere a mező- gazdaság termelőerőinek is mérhetetlen felszabadítását eredményezi. Mindezeket az akadályokat elhárítja. Most igen nagy lehetőségek bontakoznak ki. A magyar parasztság megszabadítása az évezredes röghöz- kötöttségtől. majd a kis- parcella haladást korlátozó kereteinek lehető legdemokratikusabb szétfeszítése, — ahogy mondani szoktuk: a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megteremtése — bontakoztatja ki ezeket a lehetőségeket. Türelmetlenek vagyunk, ezért lassúnak tűnik, de valójában. történelmi mértékkel mérve mégiscsak bámulatosan rövid Idő alatt, a szemünk előtt lesz az egykori szántó-vetőből és kisparcellájából modern, ipari jellegű mezőgazdasági nagyüzem. Mégpedig kollektív tulajdonban levő vállalatok formájában. Fel kellett ismerni — és idejében fel is ismertük — az új helyzetet. Termelőszövetkezeteink — ha ma még nem is mindegyik, maradéktalanul — a kor követelményednek megfelelő nagyobb feladatokra képesek. Rájuk és a fejlett állami gazdasági hálózatra építve megvalósítható az a fajta vertikalitás, amelynek végcélja a fogyasztói igények maradéktalan kielégítése. A fogyasztói igények kielégítése ma már mindkevés- bé közvetlenül a mezőgazdasági termékekből, azok natúrformában való felhasználásával történik. A mezőgazdaság mindinkább egyszerű nyersanyagszállítójává válik a modern élelmiszeriparnak. A fogyasztás valumenének állandó növekedése, a minőséggel és a választékkal szemben jelentkező igények feltételezik a feldolgozó, hűtő, csomagoló, tároló, szállító kapacitás növekedését. Gondoljuk csak él. mennyire kevés ma már az az élelmiszer, amit a nagyvá- aredett, termeit tormájában, az éld. mi szeri par valamilyen közbejötté nélkül fogyaszt. S ez a jövőben méginkább íg> Ex a gondolatmenet to odavezet, hogy igen célszerű volt a mezőgazdaságnak és az élelmezésügynek egy közös minisztériumba való egyesítése. Első pillanatban úgy tűnik. hogy az eddigi gondolatmenettől igen távol esik a két javaslat, amit példaként most felidézek. Mindkettő egy olyan értekezleten hangzott eh ahol társadalmi szervek képviselői arról tanácskoztak, hogyan lehetne a baromfitenyésztést a maguk eszközeivel még jobban segíteni. Az egyik javaslat szerint csak úgy szabadna naposcsibét kiadni, ha annak egy meghatározott százaléka szerződésileg biztosítva visszakerülne az állami kereskedelmi hálózatba. Mert — úgymond — ellenkezőleg a szabad piacra kerül... A másik javaslat messzebb Is elmenne: Szabályozni kellene e szerint, hogy a háztájiból eredő jövedelem csak bizonyos százaléka lehetne a közősből eredő jövedelemnek— Nem kívánok a javaslatok tarthatatlanságáról vitázni, bizonyítva. hogy mennyire szemben állnak azok az új gazdasági mechanizmus egész koncepciójával — csupán azért idézem fel, hogy bizonyítsam: Nem véletlen, hanem nagyon is indokolt ha az új minisztérium vezetői oly sokat beszélnek a közgaz- dasáni szemlélet és légkör kialakításáról. Ugyanis a mezőgazdaság és ezen keresztül a népélelmezésügv előrehaladásának nemcsak olyan szemléletbeli akadályai vannak, amelyek az új technika bevezetése, az új termelési eljárások meghonosítása ellen hatnak. A már említett s a példákkal illusztrált közgazdasági konzervativizmus jelenleg talán ezeknél is károsabb hatású. Mindenesetre, ha elfogadjuk azt a találó gondolatot miszerint az új föld. amelyet az élelmiszer- termelés fokozása céljából meg kell hódítani és termővé kell tenni, elsősorban az emberek fejében található. azaz a most jobban divatos terminológiával élve: a tudatformálásnak oly fontos szerepet szánunk, gondoljunk arra Is. hogy az így felszántott szűzföldeken közgazdasági szemléletet érlelő magvakat is vessünk. Varga József Szovjet író* kongresszus MOSZKVA (TASZSZ) Szombaton délelőtt a Kreml nagy palotájában záróülésre gyűltek össze a XV. szovjet írókongresszus küldöttei és a 33 országból érkezett vendégek. Elsőnek a szavazatszámláló bizottság tett jelentést a szovjet írószövetség vezető szervednek megválasztásáról. Hegnyílt a könyvhét Többszáz főnyi közönség gyűlt össze szombaton délben a Liszt Ferenc téri Ady-szobornál, ahol a könyvhét ünnepélyes nyitányát tartották- Megjelent Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter éld 5 helyettese, valamint a társadalmi élet számos vezetőle. Simon István Kossuth-dí- jas költő mondott beszédet. Szólt az olvasók, az írók esztendőnként Ismétlődő tavaszi „nagy találkozójának” jelentőségéről. Az idei eseménysorozat hatvannál több új kötetet hozott, egymillió 200 000-es példányszámot mutat a választék-lista. Átadták a hagyományos könyv-szépségverseny díjait. Az 1966-os kiadói termés legjavából a könyvművészeti bizottság negyvenöt kötetet minősített díjazásra méltónak, hatvanöt könyvet pedig dicséretben részesített. (MTI) Berényi Ferenc festőművész kiállítása az Ernst Múzeumban Szoba ton délben nyitották meg Budapesten, az Ernát Múzeumban Berényi Ferenc SZOT-díjas szolnoki festőművész és Nagy Sándor szobrászművész gyűjteményes kiállítását Ezzel a kiállítással egy időre ismét a főváros! képző- művészeti közélet érdeklődésének középpontjába került a szolnoki művészet Az Emst Múzeum gazdag kiállítási programjára jellemző, hogy ez évben Barcsa® Jenő Németh József és a Stúdió 67 kiállítása után került sor Rozványi Márta fényes rendezésében s két művésa bemutatására. Berényi Ferenc és Nagy Sándor társulása nagyon szerencsés és kifejező, hiszen a két művész művészi szándéka lényegében azonos hitvallású. Az Emst Múzeum összes termeit megtöltő kiállításon Berényi Ferenc gazdag anyagot vonultatott fel. Száznyolcvan olajképét és több grafikáját vázlatát mutatja be a közönségnek, A szolnoki művész fővárosi szereplése a szolnoki művésztelep hírnevét is méltán öregbíti. A kiállítás megnyitóján jelen voltak a szolnoki művész kollegák, a fővárosi képzőművészeti élet több ismert személyisége, a Szolnok megyei pártbizottság, a megyei és városi tanács képviselői, valamint Szolnok város közéletének képviselőt A megnyitó beszédet Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója mondotta: „Két olyan művész első gyűjteményes bemutatkozására kerül most sor, akik már elmúltak 40 évesek, mégis fiatal képzőművészeknek tartják őket számon. E kategórizálást egyszer érdemes lenne közvetlenül megvizsgálni, milyen meggondolások alapján bonthatják így fel művészeti közéletünket, Serényi Ferenc és Nagy Sándor azt is bebizonyította, hogy a képzőművészetet megújítani, újat keresni nem lehet gyökértelenül, hagyományok nélkül. Ha tetszetős kategóriákkal akarnánk kifejezni a két művész művészetét, akkor mondhatnánk Berényi Fe- rencre a sablonos meghatározást, hogy konstruktivista, Nagy Sándorra pedig hogy a neves „közművök? közé tartozik (egy nyugaton is elterjedt szobrászati irányzatra célozva)”. — mondotta • többek között megnyitójában Pogány ö. Gábor, majd néhány gondolatébresztő probléma felvetése után a kiállítást megnyitotfcnak nyilvánította. A Magvető kiadó gondozásában az Üj termés sorozatban látott napvilágot Csőke Pál A tett marad című kisregénye, amely hamarosan a könyvpiacon tg megjelenik. A szerző megyénk. Jász- jékóhalma szülötte, magáról könyvének ismertetésében így vall: „Munkás vagyok, aki filozófiát tanul. Nappal a csavarhúzót, este a tollat forgatom. Milyen sikerrel... Nem dönthetem el." Nem érdektelen, ha ebből az önvallomásból még valamit idézünk. Nézetem szerint ehhez az érdekfeszítő íráshoz a kulcsot énoen e? az idézet jelenti: „ Harminchat éves vagyok és még sok előttem a kérdőjel. Egyet tudok csak bizonyosan. Osztályom ügyet kell szolgálnom, ott, ahol erre képességeim a leginkább alkalmassá tesznek. Változatos életutam nem volt mentes kudarcoktól és csapásoktól sem. Igyekeztem úgy fogadni ezeket. A TETT MARAD Egy kommunista hitvallása hogy lehetőleg engem érjenek, és ne az ügyet, amely bennem él.” Csőke Pál munkájának igazi értékét talán éppen az adja, hogy amikor tollat fogott, nem jó könyvet akart írni. hanem vallomást. vívódásainak, cselekedeteinek magyarázatát, indítékait akarta megírni. Hitet tenni az ügy mellett amelyet magában csorbítatlanul megőrizni nem is volt mindig olyan könnyű. írását ez az őszintesége és hite avatja irodalommá. és mondanivalója egyszersmind ezért válhat általánossá is. a harminc-negyven év közötti kommunisták generációjának meghatározó problémájává. E generáció életútja valóban nem volt, nem is lehetett csalódásoktól, válságoktól mentes. Közülük néhányat ezek a válságok emberileg is devalváltak, másokat a kudarcok, csalódások talán egy egész életre megnyomorítottak. Voltak olyanok is. akik nem úgy cselekedtek, mint a könyv főhőse. Kemény István, és nem úgy. mint az író. A csapósoktól magukat ugyan megmentették. de a hitük elveszett. Egy forrongó, változó korban embernek, kommunistának megmaradni olyan etikai feladat, amelyre csak azok voltak képesek, akik tudták, nem él ég a szándék. nem elég csak akarni. végső bizonyítvány és bizonyságként cselekedeteikből a tett marad meg. A marxista etika nem a szándék, hanem a tett mércéjével mér. A kisregény azt is megmutatja, hogy e generáció túlyomó többségébe e mérce szerint is kiállta a megpróbáltatásokat. A felszabadulás óta eltelt társadalom átalakító forradalmi időszakban az egyéni érdek nem esett mindig egybe a közösség érdekeivel. Akik e szükségszerűséget felismerve vállalták a két érdekszféra időleges ellentéteit, és a közösség érdekei szerint cselekedtek, tettükkel azok vitték előbbre a társadalmi átalakulást. Nem kétséges, hogy melyik etikai magatartás egyeztethető össze a kommunista ember moráljával) önbecsülésével is. E korszakban az ember próbatétele semmivel sem volt kisebb, mint a forradalom hőskorában, a barikádokon való helytállás. És azoknak, akiknek e küzdelemhez nem volt elegendő erejük és hitük, azoknak a bukása, éppen mert már a győztesen meg- - vívott forradalomban következett be, talán még tragikusabb, hiszen nem egyszer bajtársak „fegyverétől” estek el. „Hőseim élnek és valami nagyon hasonló történt velük” — írja Csőke Pál műve utószavában. A kisregény az aktualitás minden erényét magán viseli, de ugyanakkor nem mentes az ebből adódó, a történet direktségében rejlő hibáktól sem. R. Ql GYBKMK&JiA«
